vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napsziget123n06-30/520-1428nH-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
ESSZÉ, JEGYZET
Ketten egyedül
Egy valamirevaló kapcsolat mindig kockázattal jár, függetlenül attól, hogy korábban hány fájdalmas csalódás ért már bennünket. Van, aki tudatosan teszi tönkre a kapcsolatát, és van, aki észre sem veszi, hogy a másik egyedül van mellette.
 
Nem tudjuk, hogy mi zavar jobban: hogy nem tudjuk, miért teszi vagy hogy nem érdekli. És persze jönnek a kifogyhatatlan és végeláthatatlan egyoldalú beszélgetések, veszekedések. Így nevezi õket mindenki, de ez valójában soha nem beszélgetés, csak beszéd. Nincs kétoldalú kommunikáció. Nem lehetséges a veszekedés sem, mert ez inkább afféle leszidáshoz, kifakadáshoz hasonlítható, amikor már nem bírjuk cérnával. Még ha bármelyik esetben van is valamiféle reakció, akkor sem nevezhetõ kommunikálásnak, mert soha nincs eredménye. Felesleges rágódás, idegõrlés eredmények nélkül. Hányszor kimondtuk már: "Nem akarok többé veszekedni..." De ugyanabban a körforgásban ugyanazok a problémák térnek vissza. Értelmetlen kapcsolat. 
 
Máshogy alakult volna az életünk, ha nem késnénk mindig öt percet?
 
Minden ember számára - legyen az férfi vagy nõ - fontos, hogy szeresse, törõdjön vele valaki, hiszen ez az egyik legalapvetõbb emberi igény. Segít az életben maradáshoz, a mindennapok gondjainak leküzdéséhez, az akadályok könnyebben vevéséhez. Ha tudjuk, és ami a legfontosabb, érezzük, hogy van valaki, legalább egy valaki, akinek fontosak vagyunk, aki szeret minket. Akivel nem érzetetik, hogy a szeretetet olyan, mintha nem is szeretnék, és itt kezdõdik két ember közt a magány. Akit nem szeretnek, megindul a lejtõn, értelmetlenné válik az élete és csak sodródik az árral, amíg bírja. A szerelem, a szeretet, a törõdés, a bizalom, a megértés, az õszinteség, a nyugalom az élet legjobb gyógyszerei mindenre. A tökéletes terápia.
 
Ha túl könnyû egy kapcsolat, az unalmas. Csak akkor szeretjük, ha komplikált? 
 
Fontos, hogy azt akarjuk, aki viszontszeret minket, aki tudja, mekkora szerencse, hogy foghatja a kezünket. Akitõl az ölelés valódi, nem kényszerített, nem látszólagos érzéseken alapuló. Milliónyi elrettentõ példa mutatja: az ember úgy van összerakva érzelmileg, értelmileg, hogy nem éri be, nem tud boldog lenni, csak megkeseredett, azzal, akinek soha nem lesz elég, akitõl ha kér, elutasítást kap. A magányosra talán azért van szükség, arra "jó", hogy fenntartson egy látszólagos párkapcsolatot. S bár egy jégtömbnél is hidegebb az egyik fél, a másik mégis bízik - valameddig - és teszi a dolgát. Elmegy dolgozni, befizeti a csekkeket, rendben tartja és összefogja a közös életet, ami talán sohasem volt közös.
 
Rengeteg energia, idegszál és idõ mehet rá, ha valakit fogva tart a reménykedés a változásban. Még akkor is, ha sírva, hátat fordítva alszik el, mert az utolsó mondat, amit hozzá szól a párja: "Felhúzom a vekkert."
 
Várjuk hát a csodát, pedig felesleges. Ilyenkor kell felállni, búcsút venni és nem húzni tovább. Az elmúlt évek megszokásainak, monotonitásának pedig nem szabad engedni. Oly sokakat visszatartanak, férfit és nõt egyaránt. Parancsra nem lehet szeretni. Parancsra nem lehet szívbõl törõdni.
 
S akit soha nem vállaltak fel mint társat, azt soha nem is becsülték meg. Harcolni valaki szeretetéért, tiszteletéért, párként való vállalásáért megalázó. Fizikailag ugyan mellettünk vannak, de társként soha.
 
Elterjedt gondolat, elmélet, hogy a nõk inkább az érzelmes bal agyféltekéjüket, míg a férfiak a logikus jobb agyféltekéjüket használják. De mi a teendõ, ha a magányos fél ide-oda cikázik a bal és a jobb félteke közt? Ugyanis a "Ketten egyedül" kapcsolatokban heves vita dúl a között, amit tudunk és a között, amit érzünk.
 
Mi a bölcsebb? Mi a jobb, mi a célravezetõ egy ilyen nehezített párkapcsolatban, ha az eszünket vagy ha a szívünket használjuk? Hol érdemes meghúzni a szív és hol az értelem határát? Természetesen ki lehet erõszakolni dolgokat, de amit így kapunk meg a magánéletünkben, annak mi értelme? Régen rossz, ha ez nem magától értetõdõ.
 
A "Ketten egyedül" kapcsolatok a ridegség, a nemtörõdömség, a kihasználás, a fájdalom és a nagybetûs megalázás színterei. Szabadon eldöntheti bárki, hogy megengedi, hogy levegõnek nézzék, hogy mindent lenyomjanak a torkán, hogy a ridegség, a monotonitás átitassa a lakás falait is és egyedül éljen egy párkapcsolatban.
 
Általában kétféle módon szoktak véget érni a magányos párkapcsolatok, ha az egyedül élõ fél felhozza az említett témákat, fájó érzéseket. A másik fél persze kikéri magának. Õ most is ott van. Ha azonban hallgat, továbbra is és csak raktározza a bánatát, fájdalmát, az ahhoz vezet, hogy megutálja egy életre.
 
Mindketten felelõsek vagyunk a kapcsolatunkért, az egyik azért, mert semmibe veszi a másikat, ukázokat ad, a másik pedig azért, mert hagyja, hogy ezt tegyék vele.
 
Egy szeretetkapcsolatban - függetlenül bármely anyagi helyzettõl, mert ez nem pénzkérdés - mindkét félnek a másik tenyerén van a helye, nem pedig a talpa alatt.
 
Elõfordul, hogy egy ember épp a távozásával változtatja, könnyíti meg, teszi boldoggá az életünket. Át kell élni azt a megkönnyebbülést, amelyet akkor érzünk, amikor becsukjuk mögötte az ajtót, mert így lehet rájönni arra, hogy kinyithatjuk késõbb egy olyannak, aki pedig megjelenésével változtatja meg az életünket.
 
Talán túl egyszerû példa, de ha szálka vagy tüske megy a kezünkbe, azonnal kihúzzuk, hogy ne okozzon több szenvedést. A szívügyekkel - még ha követ is dobnak ránk - ez nem így van. Sokáig képesek vagyunk hordozni magunkban. Az emberi érzelmek, az idegrendszer, az agy nem áll helyre ilyen könnyen, ezért marad bennünk sokáig a tüske, a szomorúság, a harag, düh.
 
Tele vagyunk szeretettel, de akinek adnánk, nem kér belõle. Mindig egyedül vagyunk, akkor is, ha körülvesznek emberek. Lélekölõ, ha valaki magányosnak érzi magát azzal, akit szeret. Hiába szeret. 
 
Sok "Ketten egyedül" kapcsolatot láttam már, magam is éltem ilyenben, de valahogy benne maradunk az utolsó cseppig, mert félünk meglépni a változást, félünk a magánytól. A magányban. Úgy véljük, ha szakítunk, elválunk, egyedül leszünk. Pedig csak a kapcsolatunkban vagyunk igazán egyedül. Inkább maradunk, mert amíg a látszat fennmarad, addig a külvilág nem veszi észre, hogy magányosak vagyunk.
 
Senki sem érdemli meg, hogy egy kapcsolatban, házasságban egyedül legyen. Nem érdemli meg, hogy senkije ne legyen, aki meghallgatja, megérti. Ha már a távollétünket, saját közömbösségünket sem veszik észre, az a legkeserûbb magány. Két ember közt a legordítóbb, égbekiáltó sírás mindig a csend. Kívülrõl ragyogni próbálunk, belül pedig emészt a felgyülemlett méreg és csalódás.
 
Nem szabad hanyatlásnak indulnia az életünknek, mert korábban valaki nem becsült meg, nem szeretett viszont és hagyott egyedül élni, „ketten egyedül”.
 
A múltunk emlékei gyakran villámcsapásként érnek minket, és van, hogy túl gyorsan bukkannak fel újra és újra, a jövõ pedig végtelenül lassan közelít haza... DE! Ki kell várni, csak ki kell várni, mint mindent az életben. Jönni fog valaki, aki majd nem tagad meg. Elvégre a mesékben is mindig elõbb jönnek a megpróbáltatások és csak a legutolsó mondat az, hogy: "Boldogan éltek, míg meg nem haltak."
Szendrei Ildikó
A cikk 2017. január 21-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
az ESSZÉ, JEGYZET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.

Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 

a Magyar Mûvészeti Portál

 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon n Dátumok a mûvészetben

Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet
Irodalom| Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek

NapSziget online n NapSziget folyóirat n NapSziget Mûvészeti Díjak n NapSziget Mûvészeti Fesztivál

Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok

Új mûvészeti honlap ajánlása n NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány n Partnereink n Médiaajánlat
 

 
E-mail n Facebook n Twitter n Skype: napsziget n 06-30/520-1428 n H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2017