vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napsziget123n06-30/520-1428nH-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
ESSZÉ, JEGYZET
Zsigeri boldogtalanság
Sokszor hallottam párkapcsolati témák felvetõdésénél: "Majd meglátom!" A mai fiatalok, többnyire lányok, nõk többsége igen magas elvárásokat támaszt a férfiak felé. "Legyen autója, lakása, minimum albérlet. Legyen pénze, csóróval én össze nem jövök! Legyen jóképû, vicces! Vigyen el ide, vigyen el oda, vegye meg ezt, vegye meg azt." És így tovább...
 
De vajon ezek a hölgyek ugyanezekkel a "paraméterekkel" rendelkeznek? Azoknak az elvárásoknak, amelyeket õk támasztanak - fordított esetben - õk is megfelelnének? Ha a tükörbe néz, egy gyönyörû, kiegyensúlyozott, jó humorú, tehetõs nõt lát? Õ is biztosítani tudná mindazt, amit a férfitól elvár?
 
A boldogtalanság egyik forrása az a megannyi elvárás, amelybõl nem engedünk. Az elvárás éppoly alapvetõ emberi tulajdonság, mint az ítélkezés, talán élni sem lehetne nélküle. Zsigereinkben van. Kérdés, hogy ez kinél mekkora méreteket ölt, mert annál inkább megkeseríti önmaga és mások életét. Fõleg másokét, mivel az nyilvánvaló, hogy benne nem lehet hiba. Ilyennek-olyannak kell lenned stb. Ha ma beszélgetek valakivel, szinte az elsõ, hogy az elvárásait sorolja, legyen szó bármirõl. Ám az elvárt dolgok kierõszakolása, folytonos mondogatása, hiányolása miatt észre sem vesszük, hogy a másik tönkremegy mellettünk, hogy elidegenedik. Közben pedig nem látjuk meg azokat a dolgokat, amelyek önmagában is boldoggá tehetnének minket. Ezek talán olyannyira "hétköznapiak", hogy nevetséges lenne nekik örülni.
 
Amikor elkezdtem az általános iskolát, apám azt mondta: ha nem fejezed be, nem érsz majd a világ szemében semmit. Amikor a gimnáziumot kezdtem, azt mondta: ez csak egy ugródeszka. Önmagában semmit sem ér, kell, hogy érts is valamihez. Idõközben eltelt tizenkét év az iskolapadban, tele elvárásokkal a szülõk és a tanáraim részérõl, és még mindig sehol sem tartottam, mondták. Ha volt valami, amit utáltam életemben, az az iskola volt. Egysíkú gondolkodást, csõlátást erõltetõ, a meglévõ elõírásokba való belesüppedést elváró helynek tartottam. De menni kellett. Egy birkanyáj tagjának éreztem magam. Késõbb, amikor az egyetemet elkezdtem, azt mondták, ha elvégzem, jutok valamire, büszkék lesznek rám. De akkor már nem akartam megfelelni és nem is kellett senkinek. Magam miatt tanultam. Magamnak bizonyítottam.
 
Visszagondolva, húsz évet töltöttem iskolapadban, jó tanulóként, jó magaviselettel. Ám most sem érzem, hogy papírokon kívül bármiféle elõnyhöz jutottam volna abból, hogy másoknak megfeleltem.
 
Közel harmincévesen még több az elvárás és még több a kihívás, de ezekben már nem érzem a kötelességet hosszú ideje. A saját kihívásaim és elvárásaim sokkal fontosabbak, mint azok, amelyeket mások elvárnának tõlem.
 
A szülõi és párkapcsolati elvárások gyakorta oly mértékig magasak és merevek, hogy ha valaki nem tudja telesíteni - és többnyire nem tudják -, akkor az szorongást szül, a kudarc pedig agressziót. Ha nem akarjuk bevallani "csúfos elbukásunkat", "gyengeségünket" a család vagy a munkatársaink elõtt, akkor a „legideálisabb megoldást választjuk - habár ideiglenes -, a hazugságot. 
 
A szeretetkapcsolatokban persze lehetnek ép elméjû elvárások: "Ne csalj meg!", "Légy õszinte!", "Beszéld meg velem!", de ezek az elvárások nem azon végletek, amelyek teljesíthetetlenek. Ha ezek az apró, de igen fontos elvárások nem mûködnek egy szülõ-gyermek, férj-feleség kapcsolatban, akkor ott valami nagyon elromlott.
 
Sokan nem tudnak különbséget tenni elvárás és követelés között. Ha értelmezzük a két fogalmat, akkor hatalmas eltérés látható, érzékelhetõ. Köszönõviszony sincs köztük. Ezek az emberek arról ismerhetõk fel, hogy folyton veszekednek. Nem elég, hogy nem tud értelmezni, még a perpatvarok ellenére sem gondol bele, hogy túllõtt a célon vagy hogy nem ez a jó irány. Könnyebb a másikra mutogatni, õt szidni, mint feltenni a kérdést, ha én mindezeket akarom, miért vagyok itt vele? Vagy miért nem teremtettem vagy teremtem meg magamnak? Legyen szó bármely kapcsolatról, amely szeretetre épül, ha konkrét elvárások lappanganak benne, azok elõbb-utóbb kitörnek és csalódás lesz a vége. Utórengései pedig hosszú évekig is eltarthatnak belátás nélkül, mégpedig a másik hibáztatásával.
 
Irigylem azokat az embereket, akik elvárások nélkül élhetnek. Hozzáteszem, nagyon kevesen vannak a Földön.
 
Emlékszem, óvodáskorú lehettem - még õszinte ember -, amikor is ha ajándékot kaptam bárkitõl, árgus szemek figyelték, hogy örülök-e neki, s egyben várták is el, hogy ujjongjak természetesen. Ha azonban nem tetszett, nem örültem, nem mosolyogtam, csak félretettem. Évek múlva anyám "jó tanácsait" megfogadva örültem, mert elvárták.
 
Nem sokáig tetszelegtem az édesanyám által rám adott jó modorban, kényelmetlen volt és nem is állt jól, így hamar levetettem. Nekem nem áll jól, hogy mások önzését kielégítsem. Ha valami nem tetszik, jogom van hozzá, hogy ne örüljek, ne hazudjak. Ha olyan emberrel történik ilyesféle jelenet, akit szeretek, akkor is megteszem, mert õ nem sértõdik meg. Ha mégis, újra kell gondolni a kapcsolatot. Egyszerû, rövid pszichológiai teszt, vizsga.
 
Mindenesetre én nem vagyok optimista az elvárásokkal szemben. Sok elvárásunk van, aztán még több, majd észre sem vesszük, ahogy növekednek, gyülemlenek és elpofátlanodnak.
 
Az emberek soha nem arról voltak híresek, hogy megkönnyítenék saját, illetve mások életét. Sõt...
 
Jobb mindennap bosszankodni, mint a kevesebbel beérni. Közben rengeteg év telik el az életünkbõl és valamennyiünk elvárásai egy láthatatlan kukában landolnak majd. Minden olyan dologgal, amely felesleges, idõrabló és igazságtalan volt. De akkor már hiába...
 
Szendrei Ildikó
A cikk 2017. január 21-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
az ESSZÉ, JEGYZET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.

Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 

a Magyar Mûvészeti Portál

 

Magyar Mûvészeti netLexikon nDátumok a mûvészetben

Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet
Irodalom| Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek

NapSziget online nNapSziget folyóiratnNapSziget Mûvészeti Díjak nNapSziget Mûvészeti Fesztivál

Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok

Új mûvészeti honlap ajánlása nNapSziget a Mûvészetekért Alapítvány nPartnereinknMédiaajánlat
 

 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napszigetn06-30/520-1428nH-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2017