vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napszigetn06-30/520-1428nH-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
ESSZÉ, JEGYZET
Képesség az örömre
Idõnként kirobbanó formában, máskor csak erõs közepes szinten éljük napjainkat, majd valami újra összeroppant, szilánkokra tör. A szomorúság, baj, probléma, csalódás oka, okozója ezer meg egy féle lehet. Leegyszerûsödnek a napok, a színek eltûnnek, beszürkülnek, majd hirtelen fekete-fehér lesz, ami csak látható, képzelhetõ. Színtelen, íztelen, csendes rossz idõszak következik...
 
Könnyedén, boldogan, mosolyogva beszélnek sokan arról, miszerint õk csak a jót látják az életükben, az emberekben, a munkájukban. Ha fent vagyunk, ha felfelé ívelünk, de legalább a szinten tartás mûködik az életünkben, akkor nem nehéz, nem megerõltetõ örülni nap mint nap. Több idõ telik el az életben hasztalan rágódásokkal, érzésekkel, gondolatokkal, mint hasznos értelmezéssel, túllépéssel, felülemelkedéssel.
 
Mennyi mindent megszerzünk energiát nem kímélve, aztán kidobjuk, nem használjuk a hõn óhajtott, elértéktelenedett szerzeményt. Mindent megnézünk, amivel kapcsolatba kerülünk, de elenyészõ az, amit ebbõl látunk is. Ugyanígy meghallgatunk mindent, de egyáltalán nem számottevõ az, amit meg is hallunk. Aki lát, hall, érez, de legalább az egyikre képes, az egyedül is képes az örömre. Közönyösséggel tökéletes út vezet vissza a "vakságba", a "némaságba", "siketségbe".
 
A határ nem jól kirajzolt, szinte alig felismerhetõ, de precizitással észrevehetõ. A legtöbbször elõforduló, általánosan elfogadott téveszmék kifejezésére szolgáló mondatok: "Nem lehet örülni semminek..." vagy a "Nincs minek örülni...". Ma én fogadom el ezt a másiknak, gondolva közben arra, hogy holnapután majd õ is elfogadja ezért nekem. Szemet hunyok, hogy majd õ is "kegyes" legyen velem, ha sor kerülne rá.
 
Magyarról magyarra fordítva: "Nem akarok örülni semminek" vagy "Nem tudok örülni semminek". Ezek már jóval elfogadhatóbb kijelentések. Néha nem árt fordítógépként is funkcionálni egy beszélgetésben, vagy felülvizsgálni, amihez bólogatunk. Óriási szerencse, hogy önállóan is összerakhatjuk, összetarthatjuk magunkat, mert bármi beleszínezhet a fekete-fehér hétköznapokba.
 
Kezdjük a téli idõjárással, ami miatt már ébredés óta, öltözködés, kávéfõzés, még fogmosás közben is morgunk. A sopánkodás persze idõigényes, az óramutató pedig épp azt jelzi, hogy lekéstük a buszt, az évszak miatt. Félig gombolt kabátban, kócosan rohanunk, de a megálló népszerûbb, mint valaha. A busz ugyanis késik, szintén az évszak miatt. Így lesz jó a rossz idõ.
 
Délelõtti kabaréjelenet, amint egy férfi nagyzolva 40 perce értetlenkedik egy hivatalban. A "gazdag" újságos izzadt homlokkal, tenyérrel bajlódik a kaparós sorsjeggyel. Az 500 méter hosszú utcaszakaszon majdnem10 méteren sikerült feltörni a jeget, így pár lépésre normál testtartással haladhatunk. 2,1 méterenként akár fogadalmakat tehetünk, miszerint holnap az összes kapura kitesszük a mentõk számát. A közterületes nem ért a parkolóautomatához. A munkahelyen egy emberként kiált fel két teljes részleg, amikor kávéra invitálnánk valakit, aki éppen ráér.
 
Egy lány nem a földre dobta a cigarettáját, hanem a csikktartóba. Tökéletesen vasalt ingben telefonál egy köztudottan megrögzött agglegény. Ugye, hogy minden megtanulható? Két veréb verekszik egy galambbal a felbecsülhetetlen értékû zsemlemorzsákért a parkban. A könyvtárból kikölcsönzött könyvek pont beleférnek a táskánkba, nem kell szatyorral kínlódni. A Tavaszi szél vizet áraszt címû dal hallatszik az aluljáróból, egy hajléktalan játssza. Már februárban vágyódnak az emberek.
 
Még él a virágunk, pedig hat napja eszünkbe se jutott az öntözés. Ráborult az otthoni parfümös polc a benzinkúton sorban álló férfira, de azt nem tudni, hogy az övé vagy a feleségéé. A virágboltos a legfrissebb pletykákat izgatottan, tág pupillákkal, levegõ után kapkodva zúdítja ránk, pedig õ soha senkit nem beszél ki, és az egész nem is érdekli. Nyugdíjas farsangra készülnek a szemközti épületben. Úgy érezzük magunkat, hogy akár mi is bemehetnék, kakukktojásnak…
 
Nyolc perce üvölt egy étteremben a takarítónõ unokája. Klikkekbe verõdnek a megrökönyödött vendégek, akik elõtte tudomást sem vettek egymásról. Nem vett észre, nem kiabált meg minket egy "kellemetlen" ismerõs. A rádióban fénykorunk zenéje szól. Ránk bízzák a rövidital vásárlást, majd értetlenül állunk a polc elõtt, egy égetõ kérdéssel: miért pont mi? A biztonsági õr ízlésére hagyatkozunk. A pékség elõtt két középkorú férfi beszélget. Egyiküket nem tudják megvezetni az új oltóanyagokkal, mert általános 7-ikben négyes volt kémiából. És nem félévkor, hanem év végén!
 
Csak három köteg szórólapot kaptunk a postaládánkba ma. A szomszéd írásba adta, hogy nem kér, mégis mindig négyszer annyit kap, mint mi. Valószínû, az én postaládám szimpatikusabb... Megcsörren a telefonunk, amikor a szomszédasszony épp belekezd a "Lépcsõház takarítása '81-tõl napjainkig" címû tényfeltáró riportjába.
 
Hazaérve fõzelékkel kínálnak vacsorára, ami önmagában bosszantó, mivel köztudott, hogy nem szeretjük, de a main inkább nevetünk, mert ez az 5500. ilyen este. 
 
Grimaszolva állapítjuk meg, hogy ma este se lesz semmi a tévében a képcsövön kívül. Bosszankodva engedjük le a redõnyt, öntünk vizet a pohárba, kapcsoljuk le a lámpát, mert nem adtuk fel az összes csekket délelõtt. 6,2 perc múlva eszünkbe jut, hogy holnap amúgy is mennünk kell a postára, az ajánlott levél miatt...
 
Millió dolog van, amin jó szívvel mosolyogni lehet egy nap folyamán, még ennél is több az, amibõl viccet lehet csinálni. Felfogás, látásmód kérdése az egész.
 
Nem nagy vagy felettébb jó történéseket, önfeledt boldogságot kell várni, mert akkor örökké keserû csalódás vár ránk. Lehet valaki egy szamárfüllel is boldog és százmilliós bankkártyával végtelenül kiábrándult. Felfedezhetõ, megtapasztalható fogalom az értelem, a kedvesség, a humor, a segítségnyújtás. Szinte minden és mindenki a segítségünkre van a saját "építkezésünkben", mert bárminek lehet örülni.
 
Kérdés, hogy meglátjuk-e, felismerjük-e. S ha nem, akkor lesz-e valaki, aki majd megmutatja...
Szendrei Ildikó
A cikk 2016. szeptember 26-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
az ESSZÉ, JEGYZET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 

 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.

Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 

a Magyar Mûvészeti Portál

 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  nDátumok a mûvészetben

Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet
Irodalom| Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek

NapSziget online  nNapSziget folyóiratnNapSziget Mûvészeti DíjaknNapSziget Mûvészeti Fesztivál

Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok

Új mûvészeti honlap ajánlása  nNapSziget a Mûvészetekért Alapítvány nPartnereinknMédiaajánlat
 

 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napszigetn06-30/520-1428nH-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2016