vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail n Facebook n Twitter n Skype: napsziget123 n 06-30/520-1428 n H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
KÉPZÕMÛVÉSZET
Káosz a meztelen idõben
Wahorn András alkotásairól
                                                                                            A mûvészet semmiféle megváltást nem biztosíthat. 
                                                                                            Túl van a hatáskörén. Csak csábíthat, megvilágíthat.
                                                                                            Utána tisztább lesz a levegõ. Nem tiszta, csak tisztább. 
                                                                                                                                                  Mészöly Miklós

A lipótvárosi galérianegyedben nyílt meg 2016 februárjában a MissioNArt Galéria rendezésében Wahorn András alkotásait bemutató kiállítás. Kispárnák és famodellek, szobrok és képek, képek, hatalmas képek, rajtaütések gyûjteményét láthatjuk a Balaton utcai termekben.

Wahorn a XX. század második felének egyik legszuggesztívebb magyar underground mûvészalakja. Nélküle szegényebb lenne a modernkori magyar avantgarde mûvészet. Képei, dalai, szövegei és viselkedése a nyugalom megzavarására fölöttébb alkalmasak voltak, és ezt a jellemzõjét ma is õrzi, van hozzá dunsztja. Mûvészete nem az ésszerûségrõl szól, akárcsak Miro képei. Vonalak, színek horizontnélküli térben. Azzal csábítanak minket, hogy jeleket, rajzokat látunk akár a sivatagokban, és talán felfedezzük, hogy jártak itt tízmilló éve az ufók.


Wahorn András

Autodidakta képzõmûvész, aki zenével és filmmel is foglalkozik. 1969-tõl vesz részt kiállításokon. 1983-1984-ben az A. E. Bizottság zenekar vezetõje volt. 1988-ban hozta létre a Rex Wahorn Stúdiót, 1991-ben a Bad Quality Records nevû kiadót. 1991-tõl Kanadában, majd az Egyesült Államokban dolgozott, 1991-1994 között New Yorkban, 1995-tõl Los Angelesben élt. 1996-tól a Klasky Csupo cég tervezõjeként, webmastereként dolgozott, 1995-2000 között különbözõ cégek háttértervezõje volt, 2000-tõl az Encyclopæædia Britannica mûvészeti igazgatója, webdesignere. Az egyetlen magyar festõ, akinek a New York-i Modern Múzeumban képe van. 

Élményvilága a másik Magyarországhoz köti, mint ahogy azt egy évekkel ezelõtti kiállításon is láthattuk, ahol hozzá hasonlóan gondolkodó alkotók állítottak ki képeket, szobrokat és korunkat kifejezõ installációkat, amelyek a képmutatás ellen szóltak.
 

Hosszú alkotói út áll mögötte. A trapézfarmer világából jön. Évtizedekkel ezelõtt rendszeresen részt vett a szentendrei Vajda Lajos Stúdió kiállításain, rendezvényein, akciókon, performanszokon. Ezeken az élõ bemutatókon is az ötletszerû ábrázolás érvényesült elsõdlegesen. Sikerzenekara az A.E. Bizottság a rock, a punk és a new wave alapján állt, de nem a lemezipar része volt, hanem a káoszé. Nem követték a hétköznapi sablonokat. Szabadidõzenének nevezett katasztófazenének tartották. A zenekar lelke, motorja Wahorn András volt. Az élet komoly dolgairól beszéltek, de nem andalító táncdalstílusban. Önkényesen ugráltak az oktávok között. Zeneileg Frank Zappát idézték, vagy inkább a szürrealista kollázs-rockzenét játszó Beefheart kapitányt, a nagy vagányt.

Pályaíve viszonylag korán kibontakozott. Nem érezte magáénak a hagyományos piktúrát sem. Önmaga sajátosságait hamar felismerte. Szintézist alkot benne minden eddigi képzõmûvészeti mozgalom. Kiindulási pontja a rögeszméibõl, furcsaságaiból, fantáziájából, vágyaiból származik. Szabadszájúságával megbotránkoztatja a konformistább nézõket.  Együtt találjuk nála az értelmet és az ösztönös megérzést. Keresõ, kísérletezõ kedvû és hajlamú alkotó. Nem csak WC falfirkákra gondolunk, ha nézzük a képeit, túl a banalitásokon, az életmozaikokon finomabb szintû dimenziók világában is kóborol, amúgy szimpátiát ápol az ördöggel. Nem ítélkezik, hanem bemutat, ábrázol. Emberi állapotokat, viszonyokat rögzít elõítéletektõl mentesen, kozmetikázás nélkül. A tudatalattijából fest, automatikusan tör belõle elõ, amit fest. Nem rág semmit a szánkba. A testi szerelem különféle módjáról fest, van itt minden, ami szem szájnak ingere. Olyan természetességgel ábrázolja a nemiséget, a szexualitást, mint Hieronymus Bosch.

Nem zökkenõmentes az élete, de nem mond le arról, hogy kifejezze kora és saját maga közérzetét. Enigmatikus és emfantikus alkotó. Átszellemíti a mûfajokat, mindig azt mondja, teszi, amit gondol. Nem alakoskodik, nem azt nézi, hogy mit nyerhet, vagy veszíthet. A vibráló érzékiség kifejezésére törekszik dadaista látásmóddal. Játszik az obszcenitással. Úgy gondolja, hogy az élet tele van botrányokkal, és akkor igaz a mûvészet, ha õ is botrányos. Megfosztja a mûvészetet a szentségétõl. Mindent lehet! - mondja, és idõnként szétdúlja a nézõk lelki nyugalmát, mikor aláaknázza az élethazugságokat. Õ is azt igazolja, amit Heidegger mondott, hogy a mûvész a mû eredete. Az irodalomban igazi lelki társa Houellebecq, a francia író, aki tabudöntögetõ, igazi provokatõr, és a világ nagy felkavarói, a szabadság hirdetõi közé sorolhatunk.

A mûvészettörténészek így mutatják be: Wahorn András - mint olyan sokan a hetvenes években - szürreális kollázsokat készített, majd késõbb színes és tusrajzokat alkotott, és csak késõbb fordult mûvészete a dekoratív mûvek irányába, és alkot absztrakt képeket, de a mûvészettörténeti hagyományokat saját személyiségén, a megélt élményvilágon átszûrõ, mintegy naplószerûen nagy egységgé összeálló rajzsorozatával hívta föl magára a figyelmet. "A figurák egyfajta sík elõtt jelennek meg. Nem perspektivikus tájakban, terekben gondolkodik, hanem egy elvont térbe és szituációba helyezi figuráit" - ahogy a mûvészettörténészek fogalmaznak róla, aztán az utóbbi évtizedekben született munkák kiszínesedtek, lágyabbak lettek... Ez korábban nem volt jellemzõ mûvészetére, hiszen fõként figurákat, embereket, állatokat ábrázolt nem valóságos terekben. Nála a férfi és nõ kapcsolata megkerülhetetlen hatalmas nemiszervek ábrázolása nélkül. Pszichoprenaturalista alkotó - ahogy azt a kiállítás katalógusában olvashatjuk. (Ugye, érdemes katalógusokat böngészni.) Kondor Béla komor forma- és színvilága is ott lappang képein, jól érzékelhetõek a szögletes mozgású alakjain is.

Jelenlegi társa, akivel közös munkái is vannak, Töttös Kata. Az õ fõ témája a 21. század nyugati fogyasztói társadalom által teremtett szupernõ, a hódító démon. Hol egy kis lélektani feszültséggel, határozott testtudattal, néhol pornográfiába hajló képi retorikával. Alakjai a konditermek extroveltált, testcentrikus világának képviselõi. A tömegmédia inspirálja. A bevásárlóközpontok kultúráját, reklámjait, harsány bulvárrikácsolását teszi elénk. Töttös Kata figurái szexista sztereotípiákat hordoznak, és szerelemmel, szeretkezéssel múlatják az idõt. A túlzás eszközével teremti meg nõalakjait, hol hosszú, extra dús pillákkal, tetkókontúros duzzadó ajkakkal, vaskos copfokkal, trendi színösszeállítással, felfújt mellekkel és extra magas sarokkal. Inkább a felszín, mint a belsõ mély szavait fejezi ki. Nem hiszem, hogy ne találná magát olyan érdekesnek, mint Picasso.

Mûvei életével összekapcsolva érthetõek. Festészetét nevezték félabsztrakt primitivizmusnak is, de nem lett a neopop híve, számára az alkotás emberi magatartás. A dadaizmus szellemi ujja is megérintette. 

Wahorn gondolatai, dallamai, képei az alkotás folyamatának örömérõl, gondjairól szólnak. Kutató keresõ lélek, festményein a vonalak és a gesztusok mintha szakadatlanul a helyüket keresnék, mintha új és új kapcsolatba lépnének egymással, mintha szüntelenül újrafogalmaznák a képet. Az absztrakció és naturalizmus határán megjelenõ formái nem remegnek, valamilyen furcsa, különös erõt árasztanak. Távol áll tõle a virágvasárnapi bizakodás, tudja, soha nem múlik el a sötét, marad a meztelen csend. Mûvészete az õt érdeklõ, érintõ kérdésekrõl szól, ettõl életképes. Úgy gondolja, bármilyen technika, ábrázolásmód alkalmazása egyaránt jogos, az a lényeg, hogy mi vihetõ át vele, milyen érzéseket váltanak ki. Nem hagyja unatkozni a nézõit, õ nem a szerzõdésszegés embere, látni hagyja, ami a lényege. Nem kell képei mögött rejtett jelentéseket keresnünk, mert gyakorta azt festi, amiben kedvét leli.

Hová visznek bennünket alkotásai? Fantomördögök, lidércek, szörnyszülöttek démonvárosába, ahol nézik az alakok a tüzet, de értik az esõ nyelvét is. Aztán van, aki a holdfénynél nézi árnyát, és mélyebbre is lát. Tengerfenék titokzatosságú képzettársításokra sarkall bennünket. Nem zavarja, hogy a halál kicsorbítja idõnként a dolgok tengelyét, de nem áraszt kriptahangulatot, feltör belõle a szenvedély az életörömig néhány fricskával és poénnal. A prüdériát figurázza ki.

Úgy van vele, hogy nem érdekli a Szépség. Parabolikus, képletes, jelképes alkotások kerülnek ki az ecsetje alól. Illuzionista világlátás jellemzi. A bombasztikusságot nem kerüli el. A tereket terekre osztja, és hol belép az egyikbe, hol kilép, aztán átmegy egy másikba. Mindig szerette a palávert, bár mostanában ritkán obriskodik, nyugodtabban viseli az emberi butaságot.

Bámulatosan magabiztos a fellépése, de nem gigerli vagy stuccer figura. Lendületes alkotó, sosem volt tétlen. Karizmatikus, de esendõ is. Bizarr vízióival, érzéki hangvételõ ecsetkezelésével, puritán vizuális eszköztárával a megdöbbentésre törekszik. Aggasztja, ha nem elég támadó. A képi látomások nyers ereje vonzza. Az élet apróságaiban kutat, onnan emel ki mozzanatokat, és gyakran választ mulatságos témákat. Lelki és érzelmi élményeket közöl. A forma- és színviszonyok révén kialakuló képeiben, hol csonka nõalakok némán repülnek, hol testek egymás mellett, hol egymással szemben, egymás mögött, elõtt, alatt, és néha megáll az idõ. Arra kíváncsi, hogyan és hányféleképpen jelenítheti meg a festék és a forma az elvont fogalmakat, mit jelenthetnek a képfelületen foltszerû figurális töredékek. Organikusan kötõdik a mindennapokhoz a spontaneitása révén.

A kiállításra belépve egy Cím nélkül jegyzett képet találunk. A figura tekintete elmosódott, nem is fontos ezek szerint, de az alak elhelyezhetõ lehetne sok társaságban, de felfoghatjuk egy madárijesztõnek is. Mindenesetre elegáns, élénkpiros a mellén a trikója, zakója - ugyan elcsúszott - egykor finom darab volt. Akár Fülig Jimmy is lehetne közvetlensége révén. Talán szél fúj a réten, ahol áll, lehet, hogy múlik a meleg, és a levelek emlékképeket õriznek, a múlt eseményeinek lenyomatait õrzik. A táj lejt, emelkedik, a tárgyak rövidülnek, hol megnõnek. A mûvészet olyan, mint az álom, ahol néha lapos a térmélység. A torzítás is kifejezõ eszköz.

Egyszer voltam egy nudista strandon címû képe egy emlék. Emlék, hogy fújt az enyhe szél, a testek napfürdõztek, néha egy-két testdarab eltûnt, beleveszett a tájba, az van a képen, ami megmaradt belõlük az egésznapi napfürdõzés után. A mûvészi képzelõerõ úgy is megnyilvánulhat, hogy valósághû emberek, tárgyak bonyolult eltorzításával ábrázolja a festõ. A térbeli formák vizuális jelzés gyanánt szolgálnak. Képein a látószögek és a horizontok változnak. Igazi vizuális kaland a szemnek és a fantáziánknak.

Profán megjegyzései a képein élményszámba mennek. Nem ragaszkodik ahhoz, hogy mindig kapcsolódjon a szöveg a formához. Olvassunk le néhányat: Tamás és a 2 pénztárca, Erõs illat kúszik be az uborkaszobába, Az Ottó elsõ találkozása az õsi Nõvel, Egy kicsi együtt repülés, Gizi meglátja Gézát, Karcsi feje napraforgót táplál, Kacsanõ - de ezzel már a képcímeknél tartunk újra.

Jellemzõ rá a mûvei határainak feloldása, a befogadó szerepének hangsúlyossá tétele. Senkitõl el nem zárkózó ember. Õ még otthon van a popáncok, nimfák, szatírok, rodázók, rihák világában is. Idõnként olyan pajzán, mint a Szex és New York filmsorozatban szereplõ Samantha. Több mint gondolkodó, hiszen mûvész. Világosan mutatja a káoszt.

Napjaink közgondolkodása fenntartásokkal tekinti képeit, de talán nem marad mindig így, és nem marad idegen a másság errefelé. Miután megnéztem a kiállítást, otthon feltettem az A. E. Bizottság együttes lemezeit, legyen teljes a hatás.

Képeibõl további ízelítõt Wahorn András honlapján találhat az Olvasó.
Egyik interjú Wahorn Andrással. Másik interjú Wahorn Andrással.

Novák Imre
A cikk 2016. március 1-jén került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
a KÉPZÕMÛVÉSZET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget123, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.

Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 

a Magyar Mûvészeti Portál

 
 

Magyar Mûvészeti netLexikon  n Dátumok a mûvészetben

Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek

NapSziget online  n NapSziget folyóirat  n NapSziget Mûvészeti Díjakn NapSziget Mûvészeti Fesztivál

Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok

Új mûvészeti honlap ajánlása  n NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány n Partnereinkn Médiaajánlat
 

 
E-mail n Facebook n Twitter n Skype: napsziget123 n 06-30/520-1428 n H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2016