vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail n Facebook n Twitter n Skype: napsziget123 n 06-30/520-1428 n H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
TÁNCMÛVÉSZET
Növekszik a néptánc iránti kedv Felsõ-Ausztriában
Linzben a Márton Árpád Néptánccsoport mellett
a Ne-felejts gyermek- és felnõttegyüttes is megalakult
A magyar néphagyományok õrzése terén Felsõ-Ausztria több szempontból is élen jár, például komoly múltra tekint vissza és napjainkban is igén élénk a felnõtteket és gyermekeket is megszólító-megmozgató néptánctevékenység, s utóbb Linzben táncházat is indítottak. Az együttesek vezetõi azt mondják, a táncosoknak az a fontos, hogy együtt legyenek, hogy jól érezzék magukat - s mi kell ennél több testnek, szellemnek és léleknek? A szabadidõ-eltöltésnek ebben a formájában szereplõ és nézõ egyaránt nyer: élményt, derût és annak az érzésnek az elmélyülését, hogy "itt a távolban, mesze az óhazától is magyarok vagyunk".
 
 
A Felsõ-ausztriai Magyarok Kultúregyesületének keretein belül mûködõ Márton Árpád Néptánccsoport 1992-ben alakult a Csíkszentdomokosról elszármazott Márton Árpád vezetésével. A két testvérpár, Árpád és Tibor, feleségeikkel, Veronika Irénkével és Irénkével együtt Ausztriában is meg akarták idézni az otthoni hangulatot, részt akartak vállalni a magyar népi hagyományok megõrzésébõl, gyermekeknek, fiataloknak való továbbadásából. Az általuk megalapított táncegyüttest hosszú ideig a  Felsõ-ausztriai Magyarok Kultúregyesülete tánccsoportjaként emlegették, majd  2004-tõl Havasi Gyopár néven váltak ismertté. Megalakulásuk huszadik évfordulóján, 2012-ben pedig alapítójuk emlékére és tiszteletére felvették a Márton Árpád Néptánccsoport nevet.
 
- Kezdetben a táncosok mindössze néhány családból kerültek ki, de már akkor több mint húszan voltunk - magyarázza a kolozsvári születésû Szatmári Sándor, az együttes vezetõje. - A csoport összetétele azóta is állandóan változik, de inkább többen leszünk, mint kevesebben. Jelen pillanatban is van a csoportban hét pár, s azon kívül még néhány hölgy, akiknek sajnos nincs párjuk. Tapasztalatunk szerint a nõk szívesebben táncolnak. Tánccsoportunknak egyébként bárki tagja lehet, aki a magyar táncot kedveli, mindegy, hogy idõs vagy fiatal s hogy tud táncolni vagy nem. Ha nem tud, megtanítjuk!
 
 
Szatmári Sándor elmondta azt is: magyarországiak, délvidékiek és felvidékiek is vannak a csoportban, de jelenleg a táncosok nagy része erdélyi. A próbák - amelyeket általában egyszer tartanak egy hónapban - jó hangulatban és egyetértésben zajlanak. "Szívesen vagyunk együtt, nagy az összetartás. Igyekszünk minden évben új táncot betanulni, hogy a közönségnek újat mutassunk" - meséli az együttes vezetõje. Táncrepertoárjuk is széles, ennek megfelelõen székely, mezõségi vagy vidékhez kevésbé kötött népviseletben jelennek meg a színpadon. Nemrégen csatlakozott a csoporthoz a csíkszeredai hivatásos táncos, Gerczuj András is, azóta õ állítja össze a koreográfiát.
 
Legfõképpen farsangi és szüreti bálokon örvendeztetik meg mûsorukkal a közönséget, de fellépnek magyar nemzeti ünnepeken, és minden évben láthatja õket Linzben a Dóm téren a szeptember végi Népek vasárnapja elnevezésû esemény népes résztvevõ-tábora is. Táncoltak már a felsõ-ausztriai Traun, Gmunden, Wels, Ried, Pichling, Peuerbach, Gramastetten és más településeken megtartott rendezvényeken. Az osztrákok és más népcsoportok is gyakran meghívják õket, legutóbb 2015. november 14-én a horvátok vendégei voltak, akik - a csoport legnagyobb meglepetésére - elismerõ oklevéllel fejezték ki a látottak-hallottak iránti elragadtatásukat. A tánccsoport idõnként esküvõkön is szerepel, s akadt arra is példa, hogy egy magyar származású úr nyugdíjba vonulásának ünnepére hívták meg õket meglepetésprodukciónak.
 
 
- Nekünk nem is annyira a szereplés, a taps a fontos, hanem az, hogy együtt vagyunk és jól érezzük magunkat. Az összetartás a lényeges - állapítja meg Szatmári Sándor, aki a kultúregyesület vezetõségi tagjaként is mindent megtesz a magyar közösség összefogásáért, és azért, hogy szervezeti szinten is minél több színes, változatos, gazdagító, építõ, lélekemelõ program kínálatával hozhassák és tarthassák meg honfitársaikban a közösséghez tartozás igényét.
 

 
Cseres Alex
 
Cseres Alex: Ne-felejts a nevünk, hogy ne feledjük el néphagyományainkat
 
Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a Márton Árpád Néptánccsoport "megtelt", a táncolni vágyók köre pedig bõvül, egyre bõvül - de bárhogyan is fogalmazunk, a lényeg ugyanaz: ilyen személyiségek körül, mint Szatmári Sándor, Gerczuj András vagy Cseres Alex, még annak is táncolni jön kedve, aki a legényest, az ugróst, a verbunkot, a csárdást addig csak a televízióban nézte. Elkerülhetetlen volt az újabb felnõtt-táncegyüttes megalakítása, s hogy amellett már bõ két éve egy gyermektánccsoport is mûködik, az a székelyudvarhelyi születésû Cseres Alex elkötelezettségét dicséri.
 
- A kicsik csoportjában 6-12 éves gyermekek táncolnak, jelenleg kilencen, gyökereiket tekintve Erdélyhez, Felvidékhez, Magyarországhoz, a Kárpát-medence legkülönbözõbb részeihez köthetõk. Mindenkit szeretettel várunk, és jönnek is - mondja ízes székely tájszólással Cseres Sanyi, s így folytatja: - Nemcsak azért foglalkozom velük, mert én is hétéves koromban kezdtem el táncolni, hanem mert látom a szemükön, hogy milyen nagy élmény ez nekik. Mozognak is, énekelnek is, táncolnak, s közben megismerik a kultúrájukat. Ez a legfontosabb. A gyermekek jelentik a jövõt, és nekünk legfontosabb feladatunk és felelõsségünk megszilárdítani bennük magyar gyökereiket és továbbadni nekik a hagyományainkat.
 
 
Cseres Sándor huszonhárom éve él Linzben, természetesen a hitvese is magyar. Hatodik éves kislányuk is táncol a kicsik csoportjában.
 
- Próbáljuk összehozni a magyarságot itt Linzben minden lehetséges formában - mondja a Ne-felejts vezetõje. - A szabadidõt fel lehet okos dolgokra is használni. Az utóbbi öt-tíz évben egyre többen vagyunk itt, magyarok, és fontos, hogy egymásra találjunk. A táncoknál is törekszünk arra, hogy a különbözõ vidékek táncaival megismerjük és megismertessük, hogy melyikünk honnan jött, hol élnek magyarok a Kárpát-medencében. Egyformán magyarok vagyunk mindnyájan, legalább itt fogjunk össze. A zene, a tánc különben is összehozza az embereket, az nem ismer határokat.
 
Az összefogásról Cseres Alex úgy véli: az olyan, mint a házasság, mindennap dolgozni kell rajta. Szó mi szó, õ meg is teszi ezért a magáét: a Ne-felejts tánccsoportok mellett, helyesebben azokkal karöltve, elindította Linzben a régóta vágyott táncházat is. Az erre való igényre felelt, amikor elindította. Õ is azt emeli ki, hogy a táncházban nemcsak táncolnak és énekelnek, hanem egyszerûen jól érzik magukat. "A kultúránk, a hagyományaink ápolása és átadása mellett ez is nagyon fontos: hogy minden nézeteltérés és politikai vita nélkül megpróbáljuk megismerni és megérteni egymást" - hangsúlyozza a Ne-felejts csoportok alapítója.
 
 
Tõkés Enikõ, a Felsõ-ausztriai Magyarok Kultúregyesületének elnöke lapunknak elmondta: a szervezet idei március 15-i megemlékezésén - amelyet március 12-én tartanak - elõször szerepel majd a két Ne-felejts csoport, vagyis a gyerekek is és a felnõttek is, az április 30-i táncházat pedig közösen, azaz mindhárom csoport részvételével szervezik majd.
 
- Mindenkinek megvan a maga elfoglaltsága, programja és magánélete, éppen ezért rendkívül hálás vagyok a tánccsoportok vezetõinek, hogy a szabadidejüket erre a tevékenységre áldozzák, és a szülõknek is köszönöm, hogy õk maguk is eljönnek és a gyerekeiket is elhozzák táncolni, mert fontos nekik a nemzeti öntudat - jegyzi meg Szabó Ernõ, a felsõ-ausztriai magyar katolikusok lelkésze, aki boldogan bocsátotta a plébánia közösségi termét a táncház rendelkezésére. Nem is volt kérdés, hogy ezt megteszi-e, hiszen Szabó Ernõ atya a magyar kulturális közösségi élet példásan elkötelezett és aktív támogatója. Mindig, minden megszólalásában arra buzdítja híveit, hogy óvják szép magyar nyelvünket és kultúránkat, érdeklõdjenek múltunk, történelmünk iránt, olvassák magyar íróinkat és költõinket... és boldog, igazán boldog, amikor a csoportokat táncolni látja.
 
Mint ahogy mindenki más is, akinek ez az élmény megadatik.
Varga Gabriella
a Petõfi Sándor Program ösztöndíjasa (Ausztria)
A cikk 2016. február 9-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
a TÁNCMÛVÉSZET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget123, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.

Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 

a Magyar Mûvészeti Portál

 

Magyar Mûvészeti netLexikon  n Dátumok a mûvészetben

Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek

NapSziget online  n NapSziget folyóirat  n NapSziget Mûvészeti Díjakn NapSziget Mûvészeti Fesztivál

Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok

Új mûvészeti honlap ajánlása  n NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány n Partnereinkn Médiaajánlat
 

 
E-mail n Facebook n Twitter n Skype: napsziget123 n 06-30/520-1428 n H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2016