vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail n Facebook n Twitter n Skype: napsziget123 n 06-30/520-1428 n H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
KÉPZÕMÛVÉSZET
Préselt terek, idõk formálója
El Kazovszkijról
                                                                                                                       A szem voltaképp az egyetlen ablak, amelyen át 
                                                                                                                       az emberi lélekbe lehet bepillantani.
                                                                                                                                                                 Leonardo da Vinci
 
El Kazovszkij a XX. század második felének egyik legeredetibb és legszuggesztívebb magyar képzõmûvésze. Festõként, performerként, díszlettervezõként, de költõként is jelentõs életmûvet alkotott. Nélküle a modernkori magyar mûvészet bátortalanabb és szegényebb lenne. Egyedi világlátásával, merész elképzeléseivel megkerülhetetlen alakja lett a kortárs mûvészeti színtérnek. Az õ alkotásai tekinthetõk meg a Magyar Nemzeti Galériában 2015 második felétõl. A túlélõ árnyéka címmel kerültek a mûalkotások a látogatók elé, tabumentes és grandiózus kiállításon. Az ott látható 400 mûvet a hátramaradt közel 3 ezer mûbõl válogatták. A kiállítás szellemi pezsgést hozott a hazai mûvészeti és közéleti életbe. A tárlat emlékhálót von mûvei köré és õrzi õket nekünk, és közben kiragyog belõle démoni természete.
 
El Kazovszkij 1948-ban született Leningrádban. Élete fordulatos volt, nagy váltások, változások sora található benne. Az elvesztést és a hitkeresést egyaránt ismerte. Keresztény volt, de nem hívõ. Szülei gyermekkorában elváltak, õ pedig egy szibériai iparvárosban lakott nagyszüleinél, majd miután édesanyja egy magyar férfihoz ment feleségül, Magyarországra települtek. Tizenhat évesen került Budapestre. A Radnóti Gimnáziumban tanult meg magyarul, ott is érettségizett. Padtársa Szilágyi Ákos volt, aki pár évvel késõbb Györe Balázzsal, Kemenczky Judittal, Bernáth y Sándorral a Fölöspéldány-csoport alapítója volt. Õk a magyar avantgárd legjelesebb képviselõi voltak. A Fölöspéldány-csoport vezetõje és meghatározó mûvészeti ideológusa Szilágyi Ákos költõ és kritikus, az orosz avantgárd irodalom kutatója volt. Szilágyi a korszak ellentmondásos alakjának tekinthetõ, pályája korai szakaszában egyszerre jelentkezik költõként, illetve újbaloldali, marxista esztétaként és kritikusként.
 
El Kazovszkij
 
El Kazovszkij szívesen váltogatta a mûfajokat, gyakran alkotott eltérõ technikákkal. Szívesen használta a képzõmûvészet hibrid formáit. A fõiskolán festészetet tanult, de közel állt hozzá a színház, látványtervezõként is dolgozott, de emlékezetes performanszokat szervezett. Ezért nem tévedünk nagyot, ha képeit színpadképeknek nevezzük.
 
A kiállítás egymástól markánsan elkülönülõ részei egy-egy szeletében mutatják be mûvészetét. Képei jelenések, nála minden kép eleve árnykép. Mûvei optikai kalandok, ez esetleg magyarázható azzal is, hogy csak éjjel festett, lámpafénynél. A termek címei tematikailag fogalmazzák meg az ott látható alkotásokat: Ilyen A görög testek terme, Pygmalion mûterme, Vetett árnyékok, A teatralitás dicsérete, Az "éles terek" terme - ezek nem El Kazovszkij elnevezései, hanem a kiállítás szervezõjétõl, Rényi Andrástól származnak. Kifejezõek a címek, legyen az A "csendélett?l" a "képregényig" vagy a Vajda-rajzra applikált spontán montázs- és kollázs-sorozatok teremcíme.
 
El Kazovszkij új összefüggésrendszert keresett a világ ábrázolására. Érzékenyen reagált a korszak szellemére. Nem a valóságot másolta. Elsötétített tájak közötti figurái, a képeken látható szituációk szavakkal leírhatatlanok. Nem beszélgetõ mûveket készített. Képein látszanak az ihletmenetek. A poszt-punk stratégiát követte, de csak elméletileg érdekelte a divat. Így fogalmazott: a punk mint színház, mint kép, mint ideológia, közérzet, életérzés is megrázott.
 
 
A hetvenes években szoros kapcsolatban volt Király Tamás divattervezõvel, akinek Petõfi Sándor utcai boltja a kor kedvelt ruhaüzlete volt extravagáns modelljeivel. Csipes Antal a XX. századi hazai divatot bemutató könyvében kiemeli, hogy Király egyesítette a divatot a mûvészettel, itthon is meghonosítva ezzel a preformance-okkal tarkított divatszínház mûfajt. Ebben volt társa El Kazovszkij.
 
Az élet alanya kívánt lenni, nem a tárgya. Zenei, képzõmûvészeti, irodalmi hatások inspirálták. Képhipnózisai során alakjai démonian lebegnek. A finomság õsi lényege jellemezte. Egyes alakjai hasonlítanak létezõ figurákhoz, de azoknak is csak egy-egy oldalához. A valóság részleteit egészítette ki abszurd és artisztikus elemekkel. Az extrém nézõpontok vonzották. Volt víziója a világról, és ezt felmutatva segít nekünk a sajátunkat megérteni. Nem gyönyörködtetni akart. Plasztikusan elegyített látványt és emléket. Komor, tragikus látásra volt predesztinálva. Hideglelõs lényeglátó volt. Zord világot ábrázol, de nem pesszimista. Eltéveszthetetlenül egyéni látásmódú és hangú mûvész. A "semmi sem stimmel" állapot ábrázolója. A köztesség birodalmában élt. Úgy, mintha minden pillanat az utolsó pillanat lenne. Ez adja mûvészetének diszkrét báját. Nem kötött kompromisszumot, ha saját szabadságáról volt szó. Õt a képek rendszere érdekelte, nem a motívumok sora. Grandiózus méretekben gondolkodott. Nem a jelképek vezették gondolkodását. A kollektív emlékezetbõl merített. A világunkra jellemzõ problémákat ábrázolta. Dobozszerûen zárt, rácsokkal körülvett terekben ábrázolta a minket körülvevõ világunkat.
  
El Kazovszkij családi és kulturális gyökereit, kapcsolatát a nyelvhez, a klasszikus orosz irodalomhoz és a kultúrához való kötõdését szintén külön szekcióban dolgozták fel a tárlat kurátorai. Ebbõl nem maradt ki egykori avantgárd kötõdése, hiszen az 1970-es, 1980-as évek hazai underground ellenkultúrájának aktív szereplõje volt. A Beatrice zenekar õt is rabul ejtette. Van egy terem, ahol errõl a korszakról láthatunk dokumentumokat, lemezborítókat, filmfelvételeket, kitûzõket, fotókat.
 
 
Boldog gyermekkora volt, olyannyira, hogy Goethe-i módon szerette volna megállítani az idõt. Baráti hálóban himbálózott. Ötéves kora körül anyjával rendszeresen az Ermitázsba járt az antik szoborgyûjteménybe. Szíve szerint megsimogatta volna és meg is érintette volna õket. Ez a vágya nem múlt el, élete végégig szenvedélyesen kötõdött a szobrokhoz.
 
El Kazovszkij szívesen gyûjtött apró tárgyakat, kitûzõket, apró csecsebecséket. Plüssmackói, egyéb relikviái mellett A kések szobájában címû teremben a lakásából származó kések láthatók, ugyanis imádta a vágóeszközöket. Minden országból hozott is egy-két darabot, ahol járt. A tárgyak világa mellett az egyik falon szadomazochista eseménysorok is megelevenednek. Vonzotta a különös szexuális kielégülés.
 
Egy másik terem, a "white cube"-nak (fehér kocka) elkeresztelt tér hozzásegíti a nézõt, hogy fenséges szellemi tapasztalat birtokába kerülhessen. A kifejezés a kortárs mûvészeti szakirodalomban azt a látszólag semleges galériateret jelöli, amely kizárólag a mûvek "tisztán esztétikai", "abszolút festõi" minõségeit állítja fókuszba, vagyis kizár a mûértésbõl minden úgymond külsõ, alkalmi és helyi vonatkozást, társadalmi, nemzeti, kulturális, vallási vagy szexuális kisebbségi kontextust, hogy semmi se zavarja az abszolút festõi értékek érvényesülését.
 
A nemi identitás problémája érdekes módon jelentkezett nála. Férfitudattal nõtt fel, férfinak érezte magát, és a fiatal görög szobrokra emlékeztetõ törékeny, porcelánfényességû fiúk vonzották. Képeinek megértéséhez érdemes megemlíteni vállalt transzszexualitását vagy éppen gyermekkorát a Szovjetunióban. Úgy gondolta, hogy soha nem volt felnõtt, és soha nem volt gyerek. Egy XIX. századi katonatiszt lakozott a lelkében.
 
Nem hagyta, hogy a világ pitiánerré tegye. Az idegenség a visszatérõ alapélménye - ahogy György Péter fogalmaz róla, a hagyományokkal szembeni ellenállás vezette. Magánmitológiát teremtett. Ennek középpontjában a kutya áll, aki mindig szemben a képpel, nézi azt. Õ az, aki a legkülönfélébb helyszíneken tûnik fel képein, és ami a képeken történik, az a kutyával esik meg. Hajlama volt bizonyos tárgyak, emberek, mûalkotások fetisizálására. Azt vallotta, hogy a mûvek akkor élnek, amikor készíti õket. A fétistárgyak állítása, kultusza és ledöntése a mûvész festményeinek, installációinak és híres performanszainak központi témája volt: csillapíthatatlan, szerelmes sóvárgása az elérhetetlen Szépség után. Ehhez kapcsolódik a kiállítás egyik érdekessége is: a több mint húsz éven át folytatott ünnepi játékok, a Dzsan-panoptikumok monumentális színpadának és jelmezegyüttesének bemutatása.
 
A Dzsan-panoptikum - dzsan perzsául lelket jelent - egy néhány napos szerelem emlékére született meg a hetvenes évek második felében. Ezek az ünnepi játékok a török származású és nála sok évvel fiatalabb Can Togay János iránt lángra lobbant szerelme és annak elmúlása után születtek. A Dzsan-panoptikum a performanszmûvészet klasszikus, színházi változata: a résztvevõket szereplõválogatáson választotta ki (számára ez már az ünnepi készülõdés része), az elõadások mindig színpadon, szigorú, megírt forgatókönyv alapján zajlottak.
 
A performanszokról tudjuk, hogy nem lehet õket birtokolni, egyediek, megismételhetetlenek, és legfontosabb tulajdonságuk, hogy feloldják szorongásainkat. A performanszok bonyolult esztétikai és morális tartalmakat hordoztak. A hiány fájdalmát jelenítették meg paradicsomi állapotban. Ezek szerelmes levelek voltak, ahogy Forgács Éva fogalmazott róluk. Az elõadásokra készülve tigrismaszkkal õ teremtette meg a figurákat és koreografálta a jeleneteket. Amatõr szereplõkkel dolgozott. A szép fiatal testek erotikus izgalma foglalkoztatta. Pygmalion és Galatea történetei elevenedtek meg a játék eltárgyiasításával. Mahler, Csajkovszkij Berlioz - fõleg romantikus - mûvei szolgáltak aláfestésül. Próbák nélkül mutatták be, szövegkísérettel.
 
Festészetébõl ismert, visszatérõ alakok a balerinák, a síkidomokként megjelenõ vándorállatok, Szent Sebestyén, a kötelekkel, szalagokkal megkötözött figurák, illetve a szépséget megjelenítõ fiatal férfiak. Az élõ emberi test tárgyiasul szoborrá; bálvánnyá az elõadás folyamán, amelyet aztán a ceremóniamester, a tigrismaszkú (Kazovszkij) ledönt. Lényegi eleme az elõadásoknak a konkrét, mérhetõ idõ: az egyik figura tálcaszerû kalapján lévõ mécsesek az elõadás végére leégnek, a szereplõk által elszívott cigaretta is konkrét idõtartamot jelöl ki.
 
A maga életét részben az állatokéban látta tükrözõdni. A kutya, mint legállandóbb toposz jelent meg nála. A kutya akár sakál is lehetne, de nevezték vándorállatnak. Nincs története, de mindig jelen van. Mondhatjuk: a kutya El Kazovszkij önarcképe. Vagy inkább õ maga.
 
Kozmikus arányokat hordozó és mentalítású alkotó volt. Az élet hétköznapiságából táplálkoznak képei. Köztük szabad gondolati átjárás van. Mûvészetének forrásai között az egyiptomi és a görög mitológia, valamint a távol-keleti hagyományok is szerepelnek. Nem akart sehol berendezkedni, csak az érdekelte, hogy nyomot hagyjon.
 
 
A szín kevésbé volt fontos Kazovszkij számára, alig volt érzelmi viszonya vele. A motívumok fontosabbak voltak számára. Állatmotívumai közül még a hattyúról szólva érdemes kiemelni, hogy a Fej vagy szirén-sorozatban az elérhetetlen vágyak megszemélyesítõje. Az 1996-os Hattyúk tava címû angol film nyomán új formában, a film balettmozdulatai által is inspirált, teljes szépségében jelenik meg a festészetében (Palota-hattyú, A három szirén, 2001): "A hattyú és Léda-testek hattyú alakban lettek eggyé." Férfi és nõ mitikus eggyé válásából, pontosabban: egyazonos voltában születik meg a Szépség. Különös, a mítoszokhoz méltó lezárása ez a Kazovszkij-értelmezések szerint többféle nemi identitáskérdést és nemi politikát is megfogalmazó oeuvre-nek.
 
Fassbinder német rendezõ és Pasolini olasz filmrendezõ alkotásai álltak közel hozzá, akik mind magánéletükkel, mind pedig mûvészeti tevékenységükkel örökös viták és támadások kereszttüzében álltak. A szenvedés hihetetlen mélységeinek bemutatásával váltak rendkívülivé. Bizarr izgalmasságuk, õszinte szóhasználatuk, világlátásuk, hazugság nélküli életük a múlt század végén a szabadságot jelentették. A lehetõséget, hogy számít az egyén, nem kell formaruhát öltenie, nem kell egy ideológiának behódolnia. Mindannyian a Susan Sontag által megfogalmazott camp stílushoz, modellhez, életérzéshez kapcsolódtak. A camp egy mesterkélt, túlzásokat alkalmazó, szinte minden mûvészeti ágban a mûvészetek minden mûfajában alkalmazott kifejezési forma, amely a rossz ízlés szubkultúrájára épül. Gyakran tartalmaz ironikus elemeket, jellemzõje a hatásvadász, a tüntetõen extravagáns vagy nõies viselkedés és megjelenés, a kitalált és modoros színészi játék, a mesterkéltség, a játékosság és a teatralitás. A camp stílussal jellemzik a túlzottan divatos, nõiesen puha, homoszexuális attitûddel rendelkezõ megnyilvánulást is. Sontag szerint a camp mindent idézõjelbe téve lát.
 
Zenei ízlése is ehhez az érzéshez kapcsolódik, ennek egyik fontos alakja David Bowie, aki a '70-es években elálló kapafogak, rakoncátlan, barna fürtök és egy sorsüldözött rozsomákra emlékeztetõ arckifejezés segítségével közlekedett a világban, rendszeresen látogatta elmebeteg bátyját egy londoni klinikán és hasist szívott. Ahogy késõbb nyilatkozta, a legyõzendõ rossz apró dózisait vette magához - ahogy Garaczi László írta róla halála után. Úgy gondolom, kedvére lenne El Kazovszkijnak is ez a néhány mondat az ünnepelt furcsa sztárról.
 
Nem mondhatjuk, hogy végtelenül szabad szellemi környezetben alkotott, de õ szakított az avítt ideológiákkal, önmaga színrevitelét hajtotta. Gondolati kényszereknek engedelmeskedett. Az elkülönülést élettörvény rangjára emelte. A homokszökõkút mûvésze volt, igazi camp alkotó, aki megmutatta a hazugságot, de meg merte mondani az igazságot is. Az emberben rejlõ rettenetet ábrázolta.
 
A rendezés dallamvonala nem állít fel az alkotások között fontossági sorrendet a tárlaton, illetve nem határoz meg a nézõknek egyértelmû bejárási útvonalat, inkább arra ösztönöz, hogy a labirintusszerû térben járkálva szokatlan összefüggésekre figyeljenek fel vagy ismerjenek rá. Õ már a végtelen nemlétben van - ahogy maga mondta - a végleges eltûnés után. Azt azért érdemes megemlíteni - a kiállítás kapcsán - szellemi közgondolkodásunk jellemzésére, hogy a kiállítás látogatói között kevesebben sorolhatók a képek, dokumentumok és filmek értõi, kedvelõi közé.
Novák Imre
A cikk 2016. február 7-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
a KÉPZÕMÛVÉSZET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget123, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
 
Vissza a főoldalra
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.

Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 

a Magyar Mûvészeti Portál

 
 

Magyar Mûvészeti netLexikon  n Dátumok a mûvészetben

Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek

NapSziget online  n NapSziget folyóirat  n NapSziget Mûvészeti Díjakn NapSziget Mûvészeti Fesztivál

Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok

Új mûvészeti honlap ajánlása  n NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány n Partnereinkn Médiaajánlat
 

 
E-mail n Facebook n Twitter n Skype: napsziget123 n 06-30/520-1428 n H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2016