vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail n Facebook n Twitter n Skype: napsziget123 n 06-30/520-1428 n H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
IRODALOM
Meditatív élménytörténetek
                                                                                                                            költõ vagyok
                                                                                                                            aki elveszítette a szemébe rajzolt
                                                                                                                            hegyek vonalát 

Ha röviden szeretnénk bemutatni, akkor így fogalmazhatunk: Kemenczky Judit orientalista, költõ, mûfordító, festõ. Budapesten született 1948-ban és 2011-ben halt meg. Férje Bakucz József költõ volt.

Ha belenézünk az életébe, meghatározó pont, hogy 1970-72 és 1976-78 között az ELTE bölcsészeti karának hallgatója volt, 1974-ben Pilinszky János ajánlásával mutatkozott be a Ne mondj le semmirõl-antológiában. Istenem, milyen nehéz elõszót írni egy fiatal költõ versei elé! Kivált, ha tehetséges - írta róla.

Kemenczky Judit versei többdimenziós, áradó kép- és szabad versek, a belsõ intenciót erõsítõ sokféle kulturális utalással; a buddhista filozófia tanaira épülve izgalmas, tevékeny, mai sorsot mintáznak. Mûveiben is föllelhetõ a kétértelmûség, a nyugat-kelet, Távol-Kelet értelmezése és egybeszövése, ami hipnotikussá teszi a szövegét. Elszakad a valóság gravitáció-tömegeitõl. Tornyosuló hegyláncok éjkék látomásait írja. A látszólag nem összefüggõ események párosítása a zen mesterek csodálatosan különös koanjait idézik a szürrealisták lebegésével, de az értelem számára is megragadható módon. Érzelmi képzelõerõ jellemzõ rá és az élményeket megélõ és értelmezõ képi kifejezésmód használatát figyelhetjük meg nála, mint a megfordulás pillanatában a csönd sûrû fátyolszövete borul a Látó szívére. 

Szövege formailag is különleges. Nem csak a szóvégeken választja szét a szövegeket, hanem szívesen szakít el betûket, hogy szabadon éljenek az írásában. Aztán hol nagybetûk vagy dõlt betûk találkoznak az írásában, hol rajzzal, kínai írásjellel vagy figurákkal jelennek meg. A nyelvezet is változó. Idõnként németül kezdõdik, aztán magyarul folytatódik, majd angolul halad tovább a jelek és rajzok között. Nem csak tájleírásokat, hanem mindennapi eseményeket, pillanatokat is leír.

Elsõ kötete A vesztõ 1979-ben jelent meg, és az õ írásaira is jellemzõ, hogy az irodalom a korok életrajza, illúzióinak, eszméinek és az emberek ízlésvilágának is a bemutatója, verseiben ennek minden vonása megtalálható volt.

Elsõ gyûjteményét követte 1982-ben a Sorsminta, 1992-ben az Amerikai versek, 1996-ban a NapFutók. Ezek a versek is változatos tartalmat, és eltérõ világlátást mutatnak.  Ha ezeket is föllapozzuk, mintha vízesés mellett állnánk, vagy ezüstfüggönye mögött, hagyni kell, hogy a szózuhatagok, mondat-dörejek a szívünkig hatoljanak. Érdemes egy pillanatra elidõzni két induló kötetének mottójánál - írja róla Fenyvesi Félix Lajos. Az elsõnél Az isteni énekbõl egy rövid részlet. Krisna szól: "Az igazak, kik az áldozat morzsáin élnek, bûntelenek, de kik csak saját részükre készítenek eledelt, gonoszok, bûnt esznek azok." A másik egy Van Gogh-levélbõl van: "Azt mondom magamban, hogy téged talán meglep, ha látod, mily kevéssé szeretem a bibliát, holott gyakran igyekeztem kissé tanulmányozni. Krisztus az igazi magva, Krisztus, akit a mûvészet szempontjából felsõbbrendûnek és mindenesetre másnak tartok, mint a görög, indiai, egyiptomi, perzsa ókort... Nos, ismétlem, ez a Krisztus mûvészebb a mûvészeknél, élõ szellemben és testben dolgozik, embereket csinál szobrok helyett." Mûvészeti és életfilozófiája is innen ered.

Kétértelmûség és kétlelkûség. Kétfelé osztott élet. Sugárzó üzenet, mert ezt érezzük legszebb, evangéliumi tisztaságú verseiben. Nemcsak a lélek sebeit, rezdüléseit, de a külsõ valóságot is érzékeltetik - ez eddig keveseknek sikerült - ahogy Fenyvesi fogalmaz róla. Kiküzdött, megszenvedett költészete ebben is gyõztes! Szavainak többértelmûsége, soksugarú fényverése, Isten és ember, élet és halál, komolyság is vidámság, mind együtt zeng ebben a versuniverzumban. Seb, sebzettség, sebesült, gyakran elõforduló szavak költõnknél, ki maga, úgy tûnik, sebezhetetlen. Isten kedves lánya, értünk imádkozó és örök keresõ.

A 2002-ben megjelent Templomszáj címû írása vallásos önéletrajz, ez a versregény csupa jel és látomás arról, hogyan lesz valaki gyakorló hívõ ember. Szellemi ösvény ez a gazdag könyv, mindannyiunk megvilágosodásához. Ehhez kapcsolható a 2005-ben megjelent Hullámlovasok. A keleti vallásfilozófiák, a meditatív miszticizmus és a formailag kiérlelt kísérletek ötvözete a könyv. Az Önarckép címû versébõl néhány sor: "ó, ti elsötétült kutak, / amikor a szenvedésbõl tekintetek / ki a napfényes izzó és éneklõ világba, / kezemben egy rózsafüzér lánca, / amelyet a szeretett templomban / egy koldus adott át egy másik / koldusnak, / csak öltözetük volt különbözõ, / különbözõ színû és mintájú, / szenvedésekkel, örömökkel, csalódásokkal, / reményekkel, hiábavalóságokkal és egy / jövõbe író kézzel, / amely az igazat írja / a láthatatlan örök jelen szívébe: / Jézusom! / légy irgalmas a szenvedõkhöz, / irgalmad legyen örök béke." 

Középkori japán nyelvbõl (XIV-XV. század) nó drámákat, misztériumdarabokat fordított, melyre 1994-ben Év Könyve-díjat kapott. Az európai középkorból (XIII. század) Hildegard von Bingen német vizionárius szent látnoknõ, orvos, természettudós, költõ és zeneszerzõ Scivias, "Tudd az utakat" háromkötetes mûvébõl ültetett át magyarra egy könyvnyit. Ebben ezt olvashatjuk: A MEGVÁLTÓ ÉS ÉN, AZ EMBER, aki nem az oroszlánok erejével lángol és aki nem részesült a belõlük kiáradó tudásból, hanem esendõ bordaként szelíd maradtam, titokzatos lehelet fuvallatától átjárva és abban várakozva, mindennél ragyogóbb tüzet láttam, amely megfoghatatlan, kiolthatatlan, egészen eleven, a teljes Élet volt.

A megváltás tüzes mûve címû mûvéért, megkapta a Füst Milán- (1996) és a Déry-díjat (1998), de állami kitüntetésben egyáltalán nem részesült.  Olyan költõ, festõ és mûfordító, akinek térben és idõben különbözõ földrészek különbözõ országai adtak otthont és jelentettek menedéket. Egyetemi és magántanulmányai során különös hangsúlyt kapott a távol-keleti kultúrák irodalma, vallásfilozófiája, mûvészete és hitvilága.

Ahogy a városi legendában él, Kemenczky Judit egy idõben Györe Balázzsal együtt az Országos Széchényi Könyvtár fölöspéldány-csoportjának munkatársaként dolgozott, ebbõl az életrajzi körülménybõl származik egyébként a csoport elnevezése is, melynek még tagja volt a jogi végzettségû Kõbányai János, aki kezdetben gyámügyi elõadó volt, majd szociográfus és író, késõbb a zsidó kulturális élet egyik központi alakja, a Múlt és Jövõ újraindítója, fõszerkesztõje. De itt találhattuk Temesi Ferencet, a Mozgó Világ köréhez kötõdõ írót, szegedi lokálpatriótát. A csoport tagja volt El Kazovszkij képzõmûvész, továbbá Bernáth(y) Sándor, a Beatrice plakátjainak tervezõje, a Bizottság együttes gitárosa, késõbb a hazai elektronikus tánczenei underground ismert alakja és Szkárosi Endre irodalomtörténész, költõ, rock-zenész, performer, késõbb az Új Hölgyfutár szerkesztõje. A csoport tevékenységét a punk-, illetve a rock-kultúrához legszorosabban a Beatrice együttessel történõ együttmûködés kapcsolta, mely körülbelül egy évig, 1979 tavaszától 1980 tavaszáig tartott.

A Fölöspéldány-csoport vezetõje és meghatározó mûvészeti ideológusa Szilágyi Ákos költõ és kritikus, az orosz avantgárd irodalom kutatója volt. Szilágyi a korszak ellentmondásos alakjának tekinthetõ, pályája korai szakaszában egyszerre jelentkezik költõként, illetve újbaloldali, marxista esztétaként és kritikusként. A magyar irodalmi élet egy része a hetvenes években az átlagnál is doktrinerebb, megcsontosodott marxistát látott benne, míg mások észlelték a baloldali radikalizmusban, a gondolkodás és a mûvészet elszánt komolyan vételében rejlõ ellenzéki potenciált is. Pályája kezdetén bajkeverõ hírében állt, a Weöres-versek gyûjteményes kiadásáról írott kritikája országos botrányt kavart, késõbb pedig az irodalmi élet szervezeti-irányzatos megújításában és a politikai reformtörekvésekben fontos szerepet játszó Fiatal Írók József Attila Köre egyik vezetõ személyisége, hangadója lesz. Györe Balázs költõ és író, a Fölöspéldány-csoport alapító tagjainak egyike volt, személye jó példa az új avantgárdot a történeti elõzményekhez kapcsoló, generációk közötti kötõdésekre is: édesapja Györe Pál esszéíró Hamvas Béla, Szabó Lajos, Tábor Béla gondolkodói körének tagja volt. Györe Balázsra intenzív és máig tartó hatást gyakoroltak az e körben népszerû filozófiai dialóguselméletek, mely érdeklõdés jól nyomon követhetõ a legjelentõsebb élõ folyóirat, a Lélegzet megalapításában és munkájában betöltött szerepében is. 

Kemenczky is úgy látta, hogy az avantgárd mûvészeti szcénának ekkoriban a helyzet kevésbé kedvezõtlen: az elnyomó apparátus fenyegetése már nem jelent automatikusan kvázi-életveszélyt. Figyelmük megelégedett azzal, hogy az értelmiségi elitkultúraként számon tartott és többnyire így is létezõ underground popkult és avantgárd újhullám ne találkozhasson a tömegkultúrában is fellépõ radikális punkzenével. Jó példa erre a Fölöspéldány irodalmi csoport és a Beatrice zenekar esete. A több ezres, olykor tízezres, döntõen "csöves", tehát szegény, a társadalom perifériáján lézengõ, bármifajta perspektíva elõl elzárt fiatalból álló közönség elõtt játszó, zenei-esztétikai szempontból is elementáris Beatrice zenekar mûködését egy ideig, ha nehezen is, de eltûrték. 

Mindemellett ráadásul a társadalom más területén már a politikai kapcsolatfelvételek is mûködni kezdenek, s bár rendkívüli üldöztetés és megfigyelés mellett, de formálódott az együttmûködés, elõször, a 77-es Charta esetében pusztán a szolidaritás kinyilvánításának formájában, de a lengyel Solidarnosc megjelenésével és megerõsödésével azonban az együttmûködés konkrét formákban is megjelent. Eléggé ismert például a lengyel kultúrpolitika viszonylag hosszasabb relatív toleranciája, amelynek közepette Wroclaw és Jerzy Grotowski színháza tömeges zarándokhellyé válhatott, s amelyben a kortárs komolyzene radikálisabb és avantgárd mûveivel is megismerkedhettek olykor.

A '80-as évek elején egy Karátson Gábor és Kemenczky Judit körül kialakult mûvészcsoport "hangos folyóiratot" indított. A Belvárosi Mûvelõdési Házban lezajlott egy beszélgetés Szabados Györggyel, de elõtte meghallgathattuk felvételrõl a Katonazene c. mûvét.  Ahogy Szõcs Géza írta róla késõbb, "költészete a hetvenes években sokunk számára, akik akkor huszonévesek voltunk, kivételesen fontos volt: azt a tudatot erõsítette bennünk, hogy nemcsak a hivatalos, de a nemhivatalos kánonokon túl is van egy másik", hozzáfûzve, hogy "senki nem csodálkozott volna, ha a költõnõbõl egy új Nemes Nagy Ágnes vált volna".

A jövõbe író kéz Kemenczky keze; véget nem érõ panasz és remény költészete. Érzékileg felfogott fogalmak képeit rajzolta. Nála a létezés álomszerû. Nem remélt Magyarországon azonnali változásokat, de nem fogadta el a maradi elméleteket. A világról búskomoran szólt. Egy elrontott teremtésrõl írt, mert ez így a káosz hona. Nem az õ versein cseperedtek fel generációk, de az életrõl szóló szövegek keresõi, olvasták és olvassák õt. Mindennapjaink álmai, vágyai jelennek meg írásaiban. Egy hippijoid világ tárul fel: vulkán füstje szivárog, hideg rántja vizet, virágok dorombolnak, világosdrapp selyem kerül az elhamvasztott tetemekre, holtak italából kínálják egymást különbözõ alakú lények.

Festeni "írástudóként" 1985-ben kezdett, teljes önátadással, ahogyan egyik versében megfogalmazta: "Napkitöréseim voltak és égtem, mint az olíva, / olajba mártott papirusztekercsek, mint a barnára sült szent iratok / Róma végnapjain". Ide sorolom még különbözõ kalligrafikus mûveit, tekercsképeit, és más rajzos munkáit is. Kemenczky nem festõmûvész, aki (éppen) vallásos (szakrális) képeket készít, hanem hívõ keresztény, aki a fent jelzett módon (rajzos) képeket fest. Lélekbõl átmásolt festmények ezek, izzó látomások, szentekrõl és vértanúkról. Idézetekkel, szövegtöredékekkel körbeágyazva fémfesték betûkkel. 

Festõként önálló kiállítása volt 1992-ben az Óbudai Társaskör Galériában és Pécsett a Mûvészetek Házában, 1993-ban az Ernst Múzeumban, 1994-ben a Vízivárosi Galériában (Bakucz Józseffel immár posztumusz közösen) és a varsói Magyar Kulturális Intézetben, 1995-ben a pozsonyi Magyar Kulturális Intézetben, 1997-ben a váci Görög Templom kiállítótermében, 1999-ben az Újlipótvárosi Klubgalériában, 2009-ben a Képzõmûvészeti Egyetem epreskerti Parthenon-fríz termében. Képei megtalálhatók a váci Tragor Ignác Múzeum gyûjteményében. Kalmár Éva úgy tudja, hogy "az utolsó öt év magába zárkózó, titkokkal és inspirációkkal teli, sokkötetnyi verses-prózai-festészeti mûveibõl semmit nem tett közzé, a folytatást szenvedéseivel együtt elvitte magával".

Abszolutizálja az idõt, tényekkel, mítosztörmelékekkel népesíti be a változatos helyszíneit. Különbözõ kultúrák jelképeit montírozza egymáshoz. Nem könnyû eligazodni a bonyolult jelképrendszeri között, az utalások pontos megértése a mûvelt magyar olvasó számára sem egyszerû.  A Kemenczky-vers egy négydimenziós, tehát történõ szemantikai montázs - írta róla Csajka Gábor Cyprián. - Az ellentétes, csakis a metafizikai térben összetartó jelentések intenzitása állandóan változik: elhalkulások és felerõsödések, tragédia- és föltámadásélmények forgószele sodor magával egyre több és több létezést, még esetleges kételkedésünk aktív gondolkodásértékeit is. 

Kemenczky a ma legizgalmasabb írások, életáramlások szerzõinek egyike, és ebben a gazdag magyar irodalomban (költészetben) is különleges. Tûpontosan talál a lelkünkbe, legmélyebb dilemmáinkat mondja ki. Kötetei, szívmeleg vallomásai oly erõsen és sokszálúan szövõdnek egymáshoz, hogy nem túlzás egyetlen, nagy ívû, állandóan emelkedõ univerzumról beszélni.

Nézzük egy versét.

Egy kolostorszobában

költõ vagyok
aki elveszítette a szemébe rajzolt
hegyek vonalát
ahonnan legombolyodik az élete vezérfonala
és körötte halottivá fakulnak
a tájékozódó álmok
hullámos ráncai ráncos germán
angyalok jótékony lepedõi
lobognak feje fölött
csillagokkal felékszerezve
homloka bensõ kupoláját
Ó tisztító tûz ó tisztítótûz
amelyben szegény lelkem
percrõl percre vándorol
az egyetlen élhetõ élet
lélekvándorlásának
égbe nyúló szirtjeit faggatva
mint halálos értelmû
kalligráfiák felkiáltójeleit
a lelkiismeret kínzócölöpén hagyva
a testrõl szabott gondolatok
az élõ testiség
márvány torzóját
egy kolostorszobában keresgélek
vasbetûk
régies billentyûi fölé hajolva
betûformákat amelyekrõl lekopott
túlzó hiábavalóságként a fehéres festék
az életem eltûnt festéke
egy cellában vasrácsok
kopott festése és az égbolt
melynek vetítõvásznára viharossá
rajzolt felhõk rohannak
kínaias ideogrammák lágy ecsetvonását
tükrözik szemembe téli fák
precízen
tökéletes jeleivel
a mennyhez közeli képek
villámló kéksége
egészen elvakít
ISTEN látható láthatatlansága
j ö j j k ö z e l e b b
jöjj közelebb ártatlan anyám
lábán gyermeki cipõk
kis pertlijei lobognak
szabadon botladozó
lábacskák rózsás ujjai
Miasszonyunk lábán
a tündöklõ fehér rózsák
amikor a méh még nem tud
a jövendõ magzatról
és Isten mosolyának napja ragyog
egy jövendõ
varázslatos édességû gyermek
halhatatlan szíve felett
Ó Istenünk
aki az anyák és gyermekek
szívét teremtetted
a szívbe hatoló tüskét és a fölötte
kinyíló bársonyosan vörös rózsát
ma úgy rohansz életem romba dõlt
képtelen kulisszái fölött
mint a még láthatatlan búzatáblák magvetõje
mint a búzatáblák szõke hajzatát simogató kéz
mint a simogató kéz urának fénylõ arca
mint a teremtõ szerelem
örökirgalmú napja
magasba emelt vérzõ
élõ monstrancia
 

Novák Imre
A cikk 2015. december 30-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
az IRODALOM rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget123, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
 
Vissza a főoldalra

 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.

Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 

a Magyar Mûvészeti Portál

 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n Dátumok a mûvészetben

Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek

NapSziget online  n NapSziget folyóirat  n NapSziget Mûvészeti Díjakn NapSziget Mûvészeti Fesztivál

Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok

Új mûvészeti honlap ajánlása  n NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány n Partnereinkn Médiaajánlat
 

 
E-mail n Facebook n Twitter n Skype: napsziget123 n 06-30/520-1428 n H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2015