vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napszigetn06-30/520-1428nH-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
ZENE
Az együttzenélés, együtténeklés komoly összekötõ erõ
Kósa Mária Bécsben zeneiskolát és fuvolakvartettet alapított - mindkettõt õ vezeti
Kósa Mária Gyergyószentmiklóson született, 1988. szeptember 15-én. Egészen kicsi gyermekként, kilencévesen elkerült szülõvárosából, elõbb Csíkszeredába, majd Székelyudvarhelyre, onnan pedig Budapestre, hogy egyre magasabb szinten sajátítsa el zenei ismereteit. A konzervatóriumot Bécsben végezte el; tíz éve él a császárvárosban. Öt évvel ezelõtt megalapította saját zeneiskoláját, az International Music Academy (INTMA) intézményt, ez év elején pedig megálmodta és létrehozta a The Brunette Quartet-et. A "négy barna lány" közül hárman magyarok: Kósa Mária, az õ nõvére, Orbán-Kósa Júlia és a kárpátaljai Gulyás-Megyeri Barbara. Mellettük a taiwani Hsin-Hao Chang tagja még a kvartettnek. Kósa Máriával arra kerestünk választ, hogyan lesz egy ilyen fiatal lányból zeneiskola-alapító és abban zenei igazgató, fuvolakvartett-alapító és abban zenekarvezetõ, és annyi minden még, aki és ami a zenén keresztül a világ szebbé, jobbá tételére törekszik.

Kósa Mária

- Honnan ered Önben a komolyzene szeretete, volt-e ennek hagyománya a családjában és miért éppen a fuvolát választotta hangszeréül?

- Édesapánknak - Kósa Csabának hívják - nagyon jó zenei hallása van, õ maga is sokáig énekelt kórusban, s amint észrevett bennünk zenei tehetségre utaló jeleket, minden eszközzel segítette annak kibontakoztatását. Hároméves koromban, amikor a játékzongorán egy alkalommal a Süss fel napot elrontottam, de újrakezdtem és eljátszottam hibátlanul, elvitt az akkor szomszédunkban lakó Sándor Magdi zongoratanárnõhöz, aki attól kezdve heti két órában oktatott engem. Kevéssel azután a nõvéremmel, Júliával a furulyacsoportba is bekerültünk, ott Fazakas Edit tanított minket. Az iskolában a felejthetetlen Ambrus Éva volt a zenetanárnõnk. Akkor még nem volt Gyergyószentmiklóson zeneiskola, de én kilencévesen elhatároztam, hogy zenész leszek. A televízióban láttam egy fuvolát, és annyira megtetszett, hogy már azt is tudtam: fuvolázni szeretnék. Városunk szeretett plébánosa, Hajdó István fõesperes elõvett a raktárból két régi fuvolát és kölcsönadta, ami óriási dolog volt, hiszen nekünk akkor még nem volt saját hangszerünk, a valóságban nem is láttam addig fuvolát. Csíkszeredában a felvételin kilencévesen eljátszottam kívülrõl egy zongoradarabot, ami kellõen meg is lepte a felvételiztetõ tanárokat, mint ahogy az is, hogy én nem zongorázni szeretnék, hanem fuvolázni. Így kerültem a tizenegy éves nõvéremmel együtt Csíkba. Az elsõ évben folyton beteg voltam, az orvos pedig megállapította, hogy ez pszichológiai eredetû, a probléma gyökere az, hogy ilyen fiatalon távol kerültem édesanyámtól. Azt mondta, ha nem leszek jobban, haza kell költöznöm. Azután sohasem voltam beteg, annyira megijedtem, hogy abba kell hagynom a zenélést...
Négy évig laktunk Csíkszeredában. Gergely-Simon Ibolyánál tanultam és rendkívül kedveltem õt, mert világra szólóan jó ember. Szakmailag egy idõ után úgy látta, jobb lenne tanárt váltanom. A nyolcadik - a nõvérem a tízedik - osztály elvégzése után átköltöztünk Székelyudvarhelyre. Sándor Attilánál folytattam a tanulást, közben rendszeresen jártam kisebb-nagyobb országos és nemzetközi versenyekre, amelyeket rendre meg is nyertem. 14-16 évesen napi 10-12 órát gyakoroltam. Székelyudvarhelyen két évet töltöttünk, egészen addig, amíg a nõvérem ott leérettségizett.

- Azután hol folytatták zenei tanulmányaikat?

- A nõvérem a kolozsvári Zeneakadémián végezte el a zenepedagógiát és a fuvola szakot. Miután lediplomázott, hazaköltözött Gyergyószentmiklósra, néhány évig ott dolgozott a zeneiskolában. Azután férjhez ment Szovátára, nemrég pedig úgy döntött, hogy Bécsben folytatja az életét, és én ennek nagyon örülök.

Ami pedig engem illet: székelyudvarhelyi tanárom, Sándor Attila lánya Budapestre került, így merült fel, hogy mi lenne, ha én is a magyar fõvárosban tanulnék tovább. Fél év eltelte után kerültem Alföldy-Boruss Eszterhez a Continuo Zeneiskolába, ahol a Liszt Ferenc Zeneakadémia professzorai tanítottak. Fantasztikus élmény volt! Kevesen voltunk, kb. 40-50-en, és valóban kiemelt figyelmet kapott a zenei fejlõdésünk. Miután Budapesten leérettségiztem, Alföldy-Boruss Eszter Bécsbe készült a konzervatóriumba tanítani, és megkérdezte, hogy nem volna-e kedvem vele tartani. Így végeztem el Bécsben a konzervatóriumot, szintén nála, sokat utazva közben Európa-szerte. A diplomakoncertemen a szokásokkal ellentétben nem Mozartot játszottam, hanem - örmény gyökereimre való tekintettel - egy hegedûre írt Hacsaturján-koncertet. Az egész tanársereg eljött, mert ilyet még õk se hallottak, és mindenkinek nagyon tetszett. A konzervatórium igazgatójával ma is tartom a kapcsolatot, nagy figyelemmel kíséri a szakmai fejlõdésemet.

Még abban az évben, amikor diplomáztam (2011-ben), elkezdtem foglalkozni a gondolattal, hogy iskolát kellene nyitnom. - Magántanárként az egyetemi éveim alatt is végig tanítottam. - Nem is vártunk sokáig: egy idõsebb osztrák barátommal megalapítottuk az International Music Academy (INTMA) intézményt. Most csak fuvolával és zongorával foglalkozunk, és persze van zeneelmélet is. Mindez exkluzív keretek között történik, egyéni oktatás formájában. Azt vallom, inkább kevesebben legyünk és közelebb álljunk egymáshoz, mint hogy sokan legyünk és ne tudjuk, hogy ki kicsoda. A kamarazene, azaz a kiscsoportos zenélés is gyakori nálunk.
Hallgatóink hozzávetõlegesen hetven százaléka felnõtt. Ausztriában nagyon sok a zeneiskola, ám kevesen gondolnak a zenét tanulni akaró felnõttekre. Sok diákunk az iskola megnyitása óta tanul nálunk. Gyakran olyanok jönnek, akik gyermekkorukban nem engedhették meg maguknak, most pedig, idõsebb korukban végre tudnak rászánni idõt is, pénzt is, energiát is, hogy megtanuljanak bizonyos hangszeren játszani. Sokan ajándékba kapják a hangszert a házastársuktól, és természetesen sok olyan eset is van, hogy egy családtag elkezd hozzánk járni és a többi követi. Legalább hét-nyolc olyan családunk van, ahol majdnem az összes családtag elkezdett már valamilyen hangszeren játszani. Mi is a családban sokat zenélünk együtt. Mindig, amikor együtt vagyunk, énekelünk, zenélünk, és ez komoly összekötõ erõ. Igyekszem ezt Ausztriában is népszerûsíteni, és jól megy. Mindenkinek tetszik.

- A tudás milyen szintjéig viszik el a hallgatókat, illetve õk meddig akarnak eljutni?

- Ez nem meghatározott. Van olyan diákom, aki már akkor itt volt, amikor még nem is volt iskola, és most is itt van. Nem kell ezt adott idõkorláton belül befejezni, bárki bármennyi ideig járhat hozzánk. Rendszeresen tartunk jam sessionokat, ahol kötetlenül lehet együtt zenélni. A haladóknak kisebb koncerteket, tematikus esteket szervezünk, tangóestet, brazil estet és hasonlókat. Ezeket vagy az iskolában tartjuk, vagy egy lokálban, kávézóban: ahol a hallgatók szeretnék. Vagy õk szervezik meg, vagy mi: ahogyan igénylik. A gyermekeknél más a helyzet, õk jellemzõen néhány, leggyakrabban három-négy évig tanulnak egy bizonyos hangszeren játszani, akkor iskolaváltás, elköltözés vagy egyéb ok ezt általában megszakítja. De azok a felnõttek, akik komolyan szeretnének ezzel foglalkozni, és semmilyen nagyobb, ezt megakadályozó változás nem következik be az életükben, évekig folytatják. És egyre jobbak lesznek, egyre jobban ki tudják fejezni magukat. Van közöttük olyan, aki fiatalon nálunk kezdte, majd négy-ötévnyi közös munka után profi pályára lépett, a konzervatóriumot is elvégezte, és azóta hivatásos zenész. Van ilyen fuvolista, zongorista és dzsesszénekes is, amire én nagyon büszke vagyok.

- Ön mellett kik tanítanak még az iskolában? 

- Van egy kiváló görög zongoratanárunk, Andreas Koutropoulos, a nõvérem pedig fuvolát és zongorát tanít. Állandó tagok mi hárman vagyunk. Idõnként a kvartettünk másik két tagja is besegít.

- Mikor és hogyan jött létre a The Brunette Quartet?

- Évek óta mindig szerveztem a magam számára szólókoncerteket. A tavalyi, Repülj velem koncertsorozatommal végigjátszottam a karácsonyi szezont, és szilveszterkor, amikor éjjel fél 3 körül hazamentem, azon kezdtem el gondolkozni, hogy milyen szakmai kihívást találhatnék magamnak az új évben. Egyszer csak felötlött bennem, hogy csinálok egy kvartettet! Minden eszembe jutott: hogy mi lesz a neve, kik lesznek a tagjai, mit fogunk játszani, az egész koncepció kirajzolódott elõttem, olyannyira, hogy rögtön felkeltem, és megírtam mindezt a három kolléganõ-jelöltnek. Õk is nagyon örültek a lehetõségnek, hiszen szabadúszó zenészként nehezebb érvényesülni, mint együttessel, ráadásul nekem az iskola révén megvannak már az ehhez szükséges szakmai eszközeim és tapasztalataim. Természetesen a lányok is nagyon lelkesen dolgoznak, így nem hárul rám az összes munka.

- Hol, milyen alkalmakkor nyílik lehetõségük közönség elé lépni?

- Alig néhány héttel a megalakulásunk után játszottunk Hollandiában Európa legnagyobb fuvolafesztiválján. Ugyancsak kora tavasszal nagy megtiszteltetés ért minket: Vencser László igazgató úr meghívta a kvartettünket az ausztriai idegen nyelvû pasztoráció országos igazgatósága fennállásának negyvenedik évfordulója alkalmából március 18-án a bécsi Kardinal König Hausban szervezett ünnepi eseményre. Nagy élmény volt mintegy százötven fõs közönség, köztük papok és egyházi elöljárók elõtt fellépni.

Gyakran játszunk magánrendezvényeken, partikon, születésnapokon, esküvõkön, illetve céges rendezvényeken. Az elsõ nyilvános fellépésünket Bécsben október 9-én tartottuk Kunst, Kultur und Kulinarik, azaz Mûvészet, Kultúra és Konyha címmel egy nagyon kedves osztrák étteremben, a Restaurant am Kalvarienbergben, ahol a tulajdonos nemcsak a konyhára figyel, hanem a kultúrát is támogatja. Olyan vendégeket hívtunk a szakmából és a közéletbõl, akikkel reményeink szerint a jövõben tudunk majd együttmûködni. Ez az este egy zenei utazás volt különbözõ zenei stílusokon keresztül, kis összefoglalóját adta a repertoárunknak. Bár nagyon nehéz volt kiválasztani a mûsorra tûzött darabokat... Vivaldi Négy évszakából A tél és A tavasz három tételét, Mozart Kis éji zenéjének szintén három tételét, Claude Debussy Réverie címû darabját (fuvolakvartettre hangszerelve), A jégkirálynõ animációs film Let it go (Legyen hó) betétdalát, Óz, a nagy varázslóból az Over the rainbow betétdalt, valamint Ian Clarke brit fuvolamûvész és zeneszerzõ Zig Zag Zoo címû modern darabját hallhatta a közönség.

Ez volt az a koncert, ahol bemutatkozott a kvartett új tagja. Történt ugyanis egy tagcsere a közelmúltban: Daniela Mars Franciaországba, Lyonba költözött, és a nõvérem, Orbán-Kósa Júlia lépett a helyére. A jelenlegi felállásunk remélhetõleg stabil és hosszú távú lesz. Van beugrósunk is, hiszen bármikor bárki megbetegedhet, ha pedig valamelyik nagyobb eseményen mind az öten ott leszünk, akkor kvintettként játszunk majd. Amúgy is tervezünk néhány olyan projektet, ahol több fuvola és több fuvolás kell; ezek is szervezés alatt állnak.

- Mikor és hol játszanak legközelebb?

- Most éppen Magyarországra készülünk: december 5-én Budapesten a Magyarság Házában adunk adventi koncertet. Jövõ év tavaszán ismét elmegyünk Hollandiába, játszunk a fesztiválon és workshopokat is tartunk. Bejelentkeztünk néhány versenyre is, tehát 2016 igazán fontos év lesz számunkra ilyen szempontból is.

- Elmondhatja-e, hogy Bécsben bejöttek a számításai?

- Bécsben sokkal könnyebb a zenei pályán érvényesülni, mint Erdélyben. Jó nyelvtudással sokkal többet elér az ember. És persze sok önbizalommal.

Varga Gabriella
A cikk 2015. október 27-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
a ZENE rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
 
Vissza a főoldalra

 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.

Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 

a Magyar Mûvészeti Portál

 

Magyar Mûvészeti netLexikon  nDátumok a mûvészetben

Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek

NapSziget online  nNapSziget folyóiratnNapSziget Mûvészeti Díjak nNapSziget Mûvészeti Fesztivál

Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok

Új mûvészeti honlap ajánlása  nNapSziget a Mûvészetekért Alapítvány nPartnereinknMédiaajánlat
 

 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napszigetn06-30/520-1428nH-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2015