vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napszigetn06-30/520-1428nH-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
KÉPZÕMÛVÉSZET
A modernizmus és a romantika festõje
Csontvárynál a fényesség ejt rabul minket
Délceg Katalin emlékére
 
Idén nyílt meg Csontváry Kosztka Tivadar festõmûvész életmû-kiállítása 150 képpel a budai várban, az egykori Honvéd Fõparancsnokság négyemeletes, tornyos neoreneszánsz épületében. A helyszín jól kapcsolódik a festõ nagyratörõ gondolataihoz, mert az épületet a magyar nemzeti nagyság kifejezésére állították a XIX. század legvégén - akkortájt, amikor Kosztka Tivadar is eltökélte, hogy élete meghatározó vezérelve lesz ennek a nagyságnak a kiteljesítése és megmutatása a nagyvilágnak. Ahol egykor csizmák kopogtak, most Csontváry szellemével és alkotásaival találkozhatunk a nyerstégla falak között.

Minden alkotás, minden mûvészet az újdonságával hat, és akkor izgalmas, ha meglepõ. Csontváry esetében ez a hatalmas képeit, sugárzó színeit, és a fény különféle tónusainak bemutatását jelenti. Ezek bûvöletében élt, miközben a világot teremtõ Istent kereste, hogy megtalálja a világban az igazságot, az igazi mûvészetet. Figyelte a természet monumentális szépségét, zeneiségét, a természeti erõk vadságát, a táj, az ember és a történelem viszonyát. Nála a természet és az Isten egylényegû. Úgy tartotta, ha Istenre gondolsz, kertet mûvelsz. A természet végsõ misztériumát akarta megidézni, ahogy ezt Karátson Gábor írta róla. 

Különös élettörténet az övé. A szerencse világítótornyai nem fordultak felé életében. Megjelenése egyedi és megismételhetetlen. Csontváry nem tartozott egyetlen irányzathoz sem. Õ a modernizmus és a romantika festõje. Látomásos festõ, a létezés egyetemes kérdései, ellentmondásai foglalkoztatták. Festészetében a fényesség ejt rabul minket. Színei egészen különleges izzású hatalmas foltokká nõttek mûvészetében. Újszerû anyaggal dolgozott, a szomszédjában lévõ textilüzembõl vett színezõ anyagot, azokból keverte ki a különféle színeket, árnyalatokat, miután tubusos festékre nem volt pénze. A 19. századi vegyészeti kutatások hatalmas lökést adtak az akkori a festészetnek. Újabb és újabb színek és tónusok kikeresésére nyílt lehetõség. Minden képében ugyanaz a színvilág nyílik meg. Olyan világba visz, ahol tanácstalanok lennénk. Képei jelentésképzõek.

Szélsõséges sors jutott neki. Minden elérte, amitõl az átlagember retteg: szegény lett, beteg, de az is osztályrészéül jutott, amit csak remél egy átlagos halandó, hogy híres legyen. Neki megadatott az utókor lelkesedése, se szeri, se száma az õt ért elismeréseknek.

Csontváry Kisszebenben született. Deákos mûveltséget szerzett. Volt kereskedõsegéd, tisztviselõ, majd okleveles gyógyszerész, illetve vegyész, de tanulmányai alatt jogot is hallgatott, aztán patikusként dolgozott Gáncson, mígnem egy belsõ hang, vagy egy skrizoféniás hallucináció azt nem súgta neki, hogy õ lesz a világ legnagyobb napút festõje, nagyobb lesz, mint Raffael. Bizsergetõ reményt érzett, és egy pillanat alatt lett más emberré. Kívül helyezte magát a társadalmi elvárásokon. Egész további életében ezután a hang után ment. Ez a csábítás 1880-ban történt, de csak 1893 tájékán szánta rá magát, hogy megvalósítsa a jóslatot. Ekkor már a színek légkörében, bûvöletében élt. Hátára kötött festõládájával elindult a világba.  Münchenben Hollósy festõiskolájában tanulta a szakmai alapokat, aztán bejárta Európát, Palesztinát, Egyiptomot, Libanont, Szíriát. A Kárpátok, a Tátra hegyei, fenyvesei, szakadékai, szirtjei, vízesései, patakjai között figyelte a tájat. Kereste a természet titkait. A nap tüze égett a lelkében. Sorra járta a felvidéki városokat is. Útja során készült alkotásai máig híresek. Ilyenek a Selmecbányáról, Nagytarpatakról festett képei, ugyanúgy, vagy mint Mosztar híres hídja, vagy a Taormina, ahol lenyûgöznek minket a monumentális taorminai görög színház romjai.

A legizgalmasabb perspektívákban nyílnak ki képei. Taormina színvilágában a sárgák, vörösek és kékek különbözõ árnyalatai jelennek meg, az égbolt színátmenetei a zöldbõl a lilán át a szürkéig tartanak, drámaivá izzítják a tájat, idõtlenné s földöntúlivá varázsolják a Ión-tengeröböl, az Etna födte csúcsa és a görög színház geometriai rendjének egységét. Csontváry képeiben a népmesék és a mítoszok születésének a titkához jutott el. Kereskedõk és zarándokok között vándorolt csontoktól fehérlõ sivatagokon át. A cédrusképek után még néhány fontos mûvet alkotott, mint stíluskeresésének összefoglalóját, a Mária kútja Názáretben, majd a szürrealisztikus álomvilág vizionárius, jelképszerû üzenetét, a Tengerparti sétalovaglást.

Normális esetekben a mûvészek folyamatosan jelennek meg, és foglalják el helyüket egy kor hazai és nemzetközi mûvészeti életében, de Csontváry estében ez nincs így. Õ a semmibõl jött, és a semmibe tartott. Az igazság és az istenhit összeolvadásából táplálkozott gondolatvilága, nézetrendszere, célja, életfelfogása. Drámai volt a sorsa, hiszen idõs korában hosszú évekig elborult elmével élt, megszállottan lángolt egy-egy eszméért. Aztán élete végén találunk még egy megrázó pontot, mert éhenhalt. Mûveit sokszor fenyegette a pusztulás, hol levágtak belõle egy darabot, hol zsákvászonként, gabonazsákként akarták eladni, volt, hogy csak egyszerûen csak eltüntették, de szerencsére mindig akadt valaki, aki megmentette õket a megsemmisüléstõl. A legismertebb megmentõ Gerlóczy Gedeon volt, neki köszönhetjük, hogy az életmû nagy része megmenekült és láthatjuk Csontváry életének és festészetének rejtélyeit.

A sors fintora, hogy Csontváry szakmai felkészültségében sokan kételkednek, de egyes mûvészek, festõtanárok a legfelkészültebb mesterek között tartják számon.  41 éves korában, Hollósy müncheni iskolájában szorgalmasan tanult, gyakorolt, sok tanulmányt készített, ilyenek a korai állattanulmányai is, amelyek szintén láthatóak a tárlaton. Ábrázolásmódjában felfedezhetõ Munkácsy részletezõ stílusa, ami nem véletlen, hiszen nagyon tisztelte, és mesteréül is õt választotta. Itt érdemes megjegyezni, hogy a késõi érettség családi specialitás lehetett, mert apja 57 évesen kezdett orvosi tanulmányokba.

Csontváry különcségét csak fokozza, hogy kimaradtak a nõk az életébõl, legalábbis nincsenek arra utaló jelek, nyomok, hogy meghatározó hatást tett volna rá a nõi nem. Sem az életébõl nem tudunk szerelemrõl, se vágyakozásról, se a beteljesült szerelem izgalmáról, se a nõi test formáin való elmerengésrõl, és ez a képein sem jelenik meg. Sehol egy akt, sehol egy fürdõzõ nõ, sehol egy cselédlány mosolya, sehol egy szép arcú nõ, sehol egy díszes ruhájú nagyasszony, vagy egy törõdött arcú munkáslány, vagy egy utcalány. Nem mert a képein a szerelemrõl álmodni.

A kiállítás szervezõi szándéka szerint a festmények mellett több rövid filmdarab, illetve útjait, tájait, városait bemutató interaktív tábla vetíti elénk élete nevesebb helyszíneit. A látogatót interaktív eszközök is segítik a tájékozódásban. Érintõképernyõn láthatjuk például Csontváry személyes kapcsolatairól vagy azokról a földrajzi helyekrõl, amelyek hangsúlyosan megjelennek az életmûben. Az egyik információs falon megjelenik egy glosszárium is, amely a Csontváry-életmû rendhagyó kifejezéseit értelmezi. A kiállítás nem kronologikus sorrendben halad, hanem tematikus egységekbõl épül fel. Az egyes témák a Csontváry-mûvek jellegzetes motívumaihoz kapcsolódnak: épített környezet és természet kapcsolódásához, az antik romok által képviselt örökséghez, a fény kibomlásához, az ég történéseihez, a Nap járásához, az ember átszellemüléséhez. Napút festõnek tartotta magát, nem véletlenszerûen, hanem elõre meghatározott terv szerint rögzítette a napszakokat és az égtájakat.

A rusztikus nyerstéglák között legendás történelmi tablók sorakoznak. Köztük is a legszívhezszólóbb a Római híd Mosztárban címû festmény, amely pusztulásával sokunknak már csak emlék. Újjáépült ugyan, de így is korunk és környékünk jelképévé vált.

Képei több megfigyelés egymásra rakódása után készültek. A tárgyak, a tájak, az épített környezetek különbözõ színben való megjelenésével korok, napszakok, fényviszonyok hatása alapján láthatjuk a tengereket, a hajókat, a romokat, a várakat. Különleges nagyságú képeinek vörös színei forróak, mint a kaliforniai bozóttüzek lángjai. Néhány alakjában a jó és a gonosz kettõssége együtt él. 

A tárlat emberközelbe hozza a festõt. Ahogy belépünk, õ jön elénk, kedvesen fogad minket, az õt játszó színész elmondja, hogy mit láthatunk a kiállításon, és mi vezette a mûvészi pályáján. Remek gesztus. Aztán hegyek, patakok között vándorló festõt látjuk. Nekünk eszünkbe jut Huszárik Zoltán filmje, aki olyan ikonikus alaknak láttatta a filmmûvészetben, mint amilyen Szindbád is lett. A kiállítás egyik legizgalmasabb részlete, mikor a festõ a vízeséshez mászik, és ujjait a lezúduló vízbe tartja, hogy megérezze annak erejét, hullámait, ritmusát, hogy ujjai vegyék át ezeket a formákat.

A tárlaton téralakításhoz mintegy 1200 négyzetméternyi vendégfal épült. A termek kapcsolódnak egymáshoz. Helyenként fények jelennek meg a homályos folyosókon. A falakon információs szövegeken kívül filmekkel is találkozhat a látogató. Mispál Attila filmrendezõ vezetésével olyan játékfilmes spotok készültek, amelyek Csontváry életében és mûvészetében meghatározó aspektusokat jelenítenek meg közérthetõ módon, röviden. A tárlat anyagába bekerült egy riportfilm is, Dér András rendezésében. Ebben hét olyan ember - mûvész, mûvészettörténész, esztéta - nyilatkozik Csontváry mai megítélésérõl, aki sokat foglalkozott az életmûvel.

A képek között természetesen a Magányos cédrusról készült kép kapja az egyik legnagyobb figyelmet. Ez a festmény egy hatezer éves cédrus képének majdnem szürrealista ábrázolása, amint valószerûtlen magasságból tekint le a föld és a vizek végtelenségére. A festmény hatalmas, és elragadóan érzékelteti a fa magányosságát, ami a mûvész egyéniségét fejezi ki, és utal élete magányosságára. Ma is érezzük belõle fájdalmát; pedig rendületlenül hitt magában és zsenijének mûvészi teremtõerejében. A szakirodalom egyhangú véleménye szerint a cédrusban szimbolikus önarcképét festette meg.

Az 1903 körül keletkezett Titokzatos sziget címû alkotása komor színekkel megfestett tengeri tobzódás. Furcsa, mesebeli alakok táncolnak, és minden sejtelmes, de vonzó. Az 1903-ban keletkezett Fohászkodó Üdvözítõ lényege, hogy csak Isten erejével lehet az embereket megsegíteni, mert a gyõzelem titka az Istennel való szoros kapcsolat. A képen a kétkedõ Jézus látható, aki nem biztos benne, hogy a hit és a vallás nem áll-e szemben egymással. A legfontosabb, hogy a szeretet által lehet csak élni a bûn és az önzés világában.

Csontváry Kosztka Tivadar a modern magyar képzõmûvészet egyik legtitokzatosabb alakja. Nehezen jutott el a nyilvánossághoz és az elismertséghez. Már a saját maga által nagy gonddal megrendezett kiállításai is gyakorlatilag visszhangtalanok maradtak - életében sem a szakma, sem a közönség érdeklõdését nem keltette fel, bár három évvel a halálát követõen már monográfia jelent meg róla, az Ernst Múzeumban 1930-ben megrendezett emlékkiállítása pedig jelentõs sikert hozott. 1936-ban újabb, korábban nem látott képeit ismerhette meg a magyar közönség, amely egyre nagyobb érdeklõdést tanúsított Csontváry iránt. 

1958-ban egy nagyszabású kiállítást szerveztek Brüsszelben Ötven év modern mûvészete címmel, ahol a Tengerparti sétalovaglás címû vásznát Cézanne, Van Gogh és Gauguin mûvei mellett állították ki. Az 1963-ban Székesfehérváron megrendezett - majd Budapestre továbbvitt - életmû-kiállítása hatalmas közönségsiker volt. 1973-ban Pécsett megnyílt az önálló Csontváry Múzeum. Hosszas elõkészítést követõen 1994-ben nemzetközi kiállítás-sorozaton mutatták be a mûveit, de a sokak által várt átütõ külföldi siker ekkor is elmaradt.

Csontváry mûveinek többségét közgyûjteményekben õrzik - a Magyar Nemzeti Galéria mellett a pécsi Janus Pannonius Múzeumban, a miskolci Herman Ottó Múzeumban, a szolnoki Damjanich János Múzeumban, a pozsonyi Nemzeti Galériában, a Losonci Múzeumban és a Budapesti Történeti Múzeumban. Számos alkotása található magántulajdonban.

A kiállítás alapja a Magyar Nemzeti Galériával megkötött mûtárgykölcsönzési megállapodás. Miután a pécsi Csontváry Múzeumban õrzött alkotások többsége is az MNG tulajdona, és ez az egyetlen szerzõdés rendelkezik a mûvek többségérõl. Köztük az úgynevezett "nagy képekrõl", a Taormina, a Baalbek és a Mária kútja címû hatalmas festményekrõl. Ebbõl a szempontból a koncepció a lehetõ legegyszerûbb: kiállítani mindent, ami hozzáférhetõ. Számos olyan kép ismert, amelynek az eredetiségével kapcsolatban kétségek merültek fel: ezek közül egy sem szerepel a kiállításon. Egy érdekesség: a mûcédulák külön is jelzik, hogy melyek azok a mûvek, amelyek szerepeltek Csontváry saját maga által rendezett kiállításain, s melyek azok, amelyek késõbb kerültek elõ.

A Csontváry-életmû ismert, beazonosított részének mintegy harmada lappang. Ez rendkívül magas arány - különösen annak fényében, hogy mind a mûvész, mind az alkotásokat megmentõ Gerlóczy Gedeon részérõl erõs szándék volt arra, hogy a mûvek egyben maradjanak, lehetõség szerint közgyûjteményben. A lappangó mûvek egy részét a Vörös Hadsereg a Nemzeti Bank trezorjaiból hadizsákmányként a Szovjetunióba vitte, nagyobbik része feltehetõen hazai magángyûjteményekben található. A tárlaton külön terembe kerülnek ezek a mûvek - pontosabban a hiányuk.

A Magányos cédrus - Csontváry géniusza címû kiállítás fõvédnöke Magyarország köztársasági elnöke. A tárlat megtekintése nemcsak a mûvészet iránt érdeklõdõk számára jelenthet felejthetetlen élményt; joggal tart igényt a mûvelt nagyközönség érdeklõdésére - ahogy a szervezõk írják.

Novák Imre
A cikk 2015. június 10-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
a KÉPZÕMÛVÉSZET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
 
Vissza a főoldalra
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.

Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 

a Magyar Mûvészeti Portál

 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napszigetn06-30/520-1428nH-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2015