vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
ESSZÉ, JEGYZET
Ne félj, nem harap!
Két láncravert kutya beszélget: 
  
- Téged mikor enged el a gazdád? 
- Havonta háromszor. 
- És mikor? 
- Elõször, amikor a gázszámlás jön, másodszor a villanyszámlásnál, harmadszor, amikor az adóellenõr érkezik... 
  
Ez a vicc arról jutott eszembe, hogy a bukaresti adó- és pénzügyõrök eddig pártutasításra csaptak le itt-ott, olyan cégeknél vagy vállalkozóknál, ahol a bejelentés szerint pénzügyileg valami nincs rendben. Aztán a fülesek kezdtek elszaporodni, s a vádhatóság ügynökei és maszkos labradorjai naponta rohannak le vezetõt és beosztottat, civilt és "érintettet" egyaránt, csak azért, mert a beérkezett feljelentésnek kötelesek utánajárni. Mindenki potenciális bûnözõ, akire rá kell uszítani a kutyákat. Sõt belefér ebbe egy kis rémhírterjesztés, egy kis médiakampány, csúsztatott hírekkel, meglebegtetett, állítólagos törvénytelenségekkel. Tippek az üvegzseb-programhoz. És milyen izgalmas, hogy ma már megbújhatunk az álnév vagy a névtelenség mögött. Közben ijesztõen csökken a bizalom, az adott szó becsülete már feltûnõ lesz, alig várjuk, hogy valakirõl rosszat mondjunk. Az úgynevezett semleges média pedig úgy tálalja az esetet, hogy az érintett eleve gazember volt, csak mostanig titkolta. 
  
Mire azt hittük volna, tovatûnt a régi rendszer, kiderül: csak a köntös cserélõdik. Az ember ugyanaz marad. Az áteredõ bûn hatása ma mintha jobban érzõdnék, mint valaha. Hínárja átszövi a társadalmi berendezkedés szövetét, szabadulni belõle szinte reménytelen. 
  
Pedig a kommunizmus erõszakgépezetében általában összezártunk. Még a félelem miatt is volt egy bizalmi dacszövetség közöttünk. Hamar kiszúrtuk azt, aki köpött, árulkodott a másikról, ha az egy fát hazavitt az erdõrõl bárca nélkül vagy valamit a táskájában kihozott a gyárból. A külföldrõl hazaérkezõ rokont is be kellett jelenteni, s ha kaptál is útlevelet, olyan feltételekkel adták, hogy hazajövet majd jelentést teszel: kivel találkoztál, mit láttál, hol jártál. Régi elvtársak mostani szembesítéskor is hümmögve préselik ki szájukon a bûntudat nélküli alibit: "engem is megfigyeltek", "azt hittem, hogy", "nem akartam magam kompromittálni, inkább feladtam a másikat, jelentettem". 
  
Gyermekkoromban is megfigyeltem: vannak olyanok, akik alig várják, hogy júdáskodjanak: anyukánál, a tanító bácsinál, a munkahelyen. "Vigyázz, me meg leszel mondvaaa...!" - ijesztgettük egymást... S akkor lehetett zsarolni.  
  
Így mûködött kommunizmusban is.  Ha be akartak szervezni, megkeresték a gyenge pontodat, ha meg akartad úszni, felajánlották az együttmûködést és így tovább. Megtanítottak arra, hogy megéri árulkodni. Mented a bõröd, sõt hasznod is válik belõle. Elõléptetnek, kedvezményes elbírálás alá esnek tetteid, mert hát rajtad tartják a szemüket, nyugi. Egy kis pénz mindig jól jön. S máris behálóztak. 
  
Úgy tûnik, a kutya változott, de a lánc nem. Az állam most elsõ lépésként az általa hozott és kiskapukkal ellátott törvényhez hasonló jogszabályokkal zsarol. Aztán kapcsolataidat veti be ellened, gyanakvóvá teszi barátaidat, ismerõseidet. Lehallgat, megfigyel, a pénztárcádra s végül a személyes szabadságodra és biztonságodra apellál. A koncepciós perek ma is folyamatosak. Egyenként vadásszák le elöljáróinkat, nevetséges és körmönfont trükkökkel félemlítik meg, ugrasztják egymásnak a politikai-gazdasági-szellemi élet vezetõit, korrupciónak álcázott, mondvacsinált félrelépéseket aggatva nyakukba. Pontosan elõkészített koreográfiával félemlítve meg a rájuk bízott közösséget is. 
  
Elültetik a gyanakvás, a kétely magvát. Megszûnünk bízni egymásban és az élet szépségében. Lehetséges, pont ezt akarják elérni. Hogy elbátortalanodjunk. Most is, 25 évvel a változások után ugorjunk egymásnak, keressük a hatalmasok kegyeit, legyünk rabjai a kapzsiságnak és az irigységnek, hogy aztán bábuként játsszanak velünk, kényük-kedvük szerint. 
  
Hiszen egyenesen kötelességünk jelenteni, ha törvénytelenséget, bûncselekményt tapasztalunk környezetünkben. Van, amikor igazságérzetünk hajt, "hisz' ezt nem lehet annyiban hagyni...", "jogainkért küzdeni kell". "Az elvekért és igazságokért kiállni hazafias, keresztény erény...!"  
  
Bejelenteni, feljelenteni, panaszt tenni, beadványt megfogalmazni, erõvel tanúbizonyságot tenni arról, hogy az igazság a mi oldalunkon áll - ha kell még jogi eszközökkel is -, hát erre való a demokratikus jogállam. Az anyaországi rendõrség honlapján részletesen és tételesen is olvasható, mi a különbség közérdekû bejelentés, feljelentés vagy panasztétel között. 
  
Akkor hol itt a gond? Hol a csomó a kákán? 
  
Az ember azt hinné, az a nyavalyás, ártalmatlan igekötõ az oka mindennek: be-jelent, fel-jelent, fel-ad, be-árul, el-árul, el-szólja magát... Sokszor nincs is különbség köztük. Nem? 
  
Nézzük a dolgot egy kissé más megvilágításban: a hitbõl fakadó erkölcs szemüvegén keresztül. Jézus Urunk feltámadása után többször is megjelent apostolainak, és azzal nyitotta ki szívüket a zárt ajtók ellenére: "Ne féljetek!" A Szentírásban sokszor elhangzik Isten szava: "Ne félj, veled vagyok, megváltottalak!” „Miért féltek kicsinyhitûek?” „Ha Isten velünk, ki ellenünk...?" 
  
"Hallom sokak gyalázkodását: »Rettegés mindenütt! Jelentsétek föl! Följelentjük!« Még azok is, akik barátaim voltak, bukásomra lestek: »Hátha valamiképp tõrbe csalhatnánk, legyõzhetnénk és bosszút állhatnánk rajta«" (Jer 20,10). 
  
"Vigyázzatok majd magatokra! Bíróság elé állítanak, és a zsinagógákban megostoroznak benneteket. Aztán miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek elõttük rólam. …ne törjétek a fejeteket, hogy mit feleljetek, hanem azt mondjátok, ami akkor megadatik nektek. Mert nem ti fogtok beszélni, hanem a Szentlélek. Halálra adja majd testvér a testvért, apa a gyermekét, a gyerekek meg szüleikre támadnak és a vesztüket okozzák. A nevemért mindenki gyûlölni fog benneteket. De aki végig kitart, az üdvözül" (Mk 13,9–14). 
  
"Ha szívünk vádol minket valamivel, Isten fölötte áll szívünknek, Õ mindent tud. Szeretteim, ha szívünk nem vádol, legyünk bizalommal az Isten iránt" (1Jn 3,20–22). 
  
Tehát nem veszíthetjük el bizalmunkat Istenben. S akkor félnünk sem kell. 
  
A Szentírás szavait egyik anyaországi adóellenõr beszámolója is igazolta, aki a beérkezett jelentéseket elemezte, csoportosította és kiértékelte. Eszerint 2012-ben például a 35 ezer feljelentésbõl - melynek majdnem fele e-mailen érkezett - körülbelül egyharmad volt vizsgálható és körülbelül 10 százalék megalapozott. A kezdõ feljelentõk tétova lépéseit maga az adóhatóság is bátorította, mert segítségükkel így is több milliárd forintot hajtott be (fel) az államkassza javára. De itt most nem a számok az érdekesek, hanem a feljelentõk indítékai. Legtöbbször nem a jó szándék vezeti a leskelõdõket, akik mindig a másikkal, annak vagyonával, magánéletével vannak elfoglalva, hanem az irigység, a bosszú. A rosszhiszemû feljelentés is bumeráng lehet. A leggyakoribb vádak, rágalmak pletykák abból indultak ki, honnan van a szomszédnak új autója, miért nem adott számlát a szolgáltatás után, miért foglalkoztatta törvénytelenül az alkalmazottait, miért parkolt a tilosban stb. Sokszor a kenõpénzt is azért kínálta fel, hogy az "ügyfél" hátha enged a kísértésnek... Kidobott alkalmazottak, elkergetett szeretõk, régóta pikkelõ vesztes üzlettársak váltak informátorrá, dobtak fülest a revizoroknak. Volt, amikor a súgó saját magát leplezte el, vagy félrevezette a hatóságot. S kiderült, ez is bûncselekmény. 
  
A be- és feljelentés a törvény szerint jogi kategória. 
  
De nem csak azok, hiszen tetteinknek erkölcsi vonatkozásai is vannak. 
  
Sokan a régi szekus módszerek reflexeit magukban hordva, túlbuzgóan mindent s mindenkit megfigyelnek. Nálunk is. A 112-es vészhívószám vonala is miattuk forró. Van, aki bátorságnak tartja, igazságos-becsületes fellépésként könyveli el, hogy õ bizony nem bûnpártoló. Hallgatásával nem akar cinkostársa lenni a törvénytelenül eljáró bûnözõnek. 
  
De a kérdés inkább az: hol szólal meg a lelkiismeretem? Meddig terjed a szólásszabadság joga s a bejelentés kötelezettsége? Honnan kezdve az õ dolga az, hogy a másik mit csinál, akár a tilosban is...? Hol végzõdik az én felelõsségem embertársammal szemben? A testvéri megintés vonatkozik-e az árulkodásra? Beárulom-e õt, ha feljelentem? Meg hát Isten szeme mindent lát... Hogyan súlyozok erkölcsi kérdésekben? Hol a határvonal, amikor még érdekel engem a másik ember sorsa, de nem szólhatok bele a magánéletébe? Milyen esetben kell ezt szóvá tennem neki személyesen, vagy a hatóságnak, ha valami tette, megnyilvánulása törvénybe vagy jó erkölcsbe ütközik? Milyen alapon bíráskodom vagy ítélem el õt? Mikor nincs jogom pálcát törni fölötte, akkor sem, ha nem az én szájam íze szerint gondolkodik vagy jár el valamilyen ügyben? 
  
Egyáltalán, a szeretetnek nem kellene felülírnia a jogot?... 
  
Lõrincz György író keserûen jegyzi meg: "régen még az adott szónak nagyobb becsülete volt, mint a földnek..." Most meg a pénzért folyó hajszában kapzsikká, szeretetlenekké, bizalmatlanokká váltunk. A nagy szabadságban lelki immunrendszerünk romokban hever. Nyilvánosan és névtelenül földbe döngölünk mindenkit, akit hamarább kapott el a gépszíj, mint minket, s ahelyett, hogy segítenénk, még tetézzük kéjes kárörömmel, mosva kezeinket, hogy idõben szóltunk... 
  
Bizalom nélkül mindenki gyanakvó, leláncolt kutyává válik, aki csak ugat és harap. Szinte már uszítás nélkül is. Holott negyedévszázada állítólag szabadok vagyunk. Rá kellene jönni, hogy nem a pénz, az egymás elleni acsarkodás tesz szabaddá, s még csak nem is a közös ellenség. Hanem az Istenhez simuló bizalom és szeret. Ez az, ami felszabadít. Ez segít eldobni a láncot. 
  
Sebestyén Péter
A cikk 2015. május 22-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
a ESSZÉ, JEGYZET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2015