vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
IRODALOM
Vérzõ tapéták
Vérzõ tapéták

És fölzúgnak a hamuszín egek, 
hajnalfele a ravensbrücki fák. 
És megérzik a fényt a gyökerek. 
És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok, 
és megszûnhetett dobogni szíve - 
Harmadnapra legyõzte a halált. 
Et resurrexit tertia die. 
                              (Harmadnapon)
 
Lefeküdt, magára húzta a pokrócot, de nem tudott aludni. Imádkozott, de szavak nélkül: hallgatta a szíve lüktetését. Tudta, hogy másnap vége a háborúnak. Aztán kinyitotta az ólajtót, és csendben visszacsukta maga mögött. Bajtársa is olyan szakadt katonaruhában volt, mint õ. Kiléptek a pajtából, ahol a ravensbrücki haláltáborból szabadulva meghúzódtak, majd nesztelen lopakodtak a közelgõ domb felé. Olyan csend volt, hogy "a legkisebb zaj is hamisan hatott, mint vidéki színielõadáson, amikor a fõhõs bejövetelekor meginog a díszlet..." Ott, a bajor kertben, a "gigantikus pusztulás szakadozott falanszteröltönyében" [1] eszükbe jutott, hogy húsvét van, nagyszombat. A kis kápolnát, a dombtetõn idõtlen idõk óta nem használták. Barátja lefeszítette a kapura szegezett léceket, és beléptek. Letérdelt. Imádkozott - mintha évek óta most imádkozhatott volna elõször.  S a világ "fokról fokra, elõször lassan, aztán egyre sebesebben, mint kiszikkadt medence a beáradó folyótól, ismét megtelt élettel... De még csak egy árva harang sem hirdette Jézus feltámadását..." - így emlékszik vissza Pilinszky János a világháború végére 1959-ben, az Új Ember hasábjain.
 
Feljött a nap. Vesszõnyi fák sötéten
a haragos ég infravörösében.
 
Így indulok. Szemközt a pusztulással
egy ember lépked hangtalan.
Nincs semmije, árnyéka van.
Meg botja van. Meg rabruhája van.
 
2
Ezért tanultam járni! Ezekért
a kései, keserû léptekért.
                            (Apokrif-részlet)
 
Kamasz voltam, a nyolcvanas évek elején, amikor ezt a verset elõször olvastam. Akárcsak a Négysorost, vagy a Krátert, a Trapéz és korlátot. Azóta is töprengésre késztet, elmélyülésre sarkal Életfogytiglan-ja: "Az ágy közös. / A párna nem."
 
Pilinszky 1981. május 27-én hunyt el. Ha élne, most 94 éves lenne. Nem kerek évforduló, de õ fontosabb, mint a naptár.
 
Neki nem is lett volna szabad meghalnia. Az õ titka, személyisége, mûvészete annyira halhatatlan érték, hogy nem évül el az idõk múlásával. Minden nemzedék rákeres verseire, idézi gondolatait, sõt olyan felismerései is beépültek a köztudatba, amelyekrõl meglepõdnénk, ha kiderülne, hogy tõle származnak.
 
Pilinszky János nemcsak a XX. század magányos hegycsúcsa Ady Endre és József Attila "hegyvonulatában", de európai kitekintésben is mérföldkõ. Megkerülhetetlen, sõt meghaladhatatlan. Amikor kortársait, a magyar irodalom élõ legendáit szóra bírták, vallomásaikban is csak azt próbálták szavakba sûríteni, ami Pilinszkyben õket meghaladta.
 
Pilinszky lénye adekvát az õ költészetével. Benne a biológiai angyalság öltött testet. Az esztétikum nála etikum. Az a fajta belsõ nemesség, gyermeki tisztaság, légies szeretet, amely nem a történelmet átformálni akarók, de azt pusztán elviselni tudó - a csak elszenvedõ - keveseknek jutott osztályrészül. A földi poklok átélése nyomán mégsem utálta a földi életet, hanem a szépség becézõ, szeretõ színeivel vette körül. Élni vagy találkozni vele fontosabb volt, mint fogalmazni róla. A remény derûjét árasztotta. A purgatórium megszenvedett irgalmát sugározta egész lényével. Pilinszky jelenléte egyenlõ költészetével - vallják az irodalmárok. Beszédei, gesztusai új erõket szabadítottak fel költõtársaiból. Õt nem lehetett elfogulatlanul szemlélni.
 
Elszûkül arcod, hátra buksz, 
vadul zuhanni kezdesz, 
az éjszaka trapézain 
röpülsz tovább, emelkedsz 
 
a rebbenõ való fölé! 
Kegyetlen, néma torna, 
még csak nem is kiálthatok, 
követlek szívdobogva, 
merészen ellököm magam, 
megkaplak és ledoblak, 
elterülünk hálóiban 
a rengõ csillagoknak!
 
Most kényszerítlek, válaszolj, 
mióta tart e hajsza? 
Megalvadt szememben az éj. 
Ki kezdte és akarta? 
Mi lesz velem, s mi lesz veled? 
Vigasztalan szeretlek! 
Ülünk az ég korlátain, 
mint elítélt fegyencek.
                           (Trapéz és korlát, részlet)
  
A náci haláltáborok, az "évszázad bûne" mély nyomott hagyott a költõ egész életén, mûvészetén. A "gyarló szeretetre karddal sújtó, tökéletes Gonosz fölbukkanásának tanújaként" mégsem csak kimondja a rettenetet, hanem föl is oldja. Ily módon "gyilkost se láttam nézni a föloldozásra, ahogyan õ nézett Isten homlokára" - írja róla Gyurkovics Tibor. [2]
  
Pilinszky az a zseni, akit nem lehet skatulyákba szorítani. "Azért nehéz »beilleszteni« a magyar irodalomba, mert õ maga az irodalom" - állítja Vasadi Péter. S folytatja: "prizmaemberként élt - megtörte és összpontosította az emberi egzisztencia sugarait..." [3]
 
Pilinszky valami fölfoghatatlan tudást birtokolt, mely titok pecsétjét feltörni csak a hit képes. A megszenvedett hit lételeme volt. Számára a vers nem prédikáció, hanem gyónás. Ahogyan Auschwitz utáni költészetérõl õ maga írja: "Érettségi után hitetlen voltam. Egy nagyon nehéz éjszaka után elmentem gyónni. A rács mögött; nem tudom elfelejteni a pap arcát, olyan volt, mint egy tisztára mosott kavics. Fiatalember volt. Amikor befejeztem bûneim felsorolását, azt mondta: Édes fiam, magát Isten nagyon szeretheti, hogy ennyit szenvedett."
 
A háborús tapasztalatról pedig így összegez: "Teletömtem hátizsákomat könyvekkel. A könyvek azonban kezdtek anakronisztikussá válni. Sorra dobtam ki õket a vagonból; emlékszem, Rolland Dante drámája volt az elsõ, amit kihajítottam, mert nem lehetett vele mit kezdeni. Nem volt érvényes. Végül is egy maradt, az Evangélium maradt velem, de az viszont úgy maradt velem, mint egy kutya..." [4]
 
Pilinszky találkozott a Feltámadottal. "És mégis olykor belép valaki / és ami van, hirtelen kitárul. / Elég egy arc látványa, egy jelenlét, / s a tapéták vérezni kezdenek. / Elég, igen, egy kéz elég, amint / megkeveri a kávét, vagy ahogy / 'visszavonul a bemutatkozásból', / elég, hogy elfeledjük a helyet, a levegõtlen ablaksort, igen, / hogy visszatérve éjszaka szobánkba / elfogadjuk az elfogadhatatlant." (Elég)
 
Ugyanannak a keresztnek a tövébõl, ahová Pascal is lekuporodott, rávetült a feltámadás fénye. Ezt a fényt nála épp a szenvedés tette hitelessé. Akkor is, amikor szeme elõtt "összeloccsan tér s idõ", akkor is, ha a világ addigi evidenciái "megrepednek", mert és tudott szeretni. "Megkapta és elfogadta a szeretet riadt túlerejét..., s ez tette õt egy iszonyú korszak koronatanújává..." [5] Fogalmi gondolkodása kopogóan egyszerû, az a finom soványság, angyali aszketizmussal telt szigor, mely Keresztes Szent Jánost, Simone Weilt vagy Dosztojevszkijt jellemzi. Ezt a fajta feszültséget, "ahol sima jambusok és a legbonyolultabb absztrakció együtt hatott, senkinél sem láttam" - mondja Hernádi Gyula. [6]
 
Pilinszky János nekünk is megtanítja, hogyan lehet megtalálni a korlátok közti szabadságot. Ahogy õ szavalta verseit, az utánozhatatlan volt. Alkotó léte nem nyomta el az elõadóit, inkább építette. Kocsis Zoltán zongoramûvész-karmester emlékszik, hogy amikor megmutatott Pilinszkynek egy Rahmanyinov- és egy Bartók-darabot a szerzõ s utána más mûvész elõadásában; mindig kitalálta, melyik felvételen játszik a szerzõ... [7]
 
Pilinszky azért kikezdhetetlen, mert átengedte magán a kegyelmet. Amelybõl élt. Versein átsütõ, áradó szenvedélye ma is magával sodorja az olvasót. Dramatikus képei evidenciákat tépnek föl bennünk. Védtelenségében is tartózkodó, gyermeki csodálkozása visszavisz önmagunk tiszta énjéhez.
 
Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.
                                 (Négysoros)
 
Vérbeli költõ volt, aki nem annyira az összefüggéseket becsülte, mint "inkább a megértés intuitív villanásait, ahogyan az ember elcsípi a lényeget, szinte alapozás nélkül ráhibázva, hiszen nyilvánvaló titkok röpködnek körülöttünk, csak éppen látni kell. De látni, azt kell" - mondja Vasadi Péter. [8]
 
Riporteri kérdésre válaszolva fejtette ki egyszer: "...a vallásos embernek kétszer kell rátalálnia hitére: elõször gyermeki ártatlansága idején..., s nagyon is fontos, ha újra rátalál az igaz hit révén, amelynek már egy személyes dráma gyümölcsének kell lennie... Ez a két hit »megsemmisíti«, ugyanakkor föl is erõsíti egymást..." [9] Hegyi Bélával beszélgetve pedig azt mondja: "...én egyben vagyok teljesen biztos: hiszek Istenben, a magam módján, végtelenül szeretem Jézust, ami majdnem több a hitnél, mert a szeretet több a hitnél, és hiszek az egyházban is - túl mindenen." [10]
 

Sebestyén Péter
 
Jegyzetek:
1. Pilinszky János: Háború után. In. Új Ember, 1959. szeptember 27.
2. Vigília, 1981. december, 46. évf. 12. szám, 879. old.
3. U. o. 892-893. old.
4. Beszélgetések Pilinszky Jánossal. Magvetõ, Budapest, 1983. In. Kuklay Antal: A kráter peremén, Sárospatak, 1987.
5. Vigília, 1981. december.
6. U.o. 879. old.
7. U.o. 883. old.
8. U.o. 883. old.
9. Pilinszky J. nyilatkozata a Francia Rádióban, 1981. április 29-én, France-Culture "Körkép"-sorozat. Bárdos László ford. In. Vigília, 1981. december, 851. old.
10. Hegyi Béla: Beszélgetés Pilinszky Jánossal, Vigília, 1973/2.
A cikk 2015. május 21-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
az IRODALOM rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2015