vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
ESSZÉ, JEGYZET
A karma karmai
Buddha egyszer azt mondta: "Itt van ez a mécses. Hajnalig dolgoztam fényénél. Reggel eloltom. Este újra meggyújtom Az edény ugyanaz, az olaj ugyanaz, a kanóc ugyanaz, de ugyanaz-e a láng, ami felgyullad a következõ éjszakán?" [1]
 
Jézus így tanít: "Illés már eljött, de kényük-kedvük szerint bántak vele"... - olvassuk Márknál (Mk 9,13). Nikodémust pedig emígy okítja: "Bizony mondom neked, aki nem születik újjá vízbõl és Szentlélekbõl, nem mehet be Isten országába. Ami testbõl születik, az test, de ami lélekbõl születik, az lélek..." (Jn 3,4-8). Késõbb a vakon született meggyógyításakor meg ezt mondja: "Sem ez nem vétkezett, sem a szülei, hanem inkább Isten mûvének kell megnyilvánulnia rajta..." (Jn 9,2).
 
Hetekkel ezelõtt a fészbuk közösségi oldalon egy négyéves gyermek "vallomására" lettem figyelmes, amellyel szüleit és környezetét "kiakasztotta", hisz', mint mondta, "elõzõ életében" mi mindennel foglalkozott... Fiatalokkal beszélgetve vagy vallásos témájú cikkek hozzászólásait olvasva is feltûnõ az a lazaság, gyermeteg optimizmus, amellyel sokan az életet kezelik. Minek erõlködni, komolyan venni erkölcsi döntéseinket, minek elkötelezõdni, minek egyféle elv, érték mellett lecövekelni, amikor létezik B vagy C terv is? Ha ebben az életben nem jött össze, majd összejön a következõben, egy másik életben. S egyébként is, mi van akkor, ha ez az élet nem elég hosszú, hogy kipróbáljak mindent, hogy kibontakozzanak lehetõségeim? Mit és hogyan tehetnék én másképp, ha meg van kötve a kezem? Hiszen õseim miatt szenvedek, ezt írta nekem elõ a sors karmája. [2]
 
Ezen változtatni úgysem tudok. S hátha majd a következõ életemben békának vagy majomnak születek, s abban tökéletesedek ki? Már az is igazságtalan, hogy most élek s nem kétszáz vagy ötezer évvel ezelõtt. Elestem egy csomó lehetõségtõl, nem? Ez nem kóser. Kell lennie még egy vagy több esélynek, hogy ezt az életet kiélvezzem a maga mélységében. Egyébként is múltbeli cselekedeteink vagy azok következményei annyira megpecsételték sorsunkat, annyira gúzsba kötötték szabad akaratunkat, hogy nem lehet e rövidke emberi élet alatt elérni a tökéletes létformát. A védikus szentkönyvek is valamiféle titkos tudásról írnak, amelyet csak beavatottként birtokolhatunk. S ez a beavatás lehet, hogy nem sikerül most egybõl ebben a földi életben...
 
Megannyi érdekes kérdés, megannyi sikamlós féligazság. Posztmodern világunkban, ahol a vallások és világértelmezések plázáinak polcairól csak úgy, tetszés szerint leemelünk eszméket és hiteket, majd ízlésünk szerint jól összerázva emésztjük, lelkünkben, agyunkban, pszichénkben is valóságos vallási katyvasz keletkezik. Arra viszont kiváló, hogy ez a beavatottaknak szánt okkult tudás kíváncsivá tegyen a Bibliában is szereplõ tiltott gyümölcs után. Hívõ keresztényként is könnyen áldozatul esünk ilyen kísértéseknek.
 
Jót tesz tehát a lelki nagytakarítás, a szellemi tisztánlátás a lélekvándorlás, a reinkarnáció tekintetében is.
 
A lélekvándorlás azt jelenti, hogy az anyagtalan lélekszikra életrõl életre lecseréli anyagi testeit, leveti, mint egy burkot, ami elhasználódott, és újba öltözik. Ebben a körforgásban minden élõlény részt vesz: a növények, az állatok és az emberek is.
 
Kezdjük azzal: milyen lélekfogalmat használ e tan. Nem teremtett lélek, hiszen nincs teremtõ isten, hanem valami szuper, felsõfokú, isteni tulajdonságokkal rendelkezõ lélek, amelynek léte önmagában van, mégsem akar létezni önmagában. Már itt az elsõ ellentmondás. De értjük már, miért van az állatoknak is lelke... szerintük.
 
A keresztény ember viszont tudja, hogy a lelket is Isten teremtette. Halhatatlan ugyan, mert Istenre irányuló "érzékszervünk", de Isten nélkül nincs létjogosultsága. Halhatatlansága tehát Istentõl kapott ajándék. A lélek nem mindenható, nem isten... A reinkarnáció hitvallásával e tekintetben az is gond, hogy nem veszi figyelembe az emberi tudomány igazolásait sem, miszerint testünk személyiségünk elvitathatatlan része. A memória, az érzelmek, a szerzett fogalmak, az uralt és hasznosított tulajdonságok testi örökségünkhöz tartoznak. És testünk a lélek kifejezési formája, természetes jele. Elidegeníthetetlen a lélektõl. Keresztényként azt is valljuk, hogy ebben a testben, de megdicsõülten fogunk feltámadni, így testünk örök üdvösségünknek is részese.
 
A léleknek büntetés és eszköz a tökéletesedésre az emberi létforma, és addig kell újjászületnie különféle élõlények testében, amíg eléri a tökéletességet. Csak az emberi létforma nyújtotta képességekkel lehet véget vetni az állandóan, értelmetlenül ismétlõdõ születéseknek és haláloknak. Az emberi testben nyilvánul meg a lélek szabad akarata és intelligenciája. Kifacsart logikák egymás hegyén-hátán: miközben az emberi test, az anyag egy mihaszna, kényszerbõl felvett ruha, mégis emberi testben lesz csak értelem és szabad akarat. A lélek "megél" egyedül és mégsem? De errõl a lélekvándorok mintha nem tudnának.
 
Náluk nincs személy-fogalom, nincs test és lélek egysége, amely egyedi és megmásíthatatlan, s amelyet nem lehet lecserélni egy másik újjászületéssel. Hiszen a test a lélekkel együtt alkotja az ént, a személyt, az egyedi megismételhetetlen istenarcot, aki a halállal nem hull a semmibe, nem is lesz fölösleges és kicserélhetõ, hanem hazaér, megdicsõül, öröklétbe minõsül Krisztus által.
 
A lélekvándorlás tanítása szerint, mivel az élet túl rövid, és a halál nem hozza meg az embernek az automatikus megvilágosodást, ezért még egy sor élet szükséges. S ez jót tesz az evolúciónak, a tökéletesedéshez vezetõ fejlõdésnek is, mondják. Így már nem is átok az újjászületés, hanem szakadatlan elõrehaladás az emberiség végérvényes tökéletesedéséig. Itt viszont burkoltan egy fából vaskarika fejlõdéssel, lappangó modern hurráoptimizmussal találjuk szembe magunkat, mert e tan szerint a lélek, az erkölcsi teljesítmény is fejlõdhet, fejleszthetõ a végtelenségig, akár a gazdaság, a jólét, a technika... 
 
E nézet képviselõi nem veszik figyelembe az emberi haladás és teljesítõképesség határait. Ráadásul a bûnt, a rosszat is ledolgozhatónak, meghaladhatónak, megszüntethetõnek tüntetik fel. Márpedig földi mennyország nincs. Sem most, sem ezer év múlva. Mindig lesz viszont betegség, szenvedés, halál. Ezek az emberi lét korlátai és koordinátái. A mi lelki és erkölcsi erõfeszítéseink nem végtelenek. Nem istenek, hanem halandó, emberi teremtmények vagyunk. Halálunkkal lezárul a bûnelkövetés és a jobbá válás idõszaka egyaránt. Tehát nem kísérletezgethetünk "míg a világ"... Látjuk a modern, "magas" életszínvonalú nyugat gyengéit és törékenységét, sebezhetõségét. Egyáltalán miért kell örökké tartania az emberi nem fejlõdésének? Önmagunk által, saját teljesítményeinkkel nem megyünk semmire, ha nem kapjuk a kegyelmet "onnan felülrõl"... A tökéletességet nem lehet megcsinálni vagy elõállítani. Sem a filozófiában, sem a kultúrtörténetben nem találkozunk emelkedõ "tendenciával". Az ember minden döntésével új kezdetbe fog, mert hisz elvileg mindig az igen és a nem között kell választania.
 
A történelem is tanúsítja, hogy bizonyos tekintetben a primitív vadászok társadalma a miénk fölött állt. [3] Nem ismert megalázó munkát, munkanélküliséget, mûködött az összefogás, a gyermekek példaszerû nevelést kaptak stb. Földi létünk tehát töredékes. Az ember a végesség és a végtelenség közötti feszültségben él. S ez a felszültség nem fog változni, bármely gyakorisággal is ismétlõdjék a földi élet.
 
Úgy tûnik, a reinkarnáció tana mintha átugorná az emberi létállapot határait, és megszökne a felelõsség, az emberi gyengeség elõl. Hagyjuk a csudába az elkötelezettséget, amúgy is minden ideiglenes, semmi sem biztos, majd legközelebb... Ez a fajta komolytalanság és alázat hiánya elbagatellizálja az élet alapvetõ értékeit, mint például a házastársi hûség, a megbocsátás, a türelem - egyszóval magát a szeretet valóságát. Minek erõltessem, ha a halál után úgyis minden újrakezdõdik? Tegyek úgy, mintha nem lenne felelõsségre vonás, mintha tetteimnek vagy mulasztásaimnak nem lennének következményei. Mindent meg lehet úszni, nem?
 
A reinkarnáció nézetében van egy adag cinizmus, felületesség. Nincs felelõsség, mert ez az én karmám - mondod. Elõzõ életeim mostani sorsomat is megpecsételik. Nem tehetek róla, hogy ilyen vagyok, mert valakinek a reinkarnációja vagyok. Semmi sem végérvényes, semmi sem biztos. És ez kihat emberi identitásomra: ki vagyok, honnan jövök? Ha az idõfolyam árjában felbukkanok vagy eltûnök, ha minduntalan váltogatom s folyton változtatom kilétemet, ha életem sok megmagyarázhatatlan mozzanata korábbi életekben találja meg oksági magyarázatát, könnyen félbemaradhat elkezdett munkám, új korok, új kapcsolatok és barátságok változatain keresztül öltök testet újra meg újra, akkor mi a maradandó? Hol vannak az életem értékei, embertársaimhoz fûzõdõ érzelmi szálak, szellemi-lelki-anyagi értékeim, ha ezeket egy kis halálban újból levetem, eldobhatom és elfelejthetem? A déjá vu-érzések fantazmagóriái pedig végképp komolytalanná silányítják ezen tan úgynevezett bizonyítékait...
 
A reinkarnáció nem ismeri a gondviselésbe vetett bizalmat, de még a véletlent és a szerencsét sem. Ezért aztán állandósítja a kezdeti szerencsét vagy szerencsétlenséget, hogy így az egyén karmájában sorsa megpecsételõdjék. Ehhez képest Krisztus folyton a szegényekrõl, a kisemmizettekrõl, a bûnösökrõl, az utcanõk és a vámosok esélyeirõl tanít, hiszen nála a boldogság felé vezetõ úton hátrányaink elõnyünkre válhatnak. A krisztusi szabadság velejárója a spontaneitás, a megengedõ akarat, a megbocsátó szeretet. Isten nem könyörtelenül, "jogilag" igazságos, hanem irgalmas szeretet, akinek "elvárásai" mindig arányosak kapott képességeinkkel, sõt még ehhez is ingyenes ajándékot, segítséget ad. Tehát a tökéletesedés nem a mi erõfeszítésünk, hanem az õ kegyelmének eredménye.
 
Szemben a védikus lélekvándorlással, a Biblia szemlélete gyökeresen más idõ- és történelemképet mutat. [4] Isten komolyan veszi ezt a világot, ezt a földet, ezt az embert. Engem, konkrétan. A világ s benne az emberi élet megismételhetetlen és egyedi. Ezért vagyunk felelõsek életünkért. Nem lehet azzal játszadozni, hanem végleges, visszavonhatatlan döntéseket kell hoznunk. Nincs önmegváltás, hisz' az lehetetlen. A megváltásban, a bûntõl való szabadulásban, a tökéletesedésben Istené a fõszerep. A földi élet kereteiben kell emberségben, testi-szellemi-lelki munkában kihoznunk a maximumot, kamatoztatnunk talentumainkat. Itt kell küzdenünk a rossz hajlamok és bûnök ellen, s csak ezekért vagyunk felelõsek, nem apáink vagy nagyszüleink vétkéért. Jézus Krisztus megváltása egyszer s mindenkorra levette rólunk a kollektív bûnösség terhét. A reinkarnáció innen nézve is ellentétes a kereszténységgel, vagyis hajlamosít arra, hogy könnyelmûen vegyük vétkeinket.
 
A kereszténység újjászületés alatt a Szentlélekben való átformálódást érti, értette mindig is. Jézus is ilyen értelemben beszélt róla Nikodémussal. Számunkra Jézus a Krisztus. Isten megmutatkozása az emberek között. Tehát a reinkarnáció semmiféle új megváltó vagy üdvözítõ tartalommal nem rendelkezik, mondhatni: egyszerûen fölösleges. Keresztény szempontból félrevezetõ és megtévesztõ. A háromszemélyû egy Isten a boldogságunk netovábbja, életünk forrása és célja. Ezért a keresztény nem menekül abból az életbõl sem álmokba, sem állítólagos elõzõ életekbe, sem hallucinációkba, nem szuggerálja magába a felelõsség elhárítását semmilyen agymosással vagy teozófiával. Nincs fölösleges bûntudata, beteges lelkifurdalása el nem követett személyes bûnök miatt, nem játékszere tudatalattijának vagy hipnotikus képzelgéseknek.
 
A bécsi érseknek, Christoph Schönbornnak egy öreg orosz mesélte a következõket: fiatal korában, az orosz forradalom után Franciaországba menekült. Mivel nem volt pénze, és nem tudott mihez kezdeni, elment az idegenlégióba, és ott tiszt lett. A légiósai közt volt egy német katona is, aki nyelvének és viselkedésének brutalitásával tûnt ki - bestia volt, mondta az öreg orosz.  Egyszer egy összecsapásban a légiós súlyosan megsebesült. Magához hívatta a tisztjét, az akkor még fiatal oroszt. Az orosz gondolkodott, hogy odamenjen-e, hogy megint csak trágár szavakat halljon, de aztán mégis odament, és látta, hogy a sebesült légiós teljesen megváltozott. A német választékos szavakkal, franciául megkérdezte tõle: El tudja-e képzelni, hogy ha most meghalok, Krisztus adhat nekem valamit saját magából? A fiatal tiszt kissé zavarba jött, és megkérdezte: Hogy érti ezt? - Hát - folytatta a sebesült -, ha most meghalok, és megérkezem odaát, és ott lesznek az összes angyalok és szentek, majd rám mutatnak, és azt mondják: mit csinál ez ott? És nem tudok majd bemenni. De ha Krisztus ad nekem valamit saját magából, akkor semmit sem mondhatnak, és akkor bejutok... Az orosz biztosította a légióst, hogy Krisztus biztosan ad majd neki valamit saját magából. A légiós hamarosan meghalt. És ebbõl az élménybõl - mondta az öreg orosz -, elõször értettem meg, hogy mi is tulajdonképpen a kereszténység. [5] A Feltámadt Krisztus ad nekünk az õ isteni életébõl... Ez a felszabadító és a vigasztaló a mi hitünkben.
 
Ilyen értelemben a testünk feltámadása, egyáltalán Húsvét ünnepe megadja a kérdéseinkre a választ. Ez az "egy" élet épp elég arra, hogy hitünket, szeretetünket megmutassuk Krisztus és egymás iránt. Érte, Vele ki kell, ki lehet bírni a múlandóságot és a halandóságot. Hiszen aki benne hisz, még ha meghalt is, élni fog. Ahogyan a jobb latornak is ígérte: Még ma velem leszel a Paradicsomban! Onnan pedig nincs miért elkívánkoznunk.
 
Jegyzetek
 
[1] Dagossy Katalin: Lélekvándorlás, avagy tudás egy másik életünkbõl. In: Kiskegyed, 2005.03.08.
[2] Karma: a hinduizmusnak azon tétele, hogy az élõlények sorsát az elõzõ élet(eik)ben elkövetett tetteik határozzák meg.
      In: Idegen Szavak Szótára.
[3] Augustin Schmed CSSR: Keresztény ember és a reinkarnáció eszméje. In. Mérleg, 1992/4.
[4] Giovanni Martinetti SJ: A mai hit észérvei. PaulusH-Kairosz, Budapest, 2001, 157. o.
[5] Medard Kehl SJ: Csak egyszer a földön? In. Mérleg, 1996/2.
Sebestyén Péter
A cikk 2015. május 13-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
az ESSZÉ, JEGYZET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2015