vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
KÖNYVAJÁNLÓ
Hely kijelölve
Simó Márton új könyvérõl
A Zsil-völgyi Urikány szülötte, mégis Atyhában "õshonos". Ismeri a székely ember lelkének rezdüléseit, de ezt olyan kimûvelt nívón képes bemutatni, mint a kertész, aki nemes ágat olt be vad fába, hogy az minõségi, bõ termést hozzon. Simó Márton író, költõ, publicista immár évek óta leheletfinom szenzora, érzékeny megfigyelõje az udvarhelyszéki falvaknak, és nemcsak azoknak. Ezen táj "helyrajzi száma" nyugodtan beazonosítható Csíkban, Gyergyóban vagy éppen Háromszéken is. Annyira finoman reagál az õt-minket érintõ jelekre, jelzésekre - miközben rögzíti, érzékeli is Székelyföld pulzusát -, hogy tanítani kellene, ha lehetne. 
  
Udvarhely, a székely anyaváros az író jelenlegi lakóhelye, de egy percre sem felejti gyermekkora színhelyét, Atyhát. Úgy van vele, mint Mikes Kelemen Zágonnal. A "kényszerlakhely" nem teszi zárójelbe a valódi otthont, ahová gyökeret eresztett, szálait el sem vágta, ellenkezõleg: azokból táplálkozott, élt mindig is írói és emberi pályája során. Neki az a kijelölt hely.* (Nekem Ferenc Imre kilencvenes évekbeli, hétfõi publicisztikái jutottak eszembe róla.) A publicisztikák 2011-2014 között íródtak az Udvarhelyi Híradó számára. Ebbõl az idõszakból, erdélyi-székelyföldi közérzetünkrõl adnak tanulságos, sírós-nevetõs keresztmetszetet. A szerzõ akármennyire városon él, nem nyugszik bele urbánus mivoltába, szíve szakad meg a faluért, rajongásig szereti azt a rendet, értéket, egységet, természetközeli tisztaságot, átlátszó, egyértelmû emberséget, amit a falu jelent. A jelenségek és tendenciák, a lassan kiürülõ székely faluvilág édes-keserû kórképe s egyben biztató csodái is gondolkodásra, írásra késztetik a jó tollú írót. Szomorkás belenyugvás és bizakodó reménység hullámai mosódnak egybe egy-egy szellemi-lelki helyzetjelentésként, körképként is felfogható heti beszámolójában, de a tárca végére a redõk kisimulnak, a zaj elül, a szebb jövõ, ha gondolatban is, de felcsillan. 
  
Lemenõk (utódaink), skanzen, újgazdagok és elherdált múlt, gyermekkor, városiasodás, európai huzat – állandó, visszatérõ témái, melyek minduntalan foglalkoztatják. Érzékeli a korszakhatárt, törésvonalat, amely a régi és új világrend között húzódik, s amelyet bõrünkön érzünk. Mégsem nyomasztóak ezek a heti karcolatok-tárcák, mert a székely tájnyelv jellegzetes fordulataival (sirül, csesztet, elment egyfelé, annak annyi, felazon, ugyanvalóst, bugyelláris, jó futamodásnyi stb.), a furfangos, leleményes oda- és elszólásaival, képeivel, a szája szélén bujkáló huncut humorral, könnyedén, tisztelettudóan és simogatóan szól az olvasóhoz. Kifinomult stilisztikájával tarkítja, élvezetes olvasmánnyá szelídíti a rideg tényeket. 
  
 
A szerzõt alázat, szerénység, lényeglátás jellemzi. Szinte prófétai érzékkel láttat, sejtet meg összefüggéseket, mély felismeréseket. Töprengéseit megosztva kiderül: benne él, zsong a népéért, a faluért való törõdés, fájdalom, az aggódás. A hagyományos paraszti életmód kellékei ott vannak a nyelve/tolla hegyén. Simó Mártonnak és korosztályának még ismerõsek a falun használt szerszámok, a szúró- és vágóeszközök, szekértartozékok, amelyekkel apáinknak dolgozniuk, élniük kellett: szekerce, gyalu, kézi vonó, furdancs, kacor, bicska, eke szarva, fûrész, fejsze, balta, saroglya, fentõ vagy épp a fabot, amellyel rávágtak a csutakkal kínlódó fejsze fokára, vagy a cövekre, ha kerteltek. De évezredek alatt forrtak ki azok a szerszámok is, amelyekkel õseink favillát, gereblyét, ásónyelet, szuszékot, padládát, fejõszéket, katonakuffert és koporsót faragtak... 
  
Olyan jó megfürdeni ezekben a leírásokban. Szinte magam elõtt látom szülõfalum gyerekkori házát, kertjét, csõrét, udvarát, pajtáját. Ahogyan a falusi foglalatosságok kitöltötték és átszõtték életünket, az évszakokat a maguk sajátos örömével, izgalmával, verejtékével. A szerzõt búcsúra menet lepik meg az emlékek. Mint írja, a magunk régvolt gyermekkora idézõdik fel bennünk: régi ízek, a kenyérsütés, a frissen elrakott széna illata, a harmatos fûbõl szedett gyümölcs semmi máshoz nem hasonlítható zamata, a plébánia udvarán megejtett focizások utáni pihenés kedves emléke a diófa tövében, és az ötven banis fagyigombócok az "átkosból", amelyrõl az hírlik, hogy annyira rossz. Rossz volt, nyilván hitvány volt, de még a falu világát vitte elõre valami tehetetlenség... 
  
Mostanra viszont a falvak mintha elvesztették volna önmegújító képességüket. Õ maga vallja be: furcsa didergés kínoz, és megszáll a félelem, hiszen én már nem ismerem ezeket a sokat tudó szerszámokat. Én már nem látom meg az útszéli fában a kútágast vagy a lõcsnek valót. Számomra nem kínálkozik a lombok közül a favilla... vagy az ostornyél - teszem hozzá. Én már nem jártam ki azt az iskolát, amely feljogosít és alkalmassá tesz arra, hogy túléljek és túlvigyek egyet s mást az utánam érkezõknek. Képzetlen vagyok, buta és puhány e dolgokhoz... - jegyzi meg szerényen. De legalább leírja, szóvá teszi, felsikolt a vész láttán: a világban, körülöttünk viszont bûzlik a közöny, áttör mindenen - mint betonon a pitypang - "mire a kakas megszólalna". 
  
A könyvvé szerkesztett publicisztikagyûjtemény mégis a helytállásról tanúskodik. Elgondolkodtató egyház- és világtörténelmi kitérõi nemcsak felvezetésül szolgálnak, inkább a témák napi aktualitásai jelentenek alibit, hogy néha megeressze pennáját és fel-felvillantsa lenyûgözõ mûveltségét. Mindezt szerényen, naprakészen, ízes nyelven, élvezhetõ olvasmányként tálalva. Nemcsak láttat, de tenniakarásra is késztet, hiszen a küldetéstudat ragadós. Már a gyakorlatban is látszanak az eredmények. Elég egyet kibarangolni Atyhába. Sajátos mértéktartás, a jelzõk, fordulatok vagy adatok és szükséges információk visszafogott adagolása jellemzik a könyvet, ami külön publicisztikai erény. 
  
A szocialista fénykorszak, fogyasztói társadalom ellentéte és dilemmái szembeötlõek, és egyiket sem érdemes visszasírni, sõt utóbbi most tombol javában. A publicista nemcsak a sorbanállásokra vagy a városba ingázásokra emlékezik és emlékeztet, hanem a szénacsináló nyarak virágillatára, a ministráns gyerekkor focihangulatára is. Ezzel szemben a mai gyermek mit csinál egész nyáron a "blokk" elõtt? Esetleg netezik vagy táblagépezik, s õsszel már szemüveg kell neki az elsõ osztályban... Szép új világunkban viszont pont ez a '60-as, '70-es nemzedék kapta azon magát, hogy már a régi is eltûnõben, az újjal sem tud azonosulni. Gyermeke idegenül néz rá, lassan õ sem érti lájkolós, ájpodos lemenõit, pláne unokáit... 
  
Simó Márton falun van a helyén. Ott érzi magát otthon. Nem riasztja el a kidõlt kerítések, az omladozó falak, a bedeszkázott ablakok látványa, mert lelki szemei elõtt ez a falu él. Leírhatatlan kincseket rejteget magában, amelyek az övéi is. A környék falvait járva, észlelve a gondokat, felleltározva a még el nem adott-herdált értékeket, városi tömbház-lakása ablakából is falura tekint. A város peremén is az atyhai hegyeket fürkészi. Ha csak lehet, minél több idõt ott töltene. Nem csupán a régi élet illúzióját szeretné viszontlátni. Elfogultságnál messze több ez az érzés, nem pusztán az elvesztett paradicsom utáni vágy. Nem is nosztalgia. Inkább egyfajta várakozó, lesben álló, a lövésre kész vadász türelmetlen izomfeszülése, hogy léphessen, ugorhasson, ha beköszöntött a pillanat. 
  
Számára a falu a kijelölt hely, ahol élni ma is szép. Sõt csak ott érdemes. 
  
A könyv nemcsak a tudatos és a jó érdekében kifejtett kitartó szellemi munka és józanság gyümölcse, de hiszem azt, irodalmi mércével is rangos alkotássá sikeredett. A benne foglalt, a késõbbi idõkbe és távolabbi vidékekre átszivárgó üzenet garantálja ezt. 
  
(Simó Márton: Kijelölt hely. Erdélyi M?hely könyvek, Budapest–Székelyudvarhely, 2014). 
  
Sebestyén Péter
A cikk 2015. február 20-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
a KÖNYVAJÁNLÓ rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2014