vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
SZÍNHÁZ
Tizenöt éve lépett szólópályára Zorkóczy Zenóbia
Az erdélyi színész-elõadómûvész sokkal gyakrabban is elhozná elõadásait
az anyaországba, ha erre lehetõsége adódna
Zorkóczy Zenóbia sepsiszentgyörgyi, gyergyószentmiklósi és temesvári társulatoknál vált ismertté, amióta pedig a szabadúszás útját választotta, egyedül járja elõadásaival szûkebb és tágabb szülõföldjét, illetve a nagyvilágot. Január végi nyugat-magyarországi és dél-ausztriai elõadói körútja során lapunknak elmondta: nagyon vágyik arra, hogy gyakrabban fellépjen Magyarországon. Beszélgetésünkben eddigi szakmai életútja és sok értékes gondolata mellett természetesen repertoárját is megismertük.
 
Zorkóczy Zenóbia
 
- Nem lehet könnyû szabadúszó színésznek lenni manapság. Nem vonja el az erejét a szervezés, a lótás-futás, a mindenféle ügyes-bajos dolgok intézése? A darabok írásáról, rendezésérõl, színpadra állításáról nem is beszélve...
 
- A legnagyobb nehézség nem is ebben áll, hanem abban, hogy nálunk, Erdélyben az elõadómûvészek nincsenek elkényeztetve, a színmûvészet egyszemélyes formája még kevéssé elfogadott s fõleg kevéssé értékelt, noha a vidék kulturális fejlesztését jórészt mi végezzük. Éppen emiatt az utam soha nem volt könnyû, mindent magamnak kellett kiharcoljak, elõteremtsek, megszervezzek, kialakítsak, ami valóban rengeteg áldozattal jár, de a sok munka a közönség hálájában, a nézõk szeretetében végül megtérül. A szakmám szépsége éppen ez: az a hatalmas szeretet- és összetartozás-érzés, amit elõadások alkalmával szoktunk érezni kölcsönösen.
 
- Mindig is színésznõ szeretett volna lenni?
 
- Gyermekkoromban sokat bohóckodtam. Az iskolában felálltam a pingpongasztalra és olasz dalokat énekeltem. Egyszer meghallottam, hogy a hátam mögött a társaim kikacagtak, és ez annyira rosszul esett, hogy évekig rettegtem a nyilvános szerepléstõl. A színházzal mint élménnyel felsõ tagozatos elemistaként találkoztam; akkor felismertem, hogy a színpadon sok mindent meg lehet mutatni anélkül, hogy kinevetnének. Osztályfõnököm, Gazda József diákszínjátszó csoportot indított, oda iratkoztam be. Akkori szerepeim, például Tamási Áron Énekesmadarában Magdó, ma is elevenen élnek az emlékezetemben.
 
- Aztán sorsa nagyon határozottan vezette és minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy az egykor pingpongasztalon olasz dalokat éneklõ kisdiáknak a színpadon a helye... 
 
- Érettségi után a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színházhoz kerültem, majd két év múltán a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház társulatának tagjaként dolgoztam további két esztendõn át. Onnan utam a budapesti Hangár Hangszíni Tanodához vezetett. Az ott folytatott tanulmányaim után rövid ideig a Temesvári Állami Magyar Színháznál voltam, és oda a kolozsvári Színmûvészeti Fõiskola elvégzése után ismét visszatértem. Idõközben elkezdtem önálló mûsorokkal, monodrámákkal is közönség elé lépni, s végül a színjátszásnak ezt a formáját választottam.
 
- Miben mérhetõ egy szabadúszó színmûvész sikere: a nézõk, az elõadások számában? Abban, hogy Erdély mellett a világot is folyamatosan járja? Mi számít a legjelentõsebb elért eredménynek?
 
- Mérhetõ eredménynek valóban az elõadásaim gyarapodását, a repertoárom bõvülését tekintem (eddig tizenöt önálló mûsort szerkesztettem és ezek nagy részét játszom is folyamatosan), továbbá azt, hogy Erdély mellett Európa számos magyar közösségében, sõt a tengerentúlon, Kanadában is felléptem.
Ami nehezebben mérhetõ, az, hogy kinek milyen nyomot hagyok a lelkében - ez a legfontosabb szempont ugyanis, amiért a mûsoraimat készítem. Olyan elõadásokat igyekszem létrehozni, amelyek hiánypótlóak és szükségesek a mindennapi életünk megértéséhez, feldolgozásához, a mûveltségünk, szép- és igazságérzékünk fejlesztéséhez. Többnyire a nagy témák érdekelnek: élet, halál, Isten, az önazonosságunkat feszegetõ kérdések... Így született meg például az Ölelj magadhoz címû istenkeresõ mûsorom, A székelyek elõadásom vagy az Ady-produkcióm. A színpadon lehetõség van olyan gondolatokat is kimondani és olyan összefüggésekre is rámutatni, amelyekrõl a mindennapi életben nemigen beszélünk. Természetesen mindig a legértékesebb lírai és prózai mûvekbõl válogatok, mert a megértésen túl  tudást és szárnyalást is kell adnom a nézõknek. Kötelességemnek érzem, akár a széllel szemben is, értéket teremteni: olyan értéket, amely szilárd alapokon áll és elõremutat. Amely irányelv lehet minden körülmények között.
 
- Néhányat már megemlített, de most vegyük sorra: jelenleg egészen pontosan milyen elõadásokat kínál a felnõtteknek?
 
- Emlékesttípusú színpadi összeállításom a Szeretném, ha szeretnének címû Ady Endre- és a Dalol a honvágy címû Wass Albert-est. A történelem témakörébõl a Föltámadott a tenger... forradalmi líra zenében, valamint a Kiálts Arad felé... Ünnepi megemlékezés a vértanúk emlékére elõadásomat ajánlom az érdeklõdõknek. A szerelem jelenik meg a Szívedet hallgatom... címû elõadásban, amely a magyar szerelmi lírából válogat dalban és versben. A Kit szeretnek a nõk? már sokkal vidámabb hangulatú, kifejezetten kedélyes-derûs zenés irodalmi kabaré a szerelemrõl. A népünket középpontba állító irodalomból állítottam össze A székelyek címû elõadást, amely a mindenkori székely embert mutatja be a közönségnek. Hitvilágunkhoz kapcsolódik az Ölelj magadhoz istenkeresõ imakompozíció, a Menjünk Betlehembe pedig adventi mûsor zene- és irodalomkedvelõknek. 
 
- A felnõtteknek szóló elõadásai mellett gyermekeknek is készít mûsorokat. Mi indította arra, hogy a kicsik felé forduljon? Milyen elõadásokat rendez és tart nekik?
 
- Ez valóban nagyon fontos része a tevékenységemnek. Óriási élmény számomra, hogy járhatom a falvakat, városokat, és láthatom, tapasztalhatom, hogy a gyermekekben gondolatokat és érzelmeket ébresztek. Mindig könyörögnek, hogy maradjak és tanítsak náluk... Amikor pedig elmondom nekik, hogy más gyermekek is várnak engem, rábeszélnek, hogy mindenképpen jöjjek vissza hozzájuk.
Úgy feltételezem, a felnõttek csak ideig-óráig hangolódnak rám, utána élik a megszokott életüket, végzik a megszokott tevékenységüket, de a gyermekekben igazán kicsirázhat egy-egy gondolat. A gyermekek ártatlansága, szépbe, jóba vetett hite érdekel. Ezen érdemes dolgozni. Sohasem tudhatom, melyik szerencsétlen sorsú gyermek kapaszkodik bele egy gondolatba, ami aztán évekre elõrelendíti õt.
A gyermekekben minden lehetõség megvan, hogyne fordulnék feléjük... Egyetlen tiszta terület. Õk a jövõ. A legjobb befektetés. Mint anya is tudom ezt. És azt szeretném, ha minden gyermek bízhatna a felnõttekben, s ha a felnõttek erõt adó, segítõ partnerei lennének a gyermekeknek. Nem úgy, hogy mindent megengednek nekik, mert ez elhibázott hozzáállás, hanem úgy, hogy meghallgatják õket és a tapasztalataik alapján - bevallva hiányosságaikat is akár, hiszen az ember nem tudhat mindent - szóba állnak és szeretetteljesen, bizalmasan beszélgetnek a kis emberekkel. Mert õk is emberek, csak még kevés a tapasztalatuk. Viszont megvan bennük minden jóakarat és jó szándék, hogy jól csinálják a dolgokat. Néha huncutak persze, mert keresik a határaikat, a lehetõségeiket, mindent ki akarnak próbálni, hogy lássák, mi hogyan mûködik, de ettõl nem kell megijedni, hanem segíteni kell õket, hogy megtalálják a válaszokat a kérdéseikre.
A Rosszcsont Zénó jó szeretne lenni... címû interaktív gyermekmûsorom például az emberi tulajdonságokat járja körül. A szülõk elfoglaltságukban, ingerültségükben, gondjaikban gyakran vetik oda gyermekeiknek, meggondolatlanul, hogy "rossz vagy!" Nem azt mondják, hogy fiam, én szeretlek, de ha te lusta, önzõ, hanyag, feledékeny stb. vagy, akkor ezeknek a tulajdonságoknak ez és ez lesz a következményük... Nincs idejük, türelmük megmagyarázni, kifejteni a gyermekkel szembeni elégedetlenségüket vagy akár elégedettségüket, mert sok a dolog, szaladni kell. A gyermek pedig úgy éli meg ezt a "rossz vagy!" kijelentést, hogy õ egészében rossz, semmi jó nincs benne. Nagyon káros ez a hozzáállás.
Ezért dolgoztam fel ezt a témát a legcsodálatosabb gyermekirodalmon keresztül, hogy a kicsik megértsék: egyik rossz tulajdonságból következik a másik. Ha például lusta vagy és az utolsó pillanatban indulsz el valahová, akkor rohansz, és persze mindent elfelejtesz. Hervay Gizella a Kobak könyvében ezeket a témákat dolgozza fel zseniálisan, ezért fordultam hozzá. Persze a téma kibontásához más forrásanyagokat is felhasználtam, a szintén tehetséges László Noémi erdélyi írónõ verseihez és klasszikus külföldi szerzõk mûveihez is nyúltam. A dramaturgia a tékozló fiú története felé mutat. Olyan klasszikus mese alapján dolgoztam, mint az Arany János tollából való Juliska elbujdosása. A fõhõs, mint a gyermekek általában, elégedetlen a szüleivel, az iskolával, mert mindig mindenhol szidják, ezért világgá megy. Találkozik más gyermekekkel (a közönséggel) és beszámol nekik a fájdalmairól, a rossz tulajdonságairól, amiért õt mindig szidják. Miután kitombolja magát, elbeszéli csínytevéseit, amelyekkel a felnõtteket kiborítja, majd rájön, hogy fázik, éhes és fél a közeledõ sötétedéstõl. Érdekes, hogy a gyereknézõk ezen a ponton mindig azt tanácsolják Rosszcsont Zénónak, hogy menjen haza, kérjen bocsánatot és változzon meg. Az elõadást szándékosan úgy szerkesztettem, hogy ne én moralizáljak. A gyermekekre bízom, hogy megtalálják a helyes utat, és átélve Zénó fájdalmait, rájöjjenek, hogy mégiscsak a biztonságot nyújtó otthon a legjobb.
 
- Mire van ma a gyermekeknek a legnagyobb szükségük? Megkapják-e azt?
 
- A gyermeknek szeretetteljes odafigyelésre van szüksége, nem feltétlenül egyetértésre. Amennyiben érzi, hogy valami igaz, elfogadja, még ha látszólag ellentmond is. Sajnos egy apa-anya nélküli társadalomban élünk, ahol a gyarapodás, a pénz hajszolása fontosabb, mint a gyermekeink. Hogy mikor leszünk eléggé érettek ahhoz, hogy megértsük, a legnagyobb kincsünk a gyermekünk, nem tudom...
 
- Elsõ monodrámáját, Jean Cocteautól az Emberi hangot 1999 novemberében mutatta be a Temesvári Színházban. Tavaly év végén hogyan ünnepelte szabadúszó színmûvészi pályájának tizenötödik évfordulóját?
 
- Soha nem számoltam az éveket, de tavaly egy velem készült interjú felvezetõjében olvastam, hogy idestova tizenöt éve járom önálló mûsorokkal a világot. Eldicsekedtem ezzel néhány barátomnak, ismerõsömnek, aminek az lett az eredménye, hogy 2014. december 13-án Árkoson a Szentkereszty-kastélyban lévõ Kulturális Központban egész napos születésnapi ünnepséget tartottunk. A délelõttöt a gyermekekkel töltöttem, akik újból találkozhattak kedvenc hõsükkel, Zénóval, az elképesztõ madárijesztõvel. Délután közönségtalálkozóval egybekötött könyvbemutatót tartottunk, Juhász Kristóf ugyanis meglepett a Hanggal és jelenléttel címû kötettel. A beszélgetést Ambrus Attila újságíró vezette, meghívott vendégként jelen volt Egyed Emese költõ, Szebeni Zsuzsa színháztörténész és Banner Zoltán elõadómûvész. A kötetet Szebeni Zsuzsa mutatta be. Az est a Szeretném, ha szeretnének címû Ady-mûsorommal, a Tiberius vonósnégyes koncertjével, végül pedig koccintással zárult. A Kárpát-medencébõl összegyûlt barátaim ajándéka volt mindez: a parti és a könyv is. Nagyon hálás vagyok nekik mindezért!
 
- Január közepén elõadói körúton járt Vas megyében és Ausztriában. Hol lépett fel, mely mûsoraival?
 
- Most már értem, Jancsó Adrienne miért rajongott a vasiakért: csodásan kedves, barátságos emberek. Nagyon szeretek velük lenni. Gergye Rezsõ nagyszerû mûvelõdésszervezõ, lelkes kultúrember meghívására - akinek az a szavajárása, hogy "minden a megfelelõ emberen múlik" -  immár második alkalommal mehettem el hozzájuk. Tizenkét gyermekelõadást tartottam Gersekarát, Gencsapáti, Kemenesmagasi, Sorokpolány, Csehimindszent, Molnaszecsõd, Rábahídvég, Ikervár, Bejcgyertyános, Kardos, Major és Vasvár településeken. Utóbbin január 22-én, a Magyar Kultúra Napján istenkeresõ mûsoromat és a hontalanságról szóló Wass Albert-mûsoromat is elõadtam. Január 25-én Grazban a Kálvária-templom plébániai közösségi termében Túl az Óperencián címû interaktív gyermekelõadásomat mutattam be.
 
- Jól indult az éve - milyen várakozásokkal tekint a 2015-ös esztendõ elé?
 
- Nagyon remélem, hogy békés év lesz. Saját gyerekemet, és minden gyermeket, akivel találkozom, szeretném jó szóval oktatni. Szeretnék sok kacagó fiatalt látni!
 
Varga Gabriella
Fotó: Urbán Ádám
Zorkóczy Zenóbia
 
Zorkóczy Zenóbia
Színész-elõadómûvész. 1971. december 19-én született a Hargita megyei Székelyudvarhelyen. 1989 és 1990 között a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színháznál dolgozott. 1990-ben a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház tagja lett, ott 1992-ig játszott. 1992-1994 között a budapesti Hangár Hangszíni Tanodánál folytatott tanulmányokat, azt követ?en pedig, 1994-1995-ben a Temesvári Állami Magyar Színház mûvésze volt. 1995 és 1999 között elvégezte a kolozsvári Színmûvészeti Fõiskola színmûvészi szakát, majd 2000-2001-ben ismét a Temesvári Állami Magyar Színházban dolgozott. 1999-tõl kezdõdõen számos önálló mûsorral, monodrámával lépett fel magyar közösségek elõtt, Erdély és Magyarország mellett többek között Ausztriában, Németországban, Svájcban, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Kanadában. Jelenleg az erdélyi Kovászna megye Kovászna városában lakik. A Laborfalvi Róza Alapítvány vezetõje. A szervezet fõ tevékenysége a kultúra, a mûvelõdés és a hagyományõrzés, célja pedig a vidék kulturális fejlesztése, az interkulturális tevékenység, valamint a kulturális esélyegyenlõség megteremtése. Zorkóczy Zenóbia a szórványban végzett tevékenységéért 2012. október 23-án Ex Libris-díjat vett át.
A cikk 2015. február 10-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
a SZÍNHÁZ rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2014