vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
KÉPZÕMÛVÉSZET
Rembrandt és a holland aranykor
a mû akkor kész, amikor festõje elérte célját
Rembrandt
  
Ha eljutunk Amszterdamba, biztos, hogy Van Gogh múzeuma mellett elmegyünk a Rijksmuseumba is, mert a Rembrandtokat látni kell. És most Rembrandt itt van Pesten. A híres festõ a holland "arany évszázad", egyszersmind az egyetemes mûvészettörténet egyik legnagyobb alkotója. A Szépmûvészeti Múzeum mostani kiállításán összesen mintegy 100 mûvész 178 alkotását láthatjuk, amelyeket a legkiemelkedõbb magángyûjtõk és legnagyobb múzeumok - mint a New York-i Metropolitan, a párizsi Louvre, a londoni National Gallery, a firenzei Uffizi vagy a madridi Prado - adtak kölcsön. Rembrandt húsz képének megszerzése - köztük a legkorábbi ismert festményével és az utolsó önarcképpel - önmagában is jelentõs kapcsolatra utal, a három Vermeer-alkotás is a nehezen kölcsönözhetõ képek közé tartozik. Mindez a múzeum, Baán László fõigazgató és Ember Ildikó kurátor, a XVII. századi holland festészet nemzetközileg elismert kutatójának közös érdeme. 
  
Rembrandt
  
Hollandia vízzel átitatott talajba vert cölöpökre épült, egyesek szerint heringszálkákra. Kialakulásakor folytonosan zajlott a harc a tenger elhódításáért, a mocsarak lecsapolásért. A hajózás révén világkereskedelmi hegemóniára tett szert, kiterjedt gyarmatbirodalmat épített, miután a rablott természeti kincsekkel megrakottan tértek haza a hajóik. Kihasználták, hogy az európai utak rossz állapotban voltak, így a vízi szállítás került elõtérbe. Oroszországgal is õk kereskedtek. A Holland Kelet-Indiai Társaság hajói busás hasznot hoztak. Legalább kétszáz hajóval szelték a vizeket. A Baltikumból fát, fémet, gabonát hoztak, helyette heringet, vajat, vásznat szállítottak. A halászhajók bálnák ezreit fogták ki. Jövedelmük a halfeldolgozásból és a tengeri szállításból származott. Az életük filmszerû volt, mozgalmas, érdekes, változatos, tele drámai és vidám pillanatokkal, amelynek színterei voltak a fegyverkovács-mûhelyek, a fûszermalmok, és kapcsolódott hozzá a navigációs eszközök készítése is. Az élvezetek kedvelését jellemzi a terjedõ serfõzés, a cukor- és dohányfeldolgozás. Tudásalapú társadalmat építettek. A kis országban számos változás zajlott le a XVII. század néhány évtizede alatt, a festõk pedig e korszak hû tanúi voltak, akiknek mûveiért a legnagyobbak vetélkedtek.  
  
A kor a kopernikuszi világkép gyõzedelmes ideje, amely új világlást eredményezett. Megszûnt Földünk a világmindenség közepének lenni, új világtudat született. Ez a változás jelenik meg a mûvészek alkotásaiban. A reformáció gyõzelmét követõ idõszakban erõteljes gazdasági fellendülés kezdõdött Amszterdamban. A kereskedõk eredetileg kis hajózási vállalkozók és szállítók voltak, akik saját áruikkal keltek útra, hogy azokkal más országokban üzleteket kössenek, de csakhamar vállalkozókká lettek. Mint befolyásos nagykereskedõk azután sokaknak õk adtak kenyeret: hajóskapitányoknak és könyvelõknek, becsüsöknek meg fuvarosoknak, csónakosoknak, kikötõmunkásoknak és csomagolóknak. 
  
A kereskedelmi tevékenység szélesedésével annak jellege is megváltozott. Mindjobban elõtérbe került a spekuláció. 1611-ben nyílt meg Amszterdamban az elsõ tõzsde, és ezzel a város Európa egyik legjelentõsebb pénzügyi hatalma lett. A kereskedelmi társaságok voltak a holland gyarmatosítás elindítói is. Guido Bentivoglio kardinális 1661-ben azt írta Amszterdamról, hogy a városon kívül horgonyzó kereskedelmi hajók árbocai, vitorlái, mint valami erdõ, elzárták a kilátást a nyílt tenger felé. Ezek a hajók a világ minden részébõl érkeztek, áruval megrakottan. 
  
A jómóddal együtt nõtt Amszterdamban a lakosság száma. 1609-ben alakították ki azt a városrendezési tervet, amelynek alapján a belvárost félhold alakban grachtokkal övezték. Ezek mentén épültek a keskeny, de hátrafelé kiterjedt patrícius- és kereskedõházak. Sok kereskedõ irodája és raktára egy fedél alatt volt lakásával, de a késõbbiek során a lakóházak mellett külön iroda- és raktárházakat építettek. A vízállás szükségessé tette pincék létesítését, és a lakószobák, irodák magasabb szintre kerültek. A házaknak magasított lépcsõfeljárójuk volt. 
  
Az elõkelõ hollandus polgárok mind nagyobb számban költöztek a belvárosból a belsõ grachtokhoz. A külsõ grachtok környékét pedig kézmûiparosok és munkások népesítették be, kovácsok, serfõzõk, olajsütõk, cukrászok, kõfaragók, akiknek tevékenysége zajjal vagy netán kellemetlen szaggal járt, csak a Keizersgrachton kívül dolgozhattak. Ennek a negyednek a nyugati része Jordaan néven lett ismert, mint az egyszerû emberek lakókörzete. 
  
A gazdasági fellendülés nemcsak a város polgárainak jólétét emelte, hanem kedvezõen hatott a kulturális és mûvészeti életre is. Az "arany évszázad" - ahogyan ezt a holland történészek nevezik - adta Hollandiának és Amszterdamnak Rembrandtot és a mûvészek egész sorát. De ugyanilyen mértékben vált a város kõfaragók, szobrászok és építészek jelentõs mûködési területévé, az õ mûvészetük eredményeképpen születtek meg a lakóházakat díszítõ dombormûvek, a világon egyedülálló oromzatok és a város szép tornyai. Több hírneves harangöntõ is érkezett Amszterdamba. Ebben az idõszakban nagy számban telepedtek le itt arany- és ezüstmûvesek. Dolgoztak itt szõnyegszövõk, takácsok, lenszövõk és festõk, valamint gyémántköszörûsök. 1620-ban jelentek meg Amszterdamban az elsõ újságok. Százával tevékenykedtek a városban könyvnyomtatók és könyvkötõk, valamint mûkereskedõk is. Amszterdam volt az elsõ város a világon, amelynek utcáit megvilágították. 
  
A nagy gazdagság mellett a városnak természetesen voltak szegény lakói is. Csak némileg enyhítette a nyomort a jótékonyság, amelyet egyes gazdag családok gyakoroltak alapítványok formájában, és a hivatalos gondoskodás, amelynek szegény- és árvaházak, aggmenházak a tanújelei. Az elítélteknek megadatott az a lehetõség, hogy büntetésüket munkahelyen töltsék le. Ebben az idõszakban számos kórház épült a pestis és a lepra gyógyítására, valamint létesültek elmegyógyintézetek is. A polgárság erejének és büszkeségének jelképeként Jacob van Campen irányításával elkészült a Dam téren a városháza. 
  
A fejlõdés fontos eleme volt a protestáns munkamorál, amely a fokozódó jólét alapja volt. Mindez új mûfajok, mûvészi ábrázolások kialakulásához is vezetett. A kálvinista vállalkozók voltak az ország gazdaságának motorjai, akik a megtermelt javak pazarlását viszont elvetették. A polgárok meg akarták örökíteni sikereiket. Jeles kereskedõk, városvezetõk képe néz ránk a festményekrõl. Virágzott a képzõmûvészet, különösen a portréfestészet jött divatba, hogy az utódok lássák, kik szerezték a vagyont, hogy néztek ki, hogy nézett ki hivataluk. 
  
A kiállítási termekben az ország társadalmáról nyerhetünk átfogó képet. A világ nagy változásai jelennek meg bennük. Az ország polgárainak döntõ többsége - a katolikus Habsburgokkal való szembenállás jeleként is - Kálvin tanait választotta. Ennek számos társadalmi hatása közül kiemelkedik, hogy az egyre tehetõsebbé váló iparosok, kereskedõk, vállalkozók mind gyakrabban léptek fel megrendelõként és foglalkoztatták a korszak mûvészeit. 
  
A festõk létezése a piaci kereslettõl függött, az uralkodó osztály vásárlási kedvétõl, ami tükrözte ízlését és igényeit is. A portréfestészet az öntudatos, gazdag polgárok képmásaival különbözõ egyesületek elöljáróinak csoportarcképét, házaspárok és családok reprezentatív vagy intim hangulatú portréit sorakoztatta fel. A tudós harcol a tévedés ellen, a mûvész keresi az illúziót. Az illúzió nem tévedés. Az elibénk kerülõ képek Európa vallási megoszlása idején készültek. Hollandia a tengeren és a tenger ellen egyaránt harcolt. A protestáns világ fellázadt a Németalföldön és északon elítélték a felesleges pompát, a barokk stílust. 
  
Hals festõi stílusára jellemzõ, hogy a hosszú ülések helyett egy jellegzetes pillanatot ragadott meg, és ez az elkapott pillanat lett az alak a képen. Sok mûvész alkotott, és versengés alakult ki, festõk szakosodtak. Huszonöt nõi festõ is alkotott. A képek kordokumentumok. Világuk fontos tereit ábrázolták, a tengert, a piactereket, hullámokkal, felhõkkel. 
  
A harmadik téma a bõségrõl, az élvezetekrõl szól. A képeken a drága edények, gyümölcsök, virágok. Dús csendéletek szemléltetik a gazdagságot, a felhalmozott javakat. Az úri gazdagsággal berendezett házakban, elegáns teraszokon lakomázó és zenélõ társaságok láthatóak. 
  
A negyedik szekció a vallással foglalkozik. A protestáns egyház templomaiból kitiltotta a "faragott képeket", és a Szentírás közvetlen tanulmányozására szólította híveit. Az Ó- és Újtestamentum történeteinek ábrázolása az otthonok falán kapott helyet. Minthogy a katolikusok is gyakorolhatták vallásukat, készültek oltárképek is, melyek formailag megõrizték a monumentális léptéket és az ünnepélyes stílust, ami hatott a házi ájtatosságra szánt mûvekre is. A bibliai témák humanizálódása Rembrandt mûveiben valósult meg és széles körben meghatározóvá vált. 
  
A tárlat ötödik szekciója Rembrandttal és a kortársakra gyakorolt hatásával foglalkozik. Itt kaptak helyet a holland festõóriás alkotásai is, köztük az elsõnek ismert festménye és az utolsó képe is. A mesék illusztrátoraként Rembrandtot léleklátása okán joggal helyezik Shakespeare és Dosztojevszkij mellé, még akkor is, ha néha bûnéül rótták fel, hogy a közönséges valóságot festette. Élete is a szélsõségek között ingadozott. Öregkorára a jólét és a sikerek után megromlottak életkörülményei, mellõzték. A tárlaton látható legkorábbi, 1623-ban készült Szemüvegárus címû festmény szülõvárosából, Leidenbõl érkezett, míg az utolsónak tartott, valószínûleg halála évében, 1669-ben készült Önarckép a firenzei Uffizibõl. De van itt önarckép Münchenbõl, Párizsból és Londonból is. Egy New York-i magángyûjteménybõl pedig egy Minervát ábrázoló festményt láthatunk, aminek érdekessége, hogy egykor a híres magyar mûgyûjtõ, Nemes Marcell birtokában volt. Rembrandt már fiatal korában fogadott tanítványokat, mûhelyeiben az évtizedek alatt mintegy százötven festõ tanult és dolgozott, õk lettek a követõi és tanítványai. 
  
A kiállítás hatodik részében, ahol a holland városok valóságát, a városi életet, a rejtett polgári eseményeket láthatjuk, Vermeer képeire helyezték a hangsúlyt a szervezõk. Tipikus holland tájakat, környezetet festett. Lassan dolgozott és a lehetõ legpontosabb ábrázolásra törekedett. A festõóriásnak mindössze 38 képét ismerjük, amelybõl három jelentõs alkotás látható most Budapesten. Köztük A hit allegóriája címû festmény, amelyet a kellemetlen képek közé sorol néhány szakértõ. A képen ábrázolt belsõ tér a titkos katolikus házi templomok berendezésére emlékeztet. Középen az ülõ nõalak mély gondolatokkal, áhítattal tekint - a kép képben látható - Krisztus keresztre feszítésére. Körülötte töviskoszorú, szétzúzott kígyó. A kehely, a feszület egy katolikus szentmisét idéz. A képen látható üveggömb az emberi szellem visszatükrözõ és végtelenséget magába foglaló képességét szimbolizálja. 
  
Az utolsó, hetedik rész tájképei a Szépmûvészeti Múzeum jelentõs realista tájképfestészetének gyûjteménye köré épülnek, bemutatják a paraszti élet bensõséges élethelyzeteit és a gazdagság levegõjét árasztó vidéket, házait, rendben tartott portáit. A festõk szerint a tájképeknek nincs szükségük a klasszicizmus merev szabályaira, hiszen a természet maga is rendelkezik bájjal és nagyszerûséggel, amit a festõnek kell feltárnia és közvetítenie. Megfestik a különféle anyagokat és épületeket, a földek és az otthonok zöld füvét és a fák árnyékát, a folyókat és a hidakat. Szívesen gyönyörködnek benne, ha már ilyen szépre teremtették, építették. 
  
A kiállítás 2015. február 15-ig tekinthetõ meg a Szépmûvészeti Múzeumban. 
Novák Imre
A cikk 2015. január 9-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
a KÉPZÕMÛVÉSZET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2014