vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
ESSZÉ, JEGYZET
Örömünknek oka
Végigpásztázva gyermekkorom örömeit, rájöttem: elsõsorban akkor, annak örültem igazán, amikor ajándékot kaptam. Amikor valami régi álmom vált valóra. Emlékszem, milyen érzés volt megvásárolni és összeszerelni az elsõ biciklit. Mivel beteljesült a vágyam, kikívánkozott belõlem az öröm, hogy télvíz idején, araszos hóban, több mint két kilométert karikázva Felszegbõl le a központig mindenkinek eldicsekedhessek. Kisebb-nagyobb örömös pillanataimnak se szeri se száma nem akadt a kapun belül sem. Amikor édesapám legelõször felültetett maga mellé a bakra s kezembe adta a gyeplõt, hogy magam hajtsam a lovakat, vagy amikor az általam kiválasztott és megfaragott ostornyélre szerelte fel az ostort, csak úgy dagadt a mellem az örömtõl s a büszkeségtõl...
 
Ugyanígy örültem akkor is, amikor úgy vihettem be a házba egy vödör vizet a kútról, hogy az nem loccsant ki. Jólesõ, meleg érzés fogott el, amikor úgy szavalhattam el egy verset, hogy abba nem sültem bele. Öröm volt megtapasztalni szüleim és testvérbátyáim szeretetét, a mikulási vagy karácsonyi meglepetés-ajándékokat. Kicsattanó örömmel szaladtam haza, hogy elújságoljam a jó feleletért kapott tízest, szíves-örömest segítettünk begyújtani az iskola takarítónõjének az adventi hajnali misék után, és hordtuk a ládákba a fát, a kokszot, mert még a többiek elõtt bent lehettünk az osztályban. Boldog voltam, ha a tanító bácsi megdicsért, sõt nem esett nehezemre az iskolai kórusban sem szerepelni, mert elõszeretettel és szívesen énekeltem. Már otthon, a családban megtanultuk: örüljünk mindannak, ami szép, örüljünk a másik sikerének, amit nehéz munkával, izzadsággal "állítottunk meg" - az egyszerû, de finom ételeknek, az együttjátszás izgalmának, a kevés, de annál értékesebb tárgyainknak -, ugyanakkor annak is, amikor másoknak is örömet szerzünk, amikor megoszthatjuk egymással mindazt, amink van.
 
Ahogy az ember kinõ a gyermekkorból, néha keserves tapasztalatok birtokában ébred rá arra is, hogy öröme nem mindig teljes, nem mindig tiszta. Örömeinket gyakran beárnyékolja az önzés, a hátsó szándék, az elégedetlenség, az irigység - magyarán a bûn.
 
Testvérekül mi is sokszor összekocódtunk az ajándékok miatt. A másiké inkább érdekelt, és méregettük: az övé jobb, neki több jutott?... Hogyan tudsz tiszta szívvel örülni valaminek, amikor úgy tettél szert rá, hogy közben végig azt érezted: ez nem helyénvaló?! A szomszéd fájáról lelopott gyümölcs is lehet finom, jólesik a titkos öröm, egyébként is csak amolyan gyerekes csínytevés -, de íze szádban megkeseredik... 
 
Hívõ-hitetlen, buzgó és közömbös egyaránt érzi, keresi, vágyja Karácsony örömét. Várja és szeretné, ha szerettei örülnének ajándékának, õ is megörülne, ha legalább most figyelnének rá. Vannak, akik az örömöt a boldogsággal azonosítják, mások a zsigeri élvezettel, megint mások azzal a lelket megnyugtató érzéssel, amikor ajándékozásuk, örömszerzésük révén mosolyt csalhatnak valaki arcára. A különféle jótékonysági akciók, kampányok, gyûjtések és villámcsõdületek azzal a nem titkolt szándékkal indítják figyelemfelkeltõ programjaikat, hogy örömet varázsoljanak (örömöt) nélkülözõ társaik életébe.
 
Ám örömünk ilyenkor sem felhõtlen. Nem mindenki tud örülni az ünnepen. Sem az ünnepnek. Felszakadnak a lelkifurdalás sebei. Túl idillikusnak tûnik ez a betlehemi csendélet...
 
Van az örömben valami önzõ árnyék. Nekünk jó, ünnep, másoknak szomorúság - jegyzi meg Borsos Miklós. Mert lehet, hogy jót tettem valakinek, örömet szereztem neki, épp egy magasabb rendû indítékból, szeretetbõl, de õ hálátlan, nem értékeli. Finnyás. Akárminek nem is tud örülni. Persze váltig hajtogatja, hogy ez nem más, mint igényesség...
 
Születésnapi ajándékoknak sem egyformán örülünk. Esetleg kényszeredetten mosolyt erõltetünk, majd félretesszük vagy eldobjuk. Mert nem tetszik, nem kell. Nem ezt vártuk. Csalódtunk. Sértett hiúságunk felülírta az igazi örömöt. Hogy a "virtuálisan" lecsapódó, cinikus kommentekrõl vagy társasági viccekben fellelhetõ alpári nyelvezetû kárörömrõl most ne is beszéljünk...
 
Márpedig a Karácsony mégiscsak az igazi öröm forrása! Létünk, emberségünk szempontjából mindenképp. Ilyenkor bemehetünk lelkünk legbelsõ, tiszta szobájába, ahol ragyogóan szép és ártatlan örömre bukkanunk. Lehet-e nagyobb okunk az örömre, mint éppen most, amikor kiderül: Isten nemcsak elénkbe jött, üzent vagy csomagokat küldözgetett az emberiségnek, hanem egyenesen megemberült? "Ember léptékûvé" alázkodott, testi, hús-vér valónkat tette magáévá. Hogy megszûnjön hiányérzetünk. Hogy legvégsõ, létbeli szükségleteinket véglegesen kielégítse. Minden csalódás, megbántás, érzelmi vagy gazdasági krízis ellenére mégiscsak felülemelkedhetünk a gondokon. Tudunk-e ennek örülni? Hiszen ebbõl fakadnak kisebb örömeink is. Emiatt kellene örülnünk annak, hogy végre hazaértünk, végre együtt a család, végre megbocsáthattam a másiknak, végre arra figyelhetek, ami igazán fontos. Szeretteimnek én kellek, s nem a plázában vásárolt tömegcucc...
 
Karácsony ünnepe döbbent rá, hogy igazi, valódi örömeink nem az érzékekhez, hanem az értékekhez kötõdnek. A lelki-szellemi vágyak, szükségletek betöltését, kielégítését nem pótolja sem a kolbász, sem a szaloncukor. Még a csilingelõ díszekkel teletûzdelt fehérfenyõ sem. Az ünnep a legmagasabb rendû öröm lehetõségét nyújtja. Kapcsolatba hoz a széppel, az igazzal, a jóval, a szenttel. De, hogy bejuthassunk a szakrálisba, át kell haladnunk egyfajta "beléptetõ rendszeren". Át kell esni a megtisztuláson. Le kell húznunk a cipõt, kinn kell hagynunk mindazt, ami az öröm ellensége. Hagyni kell, hogy megérintsen az angyalok éneke. Ez adja az érzést, hogy: jó élni, érdemes küszködni családomért, megnyugtató és felemelõ megbocsátani, kibékülni... Így lesz zamata a gyöngéd ölelésnek, az önfeledt nevetésnek, a megható csendnek, a lélek szárnyalásának, a vibráló életkedvnek.
 
Örömünknek oka van. Van okunk örülni.
 
Vasadi Péter írja: "Az igazi öröm sohasem átsöpör valamin, valakin..., hanem megszületik. Beleszületik abba, ami éppen van. Nem kényeskedik, sem ami a helyet, sem ami az idõt illeti. Az igazi öröm azonnali és kockáztat... Nem futó, nem átmeneti, nem vet lapos pillantást tartalékaira. Tetõtõl talpig öröm, s egészen odaadja magát... És emberalakja van... Olyan, mint te vagy én. Jászolban született, nem emeletes kiságyban, reszketett a hidegtõl, de a jóságos állatok leheletükkel fölmelegítették... Végig kitartott abban, hogy a mi örömünk teljes legyen. Végig és azon túl. Õ maga az igazi öröm... Isten Fia, a betlehemi Ige..."
Sebestyén Péter
A cikk 2014. december 22-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
az ESSZÉ, JEGYZET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2014