vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
KÖNYVAJÁNLÓ
Dancs Rózsa és mások pokoljárása
Dancs Rózsa ezt megelõzõen négy évvel ezelõtt járta végig a vén Európa körülöttünk lévõ szegletét, akkor a Vaddisznók törték a törökbúzát címû, önéletrajzi ihletésû, igencsak megindító elbeszéléskötetét mutatta be. Miután visszatért kanadai otthonába, mi, itt élõ olvasók - minden költõi túlzás nélkül - végigkönnyeztük a Vaddisznók...-at, õ pedig eközben ismét kezébe vette a tollát. 
  
Amikor azt hihettük volna, hogy a valahai sepsiszentgyörgyi magyartanár és családanya a saját életébõl több döbbenetet már nem tud elénk tárni, mert már az is sok és sokk volt számunkra, hogy mit sem sejtve saját besúgójával élt egy házasságban csaknem húsz éven keresztül s hogy Ceausescu rémálomvilágából regényes úton-módon menekült el nyolc- és tízéves gyermekével és jutott el az Óperencián túlra, nos, amikor azt hittük, hogy nincs már több megrázó történet az életébõl, akkor szembesülnünk kell azzal, hogy de igen: a mindig mosolygó és kiegyensúlyozott Dancs Rózsa a diktatúra fojtogató szorításában megjárta a poklot más tekintetben is. Életútja olyan további tikokkal van tele, amelyek nemcsak megrendítik, de roppantmód mellbe is vágják a külsõ szemlélõt. Most úgy határozott, ezeket a titkokat is feltárja, mégpedig azért, mert ezek a titkok nem az õ személyes titkai, hanem egy korszak, egy hatalom, egy rendszer hatalmas tévedéseit, egy egész társadalom szenvedését mutatják be. 
  
  
Rózsa új könyve több munkacímet is viselt a megjelenéséig: Anyaságom története; Áldott legyen a szív; Jajtól búgó egek alatt - hogy csak néhányat említsünk közülük. A könyv borítóján egy asszony áldott állapotát látjuk, az áldott állapot pedig mennyben járást jelent. Ebben az esetben mégis a Pokoljárás szava társul ehhez a gyönyörû állapothoz. Vajon miért? 
  
A könyv története két szálon fut: egyfelõl emléket állít a romániai diktatúrabeli kíméletlen és embertelen abortusztörvény áldozatainak, másfelõl elbeszéli a szerzõ saját anyaságtörténetét. Dancs Rózsának a mindenáron anyaságra vágyástól vezérelten végül is nyolc terhességbõl sikerült Tamás fia és Katinka lánya által édesanyává válnia, a várandósság többi eseteiben a magzatok vagy halva születtek, vagy koraszülöttként jöttek a világra és emberi hanyagság, gonoszság okán nem marad(hat)tak életben, vagy pedig a kismama spontán vetélést szenvedett el. 
  
Most pedig nézzük a könyv két történeti szálát külön-külön. 
  
Romániában 1966-ban lépett érvénybe az a rendelet (a 770. számú dekrétum), amely betiltotta az abortuszt, másképpen fogalmazva: kötelezõvé tette a gyermekvállalást házasságon belül és kívül egyaránt. A törvény nemcsak a terhesség-megszakítást tiltotta, de a fogamzásgátlók használatát is (védõgumi és bármiféle terhességgátló módszer alkalmazása ismeretlen volt az országban). Minden olyan nõnek vállalnia kellett a gyermekáldást, aki elõbb a 40., 1972 után pedig a 45. életévét nem töltötte be és nem szült négy, késõbb öt gyermeket, akiknek a nevelése még nem fejezõdött be. Azt is elõírta a törvény, hogy a fiatalok hivatalosan mikor tekintendõk vénleánynak vagy vénlegénynek: eszerint minden 25. életévét betöltött személyre gyermektelenségi adót róttak ki, amellyel az egyedülálló fiatalokat, a gyermektelen házastársakat, sõt még a római katolikus papokat is sújtották. A szexuális nevelés a romániai oktatási rendszerben ismeretlen volt, a témát a családokon belül is tabuként kezelték. Mindeközben a gyermeknevelés legalapvetõbb feltételei is hiányoztak: korlátozott volt a fûtés, a víz- és az áramszolgáltatás, hiánycikk volt az élelmiszer. Ilyen körülmények között - mint Dancs Rózsa írja - "már szinte öngyilkosságnak számított a gyermekáldás". 
  
Mégis: a terhesség-megszakítást illegálisan elvégzõ orvost, ha az esetre fény derült, a törvény szigora orvosi diplomájának visszavonásával és börtönbüntetéssel sújtotta. Nem csoda, hogy kevesen vállaltak ilyen beavatkozást - s az sem csoda, hogy a "bajba került" hölgyek a legképtelenebb "házi" módszerekhez folyamodtak a bajból való kikerülés reményében - ehelyett azonban sokszor az életükkel fizettek... 
  
Dancs Rózsa könyvében nem egy történet tárul fel jódról, kötõtûrõl, sarlatánokról, kikalapált bicikliküllõrõl és viaszosvászonnal fedett konyhaasztalokról... És sok-sok könnyrõl, fájdalomról. Fiatal lányok és asszonyok, anyák értelmetlen haláláról.  
  
A törvény kívánt eredménye persze nem maradt el: a Ceausescu-rendszer archívumának adatai szerint a dekrétum életbe lépését követõen a normális szaporulaton túl kétmillió ember született az országban. A nem kívánt terhességekbe tízezer nõ halt bele, és körülbelül huszonötezer gyermek maradt félárván. (Ha a hivatalos statisztika ennyit ismer el, akkor továbbgondolhatjuk, a valóságban mennyi volt az a "tízezer" és az a "huszonötezer"...) A hivatalos statisztika ugyanakkor arról nem szól, hogy a törvény nyomán világra jött kétmillió gyermek közül hányan születtek testi vagy szellemi fogyatékkal és kerültek az idõk folyamán állami intézetekbe, embertelen körülmények közé.  
  
Nos, egyik történeti szálként a törvény gyilkolta lányok és asszonyok tízezreinek, a félárván és teljes árván maradt gyermekek több tízezreinek és a súlyos betegen, elhanyagoltan, nemritkán állati sorban sínylõdõ gyermekek ki tudja, hány ezreinek és tízezreinek állít emléket Dancs Rózsa könyve. 
  
Az õ saját anyaságtörténete közvetlen értelemben nem függ össze a drákói abortusztörvénnyel, hiszen õ épp ellenkezõleg: fiatal házasként mindenképpen gyermekeket szeretett volna szülni és nevelni. Hogy mekkora kálvária vár rá, akkor még nem sejtette. 
  
"Az elsõ kisbabámat hét hónapra szültem meg a reggeli órákban - meséli Rózsa. - A picit annak rendje és módja szerint inkubátorba helyezték, majd délután arra lettem figyelmes, hogy az egyik ápolónõ azt kiabálja a telefonba, hogy »ez a kölyök megfulladt«. Többször kérdeztem, hogy nem az én babámról van-e szó, de félrelökdöstek a folyosón. Éjszaka, amikor hiába vártam, hogy hozzák a picimet szoptatásra, tudtam meg, hogy igen, az én gyerekem fulladt meg az inkubátorban, mert oxigén nélkül ott felejtették. Két spontán vetélésem után ismét hét hónapig sikerült hordanom a terhességet. Ép és egészséges kisfiam született az esti órákban. Amikor a belém nyomott altató hatása alól reggel felébredtem, és megkérdeztem, hogy mi van a kisbabámmal, azt a választ kaptam, hogy »még szuszog«. Kiderült, hogy a férjem határozott utasítására a koraszülött babát nem inkubátorba tették, hanem vesetálba dobták, halva születettnek nyilvánítva. Ott pihegett még egy ideig a vesetálban, amíg a szemétre nem vetették..." 
  
A könyv kendõzetlen õszinteséggel követi végig Dancs Rózsa édesanyává válásának nem mindennapi történetét. 
  
S hogy miért fûzte össze Rózsa ezt a két történeti szálat egy könyvbe? Két okból. 
  
Mindkét esetben - az abortusztörvény áldozatai esetében és a saját anyasággá válási folyamatában - áldott állapotokról van szó, amelyek jellemzõen szerencsétlen, nemritkán tragikus kimenetelûek voltak - kivételt képez ez alól Dancs Rózsa két egészséges gyermeke, Katinka és Tamás megszületésének örömteli ténye. 
  
"A szovátafürdõi gyógykezelést is kipróbáltam, amelyrõl az asszonyok csodákat regéltek, mint a meddõség és a nõi bajok orvoslásának lehetséges eszközérõl - emlékszik vissza Dancs Rózsa. - Végül rátaláltam Gyergyószentmiklóson dr. Pachota Gyula nõgyógyász-fõorvosra, aki hatodik és nyolcadik terhességem alatt végig kórházban tartott, és akinek az odafigyelése, szakértelme és jó ötletei elvezettek végül Tamás fiam és Katinka lányom megszületéséhez." 
  
  
A másik ok, amiért fontosnak tartotta a két történeti szál összefûzését, az, hogy bizonyos értelemben õ is érintettje volt az embertelen román abortusztörvénynek: 
  
- spontán magzatvesztései esetén el kellett szenvednie a hatóságiak részérõl megnyilvánuló megvetést és gúnyolódást (egyik alkalommal Kolozsváron a kórházi vizsgálóasztalon ezt kellett hallania: "Na, mi van, nem tudsz gyermeket csinálni?"); 
  
- szánalmas-siralmas orvosi ellátásban volt része neki is (a vetélés utáni mûtétet például érzéstelenítés nélkül végezték el rajta); 
  
- megesett, hogy egyik spontán vetélése után behívatták a rendõrségre, ahol bilincsekkel várták, és csak több órás kihallgatás után voltak hajlandók elhinni, hogy nem szándékoltan szakította vagy szakíttatta meg a terhességét. 
  
Irodalmi igénnyel megírt, roppant olvasmányos, versekkel és grafikákkal tarkított mû a Pokoljárás, amely annak ellenére is, hogy megrázó, megdöbbentõ, és hogy erõs idegzetet kíván, mégiscsak a reményt villantja fel, mi több, a meggyõzõdést, hogy nincs olyan kilátástalannak tûnõ helyzet, amelybõl ne volna kiút - feltéve, hogy ehhez az emberben van elég akarat, elszántság és hit. Dancs Rózsát 2014. november-decemberi európai könyvbemutató-sorozatán többször nevezték az erõ asszonyának. S valóban: aki ezt a rögös utat képes volt összeomlás nélkül végigjárni s akinek e pokoljárások valósághû megörökítéséhez is volt kellõ ereje és bátorsága, az nem is lehet más, csak erõt sugárzó asszony. 
  
Sokan feltették a kérdést, miért fontos, hogy 2014 végén, ráadásul adventi idõben ezekrõl a felkavaró kérdésekrõl beszélgessünk. Erre is legalább két okot hozhatunk fel magyarázatul. 
  
Valóban a kis Jézus megszületésének ünnepére készülünk, s e közben figyelmünk középpontjában a Szent Család áll. Errõl óhatatlanul is eszünkbe jut a magunk családja és a körülöttünk élõké. Látjuk a család napjainkban jellemzõ válságát és a globális világból a szétzúzására irányuló, intézményesített törekvéseket. Innen máris eljutunk a népességfogyásunk problematikájához. Ebben a gondolkodásban csodálatos példát ad korunknak Dancs Rózsa, hiszen megmutatja nekünk, milyen az, amikor semmi sem számít, sem roppant nehéz életkörülmények, sem nélkülözés, sem semmilyen más problémahalmaz – egy számít csak: hogy a fiatalasszony eljusson hivatása legtündöklõbb pontjához: az anyaság megéléséhez. 
  
A könyv megjelenésének idõzítése sem elhanyagolható szempont. A temesvári események 25. évfordulójának küszöbén vagyunk, amikor különösen hangsúlyosan irányítjuk figyelmünket arra a korra, amit Tõkés László kulcsszerepe folytán Románia maga mögött hagyott. Ez a korszak idõben még túl közel van hozzánk, sok mindent tudunk már róla, de sok mindent még nem. Dancs Rózsa egy olyan kérdést jár körül és tár fel a diktatúra évtizedeibõl, amelyet mindez ideig - ilyen részletekbe menõen, ilyen komplex módon legalábbis - még nem járt körül és nem tárt fel senki. Egyedi esetleírásokkal, történetekkel, cikkekkel, utalásokkal találkoztunk eddig is - lásd például Papp Kincses Emese Ha meglebben a Függöny címû könyvét (Pallas Akadémia, Csíkszereda, 2007., 7-8. old.) vagy Meister Éva színmûvésznõ Drákói abortusztörvény címû írását (Szózat - Keresztény, konzervatív, irodalmi és társadalomkritikai folyóirat, 2011. március 11., http://www.szozat.org/szozatarh/showpage.php?pid=949), regények és díjnyertes játékfilmek is készültek a téma feldolgozásából, de dokumentummunkaként Dancs Rózsa mûve mindenképpen és elvitathatatlanul jelentõs. 
  
Megkérdeztük a szerzõt, szándékosan 2014. év végére, a temesvári események 25. évfordulójára idõzítette-e a könyv megjelenését, vagy ez csupán sorsszerû, hogy a kötet éppen most látott napvilágot. 
  
Dancs Rózsa: "Is-is. Amikor a könyvem nagyvonalakban elkészült, akkor döbbentem rá, hogy az 1966-tól 1989-ig eltelt idõszak görbe tükrének egy darabkáját tártam fel, és ennek a korszakzáró évnek most a negyedszázados évfordulója közeledik. Megfordult a fejemben, hogy jó lenne, ha a romániai sorsfordító évfordulóval egyidejûleg látna napvilágot a kötet, de valójában erre nem láttam igazi lehetõséget. Csak Agócs Sándor úrnak, az Antológia Kiadó ügyvezetõ igazgatójának és természetesen a kiadásért felelõs Lezsák Sándor úrnak köszönhetõ, hogy mégis megjelent éppen az évforduló elõestéjén, hiszen mindketten feltétel nélkül azonnal elfogadták és kiadásra méltónak találták a kéziratot." 
  
Végül pedig megkértük, zárszóként mondja el a NapSziget olvasóinak, karácsonykor együtt lesz-e gyermekeivel, Katinkával és Tamással, és ha igen, mit fog mondani nekik az ünnep legmagasztosabb pillanatában. 
  
Dancs Rózsa: "Várjuk Jézus születését, készül mindegyikünk a családi együttlétre. Amikor elénekeljük a Mennybõl az angyalt, a csomagbontás elõtt szeretném megismételni nekik azt a kérésemet, hogy szeressék továbbra is egymást úgy, mint kisgyermekkorukban, és soha ne feledjék el, hogy egymásra akkor is kell számítaniuk, amikor én már nem leszek körülöttük. A testvér mindig testvér marad, hiszen ugyanaz a szív táplálta, melengette mindkettõjüket - és ugyanazt a végtelen szeretetet testálta rájuk, amellyel Isten a világra segítette õket." 
  
Varga Gabriella
  
A cikk 2014. december 21-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
a KÖNYVAJÁNLÓ rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2014