vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
ESSZÉ, JEGYZET
Képek
Mint filmkockák képei peregnek a kép-család tagjai lelki szemeim elõtt: gyermekkorom emlékképei, arckép, fénykép, szentkép, önkép, álomkép, fantáziakép, jelkép, szókép, tükörkép... és még sorolhatnám.
 
Az ember "képes"-lény. Képet alkot mindenrõl, ami körülveszi. A valóságot képekben érzékeli. A képpel köntöst ad az életnek. Belsõ tudását így teszi érzékelhetõvé. Képek nélkül "képtelen" felismerni a külsõ és belsõ történéseket. Nem a képet észleljük, mondja Mustó Péter SJ, "hanem annak hatását, a bennünk kiváltott gondolatokat, érzéseket. Sokszor évtizedek múltán döbbenünk rá arra, hogy egyes helyzetekben a bennünk egyszer valamikor megszületett kép határozta meg alapvetõ félelmeinket vagy éppen bátorságunkat, bizonytalanságainkat, önbizalmunkat, ideáljainkat, döntéseinket".
 
Így vagyunk az istenképekkel is. Karl Frielingsdorf jezsuita pszichoterapeuta 2001-ben megjelent nagysikerû, sokak által idézett tanulmányában (Démonikus, megbetegítõ istenképek - in. Embertárs 2007/4, Mérleg 2006/3-4), pontosan arról beszél, hogy a torz, egyoldalú, hamis istenképek milyen kártékonyak lehetnek a személyiség kialakulásában. A lélekgyógyász szakember ezért a büntetõ-isten, az (el)ítélõ-isten, a könyvelõ-isten, a teljesítmény-isten nyomasztó és elidegenítõ képeihez haladéktalanul társítja az alkotó, a jó pásztor, a megbocsátó és nagylelkû, valamint az értünk szenvedést is vállaló, irgalmas Isten képét. Frielingsdorf azt is kiemeli, hogy a keresztény istenképet alapvetõen a személyesség, az egyetemesség és a teljesen más-ság titka, a soha meg nem fejthetõség misztériuma jellemzi.
 
Én szeretem a lélekbúvárokat és sokat is tanulok tõlük, de az több mint bosszantó, amikor minduntalan a gyermekkor ilyen vagy olyan sérüléseire alapozzák a felnõtt embert "lelki", pszichés tünetegyüttesét, elhárítva az egyén felelõsségét az önnevelésben, mintegy tudomásul véve, hogy: ez van s ezt kell szeretni. Tisztelet a kivételnek.
 
Tapintattal, de bölcsen és éleslátással egy másik jezsuita, Jálics Ferenc azt mondja, hogy korunk igazi diagnózisához feltétlenül hozzátartozik egy nem is annyira újszerû, de téves istenkép: az immanens isten képzete. Az emberszabású, evilági isten képe. Az immár csaknem negyven éve szemlélõdõ lelkigyakorlatokat vezetõ Jálics atya szerint ez azért nagyon veszélyes, mert teljesen félreértjük Jézus Krisztus tanítását és kinyilatkoztatását. Ugyanis ilyenkor lehúzzuk a magunk szintjére a teremtõ és megváltó Istent. Meg akarjuk õt szelídíteni. Mint mondja: "úgy bánunk vele, mint egy demokratikus úton megválasztott elnökkel..., aki számon kérhetõ, ...aki a teremtés egy része". Aki leváltható, aki változzék kényünk-kedvünk szerint, akit leszavazunk, ha nem jól viselkedett, akivel úgy folytatunk párbeszédet az imában, hogy közben egyezkedünk: engedünk mi is, engedjen õ is... Ezt az istent az érdekeink határozzák meg. Hangulatunktól, szükségeinktõl, ingereinktõl tesszük függõvé, hogy hogy bánunk vele. Ez az isten azért kell, hogy itt a halállal behatárolt földi életben mankónk s támaszunk legyen, akibe, ha kell, megvethetjük hátunkat. De amikor keresztrõl, halálról, szenvedésrõl, örök életrõl beszél Jézus Krisztus, akkor elvetjük. Kell nekünk akkor, amikor celeb, amikor vadvirágos réten vezet, de ha a meredek utat mutatja, az a kép már taszít. Sõt szembeszállunk vele, szemére vetjük, hogy õ nem halad a korral. "Ha Isten szeret, technikánkkal, társadalmi normáinkkal együtt õ miért nem fejlõdik? - kérdezzük. - Miért engedi meg az ebolát vagy a kéknyelvûséget, a madárinfluenzát és kergemarhakórt, a mindennapi sztreptokokuszokat, a cifrábbnál cifrább vírusokat, a hosszú idejû sejtpusztulásos öregségi halált, a csaknem négyezer genetikai betegséget..., miért nem törõdik az emberiséggel? Miért nem avatkozik bele a folyamatokba? Õ korántsem az az isten, akinek elképzeltük..." Észre sem vesszük, hogy beskatulyáztuk õt egy életidegen, maradi, konzervatív képbe... Miközben a legszebb érzéseink-élményeink közepette vagy éppen bánatunkban önkéntelenül is elszóljuk magunkat: Jaj Istenem!
 
Néha az az érzésem, korunk embere valójában ezért nem kér az egyházból sem, mert bosszantja õt, hogy az általa elképzelt isten nem azonos a Biblia Istenével, Jézus Krisztus Istenével. Olyanok vagyunk. mint Péter apostol, aki azt mondja Jézusnak: "Isten ments, uram, ez nem történhet meg veled!"..., vagy mint Nikodémus, aki nem érti, hogyan lehet felnõttként újjászületni...
 
Pedig alapvetõen errõl van szó. A fennebb vázolt "képváltozások" is akkor érhetõk el, ha képesek vagyunk leleplezni magunkban az eltorzult, elkorcsosodott istenképeket. És utána rögtön kijavítjuk. Leszállva az egó piedesztáljáról, Jézus tükörképébe tekintve, felülvizsgáljuk és módosítjuk a helytelen hozzáállást. Ez gyógyíthatja emberképünket, sõt jövõképünket is.
 
Ahogyan lakva ismerjük meg egymást egy házastársi kapcsolatban, a családi életben, és folyamatosan korrigáljuk a másikról kialakított képet, ahogyan megelõlegezve a jót, bizalmat szavazva a másiknak, elõre nem látott jó tulajdonságaiban, szépségében lassan tündökölni kezd, és leomlanak elõítéleteink falai. Ahogyan érzékenyekké válunk a kegyelem meglepetéseire, és örömmel tölt el, hogy megajándékozottak vagyunk, ugyanígy a minket mindennap meglepõ, segítõ, jóságával cirógató Isten közelsége is élõ, mozgó, állandó titokzatos jelenvalóságban is vibráló képpé változik bennünk.
 
Meg kell engednünk, hogy Isten maga változtassa, elevenítse meg a bennünk Róla kialakult képeket. Például az imádságban. Másképp látja a hegyet az, aki a hegy aljában téblábol, s másként az, aki úton van fölfelé a hegyre. A vizet is csak akkor ismerjük meg igazán, ha iszunk belõle és úszunk benne.
 
Istent nem lehet lefényképezve rögzíteni s a fészbukon megosztani, hogy képünk legyen róla. Õ csak annak nyilatkozik meg, annak tárulkozik fel, aki elengedi a benne felgyülemlett különbözõ képeket, és engedi, hagyja, hogy szemérmesen magához vonzza, hogy elmerüljön az õ titkában. Cirill barát, a sivatagi remete ezt így fogalmazta meg: „Isten olyan, mint a pillangó. Minél inkább szeretnétek megfogni, annál jobban szökik tõletek. De ha hûségesen szolgáljátok és türelemmel vártok rá, egyszerûen az orrotokra telepszik...”
 
Ha tehát igazán képmásai akarunk lenni, õt kell visszatükröznünk.
Sebestyén Péter
A cikk 2014. november 17-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
az ESSZÉ, JEGYZET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2014