vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
ESSZÉ, JEGYZET
Csöndben
Ha még nem tudnánk, milyenek vagyunk, ha nem ismerjük magunkat eléggé, kérdezzük meg az amerikaiakat. Nekik mindenre van válaszuk. Õk nemcsak a patkányokkal, emberekkel is kísérleteznek, s egyre érdekesebb, mi több: hajmeresztõbb következtetésekkel rukkolnak elõ. Legutóbb a Virginiai Egyetem kutatócsoportja kért meg több száz egyetemistát arra, menjenek egy dísztelen, alig berendezett szobába, és ott 6-15 percen át merüljenek el gondolataikba, legyenek csendben. Megkérték õket, hogy személyes tárgyaikat, például maroktelefonjaikat vagy írószerüket ne vigyék be... Egyesek gondolhattak bármire, mások egy elõre választott témáról kellett volna meditáljanak. A végén, amikor a kutatók megérdeklõdték, hogy a fiatalok milyennek találták az egyedüllétet, a csendet, meglepõ válaszokat kaptak. Kiderült, hogy a legtöbb "kísérleti alanynak" nehezére esett csendben lenni, koncentrálni. Nem találták helyüket ebben a "semmittevésben". Milyen az, hogy csak ülök és gondolkodom? Unalmasnak találták ezt a tétlenséget. Inkább valami kellemetlennel foglalták volna el magukat, mintsem csak úgy tûnõdjenek...
 
Furamód nem az utca emberével kísérleteztek a tudósok, sem egy szerzetesrend tagjaival. Vagy épp ez volt a lényeg?
 
Mellékes. De az már nem, hogy eme tapasztalatból messzemenõ következtetéseket is levontak. Ami, ha mást nem, de valamiféle kórjelenséget, annak tendenciáját is tükrözi. Azt, hogy tulajdonképpen nem szeretünk magunkra maradni gondolatainkkal. Nem szeretjük a csendet, a termékeny magányt.
 
Persze embere, helyzete válogatja. Az tény, hogy a nagy rohanásban, pörgésben, ricsajban és zajban lassan már hozzászoktunk ahhoz, hogy mindig valamivel elfoglaljuk magunkat. Ha hirtelen kikapcsoljuk a tévét vagy a számítógépet, túl nagy lesz a csend. Zavarni kezd az ordító üresség. A kampány- és marketing-jelszóvá avanzsált varázsszó, a kommunikáció szinte kényszeresen taszít minket az elfoglaltság, az állandó csevegés-fecsegés, duma és "kapcsolatépítés" felé. Ha kell, ha nem, kommunikálunk valakivel, csak hogy ne kelljen hallgatni. Mert aki csendben van, az elég bátor ahhoz, hogy idõt szánjon magára. Belehallgat a lelkébe. Még akkor is, ha az zajos, vagy eleinte csaponganak a képek, érzések, emlékek, fantáziálások és gondolatok, még akkor is, ha vádol vagy szembesít önmagunkkal. A csend végsõ soron érték. Ott zajlik az igazi "mûhelymunka"...
 
Csendben születnek a felismerések, a nagy alkotások, a szellemi-lelki életmûvek. Csend kell az összeszedettséghez, az összpontosításhoz, a dolgok, tervek, emlékek alapos átgondolásához. Csend kell a múlt újraértékeléséhez, a nagy döntések meghozatalához. És csendre van szükség ahhoz, hogy meghalljuk a bennünk megszólaló isteni hangot.
 
Csak néha le kellene állnunk. Kevesebbet rohanni, törtetni, hajszolni magunkat. Többet létezni s kevesebbet birtokolni. Biztos, hogy elégedettebbek, kiegyensúlyozottabbak, boldogabbak lennénk.  Olyanok, mint Anthony de Mello boldog halásza, akirõl A madár dala címû könyvében olvasunk:
 
"Az északi gazdag gyáros elszörnyedt, amikor megpillantott egy déli halászt, amint a parton a csónakja mellett heverészett és pipázott.
 
- Miért nem mégy ki a tengerre halászni? - kérdezte a gyáros.
 
- Mert ma már elég halat fogtam - válaszolta az.
 
- De miért nem fogsz többet, mint amire szükséged van? - kíváncsiskodott tovább a gyáros.
 
- Mit csinálnék vele? – kérdezett vissza a halász.
 
- Több pénzt keresnél - hangzott a válasz. - Akkor szereltethetnél motort a csónakodra, amivel mélyebb vizekre merészkedhetnél, ahol aztán több halat foghatnál. Ebbõl annyi pénzed lenne, hogy nejlonhálót vehetnél. Akkor még több halat fognál, és még több pénzed lenne. Hamarosan annyi pénzed lenne, hogy akár két csónakod is lehetne, vagy akár egész flottányi. S akkor te is gazdag ember lennél, mint én.
 
- S akkor mit csinálnék? - kérdezte a halász.
 
- Akkor aztán pihenhetnél, és élvezhetnéd az életet.
 
- Nos, mit gondolsz, most éppen mit csinálok? - kérdezte az elégedett halász."
 
A csend nem is annyira édes semmittevés, inkább aktív jelenlét. Rácsodálkozom a valóságra. Tudatosan jelen vagyok. Érzem, ahogy arcomat cirógatja a szél, fürdeti bõrömet a napsugár, részese vagyok Isten teremtett világának, ahol megannyi madár, virág, élõlény duzzad az élettõl, és örül annak, hogy van.
 
Nem kötelezõ csendben lenni. De néha jót tesz. Egy kísérletet mindenképp megér. Valószínû, hogy a nõk nem fogják addig bírni, mint a férfiak. Ám az is lehet, hogy ennél meglepõbb eredmények születnek.
 
A csend tanít meg rácsodálkozni az élet igazi ajándékaira. Magunkban is. Hogy mennyi minden nem jár nekünk, hanem "csak úgy" kaptuk, ajándékba.
 
A csend a legjobb fegyver az idegölõ rohanás ellen. Megállítja az idõt. Kikapcsol a múló idõbõl s önfeledtté tesz. Kiléphetünk önmagunkból, hogy a jelenben maradjunk. A csend lelassít. Nem sürget, nem hajszol, nem stresszel. Elcsendesít, kibékít, megnyugtat. Nem kell neki megfelelned, a csendnek nincsenek elvárásai. 
 
A Csönd átölel. Nem is kell hozzá koncentrálni, semmilyen trükk, technika nem szükséges az elsajátításához, csak annyi, hogy átadom magam a Jelenlétnek. Hagyom, hogy a képek, hangok, zajok cikázzanak és száguldozzanak. És még csak el sem kell vonulnom sehová. Pár perc múlva észrevétlen csendesedik bennem minden. Megszûnik a világ zaja. A csöndben megszületik az Élet. Újjászülettem.
 
Sebestyén Péter
A cikk 2014. november 17-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
az ESSZÉ, JEGYZET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2014