vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
KÖNYVAJÁNLÓ
Új tradíció felé?
Varga Tibor: Magyar komédia
Varga Tibor nem ismeretlen az irodalomkedvelõk körében, írásai megjelentek a Soproni Szemlében, a Mûvészet címû lapban, az Agriában, a kanadai Kaláka folyóiratban, a Kapuban, a Kelet Felõlben és a NapSziget felületén. Fõszerkesztõ-helyettes az Élõ Magyar Líra Csarnoka nevû internetes oldalon. Irodalomtörténeti értékû elõadásai Tokajtól Kecskeméten át Pécsig számos helyen voltak hallhatók. Jelen dolgozatom a szerzõ eddigi leghosszabb munkáját, a Magyar komédia címû, édesapjának emléket állító kisregényét veszi górcsõ alá.
 
A mû felvezetése szûkszavúságában is sokatmondó: a fõhõs az egyszerû parasztszülõktõl olyan útravalót kap, ami tartalmazza Arany János és Komjáthy Jenõ költészetének ismeretét is. Ez nemcsak életrajzi elem, hanem mélyebb jelentést hord, a tradíció két eszmevonalát érinti, Arany magyar mítoszokig, mondákig, népmesékig nyúló költészetét és a Komjáthy-féle elvontabb metafizikus lírát. Késõbb nem jelzi, mégis ott lapul a szociografikus és dokumentarista elemekben bõvelkedõ szöveg mögött, mint az örök emberi értékek revelációja.
 
A Cselédkommenció történeti ideje a Horthy-korszak. Ma éles viták kísérik: a földi pokol egyik oldalon, egyfajta idealizálás a másikon. Varga írása nem ezeket a közhelyeket tükrözi; valóságfeltáró, a figyelmet hagyományos értékekre irányító, ám kritikai élõ a cselédsors, a szegénység tényszerû leírása a kor valóságára reflektál és változtatást sürget, ám leírja a kisparaszti szorgalom, fifika létrehozta tisztes élet realitását is. A miliõ, amit elbeszél, a világháború elõtti falu: rendjével, a természeti környezettel, létesítményeivel, emberi viszonyaival, szokásaival, erkölcseivel és munkatevékenységével. Ez az anakronisztikusnak ható környezet az élményszerû nyelvi megjelenítés során a mai olvasónak is hitelessé válik, a következõ fejezetekben tárgyalt vérzivataros korhoz képest élhetõ békeidõnek tûnik a dolgos kisparaszt gazdának, Balla Dénesnek.
 
Hideg napok jönnek: nyilasuralom és a világháború, majd a Rákosi-korszak; olyan terjedelmet igénylõ anyag ez, ami túlnõ a kisregény keretein. Varga Tibor megoldása kitûnõ: elválva fõhõsétõl, egy-egy sorstörténetet villant föl, ezekben zanzásítva ott az élet - szenvedés, remény, csalódás, elkövetett bûn és csöndes erény. Egyikük a hadifogolytáborból sok év után hazatért férfi, akit idõközben elhagyott a felesége. Az új ura rátámad, mire a sorsverte hadfi mindkettõt megöli. Móricz Zsigmond a Barbárokban írja le hasonló erõvel a háború lelket megnyomorító epiciniumát. A másik a zsidó származású doktor, aki az ötvenes évek elején felismeri a nagybeteg téeszelnökben az egykori nyilas keretlegényt, ám a holokauszt-túlélõ gyûlöletén felülemelkedik a hippokratészi esküt tett orvos tisztessége.
 
A dokumentarista hitelesség itt-ott ránõ a szövegre, az olvasó a fejét kapkodja a röpke pillanatokra feltûnõ, néha csak pár szóval említett alakok során. A sokszereplõs történetek fõhõse mégis Balla Dénes és családja a Rákosi-korszakban; a háborút követõ nagyszabású tervek, a kulákprés elnyomatása, a kötelezõ téeszesítés, kiböjtölt, morzsányi szabadság, '56 néhány napja, melynek már nagyon lehet örülni, s amely mulandóbb, mint az elsõ lopott csók öröme. Varga Tibor mindenekelõtt lírikus, és bizony az itt sorjázó 17 fejezet prózába oltott költészet, amit a kristálytiszta anyanyelv szavai keltenek életre.
 
Itt érhetõ tetten a szöveg egyik ironikus sziporkája:  Ballát a Koffán Dániel ellen kreálandó rendõrségi jegyzõkönyv felvétele végett idézik be, s a fejezet során kibontakozik a kihallgató rendõr nyelvi tudatlanságának rajza... (A korabeli kommunisták nyelvtani dilettantizmusából fakadt néhány "tudományos" dolgozat; a pártfunkcionáriusok zavarba jöttek az igeragozástól, hát nosza, nyelvész elvtársak: könnyítsünk rajtuk, támasszuk alá tudományosan a tudatlanságukat. Ez a célja Lõrincze Lajos Ikes ige, ikes iga címû cikkének.)
 
Új szereplõ cseperedik a történetbe, Balla Dénes fia, a kis Tamás. Új látásmód egy olyan világban, ahol minden bizonytalanná válik, nemcsak az apa cselekedetei tûnnek ellentmondásosnak. A külvilág, az '56 utáni megtorlások konspirációi azt a tévhitet sugallják: itt hazudniuk kell még azoknak is, akik igazak, a közösség összetartozását az érdekek alapján történt kitaszítás uralja, ám nem oly módon, ahogy a világháború vérzivataros éveiben, se nem úgy, mint az ávós idõk körömszaggató, Bauer-harangos brutalitása  idején. Balla Tamás életének eseményeibõl kisüt az erõteljes önéletrajzi utalás. Itt lelhetõ föl utoljára a szöveg líraisága, eztán ropogóssá válnak a szavak, a szépirodalmi fikció a megtörtént esemény hitelességének, a rideg valóságnak az irányába halad.
 
Balla Dénestõl a falusi "elit" meg kíván szabadulni, koholt vád alapján letartóztatják, bár maga sem hiszi, de útja a vérbíróság és a siralomház felé tart. Varga Tibor jellemábrázolásának  erejét mutatja, hogy a fõhõs kicsit deus ex machina-szerû megmenekülése egy meghasonlott kommunista, Regéczi Sándor tanúságának, a somfalvi pártszervezet titkárának köszönhetõ.
 
A Mementó epilógusa nyilvánvalóvá teszi azt, amit az olvasó már addig is sejtett: valós szereplõkkel, korabeli dokumentumok alapján rekonstruált, megtörtént eseményekrõl szól ez az igencsak emberi és magyar komédia...
 
Miközben a Magyar komédiát szemelgettem, megjelent Borbély Szilárd Nincstelenek címû regénye. Az irodalmi kánonba emelt szerzõrõl lévén szó, nem lepett meg a hirtelen recenziók özöne - az inkább, hogy mind dicsérõ volt -, de ebbõl is kitûnik: nagyregénnyel van dolgunk. Ez a könyv a közelmúlt (azaz a hatvanas-hetvenes évek) magyar falujáról, a falusi élet zordságáról, a megnyomorítottság kilátástalanságáról szól, részben leránt egy a rendszerváltozás óta ráborított nosztalgiafátylat, a gulyásszocializmus elsõ évtizedeinek, vidéki életének kíméletlen realizmusával. A könyv szociografikus interpretációja az idõvel történõ nagyobb rálátással módosult;  általunk is elfogadhatóbb az a kritikai habitus, amit Margócsy Istvánnak a Forrás folyóiratban megjelent írása sugall. Két hosszabb részletet idézek belõle: "Borbély mindabban, amit bemutat, nem társadalmi, tehát elvileg megoldható, rendbe hozható problémát lát, hanem antropológiai meghatározottságot (és a vele szemben egyedül felhozható individuális szabad akaratot), pillantása és leírása nem a társadalomra, hanem az egyénre, a kiszolgáltatott és saját utat keresõ egyénre - a gyenge és magát sem értõ, de mindenkitõl elkülönülõ gyermeki egyéniségre irányul." Másutt: "E könyv világa maga a megváltatlan Világ. Mivel semmiféle közösségi identitáskötelék nem mûködik, mivel a világ a maga társadalmiságában nem más, mint a megtestesült hamisság, szinte kézenfekvõnek tûnik a transzcendencia sóvárgása: hátha egy másik Világ kínálna valamely alternatívát. S a regény következtetése e téren is végtelenül következetes és kiábrándult: az anya (és felszólítására a gyermekek is) folyamatosan várják a Messiást, aki - e világ törvényszerûségeinek tökéletesen megfelelõen - mindig nem jön el. […] A megváltatlan Világ mintha gúnyt ûzne a Messiás-várásból is (a tetves ember éneke és a zsoltár egymásra hangolódik) - aki várja is, az sem tudja, mit vár, mit várhatna tõle."
 
A Magyar komédia szereplõit többször éri a sorstól direkt brutalitás, ám történetük mégsem tükrözi azt az a' priori pesszimizmust, ami a Borbély-mûbõl árad. Varga Tibor másutt utal a származására: a királyok idejében a nyugati gyepûre költöztetett határvédõ székelyek utóda. Ami a székely néprõl a köztudatban elõször fölviláglik: ragaszkodás a szülõföldhöz, az anyanyelvhez, és a tragédiát, vészt egyenes derékkal, csöndes méltósággal elviselõ állhatatosság. A magyar etnikum azon részét alkotják, akikben még él a pogány idõk öröksége: akkor is kitartani, amikor veszni látszik minden, a reménytelenségben is reménykedni. Ezt sugallják a Magyar komédia fõszereplõjének, Balla Dénes tettei is.
 
"Européerek" - és más idegenek - számára ez a lassan horgadó rezisztencia, békés nyakasság birkatürelemnek, ne adj' Isten "genetikai alattvalóságnak" tûnhet, ám inkább a keleti ember sztoikusnak látszó nyugalmát tükrözi. Ami abból a képességbõl fakad, hogy minden testi-lelki atrocitás ellenére megõrzi - ha rejtve is - a belsõ szabadság lélekszikráját, azt a szubsztanciát, ami a teremtett embert különbbé teszi egy két lábon járó, eszközt használó, ha kell, ha nem-fogyasztó biológiai gépezettõl.
 
A Nincstelenek és a Magyar komédia két kiváló epikus mû, két szabad választás: a "Nem haragszom rá, nem fáj. Megszoktam már" - önfeladást sugalló végzetszerû sorsa vagy a "Ne féljetek!" minden bajon, bánaton és megaláztatáson átfénylõ ígérete?
 
Az irodalmi infrastruktúra erõltette posztmodern vagy a történeti ballaszttól megszabadult új tradíció?
 
Itt a választás ideje!
 
Ui.
Írásom születésekor kaptam a tragikus hírt: Borbély Szilárd író, irodalomtörténész, egyetemi tanár életének ötvenegyedik esztendejében elhunyt. Nyugodjék békében!
Vasi Szabó János
A cikk 2014. október 15-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
a KÖNYVAJÁNLÓ rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2014