vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
KÖNYVAJÁNLÓ
Diósi Dávid: Egyház és posztmodern
A napokban kedves ismerõsöm azzal reagált az egyik cikkemre, hogy ha van bennem lendület, ne fogjam vissza magam. A sav, a bors, a nedv, a kedv, a szenvedély hassa át az írást. Ne fogjam vissza a lelkem, amikor a pennámat megeresztem... Nos, megígérem, nem is fogom. Gondoltam.
 
 
Valami ilyesmit éreztem fiatal kollégám könyve olvastán (Diósi Dávid: Egyház és posztmodern, Szent István Társulat-Verbum, Budapest-Kolozsvár, 2012), aki nem sokat lacafacázik, ha "terepszemlét" kell tartani az egyházban és néven nevezni a tényállást. Sõt. Én magam is sokszor belepirultam, mindannyiszor fölment a pumpám, ahogy olvasás közben éreztem: "Na, ez jól megaszonta!"
 
Nyilván nem akarja úgy megmondani a tutit, hogy csak a siker pálmáját vinné el, a kudarcét meg kiadná alvállalkozóknak. A sajátjáról, az egyházunkról beszél, amely mindannyiunk anyja és üdvösségünk közvetítõje. Találó szóképei, szókapcsolatai, meredek fogalmazásbeli húzásai mindenképpen szimpatikussá, sõt érdekfeszítõvé teszik a kötetet. Nagyon tetszik a könyv külleme, szerkezete, meg az is, hogy könyvjelzõvel látta el a nyomda, mint hajdanán az olvasott klasszikusokat. A könyv két fõ részre tagolódik (Terepszemle egyházunk háza táján, valamint Egyházunk dialógus "kényszerérõl"), amelyek szervesen egymáshoz tapadnak.
 
A gyulafehérvári szeminárium liturgikus tanára, a teológia doktora szokatlan nyíltsággal, megdöbbentõ õszinteséggel és bölcs rálátással, olvasmányos stílusban ad bárki - de valójában a teológiai vájtfülûek, a klérus és a hívõ értelmiség - kezébe fogódzót, amellyel hangosan gondolkodva leleplez és felébreszt, tanít és tanácsol egyszerre. Nemcsak a felszínt kapargatja meg, hanem a valós tabudöngetéssel igyekszik gatyába rázni a változások szelétõl megszeppent posztmodernkori egyházát.
 
De mi is az a posztmodern? Igazából a mai, arculatát meglehetõs gyorsasággal változtató világot szokták így nevezni. Ez a korszak, amelyben élünk, tulajdonképpen átláthatatlan. Hirdetõi szerint leszámoltak a zárt és végleges rendszerekkel, kizárólag csak az egyén szabadsága és a folyamatos haladás optimizmusa a biztos, az el nem kötelezõdés, a végérvényes igazságok, a biztos szellemi kulturális mankók nem léteznek. Igazából attól posztmodern, hogy minden kellõképpen ideiglenes és megfelelõen esetleges... Olyan, mint Bábel tornya, miután utolérte az isteni ítélet, megteremtve a globalizált szétszóratás és atomizálás védtelenségét, létrehozva a sokféleség bizonytalanságát, a kvázi-semmi sem az, aminek látszik, csak mintha bizsergetõ nárcisztikus érzését.
 
A szerzõ meglehetõs hévvel, néhol már-már laza negédséggel, vagánykodással és az erõltetett eredetiség látszatával, szájbarágósan mond ki szentenciákat arra vonatkozólag, hogy milyennek kell az egyháznak lennie ebben a korban. Néhol ezt bántónak éreztem, máshol a lelkipásztori tapasztalat, az érettség hiányának. De ezen még lehet segíteni.
 
Például azt, hogy az egyháznak toleránsnak kell lennie, vállalnia a kommunikációt és a dialógust - ezt értem. Ugyanakkor csupa idegen szavak, amelyek nagyon sok mindent jelentenek. Az idegen szavakkal gyakran az a bajom - még ha szakzsargon is -, hogy túl könnyedén tömörítenek. Jelen esetben is. Gondolom, sejtetni szeretnék a tudományosságot... Miközben a magyar szereti az árnyalatokat. Épp az igazság mibenlétének minél érthetõbb és megfoghatóbb visszaadása érdekében. Lássuk csak például, mi is a tolerancia: egyszerre jelent engedékenységet, a másság eltûrését, türelmet, tûréshatárt, béketûrést, ellenállóképességet. Aki tolerál, az megtûr, megért, eltûr, elvisel, kibír, kiáll, elszenved, elnéz, enged, hagy.
 
Vagy mit kezdünk a kommunikációval, ami szintén gyûjtõszó? Jelenthet kapcsolatfelvételt, közlést, tájékoztatást, jelrendszert, egymás megértését, az érintkezés különféle formáitól a gesztusig, a hangtól az érintésig.
 
Arról még nem is beszélve, hogy indokolatlanul sok szakzsargont találunk egy-egy megfogalmazásban, ami ráadásul nemcsak zavar, hanem a szöveg megértését is nehezíti.
 
De, hogy a kötet provokatív jellegét, annak pozitívumait se hallgassam el, meg kell említenem azt a bátorságot, merészséget, amellyel a szerzõ nevén nevezi korunk lelki-szellemi betegségeit, feldobva a labdát minden illetékesnek, hisz' az egyház mi vagyunk. Mindenképpen dicséretre méltó az a prófétai hang, az az elkötelezettség, amellyel akár mások nevében is szót emel, és kijelenti: a király meztelen...
 
Diósi Dávid nagyszerû barangolást tesz a plázakultúra háza táján, az ateizmus új fajtáit is bemutatva, és azt hangsúlyozza, hogy az egyedüli járható út a dialógus. Biztat erre a párbeszédre papot és püspököt, laikust és beavatottat egyaránt, úgy, hogy közben óv az intoleranciától, a begyepesedett ideológiáktól, hisz' e nélkül nem léphetünk ki az "egyházi csendéletbõl".
 
Csak az a kérdés, hogy a posztmodern világ - amely szemmel láthatóan az újszövetségi szentjánosi "világ" is egyben - képes-e befogadni a Világosságot? Amely a felvilágosodáskor már kizárta magából, s azért sötétült el. Vajon összeegyeztethetõ-e a tûz a vízzel? Vajon a világnak kell-e mindenáron megfelelnünk, vagy inkább a jézusi fõpapi imába kapaszkodnunk: „Nem azt kérem, hogy vedd el õket a világból, hanem hogy óvd meg a gonosztól?”
 
Ilyen szempontból nem tûntek meggyõzõnek számomra a szerzõ könyv végi jó tanácsai sem, amelyekben kétségkívül sok a hasznos ötlet is, de szerintem nem elégséges. Ám a könyv így is eléri célját: elgondolkodtat, és lökést adhat a lelki feltápászkodáshoz.
 
Erdélyi viszonylatunkban, azt hiszem, még sok minden egyébrõl is szó eshetne: például kisebbségi lét, szegénység, a kommunizmus hordalékai, a papság leterheltsége, falusi és városi pasztoráció, gyermektelenség, kivándorlás, szórvány, miegymás. Hogy a cölibátus eltörlésérõl vagy a püspökválasztásról most ne is beszéljünk.
 
Az mindenképp a könyv erényei közé sorolható, hogy sok kérdést feszeget, sok labdát feldob, szembenézésre, hangos, közös együttgondolkodásra sürget, fórumok után kiált, ahol végre nemcsak kiteregetnénk szennyesünket, hanem ki is mosnánk. Hátha most.
Sebestyén Péter
A cikk 2014. október 12-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
a KÖNYVAJÁNLÓ rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2014