vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
KÉPZÕMÛVÉSZET
A látáson belül
„Én nem találok ki semmit, én mindenre rátalálok.”
Miró mottója
 
A képzõmûvész a látás, a láttatás birodalmában kalauzol bennünket, színek és formák között vezet, miközben - Herbert Marcuséval szólva - a természet felülmúlásában leljük örömünket. Igaz ez azért is, mert az ember örökké keres, így jönnek létre kapcsolataink, és így születnek a körülöttünk lévõ tárgyak, mûalkotások. Ennek a gondolatnak a jegyében rendezett a Magyar Nemzeti Galéria Dada és szürrealizmus címmel kiállítást többek között Magritte, Duchamp, Man Ray, Miró, Dalí mûveibõl a múlt század neoavantgarde korszakát felidézve. 
 
A jeruzsálemi Izrael Múzeum anyagából összeállított tárlat képet ad a dadaizmus és a szürrealizmus világlátásáról, alakjairól, eseményeirõl, dokumentumairól és hatásáról az 1910-es évek végétõl az 1970-es évek közepéig. Az Izrael Múzeum 1200 darabos kollekciójából 120 mûvet hoztak Budapestre.
 
A dadaizmus az örök lázadás megtestesítõje, és az örök újjáépítés, teremtés elvét követi. Elég ennek igazolására felidéznünk a dada vers születésének menetét, melynek során egy ismert vagy ismeretlen szöveget szavakra bontva szétdarabolunk, majd összekeverjük õket, és véletlenszerûen kiválasztva, egymás után téve, újra összerakjuk. Így új szöveg születik, és új jelentést hordoz, hiába egyezik a szókészlet. A dadaisták így ragadták meg világunk lényegét, rendezõ elvét, bizonyítva, hogy mindig az következik be, ami az elõzõ pillanatban mint lehetõség benne rejlik. Elõszeretettel hozták új helyzetbe a tárgyakat, és sokasodtak a dimenziók.
 
A XX. század elején a dada és a szürrealizmus forradalmi változást hozott a mûvészetrõl való gondolkodásban, a térérzékelésben és a perspektívában is. A dada - tagadásra épülõ filozófiájával - a hétköznapi tárgyak szerepének átértelmezésével, a véletlen események hangsúlyozásával, a hagyományos esztétikai értékek megkérdõjelezésével szállt szembe a kispolgári világgal, míg a szürrealizmus a valóság újraértelmezésével, kitágításával hozott létre újszerû alkotásokat. Az álom, a képzelet és az érzékelhetõ, tapintható valóság közötti különbséget nem ismerte el. Magyarországon aránylag kevés ilyen alkotást találhatunk a gyûjteményekben, ezért is hiánypótló ez a tárlat.
 
A bemutatott alkotások közül emeljünk ki néhányat, amelyek napjainkban is rabul ejtik a nézõket. A kiállítás tematikus egységeken keresztül ad betekintést a két irányzatról. A képépítõ fragmentumok között egyaránt található archaikus motívumokkal szabdalt avantgárd vagy ennek fordítottja.  Az irányzatok olyan új mûfajokat teremtettek, mint az objekt (vagyis a mûvész által átértelmezett használati tárgy), a fotómontázs, a kollázs, az asszamblázs (fotók, képek, egyéb tárgyak sajátosan új rend szerinti összeállítása) vagy a ready-made, amely nem több, mint a készen talált használati tárgy mûvészi felhasználása. Az alkotásokból látszik, hogy a mûvészek osztják Picasso véleményét, amikor az a mûvészetet mágikus tevékenységnek nevezi, amely mediátorként jelenik meg a barátságtalan világ és köztünk.
 
A kezdeteket kutatva 1917-ig érdemes visszatekinteni. Ekkor Duchamp-t egy nagyszabású tárlat megszervezésére kérték fel. A kiállításon 1200 alkotó állíthatott ki, legtöbbjük amerikai avantgárd mûvész volt. A lényeg az volt, hogy bárki nevezhetett, és bármit be lehetett küldeni a kiállításra. Duchamp tesztelni akarta barátait: kiválasztott egy WC-csészét, Robert Mutt (egy porcelángyártó cég fõnökének a neve) néven szignálta és elküldte nekik. A mûvet kitiltották a tárlatról. Amikor visszautasították a darabot, Duchamp lemondott a kiállítás szervezésérõl. Aztán a tárgyat 90 fokkal elfordította, így megváltoztatta a folyás irányát. Az így kialakult csésze megidézte az anyaméhet, és - a többi tárgyához hasonlóan - kettõs lénnyé alakult át, így vált a leghíresebb piszoárrá. Alakja egy Buddha-szobor körvonalát sejteti. Ez a Fürdõszobák Buddhája - mondták róla. 
 
Duchamp 1887-ben született Normandiában. Három fiú és három lány testvére volt. Szerette a hármas számot, kabbalisztikával és számmisztikával is foglalkozott. A családját játékos hangulat jellemezte. Elsõ képein impresszionista hatások fedezhetõek fel. Már korán elkezdett foglalkozni azzal, hogy mi is a festészet lényege. Duchamp szinte mindent kitalált, ami az utána következõ évtizedek mûvészeit izgatta. A ready-made olyan hatást gerjesztett, ami a mai napig fennmaradt. Lustaság és tétovaság jellemezte. Ez szöges ellentéte Pablo Picasso-nak, aki élete végéig hatalmas aktivitással dolgozott. A rejtõzködés és a voyeurizmus is jellemzõ volt rá. Olyan áltudományos gépeket szerkesztett, amelyeknek semmi hasznuk nem volt: például ajtónyitó szerkezetet, a köröm növekedésének energiáját felhasználó szerkezetet. Ledöntötte a mûvészek romantikus mítoszát, szerinte a mûvész egy speciális dolgozó. Mindenki mûvész, minden tárgy lehet mûtárgy - mondta.
 
Soha nem éreztem az alkotás görcsét - mondta mûvészetérõl. Önmagát semmilyen irányzathoz nem sorolta. Ha kérdezték tõle, hol helyezné el magát, azt mondta, hogy az erotizmushoz tartozik. Leginkább az írók voltak rá nagy hatással. Nem pusztán mûvész volt, hanem egy igazi kísérletezõ ember, aki teljesen új attitûdöt tudott megjeleníteni életével. Mona Lisa bajszos képe fricska a szépségnek, hiszen minden esemény mögött egy másik rejtõzik.
 
Az Illúzió és álomtáj címû kiállítási egység a szürrealizmus lényegét mutatja be. Az itt látható álomszerû szürrealista tájak misztikus világokat idézve kérdõjelezik meg realitásérzékelésünket, mint René Magritte egyik legismertebb mûve, a Kastély a Pireneusokban, amelyen egy kõszikla lebeg a tenger felett, rajta egy kastély áll a felhõk között, légvárként.
 
Tovább szemlélve a képeket, feltûnik Philipp Halsman Dalí koponyája címû mûve, ahol a festõt látjuk, mögötte meztelen alakokkal, akik egy koponyát formáznak a testükkel. Bizarr testformázás - akár a szép halál megjelenése, akár egy tragikus balettjelenet is lehetne. Duchampnál maradva, a Biciklikerék címû alkotása a mozgással vált ki hatást. Kapcsolhatjuk hozzá Hans Arp szobrait, mert ezek a plasztikus mûalkotások a mozgás váratlanságát ábrázolják.
 
A szürrealizmus képviselõi az automatizmust a freudi pszichoanalízisben alkalmazott szabad asszociációk vizuális megfelelõjének tekintették, tudták, hogy számtalan térkultúra létezik. Az Automatizmus, biomorfizmus és metamorfózis címet viselõ kiállítási szekcióban ilyen alkotásokkal találkozhatunk: Jean (Hans) Arp, Max Ernst munkáival, Man Ray sajátos technikával készült fotóival és még számos jelentõs mûvel. A ready-made-ek (mûalkotássá nyilvánított tárgyak) megkérdõjelezték a hagyományos mûalkotások létét. Hétköznapi tárgyak, mint egy fésû, fogas, biciklikerék minden változtatás nélküli kiállításával a dadaista mûvészek azt a kérdést feszegették, hogy átlényegülnek-e a múzeumban vagy galériában kiállított tárgyak.
 
A vágy születésének kialakulása, természetének feltárása mindig izgatta a mûvészeket. A tudatalattit benépesítõ félelmek és gátlások vizsgálata mindig kihívást jelentett. A Vágy: múzsa és áldozat címû egység ezt a témát helyezi a középpontba. Az 1920-as évek végére a szürrealisták a vágy megszállottaivá váltak. Az idealizált, misztifikált vagy éppen ellenkezõleg: az erõszak passzív elszenvedõjeként bántalmazott és töredékes nõi test a festmények, tárgyak, fényképek és kollázsok központi elemévé vált. Bellmer bizarr babája jó példa erre: a kihívó és a torz ötvözete. Itt említhetjük meg Herbert Bayer Magányos nagyvárosi címû fotómontázsát, amelyen egy ablaknál vagyunk, és két széttárt tenyér fordul felénk, benne két szem néz. A háttérben a szemben lévõ ház. Emlékezés? Jóslás? Vagy nincs, aki visszanézzen?
 
A kiállítás másik jeles alakja Max Ernst, aki, bár nem kapott hagyományos mûvészeti képzést, mégis a mûvészet jegyében telt a gyermekkora. Apja terelte a festészet felé, mert vasárnapi festõ és tanár volt a süketnéma gyerekek iskolájában, de diktatórikus alkat volt, számára a kétely volt a legveszélyesebb rebellió. Olyan ember volt, akinek szemében az öröklött rend változtathatatlan, s õ arra hivatott, hogy visszaszorítsa a szüntelenül leselkedõ rossz szellemet. A porosz mintájú államrezon híve volt. Kérlelhetetlenségének késõbb számos jelét mutatta saját fiával szemben. Az apa rend-rácsa Max Ernst képeinek gyakori, jellegzetes motívuma, mögötte a vergõdõ, búslakodó lényekkel, fõleg madárral.
 
Tizenöt esztendõsen megrázó élményben volt része: kedvence, egy Hornebom névre hallgató papagáj egy éjjel váratlanul kimúlt, s ugyanazon az éjjelen született meg az Ernst család hatodik gyermeke, Loni. Képzeletében megragadt egy megmagyarázhatatlan jelenet, amelyben ember és madár azonosul. Az erdõ, ahová apjával gyakran járt festeni, és a madár Ernst mûvészetének ismétlõdõ motívuma lett. Olyannyira, hogy önmagát is gyakran ábrázolta madár alakban, a híres Loplop névvel. Így lett a Vogelfrei híve.
 
Filozofikus alkat volt. Nietzsche és Stirner gyakorolta rá a legnagyobb hatást. Politikai érdeklõdését az anarchisztikus stirneri gondolatok vonzották. Gyakran felkereste a környék elmegyógyintézeteit, jelentõs gyûjteménye lett a betegek alkotásiból. A képekben rejtõzõ titokzatos szellemet kereste, rá akart jönni az ösztönösen kialakított formák keletkezésének mechanizmusára. Barátaival gyakran idéztek szellemet, és a szeánszokon Max hangokat hallott, földöntúli muzsikát, sugallatokat, s repkedõ tárgyakat látott a levegõben. A szeánszok meggyõzték õket arról, hogy a mûvészetben a képzeletnek és a tudaton kívüli életmûködésnek legalább akkora a megnyilatkozási területe, mint a tudatos szándéknak.
 
Érdemes kitérni még Joan Miróra és képeire. Apja kívánságára kereskedelmi tanulmányokat folytatott, ugyanekkor mûvészeti elõadásokra is járt. Alkotói módszerére, gondolkodásmódjára pezsdítõen hatottak a Párizsban töltött évek, megismerkedett Pablo Picassóval és az avantgárd különféle irányzataival, és csatlakozott a szürrealistákhoz. A Galériában, a kiállításon a Spanyol táncosnõ címû alkotását láthatjuk. A kép a forgásról, a táncról szól. Alul egy tánccipõ jelzi ezt, amelyhez hozzákapcsolja a felhõbe burkolózó sárkányként szálló, megfoghatatlan lényeket magával vivõ légi szörnyet, és a kép felsõ részén színes tolldísz egészíti ki az önfeledten táncoló, de már láthatatlan táncosnõt. Képi világa túl van a testi és testetlen világon.
 
A kiállításon egy képpel képviselteti magát Salvador Dalí, de ebben az egy képben is, mint a cseppben a tenger, benne rejlik szín-, téma- és motívumvilága. Mint a faágról lelógó hajlított óráján, itt is gondolkodhatunk az idõn. Élénk színeket kapcsol egymáshoz, és ezek érzeteket is kifejeznek.
 
A katalóniai születésû Dalí apja jó nevû jegyzõ volt, és fiát olyan iskolába járatta, ahol franciául is tanulhatott. Kezdetben még csak tájképeket festett, majd egy alkalommal új ötlettel állt elõ: a megfestett képre, amely cseresznyéket ábrázolt, valódi cseresznyeszárat ragasztott. Eltért a megszokott realista figuralista stílustól. Kedvelte a kísérletezést és a játékosságot. Képépítõ fragmentumai között egyaránt találhatóak kemény és brutális, illetve érzéki és lágy formák. A rajzolás számára is testi és lelki szükséglet lett. 1920-ban felvételizett Madridba a Szépmûvészeti Akadémiára. Itt ismerkedett meg késõbbi barátaival: Luis Buñuellel és Federico García Lorcával. 1923-ban - mivel bírálta tanárait és tiltakozást szervezett az Akadémián - kizárták, sõt le is tartóztatták pár napra Geronában. 1924-ben hazautazott; otthon kedvenc modellje Anna Maria, a húga lett. Fõleg a nyitott ablak elõtt ülve vagy állva szerette õt festeni. Itt látogatta meg Federico García Lorca, a költõ, akit 1923-ban ismert meg. Barátságuk csak ekkor mélyült el. Amikor Garcia elutazott, élénk levelezés kezdõdött közte és Ana Maria között, akihez gyengéd szálak fûzték, bár ezt Dalí megcáfolta, és annyit mondott, hogy García érdeklõdése kizárólagosan neki szólt, õ volt szerelmének egyedüli tárgya.
 
Fontos még megemlíteni a jelentõs kiállító mûvészek közül Man Rayt, igazi nevén Emmanuel Radnitzkyt, az amerikai dadaista és szürrealista képzõmûvészt, divat- és portréfényképészt. Bár élete során nem sok elismerést kapott, a halála óta eltelt évtizedek alatt hírneve hatalmasat nõtt, 1999-ben az ARTnews címû amerikai mûvészeti magazin a XX. század huszonöt legmeghatározóbb mûvésze közé sorolta. Man Ray Dél-Philadelphiában született egy orosz-zsidó emigráns család legidõsebb gyermekeként. Apja ruhagyári munkás volt. Szüleinek - rajta kívül - még egy öccse és két húga is született. A gyerekek próbabábuk, vasalók, varrógépek, tûk, fonalak és szabásminták között nõttek fel. A fiatal Man Rayt szabályosan taszították ezek a körülmények, bár a mûvészettörténészek ezekre az emlékekre vezetik vissza kollázs- és festési technikáját. 1912-ben a Radnitzky család a nevét Ray-re változtatta az erõsödõ antiszemitizmus miatt.
  
Fényképeivel olyannyira híressé vált, hogy divatfotókat is készített. Képei különlegesek voltak: nem csupán a téma megválasztásával, beállításaival és megvilágításaival érte el a kívánt hatást, hanem a nagyítások kidolgozásakor is speciális technikákat alkalmazott. Man Ray a mozgófilmmel is foglalkozott, hat filmet készített, a fotóinál is alkalmazott különleges módszereket. Rövid filmjeit õ fényképezte és rendezte. Segédkezett Marcel Duchamp és Fernand Léger szürrealista-dadaista filmjeinek elkészítésében is.
  
Az avantgárd nagy korszakából látható alkotások jeruzsálemi anyagához kapcsolódik a XX. században készült magyar mûvek bemutatása, amelyeken láthatók a dada és a szürrealizmus mûvészetükre gyakorolt hatása. A kronologikusan, illetve hívószavak mentén szervezõdõ válogatás sajátos alkotói stratégiákat mutat be. Ebben a részben láthatjuk az Átrendezett valóság néven összegyûjtött, XX. századi magyar alkotók mûveit. Bár az 1910-es években nem beszélhetünk magyar dadáról, és a hazai szürrealizmus nagy korszaka is csak 1940-ben vette kezdetét, Kassáknál és a magyar avantgárd alkotóinál már az 1920-as években megfigyelhetõ a dadaistákra is jellemzõ új alkotói módszerek, mûfajok alkalmazása. A kiállítás elsõ része ennek a körnek a munkásságát mutatja be. A Mélyvilágok címû egység a második világháború utáni, az Európai Iskola mûvészeinél megjelenõ szürrealista tendenciákat állítja a középpontba. Ehhez szorosan kapcsolódik A fal elõtt? A fal után? címû kiállítási szakasz, amelyben az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején alkotó mûvészek alkotásaival találkozunk.  
 
Az itt látható képek felidézése egy másik gondolatvilágba vezetnek.
 
A kiállítás október 19-ig tekinthetõ meg.
Novák Imre
A cikk 2014. október 9-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
a KÉPZÕMÛVÉSZET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2014