vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
ESSZÉ. JEGYZET
Közhelyek nélkül
Közhelyek szorításában élünk. Reggeltõl estig elcsépelt szóvirágokkal, sablonokkal, klisékkel jelzünk egymásnak: "szép napunk van", "hát igen, ilyen az élet", "hogy mik vannak",  "ez van s ezt kell szeretni", "megtörténik a legjobb háznál is", "a jó munkához idõ kell", "a pénz nem boldogít, de ha zsebben van, nyugtat", „szegény ember vízzel fõz", "csak egészség legyen s a többi telik", "most hagylak, majd még beszélünk"... 
  
Talán nem is az a gond, hogy nincs ezekben igazság, inkább az, hogy túl könnyelmûen, indokolatlanul használjuk. Emiatt kiürülnek, elkopik jelentésük, súlytalan lesz, ellaposodik mondanivalónk, és fölösleges használatuk komolytalanná tesz minket is. Elveszítjük eredetiségünket. Agyoncsapjuk az igazságot, bagatellizáljuk a valóságot, védõburkot készítünk szavakból, hogy ne derüljön fény tanácstalanságunkra, hogy hamarabb túlessünk a kellemetlen kérdéseken, nehogy mélyebbre kelljen szállnunk magunkba, mert röstelljük nevén nevezni az igazságot. Van ebben egy jó adag szellemi-lelki igénytelenség, tunyaság, egyfajta inercia, ami lefelé húz, hogy "belesimuljunk a tájba". Így takarjuk el a bûnt, a rosszindulatot, a közönyt. Pimasz, elterelõ mûvelet ez, hogy finom eleganciával, diplomatikusan a másik értésére adjuk, hogy: nem érdekel, amit mondasz, nem érdekelsz, most untatsz, levegõnek nézlek... 
  
Bosszant a másik jelenléte vagy egyszerûen csak terhünkre van. S így könnyebb lerázni... 
  
Valójában ilyenkor nem vagyunk becsületesek önmagunkhoz, s így másokat is becsapunk, átverünk. Hisz' az elhallgatott vagy kimondott féligazság is hazugság. Mert könnyebb általánosságokban semmit mondani, húzni az idõt és beszédtöltelékkel traktálni a másikat, mint valami igazat, eredetit, frisset adni a tudtára. Ezért nincsenek lélektõl lélekig találkozások sem hétköznapjainkban, sem az ünnepeken. Megszoktuk a felszínességet, a kvázi-mintha, tengõ-lengõ élet lágy-könnyû sodrását. Nem hisszük el, hogy képesek lennénk a változásra, a változtatásra. 
  
A semmitmondó frázisokkal létre sem jött az igazi kommunikáció. Ahhoz felelõsséget kellene vállalnunk szavainkért. Ahhoz szavainknak fedniük kellene gondolatainkat. Ahhoz gondolatainknak õszintének, tisztának, minden hátsó szándéktól mentesnek kellene lenniük. Ahhoz figyelni kellene a másikra, érdeklõdõen felé fordulni, kíváncsivá lenni, befogadni, ugyanakkor kilépni magunkból és adni. 
  
Milyen fájdalmas ez az egy helyben topogás, miközben szép lassan átlötyögjük az életet. Ahelyett, hogy elmaszatoljuk az igazságot, többet érnénk azzal, ha egyértelmûen, tisztán, igényesen, õszinte nyitottsággal fogalmaznánk meg érzéseinket, gondolatainkat, és persze a mindig a nagybetûs Igazságból indulnánk ki. 

Hiszen tulajdonképpen errõl van szó: a szellemi alapállás, a léttudat határozza meg helyünket, mozgásterünket, lelkiállapotunkat is. Innen kellene kiindulni. S akkor nincs semmi félrebeszélés, semmi töltelék. Igenis: "Adjon Isten jó napot!", "Hogy vagy?", "Érdekel a sorsod. Izgat az életed", "Fontos vagy nekem." 
  
Persze könnyebb elütni ilyenekkel, hogy: "Jaj nincs idõm", "Ó, hát az urak a parlamentben vannak", "Ó hát itt úgysem változik semmi", "Most nem érek rá”, "Neked könny?", "A pap is ember", "A remény hal meg utoljára", "Ne törõdj, lesz valahogy" stb... 
  
Lehetne toposzokká merevedett, divatszlogenekké szürkült közhelyek nélkül is élni. Nem csak kvázi-módra, mintha. Hanem úgy igazából. Mivel az élet annál értékesebb, drágább, fontosabb, mint hogy csak felszínes jelszavakkal tömjük tele. Ezek nélkül van meg az igazi patinája, csillogása. 
  
Közhelyek nélkül összeszedettekké, érettebbekké válnánk. Súlya lenne szavainknak. Egy találkozásban pedig élmény lesz annak, aki szóba állt velünk. Érzi, hogy figyeltünk rá. Kapott tõlünk valamit, ami egész napját bearanyozta. Az Úr szólt hozzá általunk. 

Sebestyén Péter
A cikk 2014. szeptember 23-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
az ESSZÉ, JEGYZET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2014