vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
ESSZÉ. JEGYZET
Hívõ hazafiság
Amióta az erdélyi médiában a kelleténél is nagyobb hangsúlyt kapott a marosvásárhelyi Unirea Líceum visszaszolgáltatásának ügye és ennek kapcsán a katolikus egyház iskolaalapító szándéka, az ezt követõ polémiában rosszmájú és a valóságtól elrugaszkodott vélemények és vádak törtek felszínre újfent. A szokásos gumicsontok - tudniillik hogy a katolikus egyház nem magyar, hanem világpolgárokat nevel, a Vatikánból irányítják, elárulta a csángókat, nem tesz semmit nemzeti összetartozásunkért és megmaradásunkért stb. - mellett újabbakkal is elõálltak a szolgálatos fröcskölõdõk. Azt állítják, hogy az egész szentistváni mû magyarellenes volt, István királyunk kiirtotta az õsmagyar kultúrát és ezzel nemzetünk vesztét okozta. Vajk kultuszát pedig - mondják - a Habsburgok kezdték "terjeszteni", hogy hatalmukat megalapozzák... Ezek már annyira igazságtalan és minden realitást nélkülözõ vádak, hogy azóta is azon töprengek: hogy lehet valakiknek kétezer év egyetemes és ezer év magyar kereszténység után ilyen sötétség a lelkükben?
 
Próbálom a fájdalom és az elkeseredettség, a butaság és a rosszindulatú csõlátás miatt elvakult "érvek" okait keresni, vizsgálni, elemezgetni, de tulajdonképpen belõlem is kérdések törnek fel. Nem történelmietlen kérdések ezek, hanem önazonosságunkat firtató, mindannyiunktól becsületes, õszinte választ váró kérdések. Ilyenek például, hogy: mi köze a nemzetnek az egyházhoz? Mi a fontosabb, a hazaszeretet vagy a hit? Melyik melyikre épül? Hogyan élhetõ meg a hívõ hazafiság? Hogyan lehet összeegyeztetni saját nemzetem és más nemzetek szeretetét? Ebben a széthulló, minden szellemi alapot megkérdõjelezõ szabadelvû világban a globális agymosásra vagy a kisebbségi sorsra csak szélsõségekkel lehet reagálni? Itt Erdélyben mindig gond, hogy melyik egyházak "magyarabbak": protestáns vagy katolikus, illetve hogy a katolicitás s az ortodoxia teológiai közelsége nincs-e hátrányára a nemzeti identitás megõrzésének…
 
Egyáltalán jogos, szabad ezt a kérdést így feltenni?
 
Hogyan lehet szórványban, elnyomásban úgy megélni a hitet, hogy nemzeti identitásunk ne sérüljön?
 
Biztos, hogy sok sebbõl vérzünk. Látjuk, tapasztaljuk, hogy Európa elöregszik, kereszténysége is kifáradt, a gyorsuló világ húz el mellettünk, miközben hagyományaink, templomaink, életterünk kiürülõben. Eközben az anyaország kereszténysége, de a többi európai keresztény ország hívõ népe is identitásválságban szenved, felhígult, átalakult. Erdélyi viszonylatban pedig keresztre szegez minket a beolvadás veszélye, a kivándorlás, a munkahelyek hiánya, a fiatalok jövõkép nélkül elbátortalanodnak, s mintha a keresztény egyházaknak sem lenne mondanivalójuk, vagy inkább a jelenlétük, a kovász szerepük erõtlen. A politikai vonatkozásokról most nem is ejtek szót. Azzal már tele van a hócipõnk. Sajnos.
 
Mi sem kézenfekvõbb, mint hogy egymás ellen acsarkodjunk, s amit az elmúlt évtizedek csendes megújulása, ökumenikus próbálkozásai is elindítottak lélektõl lélekig, abba most ilyen durva hitetlenséggel beletapossunk.
 
Eltûnõdök, mi lenne nemzetünkbõl nyelvemlékeink, költészetünk, irodalmunk, a gregorián zenekultúra, a csodálatos építészeti és kulturális remekmûvek nélkül?
 
XVI. Benedek pápa nem hiába kérdezte: "Mi maradna Európából, ha elvennék belõle azt, amit a kereszténység hozott létre?" Menjünk tovább: mi maradna a Kárpát-medencébõl, Erdélybõl, városainkból és falvainkból, templomaink, egyházi, kulturális értékeink nélkül? Ha az egyház nem lett volna a nemzet mentsvára háborúk, elnyomások idején, ha nem lett volna kovásza a társadalmi fejlõdésnek, túléltük volna-e eddig is? Mi tartotta a lelket Hunyadi Jánosban, Kaszap Istvánban vagy épp Márton Áronban, hogy nem adta be a derekát az erõsebb nyomása ellenére? Ha Márton Áron a kompromisszum jegyében beköltözött volna Bukarestbe, akkor most nem magyarul írogatnánk s beszélnénk. Nem nemzetmegõrzés, amikor írni-olvasni, értelmiséget kiképezni csak a szerzetesek voltak képesek, akiknél királyok és hadvezérek nevelkedtek? És sorolhatnánk hosszasan a nemzetmegõrzés gesztusait a jelenkorban is: Böjte Csaba egész mozgalma nemzetmegõrzés. Mert nem a saját hobbija a gyermeknevelés és -mentés, hanem egyszerre evangéliumhirdetés és nemzetépítés.
 
Egyház szavunk azt súgja, hogy éljünk benne: egy házban valamennyien, egy szívvel, egy lélekkel, egy kenyéren. Mint egy család. Az õskeresztények módján. Módján, mert ugyanúgy már nem tehetjük.
 
Különbözõ képességeink vannak: Pál Feri elõadásaira ezren járnak, Bíró Lászlóéra csak több százan, mert neki nincs akkora terme, mindegyiknél tömegek gyónnak, kérnek lelki vezetési tanácsot.
 
Bírónak Szerelmes Hittanja is van olyanoknak, akik még nem jegyezték el egymást, még csak "gondolkodnak". Barsi Balázs húsvét elõtti konferenciabeszédeit zsúfolt templomokban tartja, budapesti, sümegi lelkigyakorlataira rendszerint csak hosszú elõjegyzés után lehet eljutni. Hofher József SJ gyalogos-kirándulós lelkigyakorlatai is roppant népszerûek. Ha már lelkigyakorlat: a Manréza egész évben teltházas. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége az egész országot behálózza és igényes rendezvényeket szervez. A helyi csoportok persze megülik tagjaik névnapjait. A cserkészek is ugyanezt teszik, és õket kizárólag világiak vezetik. Sokfelé van újra búcsú: lelki épüléssel, gulyással és kirakodóvásárral. Számos egyházközségben van kórus, táncház, újság, családcsoport, babatorna, általában valamelyik pedagógus kismama csinálja. Ádventi Koszorú: karácsonyi vásár, csak saját készítményeket lehet kitenni. Pásztorjáték: ovisok, fölnõttek. Sok helyen van egyházközségi csapatok kispályás focibajnoksága. Hosszasan lehetne sorolni - akkor is, ha ennek egyesek számára nincs "hírértéke" - a sokféle faluünnepet, kopjafa- és keresztállítást, tárgyi örökségeink megõrzéséért vívott küzdelmüket, sokszor egészségük árán is (emléktáblák, templomépítések, családok megsegélyezése, szegény diákok taníttatása, alapítványok mûködtetése stb.), a sokféle tábort (tánc, önismeret, bibliás, családos, lelkigyakorlatos), lelkiségi mozgalmakat, ahol nemzeti és emberi öntudatra, érettségre nevelik egyházaink az ifjúságot és a felnõtteket egyaránt. És a szüleink idejében alakult legény- és leányegyletekrõl, a Kalot- és Kalász-mozgalmakról még nem is beszéltünk...
 
Ez a fölsorolás talán kimerítõ volt, de mégsem az: még rengeteg lelemény színesíti egyházaink életét. Akár lebontva felekezetekre, gyülekezetekre is. Egy részük a paptól függ, más részük a hívektõl. Hasonlít Isten országa a kereskedõhöz, aki igazgyöngyöt keres - mondja Jézus. Tehát a kereskedõ hasonlít Isten országához, a gyöngyök pedig mi vagyunk! Azok vagyunk, tényleg? Egyszerre fontos a test és a lélek: magyarságunk és hívõségünk.
  
A keresztény hit nemesíti meg a vért, és nem fordítva. Ha nem hatja át nemzeti létünket a keresztény szeretet, most is csak a vadak, pogányok vagyunk, akik a másikban ellenséget, veszélyforrást lát. Urunk Jézus nem ezt akarja. Meg kell nézni, õ hogyan élte meg zsidóságát, népéhez tartozását. Mikor vált eggyé vele, mikor tudott felülemelkedni belõle anélkül, hogy megtagadta volna. Szánalmas, amikor magyarságunkat és egyházunkat, hívõ magyar voltunkat kijátsszuk egymás ellen. Ebbõl mindkettõ vesztesen kerül ki. Az alapkérdés tehát az, hogy milyen szellemi kisugárzásra vagyunk képesek.
 
A haza adottság, a hit kegyelem. Hitemmel ismerem fel adottságaimat, s felelõs vagyok, hogyan, mire használom azokat. Õrizni és mûvelni a földet, ez egyszerre lelki, szellemi feladat. Számba venni a kincseket, fényesíteni, gyarapítani és továbbadni az értékeket, tenni a jót, szeretni a másik embert - ezt csak hittel lehetséges. Az egyház sem a "levegõben lóg", mint ahogyan a haza sem csak a "magasban van", hanem a konkrét nemzet lelkébe ágyazódik bele. Azt termékenyíti meg. Ezt ismerte fel Szent István, ezért látta meg fennmaradásunk garanciáját a nyugati rítusú kereszténységben, habár a másikat is ismerte. Bölcs döntése az évszázadok folyamán nemcsak politikailag igazolódott.
 
Nemzet ott van, ahol (lelki) közösség van. Közösség ott, ahol azt valami anyagin, földin túli idea, eszmény, tapasztalat összetartja, egybefogja. Ezt teszi a kereszténység. Megnemesíti és célt ad a természetes adottságnak, hogy magyarnak, székelynek születtünk. Beoltja szeretettel, hittel, bizalommal, szárnyakat ad neki. Mint minden nemzetnek. Isten virágoskertjében egy gyönyörû, illatos virág vagyunk, páratlan tulajdonsággal, egyedi feladattal, akárcsak a többi nemzetek virágai. Ezt a célt kell észrevennünk, felismernünk, megélnünk még ellenszélben, kisebbségben, nem mindig kedvezõ politikai széljárásban is. Egyéni és döntési szabadságunk sose kerülhet szembe közös felelõsségünkkel, amelyet hazánk, nemzeti hovatartozásunk iránt viselünk. Kincseinket közösbe téve mutathatjuk meg az egység, az összetartozás erejét. Nem valakik ellen, hanem valamilyen cél, az üdvösség érdekében.
 
Az elsõ keresztények sem tagadták meg soha nemzeti hovatartozásukat, sõt erõsítették a nemzet egységét, sajátosságát. Késõbb, a missziók idején a "pogány" európaiak a legerõsebb földrész nemzetállamai lettek, ugyancsak a keresztény lelkiségnek köszönhetõen. Tehát a kérdés inkább az, ki, mi akarja az elkereszténytelenedést bennünk? Hisz' az akarja lerombolni nemzeti hovatartozásunkat is. Nos, ez ellen kell közös erõvel küzdenünk. A bennünk vagy másokban lévõ gonoszság képes szabadsággal, laza, kötelék- és kötöttségnélküliséggel álcázni ártó szándékát, miközben azt harsogja: nem kell Isten, nem kell egyház, nem kell törvény, nem kell lelkiismeret. Hiszen életünk egy nagy buli, élvezzük hát! A pénz, a politika vagy a hatalom minden problémát megold. Szent István idejében is ez a közbeszéd járta, ezt a társadalmi vákuumot kellett kitölteni.
 
Az Unirea Líceumban létesülõ katolikus gimnázium névadója, II. Rákóczi Ferenc zászlóbontása idején még egységben volt a HIT és a HAZA, a NEMZET és az EGYHÁZ. A zászlóra is felíratott latinul: "PRO PATRIA ET LIBERTATE CUM DEO". Ezt a CUM DEO-t igyekszenek ma letörölni és elfeledtetni azok, akik úgy tartják, hogy a vallás magánügy, és hit nélkül is elboldogul, aki hazát keres. Holott a haza fogalmában benne van a ragaszkodás kollektív élménye. Sokan vallják, hogy egy közösség szinte vallásos megnyilvánulása a hazaszeretet és a testvériség. A himnikus felszólítás: "Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar", azt a szent követelményt állítja elénk, amit a keresztyén hit így fogalmaz: "Közülünk senki sem él önmagának és senki sem hal önmagának. Mert ha élünk, az Úrnak élünk, s ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Az Úréi vagyunk." Ez a hit már gyermekkorban kezd kibontakozni, megfelelõ nevelés által életértelmezéssé, késõbb világnézetté bõvülni. Az egyház az a hely, ahol istenismeretünk és emberszeretetünk úgy összekapcsolódik, hogy fel sem merül az elválaszthatóság. A nemzet pedig "nyelvében él". Az édes anyanyelv közössége alkalmat kínál arra, hogy a kollektív nemzettudatot kortársainkkal együtt éljük meg úgy is, mint hazaszeretõ polgárok és egyháztagok. Akinek nincs ilyen részesedése, az idegen marad, sajnálatra méltó, és csak krisztusi szeretettel hozható közelebb. Ezért hirdetjük az Úr Jézus hívogató szeretetét, hogy legyen részük az elidegenülteknek is az Õ váltsághalálának áldásaiban” – mondja dr. Horváth Barna nyugalmazott miskolci teológiai tanár.
 
Mintegy summázva a hívõ hazafiság lényegét. Mert jó hazafi csak jó keresztény lehet.
 
Sebestyén Péter
A cikk 2014. szeptember 6-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
az ESSZÉ, JEGYZET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2014