vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
ESSZÉ. JEGYZET
Egyenes gerinccel
Gábor bácsi méhész volt. De amolyan ezermester is, hisz' biciklit javított, csizmát talpalt, gumit ragasztott. Felesége, Jucika egyik nyári délutánon ijedten szaladt be a mûhelybe: 
 
- Gáborkám, megdöglöttek a méhek!
 
- Jaj, te Jucikám, hányszor megmondtam, hogy nem szabad ezt így mondani! Nem megdöglöttek: elpusztultak, vagyis meghaltak...!
 
Ez a történet villant be gyermekkori emlékeimbõl, amikor pár napja egyik ismerõsömmel szinte késhegyig menõ vitát folytattam arról, van-e az állatnak lelke vagy nincs. Õ bízvást erõsítette, hogy márpedig az állatok is meghalnak, de addig is szeretnek és ragaszkodnak hozzánk, mert hát van lelkük... Sértõ azt mondani, hogy megdöglött a tehenem, macskám, pincsim, csirkém, teknõsöm, tengerimalacom, hiszen õ is egy érzõ élõlény. Meghalt a kutyám s megdöglött a komám, hát nem?
 
Sokan emlékszünk még, hogy idestova tíz éve gyermekek ezrei betegedtek bele abba, hogy "meghalt" a tamagocsi állatkájuk, ez a virtuális kütyü, amellyel az igaz háziállatokat akarták helyettesíteni. Mekkora üzlet volt egyeseknek...
 
Svédországban s más nyugati államokban is már kutyatemetõk vannak, ahol az elhamvasztott tetemeket fejfák, keresztek jelzik, fényképes táblák díszítik, s a születés- és névnap, valamint a temetés évfordulóján a "hozzátartozók" gyertyát gyújtnak, friss virágot tesznek sírjukra. 
 
Amerikában a gazdik mellé temetik a kedvenc állatokat, és becses síremlék dukál nekik, hiszen feltámadnak s akkor a mennyországnak is lesz egy külön kutyamenhelye. Nem olyan rég Moszkvában is megalakult az elsõ kutyaesketõ cég, amely kutyáknak rendez születésnapi ünnepségeket és esküvõt. Az esküvõre elõre be kell jelentkezni, a gazdiknak közölniük kell a kutyák lábméretét, hogy elkészülhessenek az aranygyûrûk, illetve menyasszonyi ruhák bérelhetõk, vagy olyan "extrák", mint például nyírás, fésülés, manikûrözés, és "hab a tortán": kutyatorta is rendelhetõ. A költségek sem veszélyesek, mindössze 250 dollárból kihozható a ceremónia... A kutyafáját ennek a kutyavilágnak!
 
Már-már gyomorforgató, és az újkori panteizmust is kimeríti ez az állatkultusz, ez az eszement hóbort, amikor a teremtményt, jelen esetben az állatot valóságos istenként imádják és hódolnak elõtte. Gyilkosságnak tekintenek minden csirke- vagy disznóvágást, állatkínzásnak minõsül a libatöltés, és a legyet agyoncsapni is felér egy emberöléssel... A szabadságával visszaélõ ember nagyon messzire merészkedett. Nemcsak szembefordult teremtõjével, hanem az állatokkal helyettesíti Istenét és embertársát. Még dicsekszik is vele, mi több kötelezõ társadalmi normává lépteti elõ beteges mániáját. Csapong a szélsõségek között.
 
De maradjunk a tényeknél. Vannak - s nem is kevesen -, akik szerint fejlettség kérdése, melyik állatnak mekkora lelke van. A szúnyognak például kisebb, a macskának már nagyobb. A melegvérûek meg egyenesen éreznek is... A harcos állatvédõk és okkult, ezoterikus rajongók szerint az állatnak igenis van lelke. Honnan lehet ezt tudni?
 
Hát a jelekbõl. Az állati magatartásból: ahogyan kommunikál az emberrel, érez, ragaszkodik, ahogyan kitalálja a gazdi gondolatát vagy lelkiállapotát. Meg kell nézni, mennyire hûséges, például a kutya, s ehhez képest milyen hûtlen az ember. Az anekdota szerint a válni készülõ csinos hölgy is azt panaszolta a bíróságon, hogy férje úgy bánik vele, mint egy kutyával: verni éppen nem veri, de azt akarja, hogy hûséges legyen hozzá...
 
Arról nem is beszélve, hogy olcsóbb a fenntartása, simogatható, becézhetõ, meg is hálálja a szeretetet, nincs benne féltékenység, nem felesel vissza, sõt ad absurdum - micsoda gyalázat - vannak, akik (ágyas)társként kezelik.
 
Igen, az állat - fõleg a városiasodással párhuzamosan együtt szocializált házikedvenc - emberszámba veendõ, emberi igényekkel rukkolt elõ, a jogokat illetõen mindenképp. Agymosott világunkban már ez is lehetséges. A minap maga Ferenc pápa is szóvá tette, hogy a háziállatokra többet költünk, mint a mellettünk élõ emberekre, családtagokra... Valóban fulladozik a világ a maga keserû levében.
 
De az érzelmi fanatizmuson, a túlfûtött és elvakult állatvédõk meg az e mögött fellelhetõ tápos biznisz hajmeresztõ "érvein" túl mit mond a tudomány? S mit mutatnak a tények?
 
Érdekes, hogy még a pszichológia és az állatbarát etológia (állati viselkedéstan) is megállapítja, vagy legalábbis tudomásul veszi a tényt, hogy az állatok nem személyek. Vannak ugyan személyiségjegyeik, de hiányzik belõlük az, ami a legfontosabb "lelki" megnyilvánulás: az éntudat.
 
Az állat is érzõ és élõlény, de óriási a különbség közte s az ember között. Legalább akkora, amekkora az állat és a növény között. Az állat nem ember. Van ugyan szenzitív, érzõ, állati lelke, párája, de ez semmiképp nem a bibliai teremtéstörténetben szereplõ isteni lehelet, amellyel az ember halhatatlan lelkét, istenképiségét írja le a szentíró. Amennyire egészen más lény az állat egy növényhez képest, annyira eltérõ lény az ember az állathoz képest értelme és szabad akarata révén. Egyetlen állatfajnak sincs annyira elütõ tulajdonsága a többi állatfajétól és az emberétõl, mint az embernek. Épp gondolkodásának köszönhetõen.
 
A keleti gondolkodás és lélekvándorlás hívei szerint minden élõlénynek lelke van, ámbár õk összemossák a halhatatlan isteni lelket az éltetõ légzéssel, holott az élõlények láncolatában a vitalitás jelei sokkal szerteágazóbbak.
 
Maradjunk az ember és az állat közötti különbségeknél.
 
Az egyes állatoknak lehetnek más fajtársaiktól megkülönböztetõ jegyeik, személyiségük, intellektusuk azonban nincs. Ez onnan is látszik, hogy az ember - bármilyen evolúciós elméletet is fogadunk el - egyedül jár két lábon, egyenes gerinccel. Még a fejlettebb emlõsök sem tudnak hosszú ideig, folyamatosan felegyenesedve, két lábon járni. Az ember képes önállóan gondolkodni. És ezzel az állat nem tud mit kezdeni. Az ember képes tudatosan szétválasztani gondolatait érzéseitõl, megkülönböztetni a jót a rossztól, szétválasztani ösztöneit és szenvedélyeit, önmagában létrehozza gondolatait és döntésre képes.
 
Döntéseit felülbírálhatja, eltekinthet tõlük, álmodik és emlékezik, nyitott a végtelenre, az önmagából való kilépésre, az objektivitásra akkor is, amikor abból neki nincs haszna. Nemcsak a táplálékszerzés, a félelem vagy az agresszió hajtja cselekvésében, hanem a szeretet, az irgalom, a nagylelkûség is. Ezért szoktuk állati ösztönnek nevezni mindazt, ami kiforgat emberségünkbõl: erõszak, gyûlölet, félelem, düh. Az állat nem aggódik a jövõ miatt, nem képes nevetni és örülni.
 
Az ember sok tekintetben - fõleg fizikai vonatkozásban - elmarad az állatok fejlettségétõl. Mégis, értelmi képességével nemcsak beéri õket, hanem messze túlhaladja valamennyit. A gepárd gyorsabb, a sas élesebb szemû, a halak jobban tudnak úszni, de az ember gondolkodása révén: eszközöket hozott létre, talált ki (fel), amelyekkel legyõzte a távolságot vagy az állatok képességeit. A sast a távcsõvel, mikroszkóppal, a gepárdot autóval vagy a madarakat repülõvel. Ráadásul az ember szerszámmal is készít szerszámot, míg erre az állat képtelen.
 
Az állat is tanulékony az õ fejlettségi szintjén, és látjuk a háziasítottak (ló, kutya, marha, szamár stb.) vagy a szelídítettek (delfin, elefánt, tigris, majom stb.) esetében, mi mindenre képesek, de nem tudják pótolni és helyettesíteni az emberi értelmet. A fejlett csimpánzok is tesznek tüzet, ha az ember elõttük végigcsinálja, de ha kialudt a tûz, egy sem gyújtja újra magától.
 
Az ember a maga intelligenciájával képes összehasonlító, elvont gondolkodásra. Együttlátása, mûvészi képességei, leleményessége messze túlhaladta szükségleteit. Kultúrát és civilizációt hozott létre. Az autóra, telefonra, internetre nincs szüksége, úgyhogy ezt a környezeti hatással és a túléléssel nem lehet magyarázni - írja Gellért Ferenc. Tulajdonképpen kis- vagy nagymértékben, de már minden állati tulajdonságot megtalálunk az emberben. És nincs olyan állat, amelyikben a speciális emberi képességek elõfordulnának.
 
Az ember egyedülálló fizikai-szellemi-lelki(spirituális) énje, az önálló gondolkodásra képesség messze kiemeli õt a teremtett világból. Ha meg az egyedfejlõdés évmillióira gondolunk - ahogyan a "tudományos" darwinizmus hívei oly bõszen állították egy ideig -, feltûnõ, hogy a majmok is megmaradtak majomnak és nem fejlõdtek tovább. Az emberszabásúak sem. Pedig a körülmények adottak voltak, ezt már a földtörténeti kutatások is igazolják.
 
Adódik a kérdés: miért csak az ember "fejl?dött" az õssejt óta? 
 
"A többi lény-faj levált egy-egy fokon, szétterült, s lett belõle millió fajta fû-fa, féreg, rovar, gerinces, hüllõ, madár, emlõs, fõemlõs. Az ember elhagyta õket, s mind feljebb emelkedett. A többi unokatestvérek nem törekedtek Isten képmásává válni" - jegyzi meg találóan Czakó Gábor. És folytatja: "alkalmazkodtak és burjánzottak, színesebbek lettek, erõsebbek, nagyobbak vagy kisebbek. Az egyik megtanult repülni, a másik elfelejtett. Hiába szabadult fel a mellsõ végtagjuk, hiába termeltek többet s lett szervezettebb csapatuk, bõséges táplálékuk, eszükbe sem jutott töprengeni a LÉT értelmén. Hát nem érdekes?..."
 
Nyilván, mert eszük sem volt s nincs is. Csak az embernek van értelme és szabad akarata, halhatatlan lelke. Arra kapta, hogy a teremtett világban felismerje TEREMTÕJÉT s szolgálja. Ne a természetet, az állatokat imádja, mint bálványt, hanem a másik ember szeretetével dicsõítse meg Azt, akinek létét köszönheti.
Sebestyén Péter
A cikk 2014. szeptember 6-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
az ESSZÉ, JEGYZET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2014