vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
ESSZÉ, JEGYZET
Kétségek közt
Jean Buridan Bethune (1300-1359) középkori skolasztikus, a párizsi egyetem rektora elõadásain gyakran beszélt egy szamárról, amelyik elõtt három köteg széna volt ugyanolyan mennyiségben, minõségben, egyenlõ távolságban, nem messze a kúttól. A szamár annyira elbizonytalanodott, hogy nem tudott választani a kötegek között, illetve hogy mivel kezdje, egyen-e vagy igyék elõbb, így éhen és szomjan pusztult. Mi is sokszor vagyunk így, nemcsak mert nem merünk kockáztatni, vagy félünk a következményektõl, hanem mert sokszor mindenik választás jót ígér, és szívünkben, agyunkban sem egyértelmû, hogy melyikkel járunk jobban... 
  
Csapongunk a végletek között, szétfeszítenek vágyaink, s elbizonytalanodva õrlõdünk kétségeink közt: mitévõk legyünk?... Sõt van eset, hogy ugyanazt a személyt, tárgyat-vágyat egyszerre szeretjük és gyûlöljük, mint ahogyan az ellentmondásos szerelem halhatatlan példája, a latin C. V. Catullus szenvedélye jelzi a csapodár Lesbia iránt: "Gyûlölök és szeretek. Mért? Nem tudom én se, de érzem: így van ez, és a szívem élve keresztre feszít" (Szabó Lõrinc ford.). Érzelmeink ritkán egyszerûek és egyértelmûek. Megesik, hogy egyik szemünk sír, a másik nevet. Ebben a kétértelmû lelkiállapotban öröm és bánat, vágyódás és rettegés, gyönyörûség és fájdalom stb. keveredhet. A mindennapi tapasztalat is azt sugallja, hogy az ember megosztott. Kettõsségek, ellentmondások csapdájában, páros fogságában él, sokszor nem tudva, melyiket válassza. Pedig a rossz döntés is jobb, mint a bizonytalanság. 
  
Valóságos vagy kitalált, elvont vagy konkrét, humán vagy reál, elméleti vagy gyakorlati, cselekvõ vagy szenvedõ, személyes vagy tárgyilagos, szép vagy csúnya, férfi vagy nõ, falusi vagy városi, kicsi vagy nagy, kinn vagy benn, fent vagy lent, kövér vagy sovány, látható vagy rejtett (láthatatlan), fizikai vagy szellemi, testi vagy lelki, jó vagy rossz, szép vagy csúnya, fény vagy árnyék, ideges vagy nyugodt, beteg vagy egészséges, öröm vagy bánat, bal vagy jobb, civil vagy hivatásos, szent vagy profán, ünnep vagy hétköznap, szegény vagy gazdag, élet vagy halál... 
  
Kioltják vagy kiegészítik egymást? Nemde két fél egy egész?! A kettõ az egy fele… Tulajdonképpen nem vagy-vagy, hanem is-is. 
  
Egyszer padlón vagyunk, egyszer madarat lehetne fogatni velünk. Azok is mi vagyunk, amikor haragszunk, toporzékolunk, dühbe gurulunk, de azok is, amikor tapintatosak és gyöngédek, a becsületesek és a csibészek is. Bennünk lakik a szent, szintúgy a gazember. 
  
A kérdés, mit kezdünk vele: elnyomjuk, elfojtjuk, letagadjuk, megjátsszuk magunkat, mintha nem lenne, vagy szembenézünk lelkünk bugyrainak sokféle, sötét vagy világosabb, nyilvánosság elé való részével?  Bensõ énünk minden rétege hozzánk tartozik, nincs értelme úgy tenni, mintha nem vennénk róla tudomást. 
  
Olyan könnyen ítéletet mondunk másokról vagy megbotránkozunk bennük. Olyan könnyen beskatulyázunk embereket - mellettünk élõket, házastársat, vezetõket -, s ha személyiségük más oldala villan fel, megütközünk, kiábrándulunk, csalódunk, egyenesen elutasítjuk õket. Holott akkor is ugyanarról az emberrõl van szó. Miért ne férne meg bennünk a jó és a gonosz, miközben persze mindent meg kéne tenni, hogy kevesebb legyen a rosszból és több a jóból? A konkoly és a búza együtt növekszik lelkünk szántóföldjén is (Mt 13,24-43). Kétféle törvényt érzek magamban - írja Szent Pál a rómaiaknak (7,14-25). Bár a jót szeretné tenni, a rosszra áll készen. Tudatában van ennek a belsõ meghasonlottságnak, amit az áteredõ bûn okozott.  Egyfajta kettõsség, a test-lélek, az ösztönök és a szellem küzdelme kíséri végig az embert. Az õsbûn óta ez a szkizofrénia, ez a lelki tudathasadás mindannyiunk sajátja, együtt kell élnünk vele. 
  
Sárból és napsugárból gyúrt össze minket az Úr (Madách: Az ember tragédiája, 15. rész). Alattunk a föld, fölöttünk az ég s bennünk a létra (Weöres Sándor). A föld anyagából teremtett Isten, s az Élet leheletét "fújta orrunkba".  Még Isten angyalai sem tökéletesek, mert nincs testük... Csak Isten a hibátlan. A teremtmények nem azok... De a teremtmények közül csak az ember van olyan kiváltságos helyzetben, hogy korrigálhatja magát, küzdhet a benne és a körülötte lévõ rossz ellen. A különleges isteni hátszéllel, háttérsegítséggel, a kegyelemmel karöltve megerõsítheti akaratát, megedzõdhet a jóban, képes döntéseibe, gondolkodásába, életvitelébe beleégetni, belevinni ezt az isteni többletet. Ez a szentté válás útja. 
  
Nem arról van szó, hogy elmaszatoljuk a jó és a rossz közötti különbséget, nem kiegyezés ez, hanem amikor a csiga gyönggyé szereti a kavicsot. Amikor nem letagadjuk, nem elfojtjuk, nem szépítgetjük a bennünk lévõ rosszat, amikor nem a fellegekben járunk, nem pánikolunk amiatt, hogy ez azért sok, vagy lehetetlen, hanem szembenézünk vele, és tényként kezeljük. S akkor elkerüljük a kétszínûség, az önmegjátszás csapdáját. 
  
Ugyan elveszítettük a belsõ összhangot, a paradicsomi harmóniát, de a vágy utána mindig is megmaradt. Csodálatosan tanúskodnak errõl az általános emberi tapasztalatról a különféle vallások. Ezért van létjogosultsága az erkölcsi küzdelemnek, az önnevelésnek, hogy személyiségünket állandóan neveljük és alakítsuk. Az ember változhat, javulhat. Felülbírálhatja eddigi életét, felülírhatja jellemét és csiszolgathatja. Ha megtapasztalta az ingyenes szeretetet, a létét átölelõ irgalmat, újjászületik, szárnyakat kap. Ezért kiált fel örömében Pál apostol is, ezért szakad fel belõle az örömhír: Milyen jó, hogy van egy Krisztusunk, aki megszerezte a mennyország belépõjegyét! 
  
A pálfordulás mindannyiunk lehetõsége, sõt kötelessége. Éljünk vele. Inkább az a tiszteletreméltó valakiben, ha sikerült megváltoznia, és jobb belátásra tért, mintsem megátalkodva a rosszban kizárja magát az üdvösségbõl. De ehhez nekünk is bizalmat kell szavaznunk a változásra, esélyt adni magunknak és másoknak a szeretetben való felzárkózásra. 
  
Önmeghasonlásunkat, lelki széttöredezettségünket vegyük észre, s próbáljuk egyben, egészben látni magunkat és életünket. Ehhez kapunk segítséget, ha ápoljuk az Istennel való kapcsolatot. Akkor nem veszünk el a részletekben, akkor nem ijeszt meg sem egy jellemhibánk, sem egyéb hiányunk, melynek korlátaiba ütköztünk. Az igyekezet pedig elõbb vagy utóbb, de meghozza gyümölcsét. 
Sebestyén Péter
A cikk 2014. július 13-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
az ESSZÉ, JEGYZET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben  n  Kultúrbolygó (Fúzió Rádió)
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2014