vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
ESSZÉ, JEGYZET
Az Úr városa
Gyermekkoromban nem szerettem a városiakat. Affektáltak, urizáltak, szinte "kitörött a nyelvük" beszéd közben - 'pláne Kati hova mész, sõt a patikába... ilyen direkt idõben?, no ne szimpatizálj' -, és mindig lenézték a falusiakat. Elmaradottnak, primitívnek tartották. Egy kicsit irigyeltem is õket, mert nekik bezzeg már volt autójuk, nem kellett sáros, kivilágítatlan utcákon kutyagolniuk, az üzletekben a polcok roskadoztak az árutól. Persze, amikor autóbusszal mi is bementünk a közeli városba, már urak lettünk. A kirakatok csillogása, a cukrászdák és mozik varázsa, a sok autó, gyár és emeletes épület láttán már kóstolót kaphattunk abból, amit addig csak filmeken láttunk. 
 
Aztán úgy alakult az életem, hogy középiskolás korom óta szinte egyfolytában városon tanultam, laktam, dolgoztam. Megbarátkoztam a tudattal. Hisz' milyen jó, hogy mindent elsõ kézbõl kapok, karnyújtásnyira a fogyasztási cikkek, kényelmesebb élni, víz-gáz-villany bevezetve, tömegközlekedés, pezsgõ kulturális élet, pörgõs éjszakai meg nappali élet, kihívások és komfortzónán belüli lehetõségek, az állandó újdonság, frissesség, a sok inger, hír, értesülés, amely napról napra ér és gondolkodásra, tettekre serkent, mintegy szüntelenül berobbantja életem rakétáját, hogy magasabb hõfokon teljesítsek... 
 
Az ipari forradalmak és a polgárosodás által felgyorsított urbanizáció, városi életmód, no meg a technikai civilizáció valóban gyökeresen átalakította az ember, ezen belül az európai, keresztény kultúrájú ember hétköznapjait, ünnepeit, sõt egész gondolkodásmódját. Mára a város a maga szmogjával, zajával, embertelenül õrült közlekedésével az elidegenedés helyévé alakult, ahol az ember szükségszerûen kikészül. Úgy fizikai, mint pszichés vagy lelki szempontból. Megszûnnek az emberi kapcsolatok, állandó szennyezésnek van kitéve, csend, nyugodtság hiányában hajszolttá, kimerültté s végül frusztrálttá válik. Nincsenek közösségi kapaszkodók, egyre önzõbb, kizsigereltebb lesz, elszakadva saját léte gyökereitõl. 
 
A paraszti kultúrában még volt rendje, ritmusa a munkának, a naptári év különbözõ idõszakainak, az évszakoknak, az ünnepek és hétköznapok váltakozásának. Ott még látástól napnyugtáig dolgozott, tiszta levegõt szívott, a természet pulzusát érezte. Ezzel szemben a neonfény, a spotlámpák, az éjszaka is tündöklõ reklámlogók világánál, az elektronika varázskütyürõi közelében már egybefolyik az éjjel és a nappal, a hétvége és a munkanapok egyaránt. A falusi ember még ismerte a szomszédját, a falu gondját-baját, tisztelte papját, jegyzõjét, tanítóját, s õk is viszont..., kalákába állt, ha a szükség úgy hozta. A városi bürokráciában már személytelenné válik az ügyintézés, a munka, a bevásárlás, sõt már egy kávéházi találkozás is. Amíg a falusi ember életében még voltak szent dolgok, létezett szakralitás, amikor megilletõdve, tisztelettel és áhítattal vette le kalapját a harangszó hallatán, addig a városi ember már állandó zajban él, elkábítják a média reklámjai és hírözöne, arctalan, jellegtelen olvasztótégely masszája lett, ahol már gyanús és fárasztó a csend, idegesen kapkod a mobilja után még a templomban vagy egy 'agyeldobó' rockkoncert alatt is... 
 
A városi ember deszakralizálódott. Számára már jóformán semmi sem szent. Inkább a profánt bálványozza, amibõl haszna van, ami azonnali élvezetet nyújt és kényelmet biztosít. A vallásos szertartások, hagyományok, szimbólumok elvesztik jelentõségüket, kiürülnek, nem hajtják õt belülrõl, nem sokat jelentenek neki. Szerinte Isten csak a butáké, az elmaradottaké. A vallásos hit, mint valami vidéki hagyomány, pusztán csak gyermekkori emlékként dereng fel, mivel õ már kinõtt belõle. Azzal, hogy városra került, maga is felvilágosult. Ugyanakkor áhítattal áll sorban a bankfiók elõtt, és órák hosszat képes eltölteni a fodrásznál vagy az edzõteremben. Testét elkényezteti, lelke-szelleme viszont koplal vagy elkorcsosodik. 
 
Elmerengek, vajon jót tett az emberiségnek, nekünk, a hirtelen városiasodás? A száguldó fejlõdés? Csupa áldás ez a nagy kényelem? Ugye, hogy a városban minden milyen egycsapásra elérhetõ: információ, áru, ügyintézés, minõségi szolgáltatások... Könnyebb megszokni, hogy minden készen a rendelkezésünkre áll a tömbháztól a bevásárlóközpontig. 
 
Szent Ágoston az Isten városáról írt mûvében szembeállítja az ember és az Isten országát (De civitate Dei). Ahogyan már a Bibliában olvassuk: Babilonban az emberek égig érõ tornyot akartak építeni. Bábel, vagy a mai Irakban ismerõsebb nevén Zikkurát valóban csodálatos, piramisszerû építmény. Csigavonalban emelkedik a magasba. Azért építették, hogy ezzel meghódítsák az eget, eljussanak az isteni szférához. Hátha így megistenülnek... 
 
De gondoltuk volna, hogy az istentelen Babilon elõtt jóval korábban, Kr. e. 5000 évvel már létezett egy olyan civilizáció, ahol, akárcsak az Édenkertben, béke és szeretet uralkodott? 
 
Az Indus-völgyi Harappa kultúrában például a város keleti része szabályos négyzetrács utcaszerkezetû volt, ahol a kb. 9 méter széles észak-dél irányba tájolt fõutat, mintegy 200 méterenként derékszögben, keskenyebb, kelet-nyugat irányba tájolt utak keresztezték. Ezeket a keskeny utakat üzletek és mûhelyek szegélyezték. Az egymást keresztezõ utak által kialakított tömböket 1,5 méter széles kanyargós utcácskák hálózták be, amelyek a helyben lakók mindennapi közlekedésére szolgáltak. A házak szobái egy központi udvart fogtak körül, melynek egyik oldalán általában egy kis kút volt, amihez fürdõszoba és WC csatlakozott. A szennyvíz a falba épített kifolyón keresztül a ház emésztõgödrébe folyt, ahonnan az utca szintje alatt futó fedett csatornákba vezették tovább. Voltak kétszintes házak is, ahol a vízvezeték az emeletet is ellátta. Volt konyhájuk sütõkemencével s ismerték a szemétledobót! Mohendzsódárót igazán híressé mégsem a városi életmód eddig felsorolt kellékei tették, hanem a nagyjából egyforma vályogtégla házak több kilométeres sora, melyek felszereltsége, berendezése széles tömeg kiegyensúlyozott jólétérõl tanúskodik. Az Édenben találtakhoz hasonlóan, az Indus völgyében is létezett csatornahálózat. 
 
A Harappa kultúra jelentõs városa volt Dholavira, ahol megmaradt a cca. 5000 éves víztározója is, ahonnét a kerámiavezetékeken keresztül kapták a mosdó- és ivóvizet a lakosok. 
 
A régészek nem találtak háborúra és erõszakra utaló jeleket: fegyvereket, tömegsírokat, és mindmáig gondban vannak nyelvük és írásjeleik megfejtésével. 
 
Habár az ószövetségi város alapvetõen az istentelenség, a gonoszság színhelye, Isten mégsem vonul ki onnan. Sion hegyén építi fel szentélyét és a Jelenések könyve szerint a mennyei Jeruzsálemben akar lakni övéivel. A kereszténység legelsõ központjai is városok voltak. Kereskedelmi, kulturális központok, ahol több ezer ember lakott és megfordult. Az apostolok és az elsõ tanítványok ott hirdették az evangéliumot. 
   
Nos, akkor állítsuk szembe az ember városát Isten országával? Az ember alkotta mesterséges képzõdményeket a lelkekben épített isteni lakóhellyel? Egymást kioltja tán az ember által, saját szakállára összetákolt, mesterséges világ, a tudomány és technika világa és az Isten teremtette természetes világ? Van alapja aggodalmunknak, miszerint az istentelen Szodoma és Gomorra városa - amely egész halódó civilizációnkat leképezi - egyszer csak a szemünk láttára összeomlik, kipukkad, mint a kisgömböc, hisz' már nincs hová fejlõdnie?... Mondhatjuk-e nyugodt szívvel, tiszta lelkiismerettel, hogy minden rossz, amit az ember alkotott, például technikai civilizáció, iparosodás, életszínvonal növekedése, egyszerûen mindaz, amit értelmünkkel, tudásunkkal, alkotóerõnkkel a fejlõdés szolgálatába állítottunk és elértük ezt a csodálnivaló mikrokozmoszt? Vagy pedig ez már az a szint, ami kicsúszott az ellenõrzésünk alól, és belátható idõn belül maga alá temet, tehát meneküljünk tõle?... Vissza a természetbe, a természetközeli létbe. 
 
Nap mint nap azt látjuk, hogy a városok terület- és levegõhiánnyal küszködnek. Bekebelezik a környékbeli falvak, települések telkeit, erdeit. A városoknak egyre nagyobb szükségük van sok és egyre több nyersanyagra, energiára, embertõkére, hogy a pénz-piac-profit telhetetlen, feneketlen kútjába utánpótlást pumpáljanak. Nem csoda, ha a városi emberek vidéken építenek hétvégi házakat, a zöldbe menekülnek a mérgezõ füstköd elõl, s az sem, ha a falusiak is csak pénzt keresni és vásárolni járnak be a városba. 
 
Lehet-e áldás a városi életmódon? Ad-e hozzá valamit emberségünkhöz, hitünkhöz, érettségünkhöz az, hogy egyre többen városiak lettünk? Mit kezdünk ezzel a helyzettel? Büszkék vagyunk rá, élvezzük elõnyeit, de teszünk is valamit érte? Valóban beszûkít a falu, tényleg kiteljesít a város?... 
 
Úgy gondolom, gyávaság lenne itt hagyni a várost, s mindazt, amit felépítettünk. A patkányok szoktak elsõként menekülni a süllyedõ hajóról. A Teremtõ értelmet és felelõsséget ruházott ránk, amikor ránk bízta a világot, hogy "hajtsuk uralmunk alá". Vagyis amit Isten teremtett, az jó. A civilizáció is. Ha emberré válásunkhoz szükséges volt a közösség, a falu vagy a város, akkor elsõsorban ott kell élnünk, emberként. Ezt az életteret tegyük élhetõvé, lakhatóvá. Ne kiszívjuk a falu erejét (csendjét, zöld övezetét, erõtartalékait), hanem kölcsönösen segítsük és erõsítsük egymást. Hogy otthon érezzük magunkat benne. 
 
Henri Boulad egyiptomi jezsuita 1993 májusában egy genfi elõadásában korunk borúlátó jövõképével szemben egy reményteljes, sokat sejtetõ víziót vázolt fel. Ennek lényege, hogy épp a keresztény örömhírrel kell megszelídítenünk ezt az elvadult, profitéhes, elembertelenítõ városi felfogást. 
 
Mert a város esély egy új világ megteremtésére. Újfajta, városon is élhetõ hagyományokat kell teremtenünk. A világhálós korszak médiás felhasználásával, a személyközi kapcsolatok újrafelépítésével öntudatosabb, élhetõbb kis- és nagyközösségi élettereket építhetünk. Egyházi viszonylatban az is megfigyelhetõ, hogy a városi egyházközségek - a lelkiségi csoportoknak, különféle bázisközösségeknek köszönhetõen - érettebb, felelõsebb hittel, elkötelezettséggel rendelkeznek. Amíg falun a hagyomány, a falu szájától való félelem vagy megszokás tartott fenn egy ünnepet, legyen az profán vagy egyházi vonatkozású, addig a városi élettérben nagyobb szerepet kap a személyes meggyõzõdés és szolgálatkészség. 
   
A város a választás helye. És noha szinte már elviselhetetlenül nagy a választék, és néha túlzottan szakosodtunk és széttördeltük az élet különféle területeit, egy újfajta egységszemléletet alakíthatnánk ki. Újrarendezve sorainkat, lebontva elõítéleteinket vagy kibújva a számítógép magányából, ebben a városi értékdömpingben és sokszínûségben, szabad szeretettel szõhetnénk egy Lélek által irányított közösség szálait. S itt már nem a körülmények, a szokások súlykolnák belénk mindazt, ami jó, igaz, értékes és idõtálló, hanem felelõs, tudatos döntésünk, amelyben ráébredtünk, mennyire fontosak vagyunk egymásnak. 
 
A korszerûség még önmagában nem rossz. Mindazt, amit pénzünkkel, fejlett technológiánkkal elértünk, azt Isten és a közösség szolgálatába állíthatnánk. Ehhez több bátorságra, leleményességre, ötletességre, kreativitásra volna szükség. A városi ember könnyen a felelõtlenség csapdájába esik, hiszen azt gondolja, pénzéért elvárhat mindent, az neki jár. Holott a városi ember is ember marad, akinek szüksége van a közjó, a rábízottak iránti felelõsségre. A várost is mûvelni kell, nemcsak a földet, s ez lelkünk-szellemünk, testi-lelki egészségünk mûvelésével jár. Ha igényesek vagyunk az áruk minõsége tekintetében, legyünk igényesek az értékválasztásban, a kapcsolatok ápolásában, a szeretet gyakorlásában is. 
 
A városi ember szeret elbújni a tömeg szoknyája mögé. De a felnõtt, keresztény polgár nem arctalan. Meri vállalni hitét, elveit, hovatartozását, és városi körülmények között is megtesz mindent kultúrája, hite ápolásáért. Ki mer állni közössége ügyeiért, kész síkra szállni a rábízottak érdekében, hallatja szavát és küzd az igazságtalanságok láttán. Neki nem mindegy, mivel táplálja lelkét-szellemét. Képes fejlõdni, személyiségét stimulálni. A pezsgõ élet, az állandó készenlét és az újra, frissre nyitottság termékennyé teszi õt, kreativitásra ösztönzi, lelki növekedésre készteti, és nem hagyja nyugton. Carlo Caretto lelki író szerint városban is lehet pusztai magányunk. Ott is meg tudjuk élni a belsõ csöndet, ott is lehetünk kettesben Istennel. Befelé hallgatva. Elengedve a zajokat, a külsõ nyüzsgést. A televízió távirányítótóját is ki lehet kapcsolni. Fészbuk nélkül több lesz a szabadidõnk... 
 
A városi embernek sem szabad elfelejtenie, honnan jött, mi a feladata, s hogy Isten milyen küldetést szabott ki. Az eltáposodás, a lelki lerongyolódás károsabb, mint az ipari környezetszennyezés. Ne csak örüljünk a kiépített út- vagy csatornahálózatnak, hanem tartsuk karban spirituális "felszereltségünket" is. 
 
Szakemberek csodálkoznak, milyen könnyedén alkalmazkodtak a madarak, a házi- és vadállatok a városi életmódhoz.  S mi épp a Szentlélek "leleményességét" vonnánk kétségbe? Isten újjáteremtõ Lelke újabbnál újabb, meglepõ és újszerû impulzust képes adni a városi életvitelben is, hogy észleljük, érzékeljük jelenlétét... 
 
Tízezer évvel ezelõtt az ember egyszer csak felfedezte a földmûvelést és letelepedett. Megszületett az elsõ falu. Majd ilyen kis ideggócokká váltak mindazon helyek, ahol emberek éltek. 
 
A városnak is az a szerepe, hogy a közösség központjaként egybefogja az erõket, lecsapolja, és egy közös cél felé terelje az energiákat és talentumokat. Hogy ne elszigetelten, egymás tudta nélkül vagy egymással párhuzamosan csordogáljanak erõink, hanem közösen valósítsuk meg az isteni akaratot. Mint egy nagycsalád, ahol az emberek ismerik egymást, testvérként éreznek egymás iránt és úgy érik el életük célját. Ez az emberléptékû város, ez az újfajta idõk jele teszi idõszerûvé a Jelenések könyvének látomását: az emberek fiai között már épülhet a mennyei Jeruzsálem... 
Sebestyén Péter
A cikk 2014. július 3-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
az ESSZÉ. JEGYZET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben  n  Kultúrbolygó (Fúzió Rádió)
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2014