vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
SZÍNHÁZ
Közeleg Az Õrült Nõk Ketrece bemutatója
az Átrium Film-Színházban
Július 12-én mutatja be az Átrium Film-Színház Jerry Herman és Harvey Fierstein többszörös Tony-díjas musicaljének, Az Õrült Nõk Ketrecének magyar változatát, Alföldi Róbert rendezésében, Hevér Gábor és Stohl András fõszereplésével. 
  
Alföldi Róbert, Gergye Krisztián - fotó: Mészáros Csaba
  
A zenés vígjáték alapjául szolgáló színdarabot nagyon sokan ismerik, köszönhetõen a korábbi színházi bemutatóknak és a világsikert aratott filmnek. A történet szerint a transzvesztita fellépõirõl híres mulató tulajdonosának, Georges-nak (Hevér Gábor) és élettársának, Albinnek (Stohl András) egy napon áldozatot kell hozniuk a szeretetért. Meg kell változtatniuk az életüket, fel kell adniuk mindazt, amiben hisznek. Ezen a próbatételen egy szerettük boldogsága múlik. Vajon mi lesz ennek az ára? 
  
A mostani bemutatóra újrafordított szövegû, a 2010-es Broadway-felújítás hangszerelésével hazánkban elõször játszott magyar változatot Alföldi Róbert állítja színpadra. A rendezõ ígéri: a történet ugyan semmit sem változik, az elõadás azonban merõben más lesz ahhoz képest, amilyen kép él a nézõben Az Õrült Nõk Ketrecérõl. Mint mondja: a szerelemrõl és a szeretetrõl szeretne beszélni a színpadon. Az elõadás azonban többek között a képmutatás okairól és következményeirõl, a szabadságról és a felelõsségrõl is szól majd, hisz' ezekrõl ma Magyarországon nem lehet eleget beszélni. 
  
A további szerepekben Fehér Balázs Benõ, Csobot Adél, Józan László, Fehér Tibor, Parti Nóra, Mihályfi Balázs, Hullan Zsuzsa és Nagy Dániel Viktor látható. A népes szereplõgárda mellett nyolcfõs tánckar vesz részt az elõadásban, amelynek tagjait a rendezõ és a koreográfus, Gergye Krisztián áprilisban egy castingon választotta ki. A díszletet Menczel Róbert, a jelmezt Tihanyi Ildi tervezi, Jerry Herman többszörös díjnyertes muzsikáját a Csengery Dániel vezette zenekar játssza. A Gothár Péter rendezte Vaknyugat és a Znamenák István rendezte Igenis, miniszterelnök úr! után a Kultúrbrigád és az Átrium harmadik közös bemutatójaként létrejövõ elõadás július hónapban szerepel a budai színház mûsorán. 
  
*
  
Szembenézés, bekapcsolás, megmérettetés  
Beszélgetés Fehér Balázs Benõvel 
  
Végzõs színészként a harmadik rendezésén van túl Fehér Balázs Benõ. A huszonhárom éves fiatalember legutóbb Boris Vian Tajtékos napok címû mûvét álmodta színpadra, az elõadás a POSZT OFF programjában nagy sikert aratott a közönség és a szakma körében is. Izgalmas helyzetet kínál az általa rendezett Bûn és bûnhõdés is, ezt az elõadást egyszerre csak egy nézõ nézheti, a jegyekre licitálni lehet. Nyáron színészként kapott különleges feladatot: Az Õrült Nõk Ketrecében Jean-Michelt, a fõszereplõk fiát alakítja. 
  
Fehér Balázs Benõ a Téli utazás címû elõadásban - fotó: Dudás Ernõ
  
- Hogy jön olyan helyzet, hogy egy színészhallgató egyszer csak elkezd rendezni az egyetemen? Hogy lettél színész mellett rendezõ? 
  
- Fekete Ádám dramaturggal belsõ indíttatásból Dosztojevszkij Bûn és bûnhõdés címû mûvével kezdtünk el foglalkozni. Mindketten vágytunk arra, hogy megcsináljuk színházban. Másrészt rengeteg kérdésem volt a színészettel kapcsolatban. Nem azzal, hogy szeretném-e ezt csinálni, hanem az osztálytársaimat jobbnak láttam magamnál. Talán e kezdeti kérdések, problémák vezetettek oda, hogy rendezéssel kezdtem foglalkozni, konkrétan a Bûnhõdéssel. 
  
- Ez az, amit egyetlen nézõnek játszanak a színészek? 
  
- Igen, a Jurányiban lehet megnézni az elõadást. Licitálni lehet minden elõadás egyetlen jegyére. Régebben a szakmabelieknek mutattuk meg, a tanárainknak, de szerettük volna kinyitni a "civil" nézõknek is. Aki a legtöbbet ajánlja egy jegyért, az nézheti meg az adott elõadást. Decemberben kezdtük el a licitálást. Azóta tizenhat elõadás volt belõle, ami tizenhat nézõt jelent. 
  
- Milyenek a tapasztalatok? Speciális élmény lehet, hogy tizenvalahány színész egy embernek játszik, mindkét oldalon. Nem lenne jobb kiállni háromszáz nézõ elé és ott meghajolni? Vagy ez máshogy mûködik? 
  
- Úgy mûködik, hogy a fõszereplõ, Raszkolnyikov székébe ültetjük a nézõt. Nem késztetjük cselekvésre, de felajánljuk, hogy eljátssza a "szerepet". Õ dönt: ellenáll vagy bekapcsolódik. Színészi szempontból azért izgalmas, mert nagyon kell figyelni arra, hogy a nézõ hogyan reagál. Különféle attitûddel érkeznek. Általában azzal, hogy meg szeretnének felelni a tizenhárom, nekik játszó színésznek, és emiatt reflexszerûen bizonygatják, hogy igen, értik, mi van, figyelnek, de ez a bizonygatás pont azt eredményezi, hogy valójában érzékileg nem tudnak részt venni az elõadásban. Ezt is fel kell tudnunk oldani. 
  
- Ez menet közben történik, mondjuk hátul jeleztek egymásnak?  
  
- Nem. Mindenki, aki bent van, megérzi az attitûdöt, amivel találkozik. Ha van rá igény, beszélgetünk is utána a nézõkkel, de valakinek az tesz jót, ha egyedül marad. Fel szoktam ajánlani a lehetõséget a megbeszélésre. A legerõsebb visszajelzés az volt, amikor egy középkorú férfi azt mondta, hogy ez az élmény hozzásegítette õt egy nagyon erõs családi tragédia feldolgozásához. Persze ez nyilván nem ilyen gyorsan történik, de egyáltalán, hogy ezt megosztotta velünk, hogy felmerült, hogy ez segíthet neki, az szerintem a legtöbb, amit egy elõadással elérhetünk. 
  
- Rendeztél még két elõadást, a Hitgyógyászt és a Tajtékos napokat, az egyik tavaly, a másik idén szerepelt a POSZT OFF programjában, igen nagy sikerrel. Ezeken ugyan több nézõ van, de mindkét elõadás sajátos térben, vagy helyzetben játszódik. Miért játszol ezzel: térrel, közeggel, kontakttal? Nem elég, hogy leülnek egymás mögé sorban az emberek, és nézik a színpadot? Ezek elég erõs hatások. 
  
- Ez a fajta közvetlenség a nézõvel részemrõl inkább ösztönös. Az egyoldalú befogadás, ami nem vár reakciót a nézõtõl, számomra unalmas. Nem akarom, hogy biztonságban érezze magát a nézõ, nem úgy értem, hogy fenyegetve legyen, hanem, hogy intellektuális és érzéki értelemben bekapcsoljon. Ezzel valóban próbálunk játszani, a játékmódot is befolyásolja minden alkalommal. Afféle jólesõ súlyt szeretnék a nézõkre helyezni, hogy valamilyen módon részesei legyenek a dolognak. A Bûnhõdésben ez a gesztus egyértelmû, a Hitgyógyász esetében a színészek egy kis térben közvetlenül beszélnek a nézõkhöz - ez a színészeknek is jó, mert mindig más reakciót kapnak a nézõktõl. Ilyen formában fokozottan érzõdik a nézõi reakció. 
  
- Színészként mi adta neked a legtöbbet az egyetemen? 
  
- A Peer Gynt, mert egyrészt jókor jött: harmadik év végén, amikor kicsit megéreztük, hogy nem lesz több dolgunk az egyetemen, elkezdünk szétszéledni, másrészt maga az anyag az a gyávaságaimmal való szembenézésre késztet. Az ötödik felvonásban játszottam Peert, ami visszatekintés nyolcvanéves korából eddigi életére. Nem az volt a fontos, hogy mennyi idõs, hanem a félelmei, amikkel szembe kell szállnia. Peer Gyntnek kisiklik az élete. Jelszava, hogy légy önmagad. A jelszó valódi tartalmával való szembenézés az ötödik felvonás konfliktusa.  
  
Fehér Tibor, Józan László, Fehér Balázs Benõ és Nagy Dániel Viktor
Az Õrült Nõk Ketrece olvasópróbáján - fotó: Mészáros Csaba
  
- Ezt is speciális helyen játszottátok, a filmes tanszék kertjében. Sõt, a híres hagymahasonlatot a kerti sufniban mondod el. Az milyen élmény, hogy változó, természeti közegben teremtetek színházat, vagy éppen hogy lekiabálnak a lakók a próbák vagy elõadások alkalmával? 
  
- Zsótér Sándor rendezõ - az osztályfõnököm - mindig azt mondta: szembeszállni a természettel. Nem tudunk olyan természetesek lenni, mint egy mókus, ami épp fölszalad a fára. Azt tudomásul kell venni, hogy amiben játszom, az több, mint én, és ez ad valamifajta plusz akarást, hogy ezzel szembemenjek, másrészt egy gazdag, élõ környezeteben folyamatosan történnek olyan dolgok, amik hirtelen más értelmezést adnak az egész szövegnek (harangoznak a háttérben), vagyis ha megszólal egy harang egy bizonyos mondatnál, akkor az aláhúzza, vagy éppen ellenpontozza az adott szituációt. A környezet történéseire folyamatosan figyelnünk kellett. Van egy jelenet, amikor a legvégén találkozik Solvejg és Peer, ezt Ostorházi Bernadettel egy sírgödörben fekve játszottuk. Egyszer leszállt mellénk négy galamb, és körbeálltak minket. Csodálatos volt. Múltkor a haldoklásos jelenetem alatt eleredt az esõ. Egy résznél összekentem magam sárral, és a legvégén, amikor jött Solvejg, az ereszben összegyûlt esõvíz alá mentem, hogy megtisztítsam magam. Ezek olyan apró változások, amik nekem is sokat adnak, és a nézõ is észleli, hogy ezek ott megszületõ ötletek. 
  
- Hogy találkozik benned a színész és a rendezõ én? Amikor színész vagy, akkor is próbálsz úgy figyelni, mint egy rendezõ, és amikor rendezõ vagy, színészként is gondolkodsz?  
  
- Rendezõként segít, hogy színész vagyok. Segít, mert megvan a vágyam, hogy lássam, milyen folyamatoknak kell lezajlania egy színészben. Jobban látom a gátlások okát, kísérletet tudok tenni azok feloldására - ez mind abból ered, hogy állok a másik oldalon is. Színészként elhagyatottabb vagyok, kevésbé segít a rendezõ énem, sokszor inkább csak arra ad lehetõséget, hogy "én ezt nem így csinálnám, és az úgy mennyivel jobb lenne", ami gõg, és idõvel levetkõzöm. Mindig a saját feladatommal kell foglalkoznom, nem a máséval - ezzel nem azt mondom, hogy a színésznek nem kell ötletet hoznia, dehogynem, de a saját szerepével kell foglalkoznia. Egy próba akkor mûködik jól, ha mindenki felelõsen a saját dolgával törõdik.  
  
- Szerepet kaptál Az Õrült Nõk Ketrece címû musicalben, Jean-Michelt játszod, ami a klasszikus szerepköröket illetõen bonviván szerep. Ez klasszikus musical lesz? 
  
- A próbák alapján nagyon úgy tûnik, hogy nem... Megpróbáljuk megfogni az emberi oldalát, nem sémák szerint mutatunk egy szerelmes bonvivánt, hanem meg akarjuk keresni a motivációját. Nem egy negédes szépfiú, hanem egy srác, akinek nagyon határozott célja van, amit minden körülmények között el akar érni. Egy ügye van: hogy összejöjjön a házassága, és ne derüljön ki, hogy a szülei melegek. Az a fordulat érdekes benne, hogy a közeget és a gondolkodást, amiben gyerekkora óta mozog, amit muszáj elfogadnia, és amúgy - nem problémamentesen ugyan, de - el is fogad, egyszer csak felülírja benne a szerelem, a saját érdekei. Annyira elvakítja, hogy még a saját szüleit is elárulja és meghazudtolja. Elõször nem látja át, mit tesz, hiszen az a bizonyos cél lebeg a szeme elõtt, amit tûzön-vízen át meg akar valósítani. Az igazán szép az lesz, amikor ráismer arra, hogy elárulta a szüleit. 
  
- Ez a második munkád Alföldi Róberttel, õ rendezte a Kabaré vizsgátokat, amit a Nemzeti Színházban mutattatok be. Hogy adódott, hogy ismét együtt dolgoztok? 
  
- Azt nem tudom, errõl a rendezõt meg a producereket kell megkérdezni, õk csinálták a szereposztást. Számomra megtisztelõ, és minden tekintetben kihívás volt a felkérés: a szerep is, a helyzet is, a munka is. Nagy örömmel vállaltam. Fontos szempont volt, hogy a Kabaré után úgy éreztem, maradtak szakmai tartozásaim Alföldi felé, és reménykedem, hogy ebben szerepben ezeket tudom törleszteni. Másrészt prózai osztályban végeztem, és ugyan volt zenés kurzusunk, Horváth Csaba és Oszvald Marika vezetésével, de önmagában a feladat újdonság számomra. Örülök a lehetõségnek, mert az énekhangom önmagában nem predesztinálna a szerepre, de mégis bíznak abban, hogy ezt a figurát tudom majd képviselni. Borzongat a feladat és vágyom a megmérettetésre.  
  
- Hogyan dolgoztok? 
  
- Alföldi viszonylag kész, stabil dolgokat kér általában, az ok-okozati összefüggésekre és a közlés tartalmára teszi a hangsúlyt, közben sok mindent megmutat. mint egy koreográfiában, meg kell találnom, hogy melyik elemet hogy töltöm meg. A Kabaréban ez a munkamódszer újdonság volt számomra, de most már tudtam, hogy így lesz, amire készülnöm kellett, mert általában olyan rendezõkkel találkoztam, akik a megvalósítást a színészre hagyják, és sokkal inkább szándékokból vezetik le a cselekvéseket. Alföldinél fordítva. Ez kívülrõl befelé való építkezés, ami számomra nehezebb feladat, de különösen tanulságos munka. Rendezõként is nagyon hasznos találkozni vele, aki ennyire határozottan képviseli, mit akar, és ennyire ösztönösen tudja, kinek mi áll jól, és azt kéri. Stohl Andrással és Hevér Gáborral próbálom a legtöbbet. Nagyon izgalmas ilyen rutinnal és tapasztalattal rendelkezõ színészekkel dolgozni, figyelni õket, hogyan próbálnak. Nagyon jól. Ebben a kívülrõl befelé haladó munkamódszerben hirtelen, egyik pillanatról a másikra tudnak nagyon jó megoldásokat hozni, és nagyszerûen egymásra vannak hangolva Alföldivel. A felkészültség is elképesztõ, amivel bejönnek egy próbára. Van mit tanulnom. 
  
Fehér Balázs Benõ és Hevér Gábor Az Õrult Nõk Ketrece olvasópróbáján - fotó: Mészáros Csaba
  
- Milyen munkáid vannak még? 
  
- Július 12-én mutatjuk be az elõadást az Átrium Film-Színházban, majd júliusban szinte végig játsszuk. Szeptember 6-án lesz a bemutatója Donizetti Csengõ címû operájának az Operaház melletti Sfinx teraszon, ezt én rendezem. Az addigra végzõs rendezõhallgatók közül még hárman fognak ott létrehozni egy-egy produkciót, illetve az osztálytársam, Viktor Balázs, akit a Philoktétész címû rendezése alapján választott ki Anger Ferenc - engem pedig a Hitgyógyásznak köszönhetõen. Utána pedig, ha minden jól megy, a Vígszínházban játszom néhány szerepet, illetve az évadban egészen biztosan dolgozunk a Kultúrbrigáddal egy újabb elõadáson is, amit én fogok rendezni. 
  
Interjú: N. I. D.
A cikk 2014. június 26-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
a SZÍNHÁZ rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben  n  Kultúrbolygó (Fúzió Rádió)
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2014