vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
SZÍNHÁZ
Parti Nóra: Változás minden hetedik évben
Hideg politikus az Igenis, miniszterelnök úr!-ban, családját féltõ anya Az utolsó pohárban, bõvérû étteremtulajdonos lesz Az Õrült Nõk Ketrecében, a most bemutatott Fekete leves címû filmben is játszik, miközben a szabadúszást választja a kiszámítható és nyugodt társulati tagság helyett. Parti Nórával beszélgettünk. 
  
- A következõ évadtól már nem leszel a Bárka Színház tagja. Hét évet töltöttél a társulatnál. Miért döntöttél az elszerzõdés mellett? 
  
- Nem volt könnyû döntés. Ezt a hét évet nagyjából gyesen töltöttem, de mindig vissza-visszamentem a színházba. Egy ideje azonban úgy éreztem, ott nem tudok tovább fejlõdni. Szakmailag nem kaptam olyan feladatokat, amelyekbõl tanulhattam volna, emiatt elkezdtem jobban figyelni. Az élet pedig szerencsére kínált olyan lehetõséget, ami megerõsített abban, hogy lépnem kell. Szerepet kaptam az Átrium Film-Színházban látható Igenis, miniszterelnök úr! címû elõadásban, amit Znamenák István rendezett. A Kultúrbrigád keresett meg ezzel a felkéréssel, és ennek a közös munkának lettek olyan hozadékai, amik megerõsítettek abban, hogy igenis léphetek. Kétgyermekes anyukaként elindulni szabadúszni nem olyan, mint amikor az embernek nincs családja, de ennek köszönhetõen bátran ugrottam. Mindössze egy elõadást, A teljes tizedik évadot játszom tovább a Bárkán. 
  
Parti Nóra
Parti Nóra - fotó: Mészáros Csaba
  
- Az Igenis, miniszterelnök úr! esetében miért mondtál igent a felkérésre, mi az, amitõl úgy tûnt számodra, hogy lehetnek hozadékai ennek a munkának? 
  
- Amikor elkezdtük csinálni, akkor még nem tûnt így. Mindig a jelenben gondolkodom, az nem járt a fejemben, hogy lesz-e ebbõl majd valami. Amikor a Kultúrbrigád megkeresett, elmondták a címet, a szereplõket, és hogy Znami rendezi, ha jól emlékszem, visítottam örömömben. Znamival régóta dolgozom együtt, nagyon szeretem a vele való munkát, mindig új dolgokat tanít nekem, rengeteget fejlõdöm általa. Szóval egyrészt õ garancia volt, másrészt izgatott maga az anyag, ahogy az Alföldi Róberttel és a Hevér Gáborral való közös munka is. Ficza Istvánt akkor még nem ismertem, Némedi Árpival viszont szintén évek óta dolgoztunk együtt. Egyértelmû volt az igen. 
  
- Alföldi Róbert igazgatód is volt a Bárkában. 
  
- Igen, életemben elõször Robihoz szerzõdtem színházhoz - elõtte végig szabadúsztam. De az elsõ éve alatt várandós lettem, és mire visszamentem, õ már nem volt ott. Egy közös munkánk volt, a Szentivánéji álom, ami viszont nagyon-nagyon jó volt.  
  
Hevér-Parti: Igenis, miniszterelnök úr! - fotó: Mészáros Csaba
  
- Azt mondod, hogy az Igenis, miniszterelnök úr! elején még nem látszott, hogy mi lesz belõle. Mi változott? 
  
- Nekem nagyon nehéz munkafolyamat volt. Egyrészt mert szerintem színházilag nem voltam tréningben, másrészt ugyan Znamival ismertük egymást, de itt bekerültem olyan, általam nagyra tartott kollégák közé... szinte nem is hittem el, hogy tényleg ilyen nagyszerû körben dolgozhatok. Szerintem a próbaidõszak elsõ háromnegyede azzal telt, hogy örömtõl csillogó szemmel bámultam ezt a csapatot, ahogy és amit csinálnak - Znami sokszor rám is szólt, hogy ne mozizz, csináld! Mit mondjak, tényleg belefeledkeztem abba, hogy néztem, hogyan játszanak a többiek, mit csinálnak, milyen ügyesek. Miközben az anyag igen nehéz volt, hiszen ez egy társalgási darab, kifejezetten nagy szakmai tudást igényel, egyszerûen azért, hogy mûködjenek a poénok. Soha nem játszottam még ilyenben, Magyarországon ez nem divatos mûfaj. Pláne közéleti témában. Másrészt meg a szerepem, Claire Sutton, meglehetõsen távol áll tõlem: a higgadtsága, a zártsága, ahogyan vág az agya - nekem nagy meló volt, mert én civilben szétesett vagyok, gesztikulálok, leverek mindent, õ meg egy nagyon szuperül egybe fogott nõ. Komoly feladat volt, mivel nem volt meg hozzá a technikai tudásom. Még most is tanulom, szinte minden elõadás után megbeszéljük a csapattal, mi történt. Nekem sokkal könnyebb olyat játszani, amit ösztönbõl meg tudok fogni, mint olyat, amit meg kell formálni. 
  
- Nemsokára a huszonötödik elõadásnál tart az Igenis..., és mind teltházzal ment le. Lehetett sejteni, hogy ekkora sikere lesz? 
  
- Szerintem igen. Persze nem, de ahogyan a Kultúrbrigád mûködik, az garancia volt erre. Hogy is fogalmazzam ezt? A magyar színházi szakmában sok helyre jellemzõ, hogy a levegõbe beszélnek emberek. Õk viszont pontosan tudják, hogy mit csinálnak és miért. Az a legelsõ pillanattól világos volt, hogy nem csinálunk hülyeséget, van célja, mögöttese, több rétege ennek a munkának, színházi, társadalmi, emberi értelemben egyaránt. Másrészt a darab is olyan, hogy sok mindenkit be tud vonzani, ahogyan a benne szereplõk is. Remélem, még évekig menni fog. 
  
- Sikeresen indult, mégis kicsit féloldalas volt ez az évadod, mert elkezdtetek próbálni egy elõadást, ami végül nem valósult meg... 
  
- A Rovarokat a Bárkában, Vidovszky György rendezésében. Végül szerencsére bemutatják a következ? évadban, de én nem leszek benne. 
  
- Viszont játszol a Stúdió K-ban Harold Pinter Az utolsó pohár címû darabjában, amit Szikszai Rémusz rendezett. Az az elõadás miért fontos neked? 
  
- Hiszek az ember életében lévõ fázisokban, a hétévenkénti megújulás periódusában... Én sokáig nem voltam szerzõdésben egy színháznál sem, az alternatív közegben mozogtam, hasonló társulatoknál, mint akikkel Az utolsó pohárt csináltuk. Sokáig errõl szólt az életem. Utána adta a Jóisten a gyerekeket, és pont jött hét nyugisabb évem a Bárkában. Érdekes, hogy hirtelen vége lett ennek a hét évnek, és rögtön jöttek az új utak. Rémusz hívása is olyan élmény volt, mintha hazamentem volna újra egy kicsit oda, ahová tartozom, hiszen alapvetõen itt tanultam az egészet. Nagyon jó munka volt. Furcsán hangzik, de én csak szeretetben tudok dolgozni, ahol nincs, ott befagyok. A mostani munkáimban emberi és szeretetteljes légkör van, ami nem mézesmázosságot jelent, a munkában megkérdõjelezhetetlenül komoly elvárások vannak. De ahogy ez létrejön, egyáltalán nem mindegy. A Stúdió K-ban dolgozó csapatban is sok szeretet volt, ráadásul maga a téma is szép és érdekes. Egy családanyát játszom, van egy gyereke, van egy férje, és váratlanul elviszik õket egy éjszaka - nem tudjuk, hogy miért, egyszerûen csak börtönbe zárják õket. Tulajdonképpen egy vallatást látunk negyvenöt percen keresztül. Számomra egyébként sokkal könnyebb munka volt az Igenis...-nél, mert testhezállóbb, közelebbi a szerep. 
  
- Érdekes, hogy mindkét elõadásnak van társadalmi kapcsolódása. Neked ez fontos a színházban? 
  
- Nagyon fontos, hogy beszéljünk valamirõl. Nem szeretek olyan elõadásban részt venni, ami csak úgy van. Szeretem, hogy szól valamirõl, hogy van üzenete, most meg pláne fontos, hogy legyen is üzenete annak, amit csinálunk. 
  
Olvasópróba: Az Õrült Nõk Ketrece - fotó: Mészáros Csaba
  
- Most készülsz Az Õrült Nõk Ketrecére. Annak is lesz ilyen üzenete? 
  
- Persze, és emiatt is boldog vagyok, nagy örömöm, hogy benne lehetek. Ahogy megismertem õket, a kultúrbrigádosok szerintem nem fognak bele olyanba, ami nem szól arról, amiben élünk. Az Õrült Nõk Ketrecében Jacqueline-t, egy étteremtulajdonost játszom. Ez a csaj imád élni, van benne jó sok vér, és minden embert szeret, attól függetlenül, hogy milyen színû és hová tartozik - ez jut eszembe elsõre róla. És részben õ gabalyítja össze a szálakat. De még csak kezdek vele ismerkedni, a bemutatóra sokkal többet tudok majd róla. 
  
- Énekelned is kell ebben a szerepben. 
  
- Igen, hiszen ez egy musical. Számomra ez ugyanolyan nagy feladat lesz, mint az Igenis... Egyszer már énekeltem Znaminál színpadon, de ez egészen más, ráadásul soha nem szerepeltem musicalben. Most még fogalmam sincs, hogyan kell ehhez az energiákat beosztani, miként kell musicalt énekelni. Nagy tanulás lesz megint. 
  
- Túl vagytok az olvasópróbán. Milyenek a tapasztalatok? 
  
- Az Igenis... után furcsa volt, hogy ilyen sokan vagyunk, elsõre arra gondoltam, biztos nem kapok majd akkora figyelmet, mint ott. Mégis azt láttam, hogy lelkes és jó emberek ülnek, jó energiák találkoznak egy asztalnál. Kitûnõ hangulatban indult a munka, nagyon jó szöveg született. Az, hogy újra Robival dolgozhatom, külön ajándék. Várom, hogy megint meg kelljen küzdeni a szereppel, a szerepért, ahogy annak idején az általa rendezett Szentivánéji álomban történt, ami rendkívül izgalmas dolog. Mindig úgy érzem, hogy ha jó emberek és jó szakemberek kezei közé kerülök, akkor nagyon sokat tudok tanulni - Robi és Znami is ilyen. A partnereim közül Hevér Gáborral már nagyszerûen összeszoktunk szerintem az Igenis...-ben, Stohl Andrást és Mihályfi Balázst ismerem, de még nem dolgoztam velük. Csobot Adélnak örülök, mert nagy X-faktor rajongó vagyok. Hullan Zsuzsával sem dolgoztam még együtt, és a fiatalokkal, Józan Lacival, Nagy Dániel Viktorral, Fehér Tiborral és Fehér Balázs Benõvel való közös munka is újdonság lesz. Ez sok inspiráló, izgalmas találkozás! Biztonságban érzem magam, hiszem, hogy õk nem véletlenül vannak itt, ha Alföldi Róbert és a Kultúrbrigád õket választotta, akkor bizonyosan nagyon tehetséges emberek. 
  
Olvasópróba: Az Õrült Nõk Ketrece - fotó: Mészáros Csaba
  
- Az Õrült Nõk Ketrecének júliusban lesz a bemutatója. Ezért idén nem játszol Kõszegen, hanem az Átriumban töltöd gyakorlatilag a teljes júliust. 
  
- Kõszeg nagyon fájt a szívemnek, de mérlegelni kellett a szabadúszás miatt. Az lett az eredménye, hogy szerepelek Az Õrült Nõkben, és ebben az évben nem megyek Kõszegre. A Pócza Zoltán vezette Kõszegi Várszínház olyan számomra, mintha hazamennék: mindenkit ismerek, nagyon összeszokott a csapat. De ezúttal más szempontokat is figyelembe kellett vennem. Ez most nagyon különleges idõszak a számomra. Mindig úgy léteztem emberként is és színészként is, hogy nyitott vagyok az élet adományaira és pofonjaira is. Most nagyon jó dolgok jöttek, és nagyon jó idõben. Nem olyan régen jutott eszembe, hogy lehet, nem is kéne ezt csinálnom, elvoltam a Bárkában, arra gondoltam, lehet, hogy véget ért az az idõszak, amikor az ember teljes testével-lelkével csinálja a színházat. Azt hiszem, mindent el tudok fogadni: úgy voltam vele, majd megtalálom másban az örömöt, gondoltam, ültetek otthon sok virágot és abba fektetek energiát. De nagyon köszönöm az életnek, hogy visszakanyarít oda, ahol ezek szerint lennem kell, és új irányt mutat. Örömmel megyek ezen az úton, és testtel-lélekkel csinálom újra a színházat.
A cikk 2014. június 14-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
a SZÍNHÁZ rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben  n  Kultúrbolygó (Fúzió Rádió)
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2014