vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
ESSZÉ, JEGYZET
Melyik farkast eteted?
Minek fizessek adót, ha csalni is lehet? Miért legyek becsületes, ha a többiek emiatt baleknak néznek? Miért ne csúsztatnék kenõpénzt, ha számla nélkül olcsóbban elintézhetem, mint "törvényesen"? Miért spóroljak és tagadjam meg magamtól a fogyasztás élvezetét, ha zsigeri vágyaim épp arra ösztökélnek? Miért lássam meg a másikban a jót, ha mindenki közellenségnek tartja? 
  
Igaz, eleinte megpróbáltam: gyermekeimet õszinteségre neveltem, magyar iskolába írattam, jó példát adtam, de rájöttem, nem kifizetõdõ. Õk húzták a rövidebbet: a nyomulók hátrébb lökdösték a sorban, a cégfõnök átverte, munkájukat nem értékelték, a rendõr nem azt büntette meg, aki hibás volt, a törvényszéken a másik ügyvédje volt a "meggyõzõ" s övé lett az igazság. Nem akarok lúzer lenni. 
  
Hasonlók mindannyiunkkal megesnek. Érezzük, nincs értelme kisegérként elefántokkal harcolni. Eleve vesztésre állunk. Apránként engedtünk elveinkbõl, rossz szokások honosodtak meg családunk táján, lazítottunk, s finoman rendszeresítettük a rosszat, piacképessé tettük az erkölcstelenséget. Most meg, mint a légy a pók hálójában, csak vergõdünk. S egy idõ után feladjuk a küzdelmet. Nem éri meg, nem érdemes. Már nem küzdünk ellene. Mit tudok én, egyszerû kisember tenni ellene...? De már nem is látjuk az ellenséget, mert arctalan. Függetlenedett tõlünk. Beépült a rendszerbe, a köztudatba. Intézményesült. 
  
A rossz is összeadódik, hatványozódik, mint a sok apró kanál malter a falon. Megszilárdul. 
  
Gondolatainkkal, szavainkkal, de még inkább tetteinkben mi alakítjuk jóvá vagy romboljuk a teremtett világot. Amikor rosszat gondolunk a másikról, amikor ezt ki is mondjuk, sõt tettlegesen bántalmazzuk is õt. Amikor lerohantunk egy másik országot, amikor meghódítottunk földrészeket, népeket irtottunk ki, amikor rabszolgasorsba kergettünk évszázadokig embereket, amikor más nemzeteket leigáztunk és gyarmatosítottunk, amikor kereskedelem címén kihasználtuk mások szegénységét és gyengeségét, világméretekben haszonélvezõi és mûködtetõi lettünk ennek a bûnös hálózatnak. Az erõsebb-okosabb-gazdagabb jogán cinkosan összekacsintottunk a törvényesített gonoszsággal, és létjogosultságot nyert a bûnös szerkezet, a társadalmi berendezkedés. Szent II. János Pál ezt nevezte a bûn struktúráinak, az intézményesült bûnnek. 
  
A csíkkarcfalvi származású, általunk is nagyra becsült tudós, Barabási Albert-László épp a hálózatok modelljének tudományos kidolgozásával vált világhírûvé. Õ mondja egyik vele készített interjújában, hogy: "a hálózatok nem véletlenszerûen keletkeznek, hanem belsõ törvényszerûségek mentén". Szövevényes hínár-szálaival, az õsbûn termékeként (társadalmi-kulturális-politikai-üzleti stb.) a hálózat életünk szerves része lett. A víz, gáz, vasút, közlekedés, elektronika hálózata csupa áldásnak tûnt. 
  
Eleinte jólesett, mert éreztük, hogy tartozunk valahová! (Lásd a világhálót.) A fészbuk-twitter, miegymás sok ismerõssel, baráttal lepett meg, rajongók ezrei akadtak fenn a hálón, s kattantak ránk, aztán rájöttünk, hogy kukkolnak, kíváncsiak, szeméttel töltik meg levelesládánkat, s mi is ugyanolyan szemtelenek és arctalan billentyûbetyárok lettünk, mint õk. Finoman beágyazódtunk a hálózatba. Most meg nem tudjuk lerázni egymást. Mintha nem is éreznénk a veszélyt, nem is látnánk a pókot. Kicsi lett a világ. A virtuális hálónak köszönhetõen lépésnyi közelségbe kerültünk a föld másik oldalán élõ emberekkel, az információ-áramlásnak hála, pillanatokon belül értesülünk az eseményekrõl, összeköttetésben vagyunk szinte mindenkivel, s úgy érezzük, naprakészek, korszerûek lettünk. Eközben pedig könnyen lehallgatnak, beazonosítják tartózkodásunk helyét, ellenõriznek és manipulálnak, megtalálnak... Támadások célpontjává válik bárki bárhol. Szinte élvezzük, hogy ez a háló fenntart. Frissek, naprakészek vagyunk, kiaknázhatjuk az új lehetõségeket. 
  
Aminek örültünk, most foglyaivá váltunk. Kiderült, hogy akárcsak a szúnyogháló, a bûn hálója is csapda. A Gonoszság Pókja kelepcét állított s mi bele is estünk. Jó barátom találó észrevétele szerint: "A háló valóban megszünteti a távolságot, de a közelséget is. A jó - a barátság, együttmûködés, segítés stb. - mind a közelségben tenyészik. A távolságban a semmi: a felelõtlenség. A közeli már nem tartozik rám, nem is érzékelem, a távolit meg sajnos csak virtuálisan érem el." (Cz. G.) 
  
A behálózás mûvészetéhez nemcsak a kommunista vagy nyugati titkosszolgálatok, maffiatípusú drogkereskedõk értenek, hanem magas szinten õzik az ipari és egyéb kereskedelem erre kiképzett ügynökei is. Hajtja õket a fejlõdéssel álcázott haszonszerzés, a csoportérdek, a nyereségvágy, a kapzsiság. Valakit besúgni évtizedekkel ezelõtt még tájainkon is erénynek számított... 
  
Máris megérkeztünk a lényeghez. Ami nem más, mint a bûn. A személyes erkölcsi rossz. Hogy istent játszunk. A bennünk lévõ rosszat engedjük szabadjára. S az telhetetlen. Neki mindig több kell. A Nagy Megtévesztõ, a sátán ígérget, kísért: tudással, hatalommal, pénzzel. Mint az egyik nagy internetes szolgáltató logóján, a kiharapott almával... 
  
Az áteredõ bûn óta meghasonlott ember a maga belsõ kettõsségével egyfolytában szövögeti ezt a hálót. Addig kóstolgatja, amíg aztán túlnõ rajta, másokat is bûnre ösztönözve. A kísértõ tanácsára az ember inkább táplálja magában ezt a sóvárgást, minthogy legyõzze magában a farkast. 
  
A történet szerint egy öreg indián a tûz mellett mesél az unokájának a farkasok harcáról. Az egyik farkas a jó világért küzd, a másik az agresszív, durva világért. "Nagypapa, és melyik farkas gyõzõ" - kérdezi az unoka. "Amelyiket eteted" - hangzott a tömör válasz. 
  
Szent Ágoston jegyzi meg: benned is vannak farkasok, kinn is vannak bárányok. 
  
A Bûn-Háló Pókja tudja, mit csinál. Nem öl meg azonnal. Neki többet érünk élve. Inkább mérget injekcióz belénk. Elkábít. Ettõl édes álomba esünk. Elhomályosul a látásunk, az értékítéletünk. A legkézenfekvõbb hatás: nincs bûn. Eltompul az erkölcsi tudat. Minél többen tesszük a rosszat (korszellem, szexuális lazaság, mások megbélyegzése, csalás, korrupció, fajgyûlölet, hazugság, alkoholizmus, 'bundázás', dopping, zsebszerzõdések, becstelen háttéralkuk, hogy leverjük az árat vagy megnyerjünk egy pályázatot, de gondolhatunk a hazai munkaerkölcsre, öngyilkos életvitelünkre, az egészségtelen táplálkozásra, a bebetonozott elõítéletekre, egyebekre...), annál természetesebb lesz. Sõt értékké magasztosul. Akkor vagy ügyes, talpraesett, ha kijátszod a törvényt, ha átvered üzlettársadat, ha minél kevesebb pénzért minél nagyobb haszonra teszel szert. Hát mások is ezt teszik, nem? Minek meggyónni? Bûntudat sincs. Nem érzékeljük nemcsak a súlyát, hanem a bûnt magát sem. 
  
Másokat szidhatsz, ha neked keresztbe tettek, politikusokat, uniót pokolba küldesz, kik megannyi rosszat tesznek nemzetednek, vagy 'hát ez van' - mondod, s elkönyvelted, így van rendjén. Miért kifogásolnád azt, amit nem tilt a törvény? Pedig attól még lehet rossz valami, amiért neked jólesett vagy nincs károd belõle... Még a póknak is van egy stabil pont, ahová a fûszálat felköti. 
  
A sátán viszont azt érte el benned, hogy nincs központi mérce. Az ember a legfõbb instancia. Talán már õ sem az. Elveszítetted a transzcendenciát. Mert ami istentelen, az embertelen is. Eltolódtak az arányok. Sajnálod azokat, akik bajban vannak, meglátod a szálkát a többiekben, a vezetõkben, de széttárod a kezed - 'én sajnos, nem tehetek semmirõl!' Miközben vállalati vagy intézményi szinten etikai kódexrõl, szabályokról, rendrõl prédikálsz... És hagyod, tûröd, legyintõ belenyugvással viseled, hogy a kiváltságosak, erõsek, hatalmasok elnyomjanak tömegeket. Te túl kicsi vagyok ahhoz, hogy ezen változtass. 
  
Valóban semmit sem tehetünk? Jól van ez így? Mit ér akkor a keresztény hit? Illúzió? 
  
Nem kell ahhoz marxistának lenni, sem a kálvini morál, sem a felszabadítási teológia nem szükséges megértéséhez. Hogy kiszakítsd magad e háló(zat)ból, elégséges pusztán a kegyelem által "felvilágosított", józan ész, a Lélek által megtisztított értelem és szív. 
  
Szent Ignác szerint az ördög azzal hazudik a legtöbbet, amikor a rosszat jónak tünteti fel. A jezsuiták alapítója azt kéri lelkigyakorlatozóitól, hogy imádkozzanak, és kérjék a Szentlélek megvilágosító kegyelmét. Hiszen ettõl vagyunk keresztények. Ez a jézusi többlet és megoldás. A Lélek segítségével leleplezõdnek bennünk a sötétségek, megvilágosul az ördög által elhomályosított értelem. Észrevesszük a csábító ravaszságát és ellen tudunk állni neki, elsõsorban magunkban. Így kezdjük szétvágni a rossz hálóját, elsõre magunk körül. "Üzembe helyezzük" a legfelsõ szálat, az Istennel való összeköttetést, s hagyjuk, hogy a sátán saját hálójába gabalyodjon bele. A Lélek erejével képesek leszünk ellentmondani a bennünk harsogó kísértõnek, s engedjük, hogy a jó uralkodjon. Szerkezeti, intézményes szinten is. 
  
Mert a jónak óriási ereje van. A szeretet erõsebb a halálnál, Isten erõsebb a sátánnál. Még csak nem is lehet egy napon emlegetni õket. A bûn struktúráit, a rendszerbe beépült rosszat bensõnkben, körülöttünk sejtenként számolhatjuk fel, mégpedig úgy, hogy közösségben tesszük, összefogunk. Újraépítjük kapcsolatrendszerünket Istennel és egymással. Elvbõl kikötjük magunknak: nem imádunk bálványokat. 
  
De kevés az, hogy helyi termelõtõl vásároljunk bioterméket s hogy egy hónapban csak egyszer járunk autóval. Kevés az, hogy nem iszunk cukrozott üdítõitalokat vagy bojkottáljuk a mérgezõ anyagokat kibocsátó gyár megépítését. Lélektõl lélekig kell élesztenünk egymásban az erkölcsi tudatot, a felelõsséget és az Istenhez kapcsolódás biztonságos örömét. Arra van szükség, hogy erõsítsük, bátorítsuk, biztassuk egymást. Csapjunk reklámot az igazi, keresztény tanítástól átitatott humánumnak. Ne csak az autonómiáért álljunk ki, hanem szavazzunk bizalmat a bennünk és másokban rejlõ igazi, istenadta értékeknek. Nem ellenségkép kell, nem fegyverrel kell nekimenni a másik nemzetnek, mert a rossz nem nemzetfüggõ, hanem általános. Mindenkiben ott van. Önfeladás helyett mozgósítsuk belsõ értékeinket, hitünkkel gyõzzük le a félelmet, hisz' többre vagyunk képesek, mint gondolnánk. Maga Krisztus áll jót értünk. Kell ennél több? 
  
A jó példa ragadós. A háló nemcsak foglyul ejt, hanem véd is. Nem is annyira a szociális háló vagy a biztosítások rendszere, pláne nem a világháló, mint inkább Isten szeretete. Péterék bárkája 153 nagy halat vonszolt a partra Jézus parancsára, mégsem szakadt szét. A Mennyei Rendszergazda ránk bízta világunkat. Sok múlik azon, hogy egyénileg s közösségként is akarjuk-e jobbá tenni a folyamatokat, dolgozunk-e azon, hogy maga "a rendszer" is emberibb s így Istennek tetszõbb legyen. A jó gondolatokkal, a szeretet tetteivel és szavaival erõsebbre fonjuk a jó hálóját. A magunkból kiengedett, általunk képviselt vagy szó nélkül eltûrt, elõsegített, elfogadott magatartásmintákkal viszont az intézményes rosszat erõsítjük. A kegyelemmel megszelídített és beoltott vad természetünkben kisarjad az Isten-álmodta szépség és jóság gazdagsága. Megkívánják mások is.  
  
Minden azon múlik, melyik farkast etetjük. 
Sebestyén Péter
A cikk 2014. június 4-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
az ESSZÉ, JEGYZET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben  n  Kultúrbolygó (Fúzió Rádió)
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2014