vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
KÉPZÕMÛVÉSZET
Falak, zónák, tájportrék
Visszatérõ kiállító a Várfok Galériában Herman Levente, aki legutóbb Nyomok címmel mutatta be legújabb festményeit a tárlatán. Az erdélyi származású mûvész 2007-ben csatlakozott a Szalóky Károly által vezetett mûvészkörhöz és egyre növekszik elismertsége. Az utóbbi években számos sikert tudhatott magáénak. Több alkotása jutott el jelentõs gyûjteményekbe is. Láthatjuk mûveit a Magyar Nemzeti Galériában, az amerikai Kentucky Louisville 21c Museumban, de vannak alkotásai a pécsi Zsolnay Negyed m21 Galériájában és a csíkszeredai Pál Galériában, valamint a kolozsvári Korunk Stúdiógalériában, hogy csak néhányat említsünk a fontosabbak közül. Gyakran állít ki külföldön. Legutolsó nemzetközi bemutatkozására 2013 novemberében került sor, amikor a Várfok Galéria és a Cosmin Nasui Collection & Gallery együttmûködésével A Valóság Esszenciái címû vándorkiállítás második állomásaként a nagyszebeni Brukenthal Múzeumban voltak láthatóak a munkái.

Mielõtt a kiállításra térnénk, érdemes Budapest egyik jeles galériásáról is említést tenni. Szalóky Károly a közmûvelõdésbõl érkezett a tárlatok világába. Galériáját még a rendszerváltozás idején nyitotta meg Budán, az enyhe emelkedéssel a várba futó Várfok utcában, és hamar a környék nevezetessége lett. A Várfok utca az urbánus szlengben Kalefnek hívott tér mellõl indul és vezet a Várnegyedbe. Itt épült ki Szalóky világa, aki finom extravaganciával megjelenõ férfi. Bajusza jellegzetes karaktert ad neki, kicsit Dalit idézi. Az újkori magyar festészet történetének alakítói közé tartozik.

Fogadjuk el azt a gondolatmenetet, hogy a kiállítások a kulturális termelés részévé válnak, és a kurátorok, kilépve a gondozó szerepbõl, részt vállalnak a mûvészet létrehozásában. Így kiszélesedik az a folyamat, amelynek során a mûvészeti produktum vizuális megjelenítése történik. Így a mûvészet olyan kulturális élelmiszer, szellemi táplálék lesz, ami vizuális érzékelésünknek szól, magára vonzza a tekintetünket, indaként átfonja gondolatainkat és válik a beteljesülés tükrévé a tudatunkban, ahol minden látszat újrateremtõdik.

Herman Levente 1976-ban született Marosvásárhelyen és 1995-ben kezdte meg tanulmányait a Magyar Képzõmûvészeti Egyetem grafika tanszékén. Mesterei Eszik Alajos, Kocsis Imre és Kiss-Tóth Ferenc voltak. Alapító tagja az Élesdi Mûvésztelep Egyesületnek, tagja a MAMÛ Társaságnak. Manapság Budapest, Élesd és Gyermely között ingázik és alkot.

Nézzük a kiállítás beharangozóját. Penészes kenyér, rózsaszín mûanyagpohár, poshadt zakuszka, hosszú, súlytalannak tetszõ asztalok. Csendként borul a képekre az emberalakok hiánya. Mintha hirtelen megzavarta volna valami a családi vacsorát, a szereplõk mind eltûntek, hátrahagyva étkezésük nyomait. Nincs tér, az idõ múlását egyedül a romlott ételek és az abrosz mumifikálódott szövetre emlékeztetõ mintázata jelzi. A mozdulatlanságban szinte hallani a tárgyak pórusaiban a bomlás sercegését. Az alakok hiánya hasonló érzetet teremt a nézõben, mint Herman korábbi sorozata, az Autóportrék esetében.

Ezekkel a szavakkal invitálnak a rendezõk, és ezeken gondolkodva vághatunk bele az alkotások megtekintésébe. Az érintettség, az emberre, az emberire vonatkoztatás jelenik meg képein. Tudjuk, hogy minden elmúlik, de hogy ez milyen lesz, az itt látható. Kifejezõereje az elmúlás és a létezés között kalandozik. Üzenetei néha a hajótörött jeleihez hasonlóak. A kiállítás központi gondolata valóban a hiány. A történet vagy helyenként a színek hiánya szembetûnõ. Néhány képe olyan baljósan színtelen, hogy az az érzésünk támad, talán felhõszakadás készül.

Az ember alapvetõ képessége a képalkotás. Hermant általános érvényû gondolatok foglalkoztatják, és az, ahogy az ember az Istent keresi. Képet alkot az isteni alak nyomairól. A végpont igézete izgatja. Ezek az õ tablói. Sehol a jómód. Senki a hosszú asztalnál, csak a penészes kenyér meg a nyomok. Kihasználja a perspektívalátás kínálta fogalombõvítést. Aztán a kenyérdarab megjelenik felnagyítva, és csend van. A penészgombák is tudnak hallgatni, nem csak a virágok. Az önálló festménnyé alakult elõzõ képi részlet új értelmet kölcsönöz a darab kenyérnek és a rajta végbemenõ változásnak, az elmúlásnak, mintha a kép belsejébe haladtunk volna, a mélyrétegekbe.

Apokaliptikus világérzés árad fülledt atmoszférájú, pasztellszínû tájképeirõl. A tárgyak kozmikus haláltáncot járnak. Aláássa az élet állandóságába vetett hitünket, de nem nihilista. Festményeinek gyakorlati tengelye, szellemi gyújtópontja az apokalipszis, miközben az ember kinyúlhat a kozmoszba. A Föld felett lebegõ tábori ágy egy nagyon régi világból származik, de ott fenn utazik, mint egy ûrszemét, köröz fölöttünk. Kicsit belelóg a felhõbe, kicsit foltos, a múlt lenyomatai vannak rajta. Katonásan barna, kicsit kórháziasan rideg. És az alakok hiányoznak. Kapcsolódik ehhez, hogy a korábbi években bemutatott képein konkrét ruhanemûk sorakoztak - így kelt életre a Second Hand ciklusa -, egy új ruhatár elemeiként, ám az életre kelt ruhanemûk mellõl már akkor is hiányoztak a figurák, az emberi test.

Szívesen használt motívuma az üveg, a pohár, vagy inkább mondjunk bögrét. Hol áttetszõ, hol mélységes és rejtélyes mély kút, és kettõsségük együtt hat. A kiállításon látott hatalmas bögre a ritmusok, színek és formakapcsolatok finom ötvözõdésének izgalmas példája. Tükrözõdéseket õrzött meg magának, és nekünk titokban megmutatja emlékeit.

A több mint tizenöt éve Magyarországon élõ és alkotó mûvész világképét az erdélyi múlt emlékképei határozzák meg, és ezekre telepszik a világváros a tárgyaival, eszközeivel. Elsõ látásra realistának tûnõ képi világot teremt, aztán eltávolít minket a valóságtól, a tárgyak a levegõben megállnak, lebegnek. Elképzelt helyekre vezet, még abban sem vagyunk mindig biztosak, hogy börtönben, vagy orvosi rendelõben, vagy egy titkos pincében vagyunk. Poros díszletek, ódon ház szaga, málladozó falak vesznek körül minket. Az idõ mérgez. Rövid történetek, emlékképek, mellékzörejek idézõdnek fel, a múlttal folytatunk párbeszédet, lerántva minden külsõ burkot.

Ezen a kiállításán is elõkerültek a klasszikus bibliai témák, mint a korábbiakon. Ilyen a Tervek egy Új Paradicsomhoz, az Ádám és Éva vagy a Milánóban bemutatott Noé bárkái képei. Most az utolsó vacsora gondolati körét vizsgálta, ezek nyomait kutatta, nagyította. Az újabb és újabb rétegek továbbgondolásra késztetnek. Belehallgatunk a délutáni szélbe, a másnap reggeli susogásokba. Falak, zónák, tájportrék között.

Alakok nélküli, melankolikus tájait egy monokróm színvilághoz közeli, néhány színárnyalatból álló színhasználat határozza meg, amelyben gyakorta eluralkodnak a zöldes árnyalatok. A monokróm festészet, ami az egyforma vagy egyetlen és a szín szavakból tevõdik össze, alkalmas az árnyalatok kifejezésére és a belsõ tónusok kiaknázásával fejezi ki a rejtett gondolatokat, a titkokat. 

Novák Imre
 
 
A cikk 2014. március 21-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
a KÉPZÕMÛVÉSZET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben  n  Kultúrbolygó (Fúzió Rádió)
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2014