vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
KÖNYVAJÁNLÓ
Pattogzik a szó zománca
A színházrendezõként, s elsõrendûen a budapesti Térszínház alapítójaként és vezetõjeként ismert Bucz Hunor a 2013. évi Ünnepi Könyvhéten igencsak nagy meglepetést szerzett a könyvújdonságok között szemlélõdõ irodalombarátoknak: az örök fiatal alkotó - életében elõször - költeményekkel lépett a közönség elé. "Hetven körül illõbb lenne posztumusz mûvel jelentkezni, nem úgy, mint én, az elsõvel, ráadásul verseskötettel" - írja önmagáról a szerzõ, akit attól az ünnepi könyvhéti pillanattól kezdve okkal és joggal nevezhetünk (immár) költõnek (is). Mert ilyen megállapítást, hogy Pattogzik a szó zománca - ebben ugye mindnyájan egyetértünk -, csakis egy költõ képes tenni. 
 
Bucz Hunor
Bucz Hunor
 
Bucz Hunor könyvének kézbevételekor elsõ benyomásként a kendõzetlen õszinteség vágja mellbe az olvasót. És itt nemcsak a fülszövegre utalunk, amelybe felesége szavait is odaidézi a költõ - "Verseidet nem értem, ha meg értem, nem tetszik. És ha véletlenül lesz olyan bolond, aki kiadja, nem veszi meg senki, de ha mégis, ott porosodik majd a polcokon a többi sok ezer kortárs költõvel együtt, amíg el nem viszik a papírgyûjtõbe, olvasatlanul", fogalmazta meg markáns véleményét Kocsis Liza -, hanem a kötet minden egyes sorára, gondolatára. Summa summarum: Hunor hosszú éveken keresztül rendületlenül hitte, hogy mégiscsak lesznek, akik meghallgatják és meghallják majd versszavát. Az ebbe vetett hit, s mindenekelõtt persze a beszéd, a szó, a ritmus, a nyelv muzsikája, egy-egy hangulat, a magányos költõ töprengései... ezek voltak azok az apró, ám nagy erejû ösztönzõk, amelyek alkotásra sarkallták. Saját bevallása szerint egész életében írt, mindent papírra vetett, ami kikívánkozott belõle. Cetliztem - mondja. Aztán fia, Magor ahogy cseperedett, megtalálta a cetliket és arra biztatta édesapját, hogy írjon tovább. Így gyûlt össze a tavalyi évre a kötetrevaló s "lett ez a könyv". Sõt egy "bolond" kiadó is "lett" - az Unicus Mûhely -, amelyik kiadta, és, a könyvbemutatók végén legalábbis, versbarátok is egészen szép számban felsorakoznak a vásárlás szándékával. 
 
Döbrentei Kornél ezeket írja Ajánlójában: "Olvasom verseit, amelyekbõl minduntalan kiviláglik, hogy Bucz Hunor költõ kihunyorít. Önerõsen, önpusztítón, önironikusan, teszi mindezt a játékosság kíméletlen leple alatt, jelezvén, a király valóban meztelen. Ám a könyv, vagy éppen ezért, üdeséget sugároz. És sokrétûséget, formában, mondandóban, vagyis átjõ a szövegeken a szerzõ talentumának, személyiségének árnyalatossága. 
Hunor mindig minden formában ûzi, üldözi a csodaszarvast. Költõ, író, színigazgató, rendezõ, színész, a tehetség számtalan orcájával ruházta fel a Teremtõ. De nem álorcájával. Eredeti egyéniség, fejlett ugrótechnikával verve, megáldva, ami azt jelenti, ha a maga árnyékát nem is, de az általa keltett ingerküszöböt kevesen képesek méltóképpen átugorni. Mondandóban, nyelvi leleményben egyaránt. És, mint tudjuk, a küszöb mindig kultikus belépõ egy csodavilágba. Amiért a mûvészetek oly kitartóan trambulinkodnak. [...] 
Minden húron tud játszani. A hazát félti, de nem patetikusan, ám patriótaként, és képes eljutni, zseniális találékonysággal, az optimális abszurdig..." 
 
S ha valakit mindez még nem gyõzött volna meg, álljanak itt Benedikty Tamás író méltató gondolatai a könyv január 17-i, térszínházbeli bemutatójáról. 
 
*
 
Részletek Benedikty Tamás méltatásából 
 
Amikor a metróhoz értünk, Hunor elõkapott táskájából egy könyvet: "Ezt én is megírtam, olvasd majd el!" 
 
Szentséges ég, verseskötet! Megint egy dilettáns. A folyóiratokból hullik a fûrészpor. Az olvasó meg csak kínlódik a temérdek hadova láttán, mintha borotvaélen, meztelen hátsóval kellene lecsúsznia a szegedi dóm tornyából. De nyugi, elvtársak, fõ az udvariasság... 
 
 
Néhány nap múlva belelapoztam a kötetbe, ide-oda ugráltam: ez egészen jó, ez is... Né, ez meg egyenesen telitalálat... Eltelt két hét, újra elõvettem az opuszt, s kezdett kirajzolódni különös értéke: az öt ciklusból álló mû a szerzõ egész életét átfogja, és tömény, mert kihullott belõle az alkalmi sikerek aprópénze. Hetvenévesen rakta össze a szerzõ, nyilvánvaló, hogy csakis az értékre koncentrált. Már a cikluscímek is elárulták, milyen tudatosan építette Hunor ezt a verspiramist: elõször a gyermekkor, illetve az apa újjászületése a várva várt utódban, s az öröm a gyerekszáj alakította kiszólásokban, setesutaságokban, ám gügyögés helyett a gyerekfül számára oly kedves mondókák, állatjellemrajzok, fintorok a Hunor-féle Noé-bárkából. A következõ ciklus már címében hordozza tartalmát (A költõ, az asszony és a vadkan): férfi-nõ, szerelem és viaskodás, szexus és csalódás. Majd jön a legkényesebb téma a harmadik részben (Makacs csárdás): haza, politika, társadalmi gubancok, történelmi emlékezet, különös tekintettel 1956-ra. Tudjuk, milyen iszonyatos mennyiségû hulladék, klapancia gyûlt már össze az elmúlt évtizedekben e témakörbõl. Igazából ez a rész lendítette Hunor kötetét a csúcsra. Ezt követi a James Nathinger hagyatékából címû blõdli, egyben gúnyos szatíra, amely az irodalmi mítoszok és hisztériák kókler kiagyalóinak, ganajtúróinak, a divatcsinálás talmi guruinak tart görbe tükröt, mert hiszen a literatúrát is úgy manipulálják, mint a tõzsdét. A mûfajokat és a kánonokat is úgy sütögetik ki, mint a fasírtot. Számos egyetemi mûhely, kiadó, irodalomtörténész és kritikus zsizsikeli, rágja rongyhalmazzá a kultúrát, illetve annak részeként a mûalkotás szintû szépirodalmat. A háttérbõl megbízóik, uraik: a politika, a hatalom, az ideológia és a profit dögevõi figyelik szolgáikat. A befejezõ ciklus, Az utolsó utáni után a [...] bõrönd-problémával zár: csak a teremtésnek van értelme. A teremtés tagadása viszont maga a megsemmisülés. 
 
Amikor [...] harmadszor is végigkószáltam a Pattogzik a szó zománcán, rá kellett jönnöm, hogy - morbid hasonlattal - úgy hat, mint a lassan ölõ méreg. Belekóstolsz, és nem szabadulhatsz tõle. Így hát Hunor élethalál-ringlispíljébõl kiszállva, a kötet pazar gazdagságától elbódulva kóvályogtam: mi minden, ami a költészet tömény varázslatához tartozik! Dal, rigmus, mondóka, csúfolódó, ráolvasás, átok, jóslat, világképlet. Abszurd és profán, magasztos és blaszfémikus, játékos és kegyetlen, dédelgetõ és pofán vágó. Sohasem banális, sohasem lapos, sohasem konvencionális vagy joviális, hanem mindig távlatot sejtetõ, váratlanul mély, a végtelent meg-megcsillantó mágia. Legjobb darabjaiban színtiszta költészet, mely a hangzó nyelvbõl születik, de meg is haladja azt. Egyszerre van Hunoron kívül és belül. Abszolút jelenlét a jelenségekben és a jelenségek mögött. A költõi nyelv erénye, hogy segítségével leleplezhetõ és nevetségessé tehetõ a gyakorta hamiskártyássá züllõ nyelv. Bucz Hunor képes erre. Van bátorsága az öniróniához, és ami új és ennél is több: gyilkos gúnnyal vág oda az örök életre ácsingózó, rémálomszomjas múmiamúltnak, de ugyanígy az irreverzíbilis jelen világhálós mocsarának, ahol viszont már a kaméleonizmus az oltáriszentség. Ma semmi sem eredeti többé. Bármi átalakítható bármi mássá: az eszmék, a tárgyak, a korok, a mûalkotások, sõt még az emberek is összekeverhetõek bármilyen, tetszés szerinti zatyulékká. 
 
Bucz Hunor látja ezt, érzi ezt, szenved tõle és fittyet hány neki. Ízig-vérig modern költõ, a szó eredeti értelmében. Szürreális és expresszív, mesélõ és ábrándozó, csontig vetkõzve személyes és borzongatóan univerzális. Mûveltsége, léleklátása átsüt versein. Filozofikus gondolatisága magától értetõdõen épül be mondandójába, nyoma sincs intellektuális gõgicsélésnek, cifrálkodásnak. 
 
Végül is mi a költészet? Az isteni kegyelem állapota? Kiszolgáltatottságunk ellen ható varázslat? Netán az irodalmi mûfajok rádiuma? Nincs rá pontos definíció. Annyi bizonyos, hogy ha érzelmeinket, gondolatainkat, kíváncsiságunkat költõi képekké transzponáljuk, akkor talán nem birtokolhatnak bennünket maradéktalanul félelmeink, szorongásaink. Vagyis a költészet a kozmosszal folytatható párbeszéd legõsibb formája, s egyúttal a nyelv állandóan megújuló forradalma, mely az idõtlenség barikádja mögül lövöldözi metaforáit. 
 
Köszönet az Unicus Kiadónak, Kemény Andrásnak, hogy ilyen õrültségre vetemedett, mert bizony mondom néktek, hogy Kukutyinban zabot hegyezni ma rentábilisabb vállalkozás, mint verseskötetet kiadni Magyarországon. 
 
*
 
S hogy a laudációk után a versekbõl is mutassunk valamit, álljon itt a Magyar író: "Rodostó ostorod / Se hazád se otthonod / jó Mikes Kelemen / Ima vagy és hûség / Bánat hajtott hétrét / Te gyõzz az egeken"
 
Íme hát: új magyar költõ született.
 
A budapesti Térszínház honlapja itt érhetõ el:
http://www.terszinhaz.hu/
 
(Forrás: Új Katedra, 2014. január-február)
A cikk 2014. február 26-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
a KÖNYVAJÁNLÓ rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben  n  Kultúrbolygó (Fúzió Rádió)
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2014