vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
KÉPZÕMÛVÉSZET
Stílusokon átívelõ festõi út
nincs igazi mûalkotás titok nélkül
Albert Camus
 
Kiállítással tisztelgett a hatvanéves Ghyczy György elõtt a Párisi Galéria Mûvészeti Szalon és Aukciósház; Ég és föld gyökerén címmel mutatták be a mûvész legújabb festményeit. A megnyitón Háy János költõ, író olvasott fel mûveibõl, amelyeket a kiállított képekhez választott, és minderre - ahogy a szervezõk írták - Dés László szaxofonmûvész reflektált zenével. Szenvedélyesen szóltak mindketten, hogy érezzük: szabadnak születtünk. 
 
Ghyczy is a maga választotta életút követõje, nem kilincsel kedvezményekért, saját gondolatainak ura marad. Nem nevezhetjük egyetlen irányzat követõjének sem. Álmokat, vágyakat, formákat, emlékeket választ mûvei témájául, ezért is mondhatjuk gondolkodó festészetnek a munkáit. Többnyire erõteljes háttérbõl építi világunk alakjait, formáit. Megfesti nekünk a tájat olyannak, amilyennek õ látja. Tájképein a formák és a fikciók eggyé olvadnak. Érzékszervi festészet az övé. Költõiek a képei, amelyeket lelke receptorai sugallnak. Felszínre jutnak bennük lelke képzõdményei. Valamilyen atavisztikus hit hajtja. Színeivel az érzelem húrjain játszik. Formált vásznain sehol semmi polgári bájolgás. Otthonos a vidéki tájon, de a pesti flaszteron is. Párbeszédben áll a nézõvel. Auránkból táplálkozik. Képei sérüléseink, torzulásaink gyûjteménye. Filozofikus festmények az útról és az erényrõl. Kalauzunk a káoszban, láthatóvá teszi az elképzelhetõt. Nyugtalanság lappang a képekben. Eltér a hagyományos tájképábrázolástól, könnyed, expresszív és majdnem naturális pasztell és akvarell képein is tapasztalhatjuk ezt. A színek szerelmese. Erõteljes vörös és sárga gesztusok között barangolnak gondolataink vele. Kevés mûvész talált olyan szép vöröset, mint õ. 
 
Ghyczy György
Forrás: ekultura.hu
 
Ghyczy György, Géhá, ahogy sokan ismerik, Budapesten született, pedagóguscsaládban. Gyermekkorában szívesen rajzolt. Tiszaföldváron érettségizett. Amatõrszínészkedett, nyomdászatot tanult, mielõtt végleg a képzõmûvészethez érkezett. Közben két évet katonáskodott, az Alföldön védte a nehéz lövészekkel a népi demokráciát az esetleg betörõ olasz határvadászokra várva. Mûvészeti érzékenységét könyvtervezõként is megmutatta, írt képzõmûvészeti cikkeket. Aztán Lipcsébe vezette jó sorsa, állami ösztöndíjjal Wunderlich professzornál tanult, így vált a tipográfiában is otthonos festõvé. Ez is gazdagította õt, hiszen az írás és a festés közös gyökerûek. Napjainkban az Erzsébetvárosi Önkormányzat Bischitz Johanna Humán Szolgáltató Nyitott Mûtermét vezeti, ahol a mûvészet iránt érdeklõdõkkel fest, képeket elemez, és segít nekik eligazodni a világ értelmezésében és világosan látni korunk vizualitásában. A mûvészetterápia eszközével segít helyrezökkenteni kisiklott életeket, mozgásra bírni elgémberedett kezeket, megdermedt szíveket, agyakat. 
 
Üdítõ sokszínûség jellemzi. Nyomdai, könyvmûvészeti és grafikai tapasztalatokkal egyaránt rendelkezõ, igen termékeny festõ. Sokféle technikát ismer, és gyakran váltogatja is õket. Egy idõben szitanyomatokat is készített. A most kiállított képek között is akad akrillal, pasztellel, akvarellel, rajzzal, monotípiával vagy borszûrõ papírra páccal és tussal készített munkája. Képeit tematikai egységekbe szedi, így jönnek létre sorozatai Lao-cerõl, vagy az õsembereket idézõ képei, ahol motívumait szikla- és barlangrajzokból merítette, de ide sorolhatók a Duna-menti Ercsin és a tolnai-hegyháti Dúzson készített kvázi tájkép-ciklusai is. 
 
Mint ahogy a kínai nyelv szavai többértelmûek és így árnyaltabb kifejezési lehetõséget kínálnak, így van ez az õ képein is. Taoista világszemlélet alapján fest. Saját képességeivel akar összhangban lenni. Tudja, hogy az út, ami szóba hozható, nem az örök út, a szó, ami rája mondható, nem az örök szó. Tudja, hogy alkotni kell, adni, aztán visszavonulni, mert ez az égi (igazi) bölcsesség. Lao-ce, a vándorfilozófus szemlélete vezeti mûveit. Vele telepszik le a völgyben - ami a tao metaforája - egy üszkös fatörzsre, vele nézi a növekvõ árnyakat a kacskaringós úton. Nem hangoztat filoszi bombasztokat. Számára is a nemcselekvés (vu-vej) az igazi tett. A többi csak szalmakutya. A bölcseleti képek mellett fontosak számára az elméletek is, amelyek a Történelem Tehervonatán haladnak mellettünk. Világfestészet az övé, amelyben a kínai filozófia mellett az európai kultúrtörténet, a magyar vidék és a városi érzések elegyéke találkozik. Mûvészetében égbenyúló hegyek között magas és mély kulcsolja egymást. Halványan ragyogó fénynyilak vágnak át a tájon. A virágok tudnak hallgatni. A hiányos kiegészül, a görbe kiegyenesedik. Képein forró álomba lépünk. Tényrõl tényre halad az idõ csapszékein. Érti, mi az õsanyag (csi) és mi benne a nõiség (jin) és mi benne a férfirészecske (jang). Nem búsong azon, hogy ami most van, az nem marad így. 
 
Alkotásai a türelem emlékjelei. Azt fejezik ki, amit gondolni szeretnénk. Képei ablakok a világra, a messzeségbe. Olyan alkotások, amik festékek a síkon, és káprázatra késztetnek minket. Mûveit szemlélve, átélhetjük a léthez való viszonyunkat. Bizonyítva, hogy nem az anyag teszi a mûvészetet, nem a kulimász, hanem az elrendezésükben rejlik a lényeg, a titok. Olyan pillanatokat idéz, amikor a démonjaink támadnak, vagy sejtelmes, várakozó alakok bebábozódnak az útba, és szélfútta szellemek sétálnak szembe a nap ezer küllõjével, vagy egy hal farka a tûzviharba csap a jeges vízbõl. Egészen különleges, ahogy az egyenes és a görbe vonalakkal tereket hoz létre, ahogy sokasodnak ezáltal a dimenziók, és ahogy közel lesz a távol és messze a közeli. 
 
Vonalakká, színes sávokká, dekoratív síknégyzetekké, téglalapokká, csíkokká töri, bontja a földrajzi tájat, a szûkebb és tágabb falusi környezetet, s azután ezeket az elemeket egy hagyományosnak mondható távlatossággal, felülnézettséggel vagy majdnem felülnézettséggel geometrizáló rendbe foglalva újra összerakja, összeszerkeszti. Innen ered tehát akrilképeinek tektonikussága, kert-, pókháló-, térkép-, rongyszõnyeg- és gobelinszerûsége. S ezek víziószerû üvegablakokra, majdnem absztrakt mozaikfelületekre, okos gyermekrajzokra, illetve horizontális, hullámos vagy gyûrt erõterekre emlékeztetnek bennünket - ahogy kritikusai fogalmaznak róla. 
 
Tájtörténeteknek nevezi képeit. Földeken, mezõkön bolyong, kirándulókkal találkozik. A hegy, a domb, a kert, egy távoli torony jelenik meg, ami lehet a Gangesz partján vagy Nagytétényben. Néha csak madártávból láttatva õket. Géhá így fest. Megtervezett térkompozíciókat láthatunk tárlatán. Tájtörténetei egyszerre a konkrét pillanat benyomásainak sûrítményei és a végtelen idõ fonalának megragadásai. Továbbra is érvényes, amit már írtak képeirõl, hogy bennük a külsõ világ jelenségei, felvillanásai életfilozófiává, lélekrezdüléssé, továbbépíthetõ toposszá, szellemi tartalommá, gondolattá alakulnak át. Nutópiába kalauzol. Ez a John Lennon által megnevezett állam képzeletbeli ország, nincs területe, nincsenek határai, nincs útlevele, csak népe van és szellemisége. A világmindenségre vonatkozó törvényeken kívül más törvényei nincsenek. Szabad világ. Talán közvetlenül az újkori Bohémiával szomszédos. 
 
A mûvészeti stílusok nem érvénytelenítik egymást, mert a történelem, a társadalmi gondolkodás, a közízlés elõhívja a maga megfogalmazását. Ezek formálják a kor mûvészetét, így válnak kortörténeti dokumentummá. Ghyczy okkal pályázik korunk egyik kifejezõjének szerepére. 
Novák Imre
A cikk 2014. február 18-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
a KÉPZÕMÛVÉSZET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben  n  Kultúrbolygó (Fúzió Rádió)
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2014