vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
KÖNYVAJÁNLÓ
Csillagos ég a Balaton fölött
A Balaton, valamint a magyar tengert lágyan körülölelõ zord és nyájas hegyek, dombok, a természettel összesimuló városok, falvak, üdülõk szakrális köre megérinti még az alkalmi látogatót, nyaralót is. A zsigereiben érzi a máshol nem tapasztalható magyar mediterráneum varázslatát, mely Hamvas Bélát is elragadtatott esszétanulmányra ihlette a Dél Géniuszáról. Azok az írók, képzõmûvészek és muzsikusok, akik naponta átélhetik eme Teremtõtõl megáldott pozitív mágiát, elõbb-utóbb mûveik egyik vezérmotívumává avatják ezt az Isten-törvényû világot. 
  
Így teszi ezt a siófoki költõ, muzeológus, Matyikó Sebestyén József is. Primer alkotóként õt sem kényeztette el az államszocializmus. Bár számos folyóiratban publikált, elsõ önálló verskötete, a Nádasok zsoltára 1995-ben jelent meg. Székesfehérváron született 1951-ben, Kaposváron, Szombathelyen szerzett fõiskolai, Debrecenben egyetemi diplomát. Számos verseskötet, izgalmas, általa szerkesztett antológia, vallástörténeti, egyháztudományi (Zsidók Siófokon, A siófoki római katolikus templom története és berendezése, A siófoki zsidó temetõ története), irodalomtörténeti dolgozat, antológia (Oh Füred, drága Helikon...) fémjelzi nevét. És az a kiemelkedõ tudományos és mûvelõdésszervezõi tevékenység, amelyet a siófoki Dél-balatoni Kulturális Központ helytörténészeként és könyvtárosaként, majd huszonkét évig a siófoki Kálmán Imre Múzeum igazgatójaként folytatott. Mindeme sokágú tevékenység égi mása ott rejlik filozófiai szempontból is sokrétû új kötete, a Takarónk a csillagos ég verseiben és az ajánlások névsorában is. Két részbõl áll. Idézve Juhász Ferenc elõszavát: "a kötet elsõ vallomáscsomagja Matyikó Sebestyén József versei, a második látomásköteg: a költõ gyûjtötte népi imák és énekek." 
  
  
A költõ a saját verseiben szellemesen, szikeélesen inkorporált allúziók, rövid vendégszövegek, érzékeny ráérzések, magas szintû adaptációs készség jegyében írja körbe a teljesség igényével többek között Debrecen immár mítosszá lett nagy szín- és figuramágus festõje, Holló László, az élõ debreceni képzõmûvész barát, László Ákos, a zordon bibliás hangon balladás, archaikus lírikus, Sinka István, az apokrifok enigmatikus költõje, Pilinszky János, a tudós debreceni folklorista professzor, Újvári Zoltán alakját úgy, hogy a költemény belülrõl, a lényeg, az isteni szikra, az alkotás oldaláról tárja föl a megidézett személyiséget. Modellként nézzük, hogyan jeleníti meg a költõ Pruzdik Józsefet, Balatonföldvár jeles képzõmûvészét, Krisztus képíró halásza címû versében. A címbeli utalás elénk varázsolja a Megváltót, amint emberhalászatra szólítja föl Simon Pétert, a sziklát, akit Jézus, Isten Egyszülött Fia vallásunk szegletkövének jelölt meg. Ugyanakkor Pruzdik József alakja is kibontakozik: "Szívével írja freskóit / Az Istenház falára / Sopron, Szekszárd / Tolna, Rábasömjén, Földvár, Mágocs, Tevel... / Vándorolva dûlõutakon, városokon át, akár Dorfmesiter, Maulbersch - velem jön egész életem." Matyikó, a tudós költõ "csípõbõl ontja" a szédületesen sokrétû mûvelõdési és mûvészettörténeti tények garmadáját, akár a felsorolt mûvészekrõl, akár a megrajzolt földvári mester munkáiról és életútjáról vall. A vers zárómondataiból, a szenvedõ Krisztus arcképén pedig a festõmûvésszel együtt megjelenik a költõ is, aki tisztában van azzal - Franz Kafkához, a szorongások egyetemes prózaköltõjéhez hasonlóan -, hogy minden igaz mûvészet szenvedésbõl születik. "Az Olajfák hegyén / ezüst-opálszín / egek árbocain / vért virágzik a freskó." Hasonlóképpen tûnik föl elõttünk A bábonyi kertben címû költemény sorait ízlelgetve Schéner Mihály szintetikus észt és önfeledt játékosságot ötvözõ képi világa, melyen rajta nyugszik Salamon ószövetségi bölcsességének pecsétje. 
  
Együtt vibrál közös nagy gyászunk fájdalma, a bukolikusan egyetemes, mediterrán szelídséggel magyar és az antikvitás jegyében nagyvilági költõbarátunk, Papp Árpád halálhírére írt versben. Ebben is megvalósul a szimbiózis Papp Árpád, aki kötetnyi saját remeklésben és megannyi antik mûfordításban hagyott ránk egyetemes örökséget, és Matyikó Sebestyén József, a poéta doctus között. Matyikó sohasem rejtõzik, hanem az egyetemes szenvedés költészetét teremti meg barátok és idolumok személyiségét fölépítve. "A költõ leejtette a verset, / elindult titkait megkeresni: / hátizsákjába fért nemzedékét..." Nemcsak Papp Árpádra és Matyikó Sebestyén Józsefre, hanem szûkebb-tágabb értelemben közös nemzedékünkre nézve is revelációerejûek e sorok. Világunkat fizikai értelemben beszûkítette az államszocialista diktatúra, így zsebkendõnyi helyen kellett fölépítenünk a reánk szabott univerzumot. A halál és a boldog öröklét összetett, pengeéles vonalvezetésû kép- és gondolatsorban tárul elénk, akár Kondor Béla belsõ kínoktól vibráló grafikáiból. "Badacsony fölött egy kék égdarab / koporsód uszálya, mindörökre / éjszakámon átcsattan a villám, / elhozva balzsamírját / az istenek kegyelme." Halál, kegyelem és Isten békéje és Balaton- melléki vagy kaposvári, Athén és Róma egyetemességét Pannóniába varázsoló esteken - mindez Matyikó Sebestyénre hajaz a vers egészébõl, de látjuk Papp Árpádot is, aki a kevés, de mindig érvényes szavú bölcsek álsztoikus, valójában hiperérzékeny alkotói nyugalmával építi föl életmûvét saját és másoktól honosított szavakból. Weörest is ideidézve és ideigézve: a mérettelen istenek teremtésével azonos ütemre. 
  
Matyikó Sebestyén József kötete számos, fölsorolhatatlanul gazdag spektrumú allúzió mellett a Könyvek Könyve, a Biblia és a Biblia földje, Izrael megannyi alapélményét lényegíti önmagához. Ennek egyik példaverse a József, az ács és fiai. A költemény hitelesen vall az Istenszemély földi atyjáról, gyermekeirõl, talán a menekülés évadján, amikor József és Mária a gyermekgyilkos Heródes és pribékjei elõl fut.  Eközben megidézi a sokat szenvedett magyar parasztember kínjait is, akit a kommunista kollektivizmus többször is tett a hontalanul bolyongó zsidók szenvedésben testvérévé saját földjén. Ugyanis a magyar parasztnak el sem kellett mozdulnia ahhoz, hogy hazájában hazátlanná legyen: "a hitet nyelvünkbõl kitépték, / akár apáink kerítését, / a cöveket, a leírt álmot, / a kollektívvá züllesztett világot, / dermesztve a bölcsõt s a parolákat."
  
Minden emberi szenvedés, ami fölmagasztalja a szenvedõt, végigjátszatja az egyes ember látszólag egyéni, senkire sem hasonlító szenvedéstörténetében a Kálváriaút nemesítõ kínját. S nemcsak az egyes ember, hanem a népek szenvedése, keresztútja is különbözõ és rokonítható. A versbõl kicseng a Máraitól megfogalmazott népek Krisztusa, Magyarország életérzése és fájdalma is: "s a bolygó parányok / alól / hull a fény, / sugárhálóban a halak / iszapcsapdája, / a semmi látszat... / rebbenõ higany, gyászlobogón a diadém. / A nyár ölében / földes-agyagos álmán / a hóhér kosra: / a nyitott könyv leveles sûrûjében / harsányan fölkiabál!" A Matyikó-vers mélyébõl vádiratként buzog fel József menekülése, Krisztus kálváriája, a megannyi világi megismételt szenvedéstörténet, Szibéria, Auschwitz, Birkenau, Kolima, Vorkuta, Trianon, Recsk, Hortobágy, a már megírt és a még megíratlan történetek népünk kollektív tudatában. Ennek számtalan egyedi balladája közül az egyik a Fehér karácsony címû vers, amelybõl a korábban megidézett Holló László-képek drámája tárul elénk. Az édesapa halála a fehér karácsonyt feketévé festi át a költõ emlékeiben. Nyilván nem véletlen, hogy a vad fájdalmú, zaklatott vers mellé rendelve olvasható egy szelíd négysoros, mely az alatta lévõ grafika tanúbizonysága szerint is lehetne akár Jézus egyik imája, de akár a korábban ismertetett költemény apaalakjának fohásza is: Keresztjét veti tovább: "Imáit mind vele temették, / a vak sötét, mintha derülne / és fénye márvány-mozdulatlan / örökkévaló békességben." Érzékletesek a magyarországi imádság földrajzilag távoli, mégis rokon medália-kiegészítõi, az Izraeli képeslapok, amelyeken megvillan a Via Dolorosa, a fájdalom útjának minden kínja és dicsõsége, és a Mózes-szakállú pálmafák ortodox múltba révedése. 
  
Matyikó Sebestyén József öntörvényû mitológiát, egyszerre középkori, jelenkori és jövõbe pillantó távlatot megvillantó, nagy ívû gondolati pannóit hitelesen egészítik ki a kötet második felében közölt Apokrif imák és az Andocsi búcsúénekek, az ismeretlenül és ténylegesen is ismerõs imádságok. Mintha csodálatosan nagyszüleink hajdúsági, erdélyi, felvidéki (bácskai, alpokaljai, csallóközi, kárpátaljai, nyírségi), pannóniai imáit hallanánk az idõk véghetetlen távlatából. "Én lefekszem én ágyamba / Testi lelki koporsómba, / Három angyal fejem fölött..." E variáns eszembe idézi háromszéki születésû, szülõvárosomban, Debrecenben elhunyt nagyanyám hasonló esti imáját, mely arra int: készen kell állnunk. Minden napunkat úgy kell leélnünk, mintha az utolsó lenne. Ezért úgy szabad csak ágyba menni, elaludni, hogy ha Isten úgy akarja és távoznunk kell, tegyük ima után, mert akkor biztos, hogy üdvözülünk.  Nekünk, észak-somogyiaknak a Balaton mellékén nagy közös mítoszunk az andocsi búcsújáró hely. Az itt honos Mária-énekeket, imákat gyûjtötte föl Matyikó Sebestyén József. S megállapíthattam: kicsit másként hangzik, mégis lényegében ugyanúgy, ahol gyermekkorom nagy búcsújáró kegyhelye, Máriapócs bazilikája mellett énekelték a virrasztó asszonyok, vagy Csíksomlyón: "Szent születésedért, oh, Mária, / Drága Szent nevedért, Krisztus anyja. / Köszöntünk tégedet, Mária. / Mária, Úr Jézus szent anyja, / Mennyország királyné asszonya." És fölénk borul legfõbb vigaszunk, Takarónk, a csillagos ég 
  
A könyvet a Hungarovox Kiadó rendezte sajtó alá, Laczkó András szerkesztette. Grafikák: Varga Imre, fotó: Tóth Baranyi Antal, tervezõ: Pereszlényi Helga. A megjelenés többek között két fõ támogatónak, dr. Balázs Árpád, Siófok és Holovits Huba, Balatonföldvár polgármesterének köszönhetõ. (Matyikó Sebestyén József: Takarónk a csillagos ég. Versek és apokrif imák, Hungarovox Kiadó, Budapest, 2013)  
Pósa Zoltán
A cikk 2014. február 7-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
a KÖNYVAJÁNLÓ rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben  n  Kultúrbolygó (Fúzió Rádió)
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2014