vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
ESSZÉ, JEGYZET
Emberpajta
"Már rég lebontották az ócska házat, ahol Árpád családja lakott, de a világosabb betonnal pótolt járda aszfaltjában még ma is lehet látni a régi ház kiugró frontjának akkori görbe vonalát. Szekér, kocsi csak olyankor járt erre, ha fát hoztak, vagy orvost kellett hívni. Az utca sohasem gyomlált árkait benõtte a fû és az útszéli pitypang. Az út közepén délutánonként libák pihentek, fejüket féloldalt tartva, félszemmel hunyorítva szemlélték az eget. 
  
A lebontott régi ház szoba-konyhája oly kicsi volt, hogy az egész belefért volna abba a nagy mûhelybe, amelyet Árpád egy régi kocsiszínbõl alakított át. Itt kezdõdött a mindennapi munka, itt folytak a családi tanácskozások, és itt szõtték tovább a boldogabb holnapok álmát. 
  
Amíg állt a rozzant emberpajta, a fekete deszkákkal borított háztetõn, esõ utáni éjeken zöld-fekete haldoklással foszforeszkált a moha, a düledezõ ház patinás flórája. A természet piktorai: a salétrom és a becsorgó esõ jégvirágszerû mintákat pingált a szoba utcafelõli belsõ falára. Az ablak alatt minden évben lehullott a vakolat, gyógyíthatatlanul, mint egy rosszindulatú fekély. A lebontás után szertehulló tizenhét színû festék achátszerû színsorozata tizenhét húsvét emlékét idézte fel. A lebontott házzal fedél nélkül maradt egy pár fecske család, amelyek addig a lógó padlásdeszkák között húzták meg magukat. 
  
Korán kelõ ember volt Árpád. Még a hajnal lila színben küszködött az éjszaka sötétjével, amikor õ már hipnotikus ámulattal bámulta a felkelõ napot, mely még nem volt látható, de a felhõk szélein már égett a tüze. Szótlan ember volt a családfõ, aki sohasem beszélt csak azért, hogy õ is mondjon valamit.  De ha megszólalt, minden szava hármas iker volt. A valamikor zöldre festett kapu szinte érthetõ dallamot nyikorgott, valahányszor távozott hazulról, vagy amikor hazatért, mintha õ is a mostoha körülményekre akarta volna figyelmeztetni a ház gazdáját. A kapuval szemben lévõ kis kert elgörbült korlátfáján egy gutaütött meggyfa könyökölt, piros gyantakönnyeit fényesen csorgatva, három életben maradt, virágzó ágával dacosan dicsérte az éltetõ tavaszt. A konyha bejáratától nem messze egy fázékony vízvezeték ácsorgott, melyet minden õsszel úgy befásliztak paplan és egyéb rongyhulladékokkal, mint egy nagy útról hozott, falusi pólyásgyereket. A mûhely és a konyha ajtaja elõtt három kettõbe tört malomkõ pótolta a hiányzó küszöböt. A gödrös udvar kiálló kövei között apró, vidám színû virág csapatok szervezkedtek az udvar elfoglalására. 
  
Költözködéskor elõkerült a sok lim-lom, életük gyászos kísérõi. Az évek óta dohos sötétségben virrasztó, szúette bútorok, miután az udvari szabad levegõn magukhoz tértek, mint egy vándorcirkusz kopott szõrû állatai, néma utálattal tekintgettek egymásra. Az újgazda alig várta, hogy hozzákezdhessen egy modern ház építéséhez, melyet szebbre tervezett az utca többi villáinál, s mire elkészült, már messzirõl felhívta magára a figyelmet banán-zöld és vajsárga Semperit-vakolatával. Autója kerekeinek friss nyomai csakhamar fölmarták a rétszerû utca szépségét. A régi ház, mely úgy ült az utca végében, mint egy meg nem váltott sírhely, végül teljesen eltûnt és az új házzal új árnyéka lett a kertnek is. 
  
Az új lakhely jobb életet, kényelmesebb körülményt ígért mindnyájuknak, csak Árpád lett mindegyre szomorúbb. A homlokán, a bánat jelzõtáblájára egy újabb gondnyilat rajzolt a sors láthatatlan keze. A Nagy-templommal szemben lévõ piactéren, ahol hetente kétszer a maga gyártotta bazári dolgokkal megrakott sátrában árult, egyik délelõtt rosszul lett. Bár az évtizedek alatt, mióta a piacon árult, sokszor verte az esõ és fújta a szél, de ilyen gyengének nem érezte magát soha. Délután még elment fölhangolni a gyógyszerészék zongoráját, majd altatót vett be, hogy végre aludni tudjon, de nem lett eredménye. 
  
A következõ éjszakán altató nélkül, örökre elaludt. Élettelen kezét a szívén felejtve, arcán egy megbékélt mosoly volt az utolsó üzenete. 
  
A temetésen részt vett az egész város. A koporsóba betették a falon függõ családi kép társát: középen Árpád ül a feleségével, körülöttük szimmetrikus elrendezésben a hét gyermek. Néha megütötte fülüket az almaarcú pap kenetteljes beszéde, aki ügyes sorrendben tálalta fel a szeretõ apa, eszményi családfõ, jó férj, jó szomszéd, becsületes várospolgár magasztos érdemeit. Többször visszatért egy-egy könnyfakasztó frázisára és kéjesen vájkált a meggyengült lelkekben. A legkisebbik gyerek, az álmatlan éjszaka után zsibbadtan magába roskadva, némán nézte a síró embereket, és olyan apróságok kötötték le a figyelmét, mint egy kézben tartott kalap, vagy egy közeli faágra leszállni akaró veréb. 
  
Másnap a család újból kiment a temetõbe. A könnyektõl elködösült ösvények, fák, sírhantok visszanyerték eredeti fogalmukat, csak a virágkoszorúk alól kilátszó rideg föld maradt érthetetlen, mely - minden kegyelet és vallásos hit mellett - mégiscsak durva befejezése az emberi életnek." 
 Boér Mária
  
Részlet a szerzõ "Kockázatos utazás" címû történelmi dokumentumregényébõl.
A cikk 2014. január 5-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
az ESSZÉ, JEGYZET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben  n  Kultúrbolygó (Fúzió Rádió)
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2013