vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
ESSZÉ, JEGYZET
Múltidézés
Mondják, az emlékezés hálás mûfaj, mert nem kell kihagyni belõle olyan momentumokat sem, amelyek csak a magunk részére bírnak jelentõséggel.
 
Már alig marad valami a szívem csücskében, amibe bele lehet kapaszkodni, a múltat keresve.
Ilyen régi emlék a svédországi utazásom. Ha nem is világrengetõ, de nagy eseménynek számított, amikor már Nyugatra is utazhattunk.
 
Ma - szerencsére -, ha egészség és pénz van, elmehetünk Ciprusra, Monacóba, és ha a jó sorsunk úgy alakul, a Maldív-szigetek csendjét is élvezhetjük.
 
Nõvérem küldött egy meghívólevelet, amelyben vállalta, hogy náluk a szállásom és az ellátásom biztosítva lesz. Hirtelen úgy éreztem: kinyílt egy ablak a világra!
 
Persze az utazáshoz a szabadságon kívül pénzre is szükség lesz.
 
Éppen kapóra jött az irattár rendezése, amit egyik kolléganõmmel vállaltunk. Nagy munka volt, de becsülettel elvégeztük. Közben a vészmadarak is huhogtak körülöttem: "Korai ez a nagy készülõdés, lehet, hogy meg sem kapod az engedélyt!"
 
Tévedtek!
 
Akkor még az útlevelet személyesen lehetett átvenni, így aztán Budapestre utaztam. Emlékszem, milyen sokszor érdeklõdtem, hogyan jutok el a Svéd Követségre. Eljutottam!
 
Most már átléphetem én is az addig szigorúan õrzött országhatárok kapuit.
 
Július 18-án sok honfitárssal együtt a Nyugati pályaudvar peronján álltam. Délidõ volt, a nap bõven ontotta sugarait. Árnyék sehol. Még szerencse, hogy az egyetlen világos vászonruhámba öltöztem. Gondolataim már a Balti-tenger körül jártak, amikor a hangosbemondó hangjára felocsúdtam: "A Belgrádból érkezõ gyorsvonat harminc percet késik." Egy nagyhangú társaság otthagyott csapot-papot s elszaladt a büfék irányába. Visszaérkezve még dalra is fakadtak. 
Végre megérkezett a gyorsvonatunk. Óriási hangzavar, nagy tolongás. A hálókocsi felé pillantottam: Istenem, milyen csuda jó lenne, ha én is oda szállhatnék!
 
Na, majd legközelebb - gondoltam akkor.
 
Egy szavam sem lehetett: a menetiránnyal szemben, az ablakhoz közel ültem a fapadoson. Útitársaim csendes, jó modorú emberek voltak.
 
Néztem a napsütötte tájat, a réten futballozó gyermekeket. Tudtam, hosszú lesz az út Svédországig, de elõbb-utóbb célba érek.
 
Közben jött a vámvizsgálat. Még a kézitáskám bélését is kifordították! Persze minden rendben.
 
Fáradt és álmos voltam, de nyugalomról szó sem lehetett. Rövidesen felhõ takarta el a napot és szélvihar rázta a rozoga ablakokat. Már dörgött és villámlott. A riadalom, a feszültség csak fokozódott. Útitársaim ki-be rohangáltak. Úgy éjfél körül elült a vihar, kicsit megnyugodott a társaság. Most lenne jó csak a szépre emlékezni!
 
Nem kopik bennem egy régi történet: "Gyere, húgom, elviszlek egy kedvenc helyre" - mondta a nõvérem. Rövidesen már a Radó téren járunk, ahol minden vasárnap katonazene szól. Felcsillant a szemem: a tornavizsgánk idején mindig jelen volt a katonazenekar! Már mi is ott korzózunk a keringõ ütemére.
 
Lassan hajnalodik, a lábam már elzsibbadt. Kimegyek arcot, kezet mosni. Vonatunk, úgy tûnik, felgyorsult. Talán 10 órára Berlinbe érünk. A folyosón jövet az ellenõr érdeklõdött, találkoztam-e a szintén Svédországba utazó fiatalemberrel. Vonaton nem ismerkedem - mondtam, és már fordultam is a helyemre. Megfogta a karomat és gyengéden visszatartott: "Több mint három óra várakozás után lesz csatlakozása" - mondta, és elsietett.
 
Így történt, hogy ha a vonaton nem is, de a berlini pályaudvaron már együtt helyeztük bõröndjeinket a megõrzõbe. Aztán irány a friss levegõ, a délelõtti séta! Végre az elzsibbadt lábamat már a sajátomnak éreztem.
 
Többek között: voltunk a Potsdamer téren, megnéztük a Reichstag épületét és még a Brandenburgi kaput is útba ejtettük. A közelében állt egy emeletes ház. Néztem az erkélyt, és a szögesdróttal elválasztott családokra gondoltam, s egy ügyes légtornászt is oda képzeltem. 2009-ben, amikor ezeket a sorokat írom, huszadik születésnapját ünnepli az NDK polgárainak békés forradalma, amely a Fal lebontásához vezetett.
 
Még betérünk egy cukrászdába. A fagyi finom volt, a kávé sok, de gyenge, mint a harmat.
Berlini sétánk ezzel véget is ért.
 
Ismét a pályaudvaron vagyunk. Megkeressük a vágányt, ahonnan a vonatunk indul. Az utas itt kevés, nincs tolongás. Még pár óra és elérjük a Balti-tengert. Izgatottan várjuk, de szinte észrevétlenül gördülünk a hajóra.
Mint egy kisgyerek, élvezettel sétálok le és fel a vonatlépcsõn. 
 
Útitársam említette, hogy itt a hajón svédasztalos az étterem. Persze, hogy svéd és nem magyar - gondoltam, de nem szóltam. Helyesen tettem! Késõbb tapasztaltam a kiszolgálás formáját.
 
Fényárban úszott az étterem. Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere, rántott és sült hal bõséggel, szárnyas húsok, négy-ötféle saláta. Sorolhatnám tovább, de most a gõzölgõ fõtt burgonya illatát érzem! Kellemesen múlattuk az idõt.
 
Hajóutunk lassan a végéhez közeledik. Útitársam egyre jobban aggódott, hogy várják-e a kikötõben. Nekem ez eszembe sem jutott! Egy gyors vámvizsgálat és már meg is érkeztünk. Útitársam gyorsan elköszönt és rohant, várták a rokonai.
 
Én is lekászálódtam. Az óra éjfélt ütött. Idegen emberek suhantak el mellettem. A lábam ismét elzsibbadt. Mint a partra vetett hal, úgy vergõdtem. Nõvérem sehol. God natt - köszönt egy nõi hang. Önnek is jó éjszakát - feleltem halkan.
 
Aztán rövidesen megláttam a nõvéremet. Fehér haja lobogott a szélben, ahogy futott felém, utána unkahúgom férje is jött. Ezúttal autóval utaztam tovább. Björn száguldott az országúton. Hajnal felé megálltunk egy kávézónál, és reggel úgy nyolc óra körül végre megérkeztünk!
 
Egy gyors zuhany, aztán lefeküdtem. Nyolc órát inkább csak pihentem; közben úgy éreztem, a heverõnek kerekei vannak. Idõnként lassít, majd újra felgyorsul.
 
Kellemesen töltöttem a három hét szabadságomat. Ismerkedtem a várossal. Azonnal feltûnt a tisztaság. Nincs eldobott cigarettavég, papír és egyebek. Igaz, az elsõ héten megláttam egy szép világoskék esernyõt a korlátra akasztva. Az utolsó héten még ott volt.
 
A piacon hegyekben állt a narancs, a mandarin és a banán! Otthon - egyelõre - még csak citrom kapható.
Sajnos a sógorom kórházban volt, így õt rendszeresen látogattuk. Ilyenkor jött egy ápolónõ és tálcán hozta a három csésze feketét, hozzá süteményt is. 
 
Egyszer minden a végéhez ér. 
 
Ismét Björn szállít az állomásra. Nõvérem újra megjegyezte - ki tudja, már hányadszor -, "vissza is mehetünk, ha mégis úgy határozol". Ezt már régen eldöntöttem, hisz' otthon is várnak - feleltem, de tudtam, "ha elindul a vonat, a szívem majdnem megszakad".
 
Láttam, csodálkoztak az utasok, amikor felszálltam a vonatra és elfoglaltam a helyemet. Emlékszem, valaki egy pohár vízzel és papírzsebkendõvel kínált!
 
A végállomáson Gyurka várt a feleségével. Kedves, mosolygós arcát soha nem feledem. Csak egy rövid beszélgetésre jutott idõ, aztán Gyurka segítségével ismét hajóra szálltam. 
 
Azóta álmomban gyakran utazom Svédországba, de most már mindig repülõvel.
 
Ilyenkor mindig vidáman ébredek!
 
Budapest, 2009. november
Borai Teri
A cikk 2013. december 7-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
az ESSZÉ, JEGYZET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben  n  Kultúrbolygó (Fúzió Rádió)
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2013