vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
ZENE
Bob Dinnyés, a daltulajdonos
Kaiser László hosszú beszélgetése Dinnyés Józseffel
Interjút azért készítünk, hogy megtudjunk valamit olyan valakitõl, aki érdekes számunkra, aki fontos szerepet tölt be világunkban vagy jobban meg akarjuk érteni világlátását. Ilyenkor a személyiség mélyrétegeibe hatolunk a kommunikációs cserekapcsolat során. Ilyenkor a kérdezõ és a válaszoló egymáshoz hangolódik a beszélgetés alkalmával. Így történt ez Kaiser és Dinnyés esetében is, és közben felidézõdik a második világháború után vidéki és városi magyar világ, mert két tûnõdõ szellem, emlékezõ lélek kószál a múltban. Hol kedves, hol szomorú képek, tények kerülnek elénk, hol elénk telepednek, mint a madarak az ágakra. Az idõ kötõanyaga az emlék, hanggal, képpel, zörejekkel, dallamokkal. Arról szólnak, hogyan képzõdött a szöveg és a dal. A mindennapi életbõl indulnak, köröket írnak le a fogalmak körül. Az életinterjú-kötetet olvasva kerestem a találkozási pontokat vagy a gondolkodásbéli eltéréseket. 
 
 
Huszonegyedik századi szellemünket a múlt évszázad teremtette, azzal, hogy a huszadik század az elõzõ korok álmait, vágyait összegyûjtötte, és minden új dolgot, õrült elképzelést meg kívánt valósítani belõlük. Újrateremtette a világot, és a szövegek, képek, dallamok úgy keletkeztek, mint a barlangok cseppkövei. A huszadik század második felében a zene a világ minden pontján zajjá vált, mindent betöltõ hangos dübörgéssé, üvöltéssé lett. Rádiók bömböltek az utcán és a lakásokban, szabadtéren, táborokban. A zene a kedv, a lélek, a gondolat vigasztalójává lett, ami alá el lehetett a bújni a hatalom elõl, vissza lehetett húzódni a magánszférába. De mi azt is ismerjük, amikor maga a hatalom árasztotta rá a népre a zenét hangos mikrofonokból, erõt és egységet mutató felvonulások idején. Ebbe a világba is visszatekintünk, ha kezünkbe vesszük Kaiser László új könyvét Bob Dinnyésrõl, ahogy Bob Dylan után hívják az énekmondó mûvészt. 1948-ban született Szõregen és 1963-ban kezdett el zenélni, az elsõ magyar nyelven éneklõ csoportban, az Angyalok nevû zenekarban. Aztán egyéni útra lépett. Országos ismertséget a Karrier címû dalával szerzett, amit barátjával, Veress Miklóssal együtt írt. Második helyet szereztek vele az elsõ magyar pol-beat fesztiválon. Ekkor már egy szál gitárral, szájharmonikával lépett fel, és közéleti témákat feldolgozó dalokat énekelt. Az érdemdús daltulajdonos már a kezdetekben Kodály útján haladt dallamvilágában, és ettõl nem is tért el eddig. A beszélgetés kronologikus tagolású, és bemutatja a daltulajdonos személyes szféráját. 
 
Errõl az életútról beszélget a két barát, a kezdetektõl az elismerésekig haladnak. A világ dolgai mellett az emberi sorsok részletei érdeklik õket leginkább. Megidézik a gulyáskommunizmus disznóságait, abba az idõbe is visszaugranak, amikor a kommunizmus vége olyan messzinek látszott, mint a felhõbe veszõ Mont Everest csúcsa, és közben õk is tudtak sorok között olvasni, mint minden magára adó demokrata érzelmû ember. 
 
Nem elõször dolgoznak együtt. Dinnyés nem egy Kaiser-verset zenésített meg visszaadva a szövegben megjelenõ sejtelmes vágyódódást a tisztaság iránt, ami Kaiser költészetének alapérzése. A beszélgetés Dinnyés Jóska szegedi élményeivel kezdõdik; számára életre szóló élményt adott a szegedi hovatartozás. Budapest csak késõbb vált kulturális referenciája eredõjévé. A családtörténet kapcsán jól lehet beszélni a múltról, az idõrõl. Emlékek emlékek hátán, rövid találkozások elevenednek fel, sok szerény dráma, amit láttunk, hallottunk, kitaláltunk vagy sejtettünk. Lebomlik egy-egy fonál, ami a valóság és az igazság ismeretéhez vezet. A tények bokraiból felrebbennek a történetek, mint lépteink elõtt a madarak. 
 
Kaiser jó riporter, képes szóra bírni beszélgetõtársát. Gyakorlott kérdezõ, nem véletlenül jelent már meg több interjúkötete. Faggatta már dr. Hársing Lajos szinkrondramaturgot, Éri István régészt, Dallos Szilvia színésznõt és Nemeskürty Istvánt, valamint Gyurkovics Tibort is, hogy csak néhányukat említsük. Csak olyan személyiségekkel beszélget, akiknek a szakmáját ismeri, vagy akiknek világunkról való tapasztalatai, elképzelései érdekesek. Így van ez Dinnyés esetében, hiszen a költészet, az irodalom, a mûvészet Kaiser számára is meghódított birodalom, élhetõ táj, felfedezett vidék. Ezért is válik érdekes úti beszámolóvá a kettejük párbeszéde, amely arról szól, hogy merre jártak, mit láttak és miért lettek barátok. Munkamódszerükbe is beavat Kaiser, azt írja a könyv elõszavában, hogy eldöntötték, célirányosak lesznek. Dinnyés arról beszél, amirõl akar, õ meg kérdez, mint barát, mint kortársa és krónikás, aztán az élõbeszédet írott formába terelik. Náluk így válik a beszéd a lét házává, ahogy Heidegger fogalmaz. Ez teszi ki a kötet nagyobbik részét, de munkássága bemutatásához több kellett, így kerültek képek a szövegek mögé, amelyek végigvezetnek az elmúlt hatvanöt éven, aztán ott sorakoznak Dinnyés József munkái, dalai, könyvei, kazettái, lemezei, majd írásai, vagy amiket róla írtak. 
 
Beszélgetnek gyermekkorról, társbérletrõl, a könyvtáros anyáról, az iskolai élményekrõl, iskolaváltásokról, a szegedi barátokról, a katonai szolgálatról, az átnevelés idõszakáról, a Ki mit tud?-ban és a nyári táborokban zajlott szereplésekrõl, országjárásról, az utcai zenélésekrõl. Kiderül, hogy Dinnyést is Jack Kerouac Úton címû könyve inspirálta, hogy megismerje a világot. Hatottak a beatnemzedék költõi, a húszezres tömeg elõtt verset mondó G. Corso, Ferlinghetti és az orosz-szovjet társadalomért haragvó Jevtusenko, akit még ma is szeret. Képes mindenben megtalálni, ha ott lappang az igazságtalanság. Nem a hímes szót keresi, hanem az erõs valóságot. A szellem sokat tapasztalt emberének kétkedései és világos okfejtései egyaránt jellemzik Kaiser kérdéseit, Dinnyés válaszait. A beszélgetésbõl kiderül, kötõdnek Budapesthez, és a pesti flaszter történeteihez, a zenészbarátokhoz, kollégákhoz, õk is részei lettek a Bereményi-féle városi költészetnek, akik a régi kintornások, kéregetõ hegedûsök utódai voltak. 
 
A beszélgetés során kiderül, hogy vannak titokzatos dolgok, amelyekrõl nem tudjuk, mikor törnek fel valamelyikünkbõl. A határon még mindig átfut rajtunk egy kis izgalom, hogy vajon, tényleg átjárható-e, vagy megint jön a vasfüggöny, az útlevél-nélküliség, a Sanzon Bizottság és a belsõ cenzúra. Ilyenkor elmélkedünk az elkülönülésrõl és a társas életrõl, mert nem gondolkodhatunk örökké csak a hazánkon, mint a népi írók a huszadik században. Felidézik a korosztályuk szakrális helyeit, a lengyelországi stoppolással tett utazásokat, Krakkót, Gdanskot, aztán a balatoni csavargásokat és a nyolcvanas évekbeli erdélyi látogatásokat. 
 
Közéleti szereplésein jól látható a világlátása, -felfogása, és ezzel kapcsolatos politikai közeledése, ódzkodása. Kicsit politikus, kicsit nem. A Demokrata Fórum környékérõl indul õ is, mint kortársai közül Lezsák, Csengey vagy Csoóri. Velük tartott, de aztán az MDF-be mint pártba nem lépett be, csak a kampányokig tartott az érdeklõdése, konkrét feladatot nem vállalt, a pártkatona viselkedés idegen tõle, és ezt tudja is. A beszélgetõtársak szavaiból érzõdik, hogy máig rejtve maradt jó néhány tény a rendszerváltozás idejérõl, nem kerültek teljesen napvilágra a háttérben zajlott történések, eseményeket alakító erõk. 
 
Kaiser megtudja Dinnyés kimeríthetetlen alkotóerejének titkát, imidzsét, az idõskori derûjét. Dinnyés a magyar közönségé, képes hallgatóit arra kényszeríteni, hogy a költõi eszmére figyeljenek. A beszélgetés során megvalósul a beszéd igazi rendeltetése: az igazság kimondása. Számukra nem enyészett el az az igény, hogy rátaláljanak a mindenki számára érvényes igazságokra, hiába éljük a mellébeszélések korát. 
 
Találkozási pontokat kerestem, és találtam is bõven a múltbéli tapasztalatok alapján. Aztán kiolvastam még, hogy az az igazán hasznos, ha elõre is tekintünk, mert a múlt idõnként kõvé válik, és a legfontosabb dolgunk, hogy ne hagyjuk, hogy a gondolkodásbéli különbségek áldozataivá váljunk. (Hungarovox Kiadó, 2013.) 
NOVÁK IMRE
A cikk 2013. szeptember 29-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
a ZENE rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben  n  Kultúrbolygó (Fúzió Rádió)
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2013