vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
KÖNYVAJÁNLÓ
Farkas Csaba: A közelítõ ház
Képek a duzzadó folyam fõ- és mellékágairól
Farkas Csaba
Farkas Csaba
  
Farkas Csaba korábbi könyveiben (ez a munkája már a tizenötödik önálló kötet!) tanúbizonyságot adott arról, hogy a "sajtófejlõdés" és az ízlésváltozás kapcsán halottnak, vagy legalábbis haldoklónak ítélt tárca mûfaja igenis él, sõt, duzzadóban lévõ folyama új és új ágakra bomlik, éltetõ áramlatai hasznos (használható) nemes uszadékokat hordoznak. 
  
Azt írja a cím alá: "rövidprózák". Pontos, mégis ravasz meghatározás ez, hiszen alá sorolható a tárcán kívül minden más egyperces is, karcolat, szösszenet, elmeforgács, sziporka. A két ciklusba rendezett írások összeszerkesztése során a szerzõ él is a maga teremtette mûfaji szabadsággal: igazat mond, rövid prózákat kínál, s ezeknek csak a zöme, de nem egésze tárcanovella. 
  
A magyar zsurnalisztika és a vele sokáig összefonódó prózairodalom szép hagyománya a "vonal alá" rendezett írások közlése, s a szegedi lapok különösen sok kitûnõ szerzõ apró opusaiból válogathattak-válogathatnak. Elég Móra vagy Tömörkény pazar írásaira hivatkoznunk, amelyekben értelem és érzelem, ismeretterjesztés és katartikus elem egyaránt a helyén volt. 
  
De szerte az országban a legjelesebb szerzõk adtak írásokat a vonal alá, halhatatlan irodalmi hõsök köszönhetik létüket a rotációs szülõszobáknak. Esti Kornél vagy Szindbád soha sem lett volna irodalmi kulturális ikonná, ha a napisajtó nem bábáskodik körülöttük. Az elsõ olvasás bûvöletében ki merem mondani, hogy Farkas Csaba két alap-figurája, Zamfiri és Thakács méltó kései társuk, barátjuk, ivócimborájuk lehet. 
  
Farkasnál a hagyományok követése nem jelent szolgai alázatot. Tudja, hogy a mai sajtóban (például) az ismeretterjesztésnek vagy a napi politikának más tere van, így szívfájdalom nélkül löki ki írásaiból ezeket az elemeket, miközben számít a többi rovat által közvetített tudáselemekre, bátran feltételezi olvasóiról, hogy megfelelõ mértékben mûvelt, legalábbis tájékozott emberek. Másként fogalmazva: amikor meghaladja a hagyományt, feltételezi annak továbbélését a befogadóban... 
  
Ahogy Kosztolányinál vagy Krúdynál, Farkas Csabánál is különös módon viselkednek a rövid írások. Megõrzik ugyan önállóságukat, mégis akarva vagy akaratlanul összeállnak, összeolvadnak, új mû-egészet alkotnak. 
  
 
A közelítõ ház elemei nem is egy, hanem két kisregény szövetévé egyesülnek. Szövet helyett tán helyesebb lenne mozaikot említeni, bár az egyes írások inkább fonalak, mint építõkövek - az olvasó majd kiválasztja a megfelelõ hasonlatot. 
  
Az elsõ "kisregény" (Az út túlsó oldala címû ciklus) az 1983 és 1997 között íródott tárcákból jön létre. Sajátos pikareszk ez a huszonegy elem: Zamfiri (a szerzõ nyilvánvaló ifjúkori alteregója) tartja össze a történeteket, a pályakeresés és a társkeresés párhuzamos kínkeservei egy ígéretes mûvészpálya megalapozását szolgálják, a tragikus és komikus elemek úgy sorakoznak egymás mellett, hogy összességük a járható út reményét, az önmegvalósítás lehetõségét ígéri. 
  
A második "kisregény" (a Séta a városban ciklus tizenöt írása) már nem ilyen optimista. Thakács – a szerzõ férfikorú alteregója – egyértelmûen sikertelen író, már-már nem is alkotó mûvész. Sorsa sodródássá vált, alkotóból robotossá szürkült. Magán- és közéleti csõdtömegként éli meg hétköznapjait, és nincs híján az önsorsrontó gesztusoknak sem. Hogy az olvasó számára mégis érdekes marad, az egy új központi szereplõ belépésének köszönhetõ: a mágikus költõnõ, Anemone egyszerre mûelemzési tárgya és példaképe lesz a fõalaknak, s az õ (távoli) sikeressége csempészi be az optimizmust a mélyen depressziós "hõs" életébe, s egyúttal a ciklus egészébe. Segíti ebben a finom irónia-önirónia következetes adagolása is. 
  
Eddig a kötetrõl, mint egészrõl próbáltam megfogalmazni a gondolataimat. Írásom nem lenne teljes, ha mindkét részbõl ("kisregénybõl") ki nem ragadhatnék egy-egy írást. Az elsõ ciklusban a Tenger a konditeremben címû, több kis részbõl összerakott munka ragadott meg leginkább. A történetelemek mögött a mû létrejöttének módszerérõl, az alkotói technikák tudatosságáról is sokat megtudunk. A szerzõ szavaival: ...Az emberek legtöbbnyire egy életet élnek, ezzel szembe Zamfiri több fõ- és hatezer mellékéletet élt egyidejûleg, ugyanakkor pedig egy felet sem. És ebbõl a megélt hatezer-egynéhány, és a hiányzó fél életbõl áll össze a Farkas-féle irodalom. A második ciklus komorabb írásai közé illene innen A gálya precízen ábrázolt tragédiája, a kötet egyik csúcspontja. 
  
De a "második kisregény" már-már depressziót tükrözõ darabjaiból is kimagaslik néhány, hadd említsem meg A mágikus költõnõ címû írást, amelyikben feltûnik a másokban kiteljesülõ párhuzamos lét reménye, vagy ennek ellenpontjaként a könyv címadó darabját, A közelítõ házat, mely a kortárs képviseleti irodalom legszebb vonulatához csatolható. 
  
Szólnom kell még Farkas Csaba sajátos irodalmi nyelvérõl, stílusáról. A hagyomány megköveteli, hogy a tárca - mint hírlapi mû - közérthetõ legyen, nyelvezete minél jobban közelítsen a köznyelvhez, ugyanakkor emelje meg azt, tegye valóban irodalmivá. Az író eleget tesz ennek a kettõs követelménynek, követi mesterei, elõdei útját, de beépíti prózájába a posztmodern irodalom életképes hozadékait. Ha nem tenné, porosnak vélhetnénk, ha csak azokat használná, zagyva nyelvi játékba süppedne. Farkas azonban kitûnõen egyensúlyoz a hagyomány és az újítás, a megõrzés és a teremtés függõhídjain. A sült-realista stílt éppúgy alkalmazza, mint az emlegetett mesterek leleményeit. Merít néhányuk tündéri realizmusának inkább keser-, mint édes vonulatából, a huszadik századi szürrealizmus mestermunkáiból. Nem válik epigonná, de nem is fordul szembe a felhalmozott értékek világával. Ezért lehet - hõsével ellentétben - kész, és (a maga módján) felhasználható, befogadható értéket teremtõ, azaz sikeres író. 
  
Gyimesi László
(A Magyar Írószövetség tagja)
A cikk 2013. június 10-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
a KÖNYVAJÁNLÓ rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben  n  Kultúrbolygó (Fúzió Rádió)
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2013