vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
IRODALOM, KÖZÉLET
Huszadik halálévforduló:
Jakab Antalra emlékeztünk Hajdúnánáson
Elõkerült egy leirat - éppen 20 évvel ezelõtt keltezték
Ha végiggondoljuk, 84 életéve alatt hány helyen élt életvitelszerûen szeretett püspökünk, dr. Jakab Antal, akkor a következõ eredményre jutunk: Kilyénfalván töltött gyermekkora után diákként lakott még Gyulafehérváron, majd felszentelt papként szolgált Ditróban és Kolozsváron, majd ismét tanulmányokat folytatott Rómában, azután pedig papként mûködött Gyergyószentmiklóson és Búzásbesenyõn, majd Gyulafehérváron teljesedett ki a hivatása. Így tudtuk eddig. A születése századik évfordulója alkalmából szervezett emlékév folyamán és az annak lejártával megalakult Jakab Antal Keresztény Kör tevékenysége során is különösen figyeltünk arra, hogy az említett helyszínek mindegyikére eljussunk emlékprogramjainkkal, nem is sejtve, hogy a sor hiányos, egy kocka hiányzik az elõttünk járók és a magunk kutatásai által kirajzolt kép teljességéhez. Jakab Antal ugyanis az említett településeken kívül egy másik városban is lakott, mégpedig bõ egy esztendõn át, hétéves korától nyolcéves koráig, az 1916-os székely menekülés elszenvedõjeként. A város neve pedig, ahová háromezer-kétszáz földijével, köztük édesanyjával és négy testvérével együtt akkor elvezetett útja és ahol a helyben lakók szívük teljes szeretetével befogadták: Hajdúnánás. 
  
Hajdúnánáson is élt és kiselemistaként tanult tehát Jakab Antal - és mivel errõl nem tudtunk, a centenáriumi év alatt oda nem jutottunk el. 
  
Hajdúnánás az egyetlen olyan település Magyarországon, ahová kõbe - emlékmûbe - vésték Jakab Antal püspök nevét, és mi eddigi programjainkkal ebbe a városba még nem jutottunk el. 
  
Hiánypótlónak tekinthetõ tehát a tény, hogy Jakab püspök halálának 20. évfordulójáról az õ emlékét csodálatra méltó lelkesedéssel ápoló helyiekkel együtt a Jakab Antal Keresztény Kör ezúttal Hajdúnánáson emlékezett meg. 
  
A Hajdúnánási Római Katolikus Egyházközség és a Móricz Pál Városi Könyvtár közös szervezésében utóbbi termében május 4-én délután szemet-lelket gyönyörködtetõ látvány fogadta az érkezõt: a kifüggesztett székely zászló és Jakab püspök kinagyított, állványra helyezett portréja mellett további kinagyított és bekeretezett fényképekbõl, valamint az életét és munkásságát feldolgozó kiadványokból gondosan be- és elrendezett kiállítás szolgált a Szólláth Tibor polgármester fõvédnökségével tartott, 16 órakor kezdõdött rendezvény díszletéül. Mindenekelõtt a rendezvény házigazdája, Buczkó József néprajzkutató, a könyvtár igazgatója, a székely-hajdú közös múlt hivatkozott nagyon fontos részletének feltárója üdvözölte a jelenlévõket, majd dr. Juhász Endre László, a város alpolgármestere, Juhász Imre római katolikus plébános és Gacsályi Gábor református lelkipásztor mondták el köszöntõ szavaikat. Ezt követõen a Püspöknek született vezérgondolat mentén e sorok írója, Vencser László és Buczkó József közösen felidézték Jakab Antal küldetéses életútját. A másfél órás programot Baricz Lajos marosszentgyörgyi papköltõ verseinek tolmácsolásával Holocsi Mária Anna, népdalok és õsi székely himnuszunk eléneklésével pedig Csinószki Mária zenetanár és Szabó Ágnes színesítette, és természetesen nem maradhatott el Jakab püspök hangjának bejátszása sem: a bõ kétperces felvételen a hajdúnánásiak Jakab Antal ékesszóló elõadásában hallhattak azokból a gondolatokból, amelyeket Isten szolgája, Márton Áron püspök temetésén elmondott búcsúztató szentbeszédében fogalmazott meg. 
  
 
  
A megemlékezés különös pillanata volt az, amikor Buczkó József elmondta: 2013. elsõ napjaiban egy újabb érdekes, Jakab püspök hajdúnánási életszakaszával összefüggõ adalékra, egy kéziratban fennmaradt visszaemlékezésre bukkant, amelynek szerzõje Draveczky Imre (forrás: Századunkban a gyilkos láng kétszer pusztított. Hajdúnánás, 1993. Kézirat, 42-43. old.). Nézzük csak meg az évszámot, amikor ez az írás keletkezett, amikor a szerzõ e sorokat papírra vetette: 1993! Éppen 20 évvel ezelõtt! Vajon véletlen-e, hogy éppen most, Jakab püspök halálának 20. évfordulójának esztendejében került elõ? Aligha! Ha pedig megismerjük az írás tartalmát, már cseppet sem lesz kétségünk afelõl, hogy a Gondviselés ismét erõsíteni kívánt a Jakab püspök és a befogadó hajdúk szellemi örökösei közötti köteléken. Idézzük hát ide az írásrészletet teljes terjedelmében, mint mostani emlékezésünk különleges és csodálatos formáját...  
  
* 
  
Egy nánási kálvinista derék meghajlása Jakab püspök úr elõtt 
  
"Egy örökké tartó, bennem és bennünk maradt élményt hadd írjak itt le.  
  
Hajdúböszörményi pedagógusokkal 1987 nyarán Törökországba utaztunk. Utunk során megnéztük a gyulafehérvári székesegyházat. Odaérve bementem a püspöki palota kertjébe, azzal a szándékkal, hogy keresek valakit, aki beenged bennünket a templomba és magyaráz. Beérve az udvarra, alacsony, nagyon szép arcú, idõs papot találtam, aki egy fiúcskával társalkodott. Odaérve szólítottam és kérdeztem: tud-e magyarul? A csupa szív ember rám nézett és azt mondta: »Én csak magyarul szeretek beszélni!« A kedves szavakra tiszteletemet fejeztem ki, és már közöltem is vele a menetelem célját. A kis termetû atya válasza nagyon rövid volt: Kérem, semmi akadálya. Ha itt a csoport, már mehetünk is. 
  
Ahogy sétáltunk a büszkén álló templom felé, kérdezgetett, kik vagyunk, honnan jövünk. Mondtam neki, hogy a csoport hajdúböszörményi, én nánási vagyok. Hallva a szavakat, a pap megállott, mélyen a szemembe nézett és azt mondta: »Én, mint menekült kisgyermek, az elsõ világháború végén Hajdúnánáson éltem, a Kiss Ernõ utcában. Mellettünk egy nagycsaládos tanító, Bánkék laktak.« 
  
A meglepetéstõl nem tudtam hová lenni. Kérdezte, ismerem-e õket? Mondtam, hogy igen, de nem Bánk, hanem csak Bán a család neve. Azt is közöltem vele, hogy az öreg mester az apámat, a fia, Ernõ meg engem tanított. Az idõs, tiszta szemû papnak csillogott a szeme. 
  
A továbbiakban elmondta, hogy ez a találkozás gyermekkorának egy szép, bár nehéz szakaszát elevenítette fel benne. 
Aztán az atya végigmutatott mindent, amit csak lehetett. Szolgálatát, a kalauzolás végeztével megköszöntem, s kértem, engedje meg, hogy megöleljem. A kedves öreg nemet intett, majd felém nyújtotta a jobbját: »Ha tisztelegni akar - mondta nekem -, e gyûrûmet csókolja meg. Én Erdély püspöke vagyok, s ez nálunk így szokás. A gyûrû különben új, tavaly kaptam Rómában a Pápa õszentségétõl.« 
  
Mindannyiónkban megállott az ütõ. Pillanatnyi ideig haboztam, aztán a kemény kálvinista derekam meghajlott és csókot adtam Antal püspök úr kezének, illetve a rajta lévõ gyûrûnek. 
Ezt követve a csoport nevében valaki átadott neki egy üveg Tokaji bort és pár darab szappant. Erdély püspöke nem tiltakozott. Átvette a nagyon szerény ajándékot, majd elbúcsúztunk egymástól. Õ jó utat, mi békességet kívántunk." 
  
 
 
  
Az emlékmûsort követõen, 18 órakor a római katolikus templomban dr. Jakab Antal püspök tiszteletére Vencser László szentmisét mutatott be. Megjegyezzük, Hajdúnánáson a római katolikus templomban szombaton este nincs szentmise, csak reggel, de ezúttal kivételt tettek és hívták a híveket, hogy az emlékezést az Isten hajlékában tegyük teljessé. Szentbeszédében Vencser László a hit évére építve Jakab Antal, Márton Áron és Mindszenty József alakját elevenítette fel, mint egyházunk követésre méltó példaképeit. A hívek egyetemes könyörgésében is õértük, valamint Hajdúnánás és Kilyénfalva lakóiért, de egész népünkért és hazánkért is imádkoztunk, kérve a Jóisten segítségét. 
  
A szentmise végeztével Buczkó József és a Jakab Antal Keresztény Kör jelenlévõ vezetõi megkoszorúzták a befogadó szeretet emlékmûvét, amelyen Jakab Antal püspök neve is olvasható (Domokos Pál Péterrel együtt, aki tanítóképzõs hallgatóként annak idején szintén a menekültek között volt), majd a hívek jóvoltából szeretetvendégségen nyílt lehetõség még egy kis kötetlen együttlétre. 
  
 
 
Vencser tanár úrnak volt egy mondata a szentbeszédében, amely így hangzott: "Tudjunk emlékezni azokra, akik elõttünk jártak. Hajdúnánás ebben példát mutat."  
  
Mi mással is zárhatnánk jelen írásunkat, mint hogy: tanuljunk a hajdúnánásiaktól. Tanuljunk Buczkó Józseftõl... 
  
Varga Gabriella
Fotó: Darócziné Bordás Andrea
HÁTTÉRANYAG 
  
Elsõ világháború: kétszázezer székely menekült el otthonról 
  
  
Az elsõ világháború derekán, 1916 kora õszén, amikor Magyarország keleti vármegyéit román katonai támadás érte, 206 ezer székely kényszerült arra, hogy mindent hátrahagyva elmeneküljön otthonról. Mivel a 17 és 56 év közötti férfiak a csatatereken harcoltak, a nincstelenség és a bizonytalanság súlyos terhével gyalogosan, szekéren vagy nyitott és zsúfolt vasúti szerelvényeken útra kelt menekültáradatban leginkább édesanyák, gyermekek, idõsek és betegek próbáltak megküzdeni mérhetetlen bánatukkal és kétségbeesésükkel, nem kevésbé a hosszú, megpróbáltatásokkal tele utazás viszontagságaival. A menekülõk több napon, sõt több héten keresztül úton voltak, míg fedélhez jutottak. Ideiglenes tartózkodási helyüket az akkori magyar belügyminisztérium jelölte ki: a Csík és Maros-Torda vármegyébõl érkezõket Hajdú és Szabolcs, a szebenieket és az alsó-fehérieket Bács-Bodrog, a brassóiakat és a nagy-küküllõieket Torontál, a fogarasiakat Csanád, a kis-küküllõieket Csongrád, a hunyadiakat pedig Arad vármegyébe irányították. A hajdúk földjére és annak fõvárosába, Debrecenbe 1916 õszén 20 ezer székely menekült érkezett, onnan vezényelték tovább õket Hajdú vármegye különbözõ településeire. Az Alföld északi peremén fekvõ Hajdúnánás összesen 3200, fõként Csík vármegye településeirõl érkezett menekültet fogadott be. Közöttük volt a Kilyénfalváról két tehén vontatta szekéren elmenekült György Rozália is öt gyermekével - köztük a hétéves Jakab Antallal. 
  
Kilencvenöt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a menekülés körülményeit, a menekülõ székelyek lelkivilágát, a befogadó hajdúk kitárt szívét és kapuját, az együtt töltött mindennapok megannyi szépségét és nehézségét megismerjük, úgy, olyan közelrõl, mintha magunk is átéltük volna, mintha az elsõ világégés pusztító zajaitól riadtan mi is a félelmetes bizonytalanság talaján lépkedtünk volna a valamikori hazatérés reménye felé. 
  
  
A gyermek Jakab Antal is élt tehát Hajdúnánáson 
  
Most már értjük, miért nem találtunk adatot Jakab Antal elemi iskolai tanulmányainak második, 1916/1917-es évére vonatkozóan: azért, mert ezt a tanévet a késõbbi gyulafehérvári püspök nem szülõfalujában, a kilyénfalvi római katolikus felekezeti iskolában, hanem Hajdúnánáson a menekültek iskolájában végezte el. A csonka Jakab család bõ egy évet élt Hajdúnánáson. Örömükre az olasz fronton harcoló családfõ - felettese jóvoltából - többször is felkereshette õket. György Rozália az öt gyermekkel - a két tehén vontatta szekéren - 1917 nyarán tért vissza Kilyénfalvára. 
  
  
Könyv a menekülés és a befogadás történetérõl  
  
 
Ez a háborús okok miatt bekövetkezett hatalmas népmozgás - amely katonai körök véleménye szerint is az egész háború legnagyobb evakuálása volt - a szeretetteljes befogadás, együttélés mindennapjaival, a sorsközösség vállalásával a hajdúnánásiak elõtt sem volt ismert a közelmúltig. Buczkó József "Szállást adtunk hûséges, magyar véreinknek" - Székely menekültek Hajdúnánáson 1916-1918 címû, 2011-ben megjelent könyve tehát hiánypótló munka. A szerzõ levéltári és más hiteles források alapján kellõ részletességgel tárja az olvasó elé a csaknem száz évvel ezelõtt történteket. A székely menekültekrõl és az õket befogadó nánásiakról ezt írja: "Úgy érzem, létezik valamiféle láthatatlan kapocs, amely ezt a két, hasonló lelkületû társadalmat összeköti." A Hajdúnánást és Székelyföldet összekovácsoló szeretetrõl pedig így vélekedik: "Nem más ez, mint olyan kõszikla, amelyen felépülhet a nemzeti összetartozás temploma. Boltozata alatt pedig ismét összeölelkezhet a karddal szerzett nemesi múltjára oly büszke hajdú és székely magyar egyaránt." 
  
 
Székely Menekültek Emléknapja  
  
Az 1916 õszén bekövetkezõ események, a befogadók és befogadottak emlékére a Hajdúnánási Római Katolikus Egyházközség a város önkormányzatával közösen 2011 szeptemberében hagyományteremtõ szándékkal megszervezte a Székely Menekültek Emléknapja elnevezésû eseményt, amelynek keretében a templomkertben két emlékjelet is avattak. 
  
 
Székely Menekültek Emlékoszlopa  
  
 
A templom bejáratának bal oldalán egy kõ emlékoszlopot, a Székely Menekültek Emlékoszlopát helyezték el, amelyen a következõ szöveg olvasható: "Emlékjel annak emlékezetére, hogy dr. Berencsy János (1881-1930) polgármester áldozatos munkája nyomán Hajdúnánás népe 1916 õszén 3200 székely háborús menekülttel osztotta meg hajlékát. Közöttük volt a kilyénfalvi Jakab Antal (1909-1993), aki 1980-90 között gyulafehérvári püspök volt, valamint a csíksomlyói Domokos Pál Péter (1901-1992), akit néprajzi munkásságáért késõbb a Csángók Apostola címmel tiszteltek meg. A befogadás 95. évfordulóján állíttatta a Római Katolikus Egyházközség 2011. szeptember 10-én". Az avatás alkalmával az emlékoszlop talapzata mellett Kilyénfalváról és Csíksomlyóról hozott földet hintettek szét székely népviseletbe öltözött fiatalok. Az emlékjelet és a mellette elültetett, a Hargitáról származó két ezüstfenyõt 2011. szeptember 10-én Horváth István gyulafehérvári kanonok-plébános, valamint Nt. Gudor András gyulafehérvári református lelkész áldotta meg - tekintettel arra, hogy a menekültek között annak idején református vallásúak is voltak. 
  
 
Székely Menekültek Emlékkeresztje  
  
 
1918 nyarára végül minden székely menekült visszatelepülhetett szülõföldjére, ám közülük 38 léleknek a hajdúk földje lett a végsõ nyughelye. Az õ emlékükre készült ugyancsak 2011-ben az a templom bejáratának jobb oldalán álló fafeszület - a Székely Menekültek Emlékkeresztje -, amely a székelyföldi utak mentén, a Hargita hágóin látott feszületekkel hasonlatos, és amelynek egyik hasonmása a Hargita tetején áll, nem messze attól a helytõl, ahol 1567-ben a katolikus székelyek diadalt arattak János Zsigmond seregei felett, s ezáltal megmaradhattak õseik szent hitében. A feszület tövénél elhelyezett kõurnában az elhunytak szülõhelyérõl hozott anyaföldrögöket helyeztek el. Az emlékkeresztet a 2011. szeptember 10-én tartott avatóünnepségen Bosák Nándor, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye római katolikus püspöke áldotta meg. 
  
 
Buczkó József  
  
 
Néprajzkutató, a Móricz Pál Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyûjtemény igazgatója. 1955-ben született Újfehértón. Középiskolai tanulmányait ugyanott, a tanárképzõ fõiskolát - földrajz-rajz szakon - Nyíregyházán, az egyetemet Debrecenben végezte, ahol néprajzkutatói oklevelet szerzett. Pályája elején rövid ideig egy szabolcsi kisközségben tanított, majd Hajdúnánáson telepedett le, ahol egy évtizeden át mint közmûvelõdési felügyelõ szervezte, irányította a város közmûvelõdési életét. A helytörténet- és néprajzkutatás, valamint a mûemlékvédelem ebben az idõben került az érdeklõdése középpontjába. Ennek eredményeként a témában cikkei, tanulmányai jelentek meg, miközben mûemléki rekonstrukciós munkálatokat is kezdeményezett, irányított. Ilyen például a középkori erõdfal és bástya, illetve az 1870-es években épült csõszházak rekonstrukciója Hajdúnánáson, a XIX. század elejérõl való kúria teljes felújítása Újfehértón. Ez utóbbiban 1995 õsze óta az általa szervezett múzeum mûködik, amelynek másfél évtizeden át vezetõje volt. Elsõ néprajzi tanulmánya Debrecenben, a KLTE Folklór és Etnográfia címû sorozatában A hajdúnánási szõlõskertek népi építkezése címmel jelent meg 1992-ben. Más mûvei még: Kovácsmesterség Hajdúnánáson (Debrecen, 1994); Pusztuló értékeink (Debrecen, 1995); Az utolsó huszárok Újfehértón (Újfehértó, 1996); Újfehértó zsidósága (Újfehértó, 1998); Újfehértóiak az 1848-49-es szabadságharcban (Újfehértó, 1998); Képek a régi Újfehértóról (Újfehértó, 1999); Újfehértó története (szerk., Újfehértó, 2000); Az újfehértói Kaszinó története (Újfehértó, 2001); A Hajdúnánási Római Katolikus Egyház története (Hajdúnánás, 2001); Jeles személyiségek Újfehértó múltjából (Újfehértó, 2004); Gúzsba kötött évtized 1946-1956 (Újfehértó, 2006); "Akin átsugárzott az Evangélium ereje" - Mikó József 1881-1959 hajdúnánási református igazgató-tanító emlékezete (Hajdúnánás, 2008); "Jöjjön haza Magyarországra" - A hajdúvárosokból indult mozgalom a Bocskai-korona visszaszerzéséért 1926 (Debrecen, 2009); Számvetés - 15 éves Újfehértó város múzeuma (Újfehértó, 2010); "Szállást adtunk hûséges, magyar véreinknek" - Székely menekültek Hajdúnánáson 1916-1918 (Hajdúnánás, 2011); "A hõsök vére szenteli hazává e földet" - A hajdúnánási Hõsi temetõ, Hõsi emlékmû és a Hõsök ligetének története (Hajdúnánás, 2012).
A cikk 2013. május 13-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
az IRODALOM, KÖZÉLET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben  n  Kultúrbolygó (Fúzió Rádió)
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2013