vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
IRODALOM, KÖZÉLET
Egy európai magyar népfi
Illyés Gyuláról
Illyés Gyula életmûve a XX. századi kelet-európai történelem korképe. Élete párbeszéd volt a világgal. Írásai a magyar lélek és a társadalmunk mélyérõl érkezett tudósítások sora, amelyek hol reménykedve, hol csalódottan írják, milyen és ki a magyar. Korszakokról adott számvetést, a magyar sorsfordulókat elemezte írásaiban. Szenvedélyesen kutatta, mi adja nekünk azt az erõt, ami oly sok viszály után is biztosítja, hogy él e nemzet e hazán.
 
"Párizshoz szokott szemmel" érkezett a magyar irodalomba. Volt rá alkalma, hogy madártávlatból is lássa hazánkat. Európát kereste itthon is. Irodalmi életünkbõl a fesztelenséget hiányolta. Egyszerre volt népi, nemzeti és egyetemes európai gondolkodású. Otthonos volt az avantgárd és a hagyományos költészet világában is. Összetett látásmód jellemezte. Ez lírájának védjegye. Minden írásában egy új kérdés, dilemma rejtõzik, amely létünk egyszerre több dimenzióját is megmutatja. Úgy tartotta, megfontoltan és óvatosan kell írni, mert az igazság nem demokrata és nem az életet pártolja. Az igazság elõtt csak fõt hajtani lehet, és arra való, hogy elviseljük és belesemmisüljünk.
 
1902-ben született - halottak napján - a Tolna megyei Felsõrácegrespusztán Illés János uradalmi gépész és Kállay Ida harmadik gyermekeként. A szolgák világából jött, õsei között pásztorokat, cselédeket találhatunk. Élete elsõ kilenc évét töltötte a szülõhelyén, ott ívódott belé a zsellérek iránti együttérzés. A kétkeziek hû ivadékának tartotta magát. Nála a magyar nyár nem a dínomdánomot jelenti, mert a többségnek nem a nyaralás, hanem a verejtékezés ideje, hisz' az aratás két hónapos dologidõ és rettentõ fárasztó. Gyermekfejjel szerzett tapasztalatai és gyerekkora öreg bölcsei élete végéig meghatározták gondolatait. A határ hullámzásának szépsége örökké benne élt a lelkében.
 
Tanult Simontornyán, Dombóváron, majd Pesten, ahol a Munkácsy utcai gimnázium diákja volt. A felsõ osztályokat az Izabella utcai kereskedelmi iskolában végezte, ott érettségizett 1921-ben. Ekkor már részt vett a baloldali és ifjúmunkás mozgalmakban. Szellemi megújhodást keresett.
 
Elsõ verse a Népszavában jelent meg név nélkül, El ne essél testvér címmel. Magyar és francia szakos hallgató volt a pesti egyetemen, de illegális tevékenysége miatt és a várható letartóztatás elõl Bécsbe ment, majd Berlin után Párizsba, ahol alkalmi munkából élt és a Sorbonne hallgatója lett. Színes szellemi életével, állandó változékonyságával és a benne rejlõ izgalmakkal Párizs õt is rabul ejtette. Megismerkedett az avantgárd jeles képviselõivel, Tzaraval, Cocteau-val, Aragonnal. A mûvészeti irányzatok közül - pszichológiai érdeklõdése kapcsán - a szürrealizmus ragadta meg leginkább.
 
1926-ban, az amnesztia után tért haza és a Phönix Biztosító Társaság hivatalnokaként dolgozott. A Kassák Lajos által szerkesztett Dokumentumban és a kor mértékadó irodalmi lapjában, a Nyugatban publikált. József Attila és Szabó Lõrinc barátja lett, ami meg is határozta szellemi tájékozódását. Õ is igényesebb társadalomszervezésre vágyott. Hitt abban, hogy a tudás apasztja a zûrzavart.
 
Költészetének lényegét a szabad sorok és asszociációk adják. Cézanne-i és rembrandti ecsettel festette világát. Mindig tudta, mit akar mondani. Emlékei hegy-völgyeibõl válogatott írásaiban. Ha óceánról írt, akkor a mi tengernélküliségünk emelkedett ki, mert mindent a magyar viszonyokra fordított. Fontosabb volt számára a mû, mint õ maga, saját személyisége. Örök küzdelemben élt a mondanivaló és a megírt szöveg közötti különbséggel. Kitûnõ megjelenítõ erõvel, sziporkázó nyelvi leleményességgel alkotott és mellette még mesteri gondolattömörítés is jellemezte. Úgy gondolta, hogy az õszinteség csak annak az írónak a problémája, akinek nincs mondanivalója. Az ember több az arcánál, tetteinél is, annyi, amennyit másoknak átad. Õ így mért. A népi írók iránti õszinte elkötelezettsége annak szólt, hogy bennük látta a dolgozó nép életének igazi bemutatását.
 
Élete átívelte a XX. századot, az õ írásai is a történelemben gyökereznek. Filozofikus tartalmú írásai a természet és a kultúra, az ember és a körülöttünk lévõ világ kapcsolatáról, ellentmondásairól szólnak. Nem hagyta sodortatni magát, teremtõ módon élt. Vonzotta a hallgatás, a "kádári konszolidáció alatt nem csókolta meg a pálcát". Életét végigkísérte Petõfi alakja, szellemének tüze benne élt. Költõi hangjára Petõfi és Ady volt a legnagyobb hatással. Az õ eszmei és formai konvencióktól mentes bátorságuk, magyarságféltésük mintául szolgált számára egy életre.
 
A vers nála nem a szavakkal hatott elsõdlegesen, hanem a benne rejlõ üzenettel, értelemmel, hasonlattal, bár tudta, a versek lényege megfoghatatlan. Néha úgy érezte, hogy jambus-mérgezése van, túl vidám a hangja, de igazából õ is úgy gondolta, hogy mindenki vigaszra szorul, mert a világ értelmetlen, bár épp ezért van haszna a költészetnek. Nála minden versnek fontos eleme a meglepetés, és úgy tartotta, hogy a költõnek a Múzsa súg, így lesznek képesek a lelkünket elragadni a szabadon futó szavak.
 
A húszas években kialakította versépítkezési technikáját, melyhez hû is maradt. A tárgyi világból indul, úgy emelkedik a gondolatok poétikai szintjére. Elsõdlegesen a népéletbõl merít, majd tágul a kép és elõzõ századok leheletét érezzük. Versei ritmusát a lélegzetéhez mérte. Gondolatait verssé az indulatai tették, nem a rímek. A mû kormányozta õt, nem õ a költeményt. Illyésnél a különbözõ irodalmi és képalkotási technikák olvadnak nyelvi harmóniába indulati telítettséggel. Litániaszerû felsorolásai adják versei lázgörbéit. A javítás számára is mindig kínlódás volt. Arany Jánoshoz hasonlóan õ is úgy bíbelõdött a szavakkal, mint ahogy az alkimisták töltögetik a vegyszereket aprólékos mûgonddal.
 
"Termékeny lápvilágban" vált õ is íróvá a harmincas években. A Puszták népe címû szociográfiai mûve egy "néma társadalmi réteget szólaltatott meg" európai rangúan. Világképe az ellenszegülésre épült. A magyarságért érzett aggodalma élete központi gondolata. Az országrészek elszakadását fájdalmasnak nevezte, de úgy gondolta, hogy életképességünket bizonyítja, hogy képesek voltak a külhonba szakadtak önálló kultúrát létrehozni. Ezért is hívta ötágú sípnak költészetünket - de azt mindig is vallotta, hogy a testnek csak egy lelke van, így a magyarság sem darabolható.
 
Illyés kitûnõ kapcsolatteremtõ volt, sok embert ismert. Ezért is találunk olyan sokféle alakot mûveiben. Az emberi arcban a pillantást figyelte, abból olvasta ki az illetõ személyiségét. A nõket is eszerint vizsgálta; nem a testüket nézte, hanem a tekintetüket.
 
Gondolkodása idõnként nem volt szinkronban a történelem észjárásával. Túllátott a napi politika szemhatárán. Lelkiismereti szabályokat közvetített. Szövegeibõl látszik, hogy élete végéig hitt az általános harmónia megteremthetõségében.
 
Politikai ívei is voltak pályájának. 1945 után a Parasztpárt parlamenti képviselõje lett, de inkább viszavágyott a falvak népéhez. Sokfelé megfordult, feljegyzéseket készített tanulmányi útjain. Eljutott Bulgáriába, Erdélybe, újra Párizsba, Genfbe - és õt is elbûvölte Róma.
 
Komolyan vette a történelmet, idézõjel nélkül, tényszerûen írt róla. Tiszta etika jellemezte írásait, egy ívben volt képes a világot feltárni. Figyelmeztetett, hogy a kis országoknak óvatosan kell bánniuk a belsõ harcokkal, forradalmakkal, mert a szomszédai lesben állnak, ugrásra készen várják, hogy a sors mit ajánl fel nekik a belviszály után elgyengült néptõl.
 
Történelmi nagyságok lelkiismeretét mutatta be színdarabjaiban. Alakjai között gyakoriak a hazáért tenni akaró hõsök, egy-egy történelmi sorsfordulónk kulcsfigurái. A szavak becsületéért küzdött, hogy megszabaduljanak rájuk rakódott elõítéletektõl, hamis véleményektõl, elvektõl.
 
Nem volt színházi ember, nem a színpad mellõl vette szcenikai tapasztalatait, nem társulatoktól származtak drámaírói meglátásai. A drámáiban megjelenik a köznapi és a természetes. Illyés tudta, hogy a magyarság sorsa mindig is egy cérnaszálon függött. Színpadi mûveiben a közösségek sorsáért aggódó író szólal meg tele erkölcsi kérdésekkel. Ez fogalmazódik meg a parasztvezérrõl, Dózsa Györgyrõl írt drámájában is. Dózsa egy életképes nemzeti egységet szeretne, de életével fizet, a haza pedig függetlenségével.
 
A Kegyenc Teleki Lászlót idézi a XIX. századból. Teleki eszméit, torzóban maradt írásait felhasználva azt a kérdést boncolgatja, hogy meddig lehet szolgálni egy abszolút monarchiát. Végkövetkeztetése: embertelen módon nem lehet szent ügyért harcba szállni. Még egy másik Teleki-drámát is írt Különc címmel, amelyben Teleki megélt tragédiáját beszélte el. Illyésnél Teleki Kossuth és Széchenyi mellett helyezkedik el. Itt is a nemzet érzéseit fogalmazta meg.
 
A magyar múltról egy másik mûve is szól. A Fáklyaláng címû drámája Kossuth és Görgey összecsapását dolgozza fel. Illyés rokonszenve Kossuthé, mert az igazi forradalmár bukásában is fölébe kerül a megalkuvónak.
 
Drámáiban gyakoriak a moralizálások. Ez a gondolat jelenik meg a Tiszták címû mûvében is, ahol a XIII. századi eretnekek önkéntes máglyahaláláról ír. A jogaihoz ragaszkodó kis közösség erkölcsi helytállását fogalmazza meg. Az elpusztult kis néprõl a még élõ népeknek kell a tanulságot levonniuk, mert a legjobb ügy, a legszebb eszme is elpusztul árulással és erõszakkal, és "a lánghalál csak a legendákban fényes" - ahogy az albigensek püspöke mondja a darabban. Ezért is nevezhetjük Illyést az identitásrétegezettség kihámozójának.
 
Illyés szerint is a világban az írók és a politikusok harca folyt mindig. Nálunk a változásoknak elsõként az irodalom ad helyet, ezért is mondta Kádár, hogy az írott sajtó rögtön a puska után következik, és úgy is kell viselkednie. Õ a politikában a legkisebb egységek függetlenségének a híve volt, de a szellem dolgában a legnagyobb egységeket helyeselte.
 
A baloldali gondolkodásban az írói állásponton volt, ami a hatalom gyakorlásától távol állt. Hiába származott a húszas-harmincas évek magyar szocialistáiból, kevés babér termett neki a szovjet rendszerben. Amúgy Naplójában fanyarul írta, hogy õ nem tud olyan szocialistát, aki elismerte volna a másikat igazi baloldalinak. Naplójában felsorolta mindazt, ami a nagy író lelkületére jellemzõ. A naplóírás számára panaszkönyv volt a "leendõ üzemvezetõség" részére. Nélküle a hatalmon lévõk biztosabban ültek volna a helyükön. Aztán ezt igazolta is az idõ a rendszerváltozáskor.
 
Az idõ, az öregedés is gondolkodásának középpontjában állt, ami dédapáinkhoz tesz hasonlóvá minket. Igen, meghalunk - írja, mert "a halál születésünkkor a magzatunk". Biztos vesztésre vagyunk ítélve, de "emberhez méltón védekezünk életszeretettel társult bölcsességgel". Az elmúlásról Kharon ladikján címû idõskori esszé-regényében vall, miközben az öregedés tüneteirõl elmélkedik. Írásaiban, érzéseiben ott van nála is Berzsenyi vízjele. Az öregkor ugyanúgy cserél az ember lényén, mint a kamasszá érés, hiszen a világ örök körforgásban létezik: "A hajnal vége az alkony, a tavasz õszbe torkollik." A halált el kell fogadni, és az öröklétért nem lehet imával harcolni, csak a tevékenység segít.
 
Melankolikusan említette, hogy a mi keresztény-zsidó kultúrkörünkben a szenvedõ halált tartjuk az igazinak. Ezzel szemben a görögök gondolkodásában az öregkor és az elmúlás idillikusabb volt, hiszen nehéz az emberáldozat érzésével megbirkózni. Ez közelebb állt habitusához.
 
Illyés otthon volt a lehetségesben és a lehetetlenben is, képes volt áthatolni mindenen, ami körülvette õt, képes volt együtt élni a szükségszerûvel. Több számára ellenséges társadalmi renddel gyûlt meg a baja, de arra törekedett, hogy neki legyen igaza a démonival szemben. Az õ korában is az volt a fõ cél, hogy rá kell szedni az ördögöt, ahogy azt már Goethe is megkísérelte Faust drámájában. Számára is ez lett az emberi, költõi és társadalmi értelemben vett szerepe, igazolva, hogy a "bátor jutalma a könnyû halál".
 
Szembenézett az ellentmondásokkal, jól ismerte a maga világát. Gyakran hívta fel a figyelmet a szomszédos országokban élõ magyarok hátrányos helyzetére, hogy iskoláinkat sorra bezárják, háttérbe szorul az anyanyelvi kultúra és erõszakos asszimiláció zajlik. Vállalta ennek képviseletét még akkor is, ha tudta, a kádári-aczéli világképtõl ez eltér. Errõl írt a nyugati újságokban megjelent Hajszálgyökerek címû publicisztikájában a hetvenes években.
 
Illyésnek nincs mitológiája, de van legendáriuma. Ápolta, építette Petõfi kultuszát, a magyarság történelmét és nyelvünket. Épületes olvasmányoknak szánta legendáit, amelyeknek a társadalmi ok-okozati összefüggések felfedezése volt a célja.
 
Pesttel különleges viszonya volt. Nem bízott Pestben, mert úgy látta, nem forrt ki, nem állapodott meg, folyékony halmazállapotú, vásárszerû, útjainak, tereinek nincsenek végleges nevei. Úgy gondolta, természeti adottságai adják szépségét, nem a megépített terei. Számára is az ország vízfeje volt, ami miatt a vidék háttérbe szorult. Úgy vélte, Pest felszívja a vidéki magyarságot és a legrosszabbat hozza ki a keverékükbõl.
 
Tudta, hogy a legembertelenebb társadalmi viszonyokkal is szükségszerûen megbékél az ember, de azt is tudta, ha egy nép eltávolodik környezete szellemiségétõl, akkor már csak a vérvonal vezeti õt, és elõjönnek sámánjai és törzsfõi. Tûzimádók táncolják körül a véráldozatra kijelölt szabadgondolkodókat.
 
Huszadik századi jelentõs magyar versei között ott találjuk Illyés mûveit. A Bartók és a Koszorú címû versekben a magyar zene és nyelvünk dicsérete szólal meg, ami számunkra nem hangzavar, hanem korunk kifejezõje. Mellettük kikerülhetetlen egy korszakot jellemzõ verse, az Egy mondat a zsarnokságról, amely a kommunisták szemében felért egy hadosztállyal. A vers 1950-ben keletkezett, de csak 1956-ban, a forradalom végnapjaiban jelent meg az Irodalmi Újságban, aztán itthon évtizedekre az asztalfiókba került. A '89-es rendszerváltozás keltette életre újra és vezette vissza a köztudatba, hogy ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van. Napjaikban már az '56-ról szóló ünnepségek mûsorának állandó szereplõje, a Himnusz és a Szózat között évrõl évre hallhatjuk.
 
Azt vallotta, az író csak író legyen, így lehet a legnagyobb erkölcsbíró. A legingerlõbbek számára is az események voltak, ezekrõl írta vallomásait, bár nem tartotta elégnek regényes helyzeteket mesélni a történetekben.
 
A tömeg és a szellem kívánságait kívánta egyesíteni. Óvta magát a népszerûségtõl, mert úgy vélte, annak "rádiumsugárzása megöli a termékenységet". Szerinte az író mögött legyenek ott az írásai, és mint "hû, kitartó különítményei masírozzanak mögötte tüzön-vizen át, az öröklétig".
 
Illyés fürkészõ és felismerõ megfigyeléseinek tárgya az eleven ember, aki áldozatul esik kora kiszolgáltatott viszonyainak, amelyeket a szellem tisztasága helyett az elfogultság és a buta érvek vezetnek. Képes volt pontosan behatárolni helyünket a világ szellemi térképén. Jól adta meg a hosszúsági és szélességi fokokat, ahol magyarságunk létezik. Kitûnõ diagnoszta, aki életismerettel és találó ítéletekkel rendelkezett. Elmélyülésre - a benne egyre inkább növekvõ - iszonyata is serkentette. Számára a tragikum az volt, amikor Isten hibázott.
 
Nem voltak illúziói, ezért is sorolt mûveiben "megsebzett sírköveket", és ezért is gondolta úgy, hogy errefelé mindig a legnagyobb feladat szépen meghalni.
Novák Imre
A cikk 2013. április 19-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
az IRODALOM, KÖZÉLET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben  n  Kultúrbolygó (Fúzió Rádió)
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2013