vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
KÖNYAJÁNLÓ
"írni szívekbe a szót" - hittel fényben
Az érdeklõdõk 2012. október 28-án a Szent Erzsébet-templom halljában Sajgó Szabolcs szerzõi estjén ismerkedtek meg a költõ új verseivel, a Kapuid bennem címû kötettel. Az est sikerét emelte Dobi Gábor és Komáromi Andrew, a Kodály Tánccsoport tagjainak furulyán, dorombon, tilinkón és kavallon játszott moldvai csángó dallamcsokra, Pulins Rebekka hárfa-, illetõleg Szvorák Katalin énekszáma. Verseket Zydron Margit, Duczon Gerzson, Töröry Éva és maga a szerzõ olvasott fel.
 
 
Gondos és szép kivitelezésû ez a kiadvány is, akárcsak a megelõzõ verses kötetek. De mondhatnók azt is, hogy nem meglepõ a Korda Kiadó gondozásában megjelent Sajgó-kötetek rendkívüli külalakja, mert ez a tördelési tökéletesség a gyönyörû versillusztációkkal - ez esetben Kákonyi Júlia munkáival - formailag hozzásimul a lélek finom rezgéshullámaiból verssé formálódó lírai üzenetekhez. Elsõ látásra akár képversekre is gondolhatnánk, amikor belelapozunk a könyvbe, annyira míves az elrendezésük...
 
Sajgó Szabolcs legújabb verseskötete az üzenet jegyében fogant. Üzenet arról, hogy miként születik a vers - szerzõi estjén elhangzott olvasói kérdésre válaszolva errõl is beszélt -, üzenet a "fehér" egek és a "mélykék" titkairól, arról, hogy 
 
"hiába sújt az átok
s a pusztulás hiába von magához
akár felhõnyi gyilkos gombák alatt
a romokon holnap is kinõ a gyöngyvirág
fölnyílik valami majd
a fényre"
 
mert közben 
 
"a sors megannyi húrján
játszik valaki
és szép a dal nagyon szép
a szférák/
az otthonod összhangzata" (játék).
 
Rónay László a kötet elõszavában a szavakkal való viaskodást emeli ki, amely Sajgó Szabolcs esetében küzdelmesebb azért, mert mint "papköltõnek szembe kell néznie az értéktudat lassú sorvadásával, az útjelzõk sokáig biztonságot adó jelenlétének hiányával. Neki az a hivatása, hogy ezeket valamiképp visszaállítsa eredeti helyükre..."
 
De vajon sikerül-e ez a költõnek? – kérdezhetjük, amikor már azt sem tudjuk, hogy "kell-e egyáltalán / valahová / egy tilalomfa" (talált sorok).
 
Ahhoz, hogy az elszabadult ösztönök világában, a megzabolázhatatlannak tûnõ mindennapokban megtalálja az értelmet, ahhoz az embernek, a költõnek is hinnie kell, hogy "ha rég elporladt már / a föld az ég / te még azért maradsz / id?ben nyílott örök virág / sorsoddal ízesen / egy letisztult mosoly", mert "a Fennvalót / magadban" hozod (mosoly). És hinnie kell csodakeresése közben, "nyugtalan kíváncsi" vágyában,
 
"hogy a széppel egymásra
igazán csak akkor ismerünk
ha egyszer végre már
a szépben lakozom
ha a szép itt legbelül
már egy velem" (ismeret)
 
Az ismeret útján bukdácsolva tudnia, hinnie kell azt is, hogy
 
"rólad az ég
nem mond le sosem
a sors könyvében
nagybetûkkel áll neved
s beírva kezdet óta ott
minden Ádám-ivadék
minden Éva-álom
ismételhetetlen gyönyörû neve
csupa pirosba öltözötten
ott ragyog
vérpiros és pünkösdpiros
ragyogásban
s a könyvet õrzi
a Bárány idõtlen tekintete" (õriznek)
 
Lélektõl lélekig szóló üzenetek a Sajgó-verssorok, és ha elérnek, dallamuk tovább zsong a mi lelkünkben is. De mibõl fakad ez a dallam, ez a lélekbe simuló ritmus? Kezdetben van a szó, ami dallá, zenévé változik, míg a költõ ölébe hullanak az Úr piciny csodái, a fehér papírlapon a fehér pillangók, és elindulnak, hogy megnyitsák a "kapuid bennem". A szavak csodálatos játéka ez, a rímtelen sorok betûrímei, amelyek egész strófákat átfonnak, mint az alábbi is:
 
"oltja hát szomj a szomjat
s mulandóval mulandó eltelik
foltozza folt a foltot
és árnynak árny ragyog
 
a Hordozó meg hordoz
mindeneket..." (mindig újra)
 
A biblikus ismétlések, amelyekkel egyetemessé, a világmindenséget átfonó lesz a gondolat: 
 
"te
ki nekünk
megcukrozva
leköpdösve ostorozva
mezítelenné kockázva
barlang mélyén szívünk mélyén
albérletben gázkamrában
mindörökt?l mindörökre
fogyhatatlan mondhatatlan
mennyországunk
magad vagy" (mezítelen)
 
Az ellentéteket, a "mélykék titkait" és a "fehér eget" állítja szembe, "magasságok mélységek" Urához fohászkodik, hogy megadja a "mindennapi kenyeret", hogy képesek legyünk gyengén erõssé válva 
 
"tárulni ölelésre
gyenge karokkal
kihagyó szívveréssel
szeretni
ahogy adatott nekünk
tökéletlenül" (mindennapi kenyér).
 
A népmesei elemek az ártatlanság hitével áthatottan sugallják az örök igazságot, hogy "minden a helyén", és bár 
 
"rút köd kószál a fák között
elálldogál a kastély udvarán
a kandallófüst ijedten tétován
királykisasszonyához
a jó meleg beszökött" (õsz)
 
A kötet egyik kulcsszava a fény. "Sajgó Szabolcs szerencsés lírikus (és pap), hiszen sokszor megtapasztalhatja a fény melegét és lélekbe hatoló üzenetét, s ilyenkor teljesedik ki személyisége" – írja Rónay László.
 
"egyenesek
a szép s a jó között
fénybe simult színek sorok
meg gyönyörûségben izzó formák
s az öröm az öröm" 
 
jelenti a költõ számára az ünnepet aki van címû költeményében, másutt pedig csodálatosan "minden a helyén", amikor "élednek a madártorkok / éled a fény a galagonya", és fénybe csalogat a leszel-e:
 
"leszel-e hát angyal
nekem
s leszek-e néked én
a jobbik én
a fényben fürd?
áldásul egymásnak
mindörökre
porból küdött
tünemény".
 
 
A vallomás címû költeményében elárulja azt is, hogy a fény mint a "jóságos Úr" ajándéka életének lényegi eleme, amelyben "árnyékos" kicsi emberségünk örökre megmarad:
 
"fényben élek
árnyékot magamnak magam vetek
gyökereim az árnyak birodalmán
messze túl
Titokorság csodái közt
nyújtóznak szerteszét
fénylõ zsigereim
az árnyvilág nem szíveli
tetszéletet élni
ellenükre lehet csak...
halálsetétben látom
az új világ ragyog
fényesedik
az örök világ"
 
A Kapuid bennem nekem szóló sajgói üzenetét lelkiismeret címû versében fedezem fel az alábbi sorokban:
 
"az egyenes repít
a görbe jár gyalog
csak a kis ego tapossa
helyben a sarat
tapossa míg tapossa
közben a remény világol
világol benned
belõled
s a gyökerek isszák
az örök tavaszt"
Dancs Rózsa
A cikk 2013. március 3-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
a KÖNYVAJÁNLÓ rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben  n  Kultúrbolygó (Fúzió Rádió)
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2013