vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
FILM
Szigorúan ellenõrzött életek
Február 23-án Székesfehérváron láthatta a közönség, március 4-én este a Duna Televízió is levetíti
Petényi Katalin és Kabay Barna újabb megrázó erejû dokumentumfilmjét
Szent István-emlékév (2013), Márton Áron püspökké szentelésének évfordulója (február 12.), A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja Magyarországon (február 25.) és egy soha nem látott dokumentumokra, drámai sorsokra, katartikus életutakra épülõ film a kommunista diktatúra mártírjairól és meghurcolt hõseirõl - ennek jegyében irányul a közfigyelem napjainkban többek között a boldoggá avatására váró, szent életû, hitvalló erdélyi püspökre, Márton Áronra, és ennek jegyében telt meg zsúfolásig február 23-án délután Székesfehérváron a Szent István Mûvelõdési Ház díszterme. A városból, a környékrõl, de még sokkal távolabbról is érkezett érdeklõdõk száz még százai akartak fejet hajtani az elmúlt rendszer egyházhoz, igazsághoz, emberséghez hûséges tanúi és vértanúi elõtt. Mindezt Petényi Katalin és Kabay Barna újabb felejthetetlen filmkockái elõtt tehették meg. 
  
Márton Áron
Márton Áron
  
A Hitvallók és ügynökök folytatása 
  
Elevenen él még bennünk a négy évvel ezelõtt készült és a Duna Televízió által - közkívánatra - többször is levetített, Hitvallók és ügynökök címû dokumentumfilm, amely minden eddiginél nyilvánvalóbb módon tárja elénk a kommunista egypártrendszer második világháború után elkezdõdött és közel fél évszázadon át tartott korszakát, amely alatt a hatalom minden eszközt felhasznált a keresztény egyházak üldözésére. A film Magyarország nem is olyan távoli múltjának eddig jobbára homály fedte részleteit dolgozta fel, azt, hogy miként börtönözték be ártatlanul papok és szerzetesek százait, míg másokat az Állambiztonsági Szervek ügynökökként épített be a hálózatba. A filmkockák megismertették a nézõvel a hit és a hûség erejét, ami sokaknak adott erõt szenvedéseikben, és megmutatták az ezzel szemben álló, az egyházon belül mûködõ besúgó gépezetet is. Megrendítõ életutakon keresztül idézték fel a múltat, emberek életét, akik áldozatai vagy kiszolgálói lettek egy diktatórikus rendszernek. (Az egyház üldöztetését és az állammal való kapcsolatát dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi fõapát, püspök és történész foglalta össze, rámutatva a mélyebb történelmi összefüggésekre és a múlttal való szembenézés fontosságára.) 
  
A film alkotói, Petényi Katalin és Kabay Barna most újabb megrázó erejû dokumentumfilmmel jelentkeztek. A Szigorúan ellenõrzött életek ezúttal a román kommunista diktatúra ördögi mechanizmusát mutatja be, a román titkosszolgálat: a Szekuritáté mûködését, a vallás, az etnikai kisebbségek, az emberi méltóság elleni támadásait és ezzel szemben a belsõ szabadság, a morális felelõsség és a hit erejét, amely kiszolgáltatottságukban az áldozatok erõforrása volt. Kortanúk vallomásain és a Szekuritáté dokumentumain keresztül megrendítõ képet nyújt a múlt szenvedéseirõl, kollaborálásról, hûségrõl és árulásról. A korabeli híradórészletek, fotómontázsok, a Szekuritáté ügynökeinek jelentései, a tartótisztek értékelései, a titkosszolgálat lehallgatásai, megfigyelési fotói és az áldozatok személyes emlékei párhuzamosan idézik fel ezeket az éveket. Dinamikus kameramozgások jelenítik meg a különbözõ oldalakon állók életének állomásait: pusztuló falvakat, parókiákat, börtönöket, templomokat és az egyedülálló szépségû erdélyi tájat. 
  
A 2012. július 27-én Tusnádfürdõn, a 23. Bálványosi Nyári Szabadegyetemen õsbemutatott és 2012. október végétõl a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban vetített filmet 2013. február 23-án Székesfehérváron, a Szent István-emlékév keretében és A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjára való emlékezés jegyében szervezett, megindító hangulatú,  felemelõ ünnepi rendezvényen is megtekinthették a rendkívül nagy számban megjelent érdeklõdõk. Magyarországon ez volt a film elsõ vidéki bemutatója. 
  
  
Emlékezzünk kegyelettel és cselekedjünk felelõsséggel 
  
A Spányi Antal megyéspüspök, a Székesfehérvári Egyházmegye fõpásztora, Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, valamint dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár város polgármestere védnöksége mellett megrendezett eseményt Jakubek Tiborné, a Szent István Mûvelõdési Ház igazgatója nyitotta meg. Gondolatai között kiemelte: a társadalmi folyamatokat figyelõ és a jövõért felelõsséget érzõ ember nem hagyhatja feledésbe merülni a múltat, hiszen egyfelõl mindaz, ami elõdeink, nagyszüleink és szüleink nemzedékével történt, valamiként része nemcsak a mi, de gyermekeink és unokáink életének is, másfelõl pedig a múlt nem-ismerete gátolja a felnövekvõ nemzedék önismeretét, társadalmi tisztánlátását. Az igazgató hangsúlyozta: személyes felelõsségébõl adódóan minden hívõ embernek a mai általános vélekedésnél hangsúlyosabb, cselekvõ választ kell adnia a teremtett világ megõrzésével kapcsolatos kérdésekre, s ez nemcsak megemlékezést jelent, hanem felelõsség és cselekvõ szeretet által vezérelt tettet is. 
  
"Ha majd – néhány év múlva – a középiskolás diák tanulmányaiban eljut a huszadik századig, valószínûleg csodálkozó iszonyattal fog visszatekinteni a korszak történetére. A lenyûgözõ technikai fejlõdés mellett a jövõ tanulójának szemében minden bizonnyal a pusztítás és a barbár kegyetlenség idõszakát is jelenti majd a magunk mögött hagyott század. Különösen tragikus a mérleg, amikor hazánk huszadik századi történetén tekintünk végig: két modern háború példátlan pusztítása és embervesztesége, az 1919-es forradalmi és az azt követõ ellenforradalmi terror, a trianoni országcsonkítás máig ható következményeivel, a holokauszt iparszerû tömeggyilkossága, a nyilas rémuralom, majd a néhány évvel késõbb kiépülõ kommunista diktatúra...  
  
Sokan megkérdezik: mi értelme van újból és újból felidézni a történelem sötét árnyait, felhánytorgatni a múltat? Nem volna-e üdvösebb, ha a szörnyûségek emléke századunkkal és az eseményeket átélõ nemzedékkel együtt enyészne el, és a jövõ fiataljai tiszta lappal indulhatnának a huszonegyedik századnak? A gondolkodó, társadalmi folyamatokat figyelõ ember számára egyértelmûen »nem« kell hogy legyen a válasz. 
  
Több okunk is van arra, hogy ne hagyjuk feledésbe merülni múltunknak ezeket a tragikus fejezeteit. Elsõként: mert a múlt akarva-akaratlanul is velünk és bennünk él, gesztusainkban, gondolkodásunkban, erkölcseinkben és szokásainkban, sokszor irányt szab cselekedeteinknek, még akkor is, ha ennek nem vagyunk tudatában. Mindaz, ami elõdeink, nagyszüleink és szüleink nemzedékével történt, valamiként része nemcsak a mi, de gyermekeink és unokáink életének is. A nem-tudás tehát nem segíthet ezen, sõt gátolja a felnövekvõ nemzedék önismeretét, társadalmi tisztánlátását. 
  
Az emléknap sajátossága, hogy a múlt felidézése mellett kegyelettel emlékezünk azokra, akik áldozatul estek a kommunista diktatúrának, akik ártatlanul elszenvedték az elnyomást és a terrort vagy tevõlegesen szembeszálltak vele. »Sokat tehet egy ember hite, egy ember imádsága, egy ember tanúságtétele is« – mondta Urunk bemutatása ünnepén Spányi Antal megyéspüspök. Ezért helyes és kívánatos, hogy személyes felelõsségébõl adódóan minden hívõ ember a mai általános vélekedésnél hangsúlyosabb, cselekvõ választ adjon a teremtett világ megõrzésével kapcsolatos kérdésekre, s ez bizony nemcsak megemlékezést jelent, hanem tettet is. Az említett világi események és az egyházi ünnepek üzenetei egyaránt a felelõsségrõl és a cselekvõ szeretetrõl szólnak. 
  
Emlékezzünk kegyelettel és cselekedjünk felelõsséggel." 
  
  
A hõsök elõtt fejet hajtani kötelességünk 
  
Köszöntõ szavaiban Spányi Antal megyéspüspök a Szentírást idézte, miszerint: "Az igazság szabaddá tesz benneteket", az igazságról szólva pedig elmondta: az olyan dolog, amit sokan sokféleképpen próbálnak meg beállítani, mint az élethez járulékosan hozzá tartozó, pillanatnyi aktualitással bíró valaminek tekintik és megpróbálnak rajta elegánsan túllépni. 
  
"Az ember érdekes dolgokat tapasztal akár önmagáról, akár az emberi közösségrõl: a jelen nehézségeit mindig nagyon fájdalmasan éli meg, miközben a múlt, bármilyen gyalázatos és fájdalmas is, ahogy eltávolodunk tõle, valahogyan megszépül. Sokan vannak, akik ezt a kettõt kijátsszák, hamis illúziókat vetítenek az emberek elé, bolondítanak egész társadalmakat. Fontosnak érzem, hogy az igazságot megtaláljuk, hogy ezt tartsuk szem elõtt, ennek fényében értékeljük a múltunkat és a jelenünket és hogy az igazság fényében fogjunk a jövõ építéséhez is. Ezért alapvetõen fontos, hogy tisztázzuk, mi van a batyunkban, hogyan kerültünk ide, mit kellett átélnünk, mi volt az, ami egy vagy talán több nemzedéket megnyomorított és aminek az árnya valós árnyként, valós fenyegetettségként igazából még mindig nem múlt el a világról" - vélekedett a püspök. A Szigorúan ellenõrzött életek címû filmrõl elmondta: az olyan valóságot mutat meg a maga igazságában, amit mindenkinek meg kell ismernie. Mert igaz, hogy sok irányból jött gyalázatos dolog, emberi fenyegetettség, de egyiket sem lehet a másiknál kisebbnek, jelentéktelenebbnek ítélni, mert bármelyikrõl legyen szó, ahol rést engedünk a gonoszságnak, az az ember pusztítását fogja jelenteni. "Amikor az igazságot megmutatjuk, ezzel az életet szolgáljuk, pontosan úgy, ahogy az Úr Jézus Krisztus mondta: »Az igazság szabaddá tesz benneteket«" – fogalmazott Spányi püspök. 
  
Arra a kérdésre, hogy a mai kor átlagemberének jellemzõen van-e igénye az igazság megismerésére, a múlt feltárására és tisztázására, a következõket felelte: "Napjainkban az embereknek a médiumok az élet nehézségét, a reménytelenséget szuggerálják, amit sokan el is hisznek. Túl sokan próbálják meg az emberekkel elhitetni, hogy csak és kizárólag az aktuális gondjaikkal kell foglalkozniuk, ezeket a gondokat, bajokat pedig megpróbálják úgy felnagyítani, hogy ott örömnek, reménynek már nyoma sem marad. S az ember, aki a rosszra hajló természeténél fogva – ami az áteredõ bûn következményében testesül meg bennünk – amúgy is hajlamos arra, hogy csak a jelennel foglalkozzék, végül valóban nagyon kicsinek és nyomorultnak fogja érezni magát. De nem lehet úgy élni, hogy nem tudjuk, honnan jövünk és merre tartunk; úgy az ember csak tévelyegni tud, úgy valóban csak a pillanatnak élhet, és a pillanatnak élés nem méltó emberi élet. Az embernek ismernie kell a múltat és a jelent, mert ebbõl a kettõbõl tudja meghatározni a jövõt. És természetesen tudni kell azt a tanítást is, amit az egyház tár elénk és ami a kinyilatkoztatásból forrásozik: hogy merre kell mennünk, hol van a mi Örök Hazánk, hol vár bennünket az a Mennyei Atya, aki meggyógyítja sebeinket, fölemel elesettségeinkbõl és összetördelt életünket majd újra eggyé, éppé, egésszé tudja szeretni." Spányi püspök szerint az emberekben fel lehet kelteni az igazság iránti vágyat, ha beszélünk errõl, ha felvilágosítjuk õket errõl. Mint mondta: fontossá kell tennünk az igazság megismerését minél szélesebb rétegeknek – a szóban forgó film és a vetítés alkalma pedig jó lehetõséget nyújt erre. 
  
A rendezvényrõl szólva a következõket emelte ki: "A mai estével nemcsak emléket szeretnénk állítani olyan személyeknek és eseményeknek, amelyekrõl most már elmondhatjuk, hogy a történelem igazolta és bizonyította, mennyire fontosak voltak egy térség nemzetei életének a formálásában, hanem szeretnénk a példájukból erõt meríteni, hogy tudjunk tisztábban látni, tudjunk helyesen értékelni, és így tudjuk azt is világosan látni, hogy merrefelé kell tartanunk. Amikor visszanézünk a múltba, a gyökereinkre, látnunk kell, hogy bármilyen irányból is támad egy olyan ideológia, amelyik nem becsüli az embert, az igazságot és amelyiknek nincsenek etikai értékei, az az embert mindig pusztítani, gyilkolni, megalázni és tönkretenni fogja. Ez ellen pedig csak úgy vagyunk képesek harcolni, ha vannak óriásaink, olyanok, akik, mint az erdélyi fenyvesek, magasra tudnak nõni, tudják állni a viharokat, tudnak dacolni idõjárás múlandó szeszélyével és kapaszkodva a földbe meg tudják õrizni önmagukat. Elõttük, megaláztatásaik, szenvedéseik elõtt fejet hajtani kötelességünk – és tõlük tanulnunk is kell. Ahogyan õk segítették egy jobb, emberibb, igazabb világ létrejöttét, úgy nekünk is azon kell dolgoznunk ma, hogy megálljuk a helyünket, hogy tisztességgel tegyük a dolgunkat, ne engedjünk a hazugságnak, ne engedjük az igazságokat egymással kijátszani, ne engedjünk csak egyféle szenvedésrõl beszélni, hanem beszéljünk õszintén az ember szenvedésérõl. S akkor az az igazság, amely Krisztus evangéliuma szerint szabaddá tesz bennünket, elvisz minket arra a szabadságra, amelyben teljessé válhat az életünk, amelyben reménnyel tudunk dolgozni nemcsak a magunk szebb jövõjéért, hanem az utánunk következõ nemzedékek boldog, emberhez méltó, tisztességes emberi életéért is." 
  
  
Az erdélyi történelem két gyújtópontja: Márton Áron és Tõkés László 
  
A Szigorúan ellenõrzött életek címû dokumentumfilmben fontos szerepe van Márton Áron gyulafehérvári katolikus püspöknek, akinek karizmatikus személyisége és élete eddig ismeretlen dokumentumok, a Szekuritáté megfigyelései és a környezetébe beépített ügynökök tükrében bontakozik ki. A film mély empátiával állít emléket továbbá a magyarországi 1956-os forradalom utáni erdélyi kivégzetteknek, és azoknak az áldozatoknak, akik hosszú éveket töltöttek ártatlanul börtönökben. Ceausescu diktatúrájának módszerei rajzolódnak ki a Szekuritáté Tõkés István teológiai professzor és fia, Tõkés László egykori dési és temesvári lelkész elleni támadásaiból. A legközelebbi barátok és a családba beépített informátorok jelentésein és a kortanúk visszaemlékezésein keresztül drámai erõvel elevenedik meg az az út, amely végül az 1989-es forradalom gyõzelméhez vezetett. 
  
Márton Áron és Tõkés László személye között Spányi Antal így vont párhuzamot: "Márton Áron egy olyan hatalmas fenyû, olyan hatalmas szikla a magyarság történelmében, amely megkerülhetetlen. Az õ helytállása, rendíthetetlen hite és megtörhetetlen embersége örök példa; Erdélyföldön, az õshazában, de minden magyar ember számára, a világon bárhol is él, soha el nem felejthetõ példakép. Az õ helytállása, kitartása, hûsége, következetes szilárdsága sokaknak adott erõt, hogy a maguk megpróbáltatásait, szenvedéseit, üldöztetéseit, megaláztatásait emberként tudják elviselni. Egy ilyen filmben azt az embert, aki annyit szenvedett a sötét és emberellenes hatalmaktól, be kell mutatni és arról tudnunk kell. Tõkés püspök pedig a romániai változásnak olyan emblematikus személyisége, aki nélkül ki tudja, hogyan alakultak volna az események. Õnélküle nem tartanánk itt. Szükség volt az õ helytállására és hitére, az õ tanúságtételére és kiállására, arra a karizmára, amellyel képes volt megõrizni az emberekben a hitet, az erõt és össze tudta õket gyûjteni egy jó cél érdekében akkor, amikor ez nagyon veszélyes volt, sõt közvetlen életveszélyt is jelentett az õ és nagyon sok más ember számára is. Márton Áron mellett õ a másik gyújtópontja a történelemnek, s ha térben és idõben egymástól inkább távol állnak, mintsem közel, mégis összetartoznak – mert egyetlen igazságnak két gyújtópontjában találjuk õket." 
  
Spányi Antal püspök végül megköszönte az alkotóknak, hogy ezt a filmet – "remélhetõleg mindannyiunk tanulságára" – elkészítették, a megjelenteknek pedig azt kívánta, hogy legyen erõnk emlékezni a hõsökre, és hogy amiként az akkori történelmi helyzetben sokaknak volt bátorságuk helytállni, úgy legyen erõnk nekünk is ma megfelelõ módon, bátran föllépni a hazugság, a gyûlölet, a félrevezetés ezer fortélya ellen. 
  
  
Nélkülözhetetlen történelmi látlelet 
  
A film vetítése elõtti pódiumbeszélgetésen Bakonyi István irodalomtörténész elmondta: a dolgok tisztánlátása érdekében az ilyen alkotások nélkülözhetetlenek, a múlttal ilyetén való szembenézés lehet a záloga annak, amit oly sokan szeretnénk elérni a közeljövõben. 
  
A film forgatókönyvírója és egyik rendezõje, Petényi Katalin elmondta: ezzel a filmmel emlékezni és emlékeztetni szeretnének a kommunizmus áldozataira, hiteles képet nyújtani a szenvedésekrõl, megpróbáltatásokról, vértanúságokról, de ugyanakkor a kollaborálásról és az árulásokról is. Drámai sorsokon és katartikus életutakon keresztül mutatják be a diktatúra természetét, mechanizmusát, a titkosszolgálat - Szekuritáté - mûködését, az egyház és a nemzeti kisebbségek elleni támadásait, a félelem eluralkodását és az emberek kiszolgáltatottságát, valamint azt, hogy hogyan vált az egyik ember a másik árulójává. 
  
"A hetvenes évektõl kezdve nagyon mély empátiával kísértük az erdélyi magyarság sorsát, rendszeresen jártunk Erdélybe, vittünk Bibliát, szépirodalmi könyveket és mindent, amire szükség volt, így kapcsolatba kerültünk különbözõ katolikus plébánosokkal, református lelkészekkel, tanítókkal, parasztemberekkel, tehát belülrõl nyerhettünk bepillantást az erdélyi magyarság életébe” – elevenítette fel a film elõzményeit Petényi Katalin. – 1988-ban, amikor Ceausescu bejelentette a falurombolás tervét, a legszigorúbb ellenõrzések ellenére elindultunk kamerákkal, hogy titokban filmet készítsünk. Azt hittük, túljártunk a Szekuritáté eszén, de kétszer is elvittek minket. Végül mégis sikerült az anyagot kihoznunk, és most ebben a filmben láthatóak az akkor felvett, mára már valóban történeti értékkel bíró képek a Házsongárdi temetõ szétrombolt sírjairól, a házakat romboló bulldózerrõl…" 
  
Mint elmondta, a film elkészítésének indíttatásához hozzájárult még a Magyar Televízió Panoráma címû sorozatának egyik 1989-ben vetített adása, az a kanadai filmesek által felvett emlékezetes interjú, amely láttatta Tõkés László temesvári lelkész megpróbáltatásait, elkötelezettségét, azt a civil kurázsit, amellyel õ helytállt és nap mint nap kitartott. Ezt követõen kezdték el a film alkotói a kutatómunkát, amelynek eredményeképpen megszületett a Hitvallók és ügynökök folytatása. "Ezeket a filmeket és a munkákat Gyöngyössy Imre filmrendezõvel, volt férjemmel együtt kezdtük el annak idején, aki 1994-ben meghalt, és akit az ötvenes években alig húszévesen letartóztattak.1 Három évet töltött különbözõ politikai börtönökben. Ekkor - magam is egészen fiatalon - találkoztam elõször ennyire közelrõl az önkényuralommal, az igazságtalansággal, ugyanakkor a helytállással, és talán ez volt számomra az az alapélmény, ami az egész életemet végigkísérte" - osztotta meg emlékeit a jelenlévõkkel Petényi Katalin. 
  
1 Gyöngyössy Imre Pannonhalmán, a bencéseknél végzett, akikkel késõbb is tartotta a kapcsolatot. Állítólag ez volt az egyik oka annak, hogy egyetemi évei alatt – magyar–olasz szakos hallgató volt – börtönbe került és kényszermunkára fogták. Dolgozott fûrésztelepi betanított munkásként, Tatabányán pedig vájárként. 
   
Elhangzott: a Szigorúan ellenõrzött életek film alkotóinak olyan emberi sorsokat sikerült feltárniuk, amelyek a mai napig példaértékûek, a hitnek és a helytállásnak olyan bizonyítékai, amelyek sokaknak erõt adnak. A film ugyanakkor egy nagyon fontos történelmi látlelet. 
  
"Több mint két évig kutattunk a bukaresti archívumokban, egy történészcsoport dolgozott Erdélyben és egy másik Magyarországon, hogy összegyûjtse a még soha nem látott dokumentumokat és új információkat" – tájékoztatott a film rendezõ-producere, Kabay Barna. Elmondta azt is: a játékfilmes elemek alkalmazását inkább a kényszer szülte, hiszen a kihallgatásokat, kínzásokat, azokat a borzalmakat, amelyekkel a beszédekben, az archívumokban és a helyszíneken – például a zsilávai börtönben – találkoztak, csak így lehetett filmes módon ábrázolni, képileg is átélhetõvé tenni. 
  
  
A külön érdek szétszakít, a közös érték összekapcsol 
  
Tõkés László volt Királyhágó-melléki református püspök, jelenlegi Európa Parlamenti képviselõ a film vetítése elõtt elsõ gondolatként a következõket intézte a Szent István Mûvelõdési Ház nagyszámú közönségéhez: "Engedjék meg, hogy ezt a rendezvényt ajánljam boldog emlékezetû Márton Áron erdélyi püspök emlékének." 
  
Idézte Ézsaiás próféta ítéletes kritikáját egy olyan világról, amelyben a jót rossznak, a rosszat jónak, a világosságot sötétségnek, a sötétséget világosságnak, az édest keserûnek és a keserût édesnek hazudják. "Egy ilyen korból érkezem - jelentette ki Tõkés László. - Miközben nagyváradi elõdöm, Papp László ügynökként vezette az egyházát, kicsivel odébb, Közép-Erdélyben Márton Áron hitvallóként tette ugyanezt. Találó a Várszegi Asztrik atya segítségével és közvetítésével megjelenített megközelítés: ugyanazon próbák súlya alatt roskadozva lehet valakibõl hitvalló és lehet valakibõl kollaboráns." Elmondta: Márton Áron fogalom volt már az õ ifjúkora idején, habár még a református teológián is tabunak számított nevének a kiejtése. Édesapja, Tõkés István volt erdélyi református püspök-helyettes - aki szintén megjelenik a filmben - közvetlenül ismerte Márton Áront, õ mesélt sokat fiának Erdély nagy katolikus püspökérõl. "Márton Áront még inkább '89 után ismertem meg – folytatta Tõkés László –, amikor kiadták az írásait. Engem legfõképpen a közéleti szerepvállalása ragadott meg, az, ahogyan kiállt a magyar kisebbség ügye mellett. Például közvetlenül Groza Péter egykori miniszterelnökhöz fordult nemzete sanyargattatása ügyében, de õ volt az, aki 1946-ban – a párizsi békeszerzõdés 1947-es aláírása elõtt – szervezkedésbe fogott egy igazságtalan béke megelõzése érdekében. Amikor a Magyar Népi Szövetség vezetõsége, a Százak Tanácsa három ellenszavazat mellett megszavazta Észak-Erdély visszacsatolását Romániához, Márton Áron, püspök létére, élére állt annak a mozgalomnak, amely memorandumot intézett a párizsi béketanácskozások szereplõihez, és síkra szállt Észak-Erdély Magyarország mellett való maradása mellett, példát mutatva arról, hogy szükséges helyzetekben és idõkben Isten elhívott szolgáinak sem szabad hallgatniuk. Nem kis része volt a késõbbi megpróbáltatásaiban ennek a határozott politikai kiállásának. Ilyen módon is befolyásol engem õ. Örvendek, hogy ilyen elõdök nyomában járhatok" - jelentette ki Tõkés László, majd hozzátette: "Márton Áron egész Erdély számára emblematikus, példaértékû egyházi személyiség, és reméljük, hogy nemcsak az emléke boldog, hanem õ maga is boldog lesz rövidesen a katolikus szentek világában." 
  
A Szigorúan ellenõrzött életek filmrõl szólva Tõkés László kiemelte: többet tudott meg belõle az akkori összefüggésekrõl, mint amennyit annak idején személyesen látott és tapasztalt. "Ez azt bizonyítja, hogy a szerzõpáros hihetetlen igényességgel járt utána a forrásoknak, és az már csak ráadás, hogy szakmailag milyen jól képzett emberek" - fogalmazott, majd hangsúlyozta azt is: a kommunistáknak/posztkommunistáknak az a céljuk, hogy megszakítsák a magyar történelem folytonosságát, hogy elfelejtsük mindazt, ami 1989 elõtt volt, mert az mindig ellenük szól. Éppen ezért nekünk kötelességünk közös európai történelmünk összebékítésén, összehangolásán fáradoznunk, kötelességünk megismertetni nyugattal a keletet és kelettel a nyugatot, az integrációs folyamatban ezt a szellemi-lélektani folyamatot elõsegítenünk. Mert, mint mondta: a külön érdek szétszakít, de a közös érték összekapcsol. 
  
Ahhoz a megállapításhoz, hogy az egyházak nem tanúsítanak túl nagy lelkesedést és buzgalmat a múltjuk tisztázása tekintetében, Tõkés László a következõket fûzte: "Az egyház a biztató kezdetektõl eltérve sajnos nem tudott az általános polgári társadalomnál többet nyújtani és mélyebbre evezni. Számomra egészen világos, hogy a múlttal való szembenézés, az azzal való elszámolás folyamatát nem lehet megtakarítani. Homokra épít az, aki hazugságra épít…" 
  
Tény, hogy az emberek keresik a kapcsolatot Márton Áron és Tõkés László személye között. Úgy tartják, két nagyon nagy formátumú egyházi és történelmi személyiségrõl van szó, és mindazok, akik megnézik a filmet, valóban nagyon sok közös vonást fedeznek fel bennük. Újságírói kérdésre válaszolva Tõkés László errõl a következõképpen vélekedett: 
  
- Az, hogy nem volt közvetlen kapcsolat közöttünk, éppen azt bizonyítja, hogy az igazságra, a helyes útra el lehet jutni önálló módon, mert Isten vezet oda, mert ugyanaz az olvasata az Igének, a Szentírásnak, a tanításnak. Mindszenty József is a nemzet lelkiismereteként mûködött, és senki nem veti a szemére, hogy megszólalt az '56-os forradalom ügyében Ravasz Lászlóval együtt. Nekem a szekus mindig azt mondta annak idején, hogy ne csináljak politikát, hanem imádkozzam. A püspököm szintén azt mondta, hogy prédikáljak és ne politizáljak. A kommunizmus idején számûzték az egyházat a templomba, de még onnan is tovább számûzték: a börtönbe, a Duna-deltába vagy a tudatalattiba, és végül népünk ott maradt lelki vezetõi, prófétai szó nélkül. Márton Áron és Mindszenty József példája a legjobb hivatkozási alap arra, hogy milyen hamis az a szûkkeblû, kegyeskedõ felfogás, amely elutasítja az egyház közéleti szerepvállalását. Meg lehet nézni, hova jut el az az egyház, amelyet elválasztanak a társadalomtól: a saját lábán sorvad el. Ez a francia forradalom egyenes ágú, álliberális következménye. Persze, szó se róla, jól kell politizálni. Vagyis: ha az egyház politizál, nem tévedhet. Csak az merjen e húrok pengetésébe fogni – szabadon idézem a költõt –, aki tud játszani a hangszeren. Istenre kell hagyatkoznunk ebben a tekintetben is, neki kell meghatároznia a követendõ utunkat, a gondolkozásunkat, a szavainkat, neki kell szót adnia a szánkba. Nyilván, aki nem tudja rá bízni magát, vagy aki két úrnak szolgál, az nehezen fog jól politizálni... 
  
  
"Elszorult szívvel néztem végig" 
  
Kubik Anna Kossuth- és Jászai Mari-díjas színmûvész, érdemes mûvész is végignézte a filmet a székesfehérvári vetítésen. Alig tudott megszólalni pár perccel a befejezés után: 
  
- A markomat már annyira szorítottam, öntudatlanul, és elõredõlve néztem már a végén… mostanában ilyet nem is éltem át. A félmúlt, a jelenünk történelme ez. Csodálatos munkát végeztek az alkotók, egészen bátor dolog volt és hatalmas gyûjtõmunka. Mélységes mély szomorúságot érez az ember, amikor megnézi ezt a filmet, én legalábbis teljesen elszorult szívvel, lélekkel néztem végig, pedig azt hiszem, az átlagnál többet tudok errõl a korról, már csak amiatt is, mert sok olyan színdarabban és filmben szerepeltem, amely számomra is lehetõvé tett némi kutatómunkát, utánajárást. De mindig meglepnek azok az alantas és mocskos módszerek, amelyek ebben a filmben is napvilágra kerültek, az a hihetetlen aljas és elképesztõ sötét munka, ami behálózta az emberek idegrendszerét, agyát, tönkretette az életét. Ráadásul ott ült mellettem Tõkés püspök úr, aki történelmet csinált. Egészen furcsa érzés volt hallgatni az õ kiegészítéseit arról, hogy hogyan épült be a családba a Szekuritáté. Megrendítõ volt látni azokat a börtönöket, ahol tucat számra végeztek ki embereket, ahol volt, aki huszonéveket töltött… Ezt tényleg gránitba kell vésni, ahogy Tóth Bálint írja gyönyörûséges Magyar litánia címû versében. Igen, meg kell bocsátani, mert keresztény emberek vagyunk, de fel kell vésni és fel kell mutatni, és a film alkotói most ezt a hatalmas tettet hajtották végre, amikor felmutatták az utókor számára a diktatúra borzalmait. Óriási tanulság a jövõnek ez a film. 
  
*
  
A Szigorúan ellenõrzött életek címû film látható lesz 2013. március 4-én, hétfõn este 20:40-kor a Duna Televízióban, és ugyancsak e témával foglalkozik aznap a 18:35-kor kezdõdõ Közbeszéd címû mûsor is. 
  
(Író-rendezõ: Petényi Katalin. Rendezõ-producer: Kabay Barna. Operatõr: Csukás Sándor HSC. Dokumentumfilm, 102 perc. Movietrend Kft., 2012. Bõvebb információ: www.szigoruanellenorzott.com) 
  
  
Tóth Bálint: Magyar litánia 
  
Hallottátok, hogy mondatott: Szemet szemért és fogat fogért... 
Hallottátok, hogy mondatott: Szeresd felebarátodat és gyûlöld ellenségeidet. 
Én pedig mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket... 
Máté 5,38,43,44 
  
Sokat kérsz, Jézus, nagyon sokat 
feledni éjszakai vad hánykolódásokat, 
(egy hónapban két éjjelt börtönben töltök, 
és kéthavonként felakasztanak.) 
Sokat kérsz, Jézus, nagyon sokat: 
hogy megszeressem a hóhérokat, 
s imádkozzam ellenségeimért… 
Pedig tudom: ez az egyetlen út, 
ki megnyithatja a szent kaput 
az oltárhoz, hol a szeretet ég, 
de befogadni az igaz igét -, 
hogy magam elõtt se legyek hazug-, 
tudod, Uram, ez száz szentnek elég! 
  
Igaz, ha annyi vagyok, mint õk, 
semmi vagyok. 
 
Nézem, Krisztus, a tévét: 
ez mind élõhalott: 
pöszög, dadog, 
nem bánt meg semmit, 
nem kér bocsánatot. 
Hadd kérdjem Tõled: 
Én megbocsáthatok? 
Megbocsáthatok-e 
a cvikkeres Nagyért, 
a hórihorgas Pálinkás õrnagyért, 
Maléterért és Mansfeld Péterért, 
a Kossuth téren meggyilkoltakért, 
Salgótarjánban meggyilkoltakért, 
a háromszázakért, az ötszázakért, 
és a ki tudja, hogy hány ezrekért; 
a Pesti Srácokért, s a Pesti Lányokért, 
Angyalért és angyali Géreczért. 
  
S a korábbiakért: 
Donáthért, Kiss Szalézért és Apor Vilmosért, 
a Recsken haltakért, 
a vallatáskor agyonvertekért, 
a börtönökben égigkínzottakért, 
tyúkketrecbe telepítettekért 
és a határon agyonlõttekért. 
 
S a késõbbiekért: 
Bériért, Gáliért, 
s ki tudja, még kiért, 
ki korábban halt, mint rendeltetett, 
Uram, itt valaki felfejtette 
te szent törvényedet! 
  
Hány sor kéne ide, 
hány sírkõ s kopjafa, 
mert ezt a magyar litániát 
nem fejezhetjük be soha. 
  
És mégis, mégis fejezzük be, 
mi nem kezdhetjük újra, 
de véssétek gránitba, bazalttömbbe, 
minden idõre minden bûnös nevét, 
jegyezzétek fel, ennyi elég - 
mi nem kezdhetjük újra.
A cikk 2013. február 26-án került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
a FILM rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben  n  Kultúrbolygó (Fúzió Rádió)
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2013