vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
ESSZÉ, JEGYZET
Projektgondolkodás
Újságolvasás közben mellbe vágott kolozsi kollégám felismerése a módszeres Krisztus-követéssel kapcsolatosan, miszerint manapság nem szeretünk elkötelezõdni, csak projektekben gondolkodunk. Felismerését továbbgöngyölítettem. 
  
Félreértés ne essék, nem a gazdaságilag már nálunk is jól bejáratott, nyomon követhetõ pályázati rendszert, a rajta keresztül történõ fejlesztéseket kárhoztatom, nem a tisztességes vállalkozások miatt fáj a lelkem. Hanem az olyasfajta mentalitás eluralkodása nyugtalanít, amiben csak haszonlesés, pitiáner nyerészkedés a menõ. 
  
Miért is köteleznénk el magunkat valami vagy valaki mellett?… Nem jó, ha sokáig leköti a figyelmünket egy mûsor, egy ügy, egy szakmai terület, egy táj, egy ember. 
  
Hangulataink hullámzásával váltogatjuk a tévécsatornát a távirányítón, többféle diploma lapul a zsebünkben, hogy bármikor munkakört válthassunk, nincs szükség arra a házasság-papírra sem, amit az anyakönyvvezetõ kiállít, hogy ne kössön (le) semmi, ne kössön oda semmi a másik emberhez, ha éppen váltani, változtatni szottyant kedvünk. 
  
Miért is kellene kitartani egy eszme, egy párt, egy cég színeiben, ha nem éri meg, ha máshol többet fizetnek? Ha nem én vagyok a helyzet ura, ha megelégeltem a másodhegedûs szerepét, legyen szabad odébb állnom. Nincs gondom a következményekkel. Mintha megszûnt volna a jövõ iránt érzett felelõsségtudat. 
  
Furcsállom a ma emberét, aki ennyire félti szabadságát, aki nem akarja rátenni az életét semmire. 
Holott semmi sem lesz áldozatok nélkül. Ha nem tûzünk ki magunk elé nemes ideálokat, egy magasztos "befektetést" - ami csak nemzedékek múltán térül meg -, holtvágányra fut az élet. Nem lesz tartása, íve, egyenletessége. Nem lesz benne fejlõdés, elõrelépés. A sok egyetem miatt ugyan kitolódik a családalapítás, a gyermekvállalás idõszaka, de egyszer mindenképp bele kell vágni, el kell kötelezõdni, hisz' az élet sokkal értékesebb, minthogy átlötyögjük. Kellenek a nagy célok, mernünk kell nagyokat álmodni, és nem rettenni vissza a következményektõl. Az élet nemcsak projektekbõl áll, egy jó adag merészség sem árt. Farkasszemet nézni a múlandósággal, a halállal is. Éppenséggel a földi lét végessége adhat hozzá bátorságot és szabadságot. 
  
Én falusi környezetben nõttem fel, de elkötelezett emberek között, és számomra sokat jelentett, hogy ezek az emberek tudták, miért élnek. Bármilyen mesterségben, a munka és az imádság, a pihenés és a hasznos idõtöltés, - az idõjárás kiszámíthatatlansága ellenére - ritmust, lendületet adott az életüknek. 
A nagy felfedezõk, a történelem nagyjai is rátették életüket, nekivágtak az ismeretlennek, kockáztattak, pedig a jövõt akkor sem lehetett elõre kiszámítani. De hittek a Gondviselésben, nem estek kétségbe az akadályok láttán. 
  
Ma ellenben, amikor mindenünk megvan, amikor minden kényelem adott, elpuhultunk. A mai nemzedéknek nehezére esik a hosszú távú, életre szóló döntés, mert az úgymond gátolja szabadságát. 
  
Gyanítom, hogy van ebben egy adag gyávaság, megalkuvás, felszínesség és a jövõbe vetett hit, a bizalom, a reménység hiánya. "Projektgondolkodású világban élünk - írja Szõcs Csaba a Vasárnap hasábjain -, amikor tudni akarjuk azt, hogy ha most valamit elkezdünk, annak mikor és hogyan lesz vége, ha ma elindulok, holnap hová érkezem, s mi lesz a következõ lépés. Ilyen hatások alatt nehezebben vállalható az ugrás az ismeretlenbe." 
  
Hogy szlenggel éljek, modern emberünk nem "bevállalós". Örök fogódzók, valós értékrend híján elbizonytalanodott. Hûség, kitartás félelmetes szavak lettek. Leszokott az önálló kezdeményezésrõl. Minek kockáztatni? Nem éri meg… Esetleg, amikor érdekei úgy kívánják, rövid távon. 
  
Jézus szerint "aki mindvégig kitart, üdvözül".  
  
Itt nem márkahûségrõl vagy jól felfogott érdekeinkrõl, hasznunkról van szó, hanem arról, hogy csak akkor lesz igazi nyoma az életünknek, ha az Istentõl kapott talentumot mindenestõl kamatoztattuk. Ha mertünk kockáztatni, ha elindultunk az "ismeretlen" célú, de mások által már kitaposott úton. Bármennyire is megterveztük, attól szép, izgalmas és érdekes a jövõnk, hogy ismeretlen. Miközben azt is tudjuk, amit Máté Péter énekel: "Te ott állsz az út végén…" 
  
Ha elkötelezett emberek vesznek körül, talán könnyebb, de mindenképp el kell köteleznünk magunkat valaki, valami mellett. Ellenkezõ esetben elborít a bõség, a korlátlan lehetõségek dzsungele felszippant, odalesz az élet, nem mutatunk fel semmit, csak végighintáztuk az egészet. 
  
A hit optimizmusa nagyon is megfér a realizmussal. Ettõl szép elkötelezõdni: vállalom az ismeretlen kockázatát, belevágok akkor is, ha nem látom dicsõséges kimenetelét. 
  
De érzem, attól érdemes, attól csillogó a patinája, hogy elengedem a gyeplõt, rábízom magam, nem akarok mindent elõre tudni, nem kötöm feltételekhez, nem akarok azonnal hasznot húzni, mint az uniós projektbõl, hanem teszem a dolgom, s közben hagyom, hogy õ is alakítson szándéka szerint. Nem akarom már most, zölden leszedni annak a fának a gyümölcsét, amit még el sem ültettem… 
  
Szabadságom ettõl nem szûnt meg, még azt sem mondanám, hogy ésszerûtlen. Inkább biztonságérzet tölt el. Vállalom az Úrral való együtt járás kalandját. Egy életen keresztül, félelem nélkül. 
Nyugodtan fekszem, s nyugodtan ébredek, mert tudom: a pályát végigfutottam, s a jó harcot megharcoltam - a mennyei projekt megvalósult. 
Sebestyén Péter
A cikk 2012. május 5-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
az ESSZÉ, JEGYZET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben  n  Kultúrbolygó (Fúzió Rádió)
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2012