vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
NÉPMÛVÉSZET
Sárközi Ákos
Mesterségem hagyományaira épülõ jövõ
Sárközi Ákos kézmûves honlapja: http://www.asztalosnyerges.atw.hu
 
Ez a tanulmány azzal a céllal készült, hogy megpróbáljunk a szíjgyártó, nyerges szakmán belül a jövõbe tekinteni. Mindig fontos a jövõkép, hiszen jelenünket az alapján alakítjuk. Ahogy régen, úgy most is egy szakmának, mesterségnek a fõ célja, hogy aki ezt végzi, az saját magát vagy egy családot el tudjon tartani. Másik részrõl olyan kézmûves, alkotó munkát végez, amely több ezer éves hagyományokra nyúlik vissza. Ez egyfajta felelõsség is a mester részérõl, hiszen az anyagokat, eljárásokat ismernie és alkalmaznia kell. Ugyanakkor figyelembe kell vennie a rohanó, fejlõdõ világ alakulását és jó, tartós használati tárgyakkal kielégíteni a piaci keresletet, amit csak úgy érhet el, ha ismeri az új eljárásokat és anyagokat is. Viszont figyelembe kell venni, hogy a politika, a gazdaság alakulása és az embereket befolyásoló média is hatással van a szíjgyártó, nyerges és más kézmûves szakmákra is. 
     Igyekszem úgy elõre tekinteni a jövõbe, hogy a múlt történéseibõl tanulok… amit ránk hagytak – a jót – igyekszem megtartani, és amit akkor elrontottak, azt helyre hozni…
 
 
A múlt
 
Történelmi részletességekbe nem kívánok mélyen belemerülni, nem is kívánok szétválasztani különbözõ korszakokat… De! Figyelembe kell vennünk, hogy a Földünkön különbözõ fajú és kultúrájú emberek élnek, más-más éghajlati övekben, ahol változatos a növény- és állatvilág. Ezektõl függetlenül az ember valahogy mégsem menekült el olyan tájakra, ahol könnyebb lenne az élete, hanem mégis gyökeret vert, alkalmazkodott környezetéhez. Nem a környezetet formálta át, hanem tisztelte és harmóniában igyekezett vele együtt élni. A Föld mégis úgy mûködik, hogy amire szüksége van az embernek a létszükséglethez, azt meg is adja, csak minden a mértékletességen alapul. Többezer éve is voltak fejlett civilizációk… ismerték a csillagászatot, pontos méreteket határoztak meg, áramot fejlesztettek, több tonnás sziklákat képesek voltak megmozgatni, kemény kõzetet megfaragni, de mégis valahogy mindennek az egyszerûség volt az alapja. Ha összehasonlítanánk az Inka-Maja, Egyiptom, Mezopotámia, Etruszk, Szkíta, Hun képírást, állat- és növény motívumait, fel lehet ismerni egyfajta azonosságot, úgyszintén a vallás, mint a férfi Istenség jelképezésével, a Nappal is. A fejlett csillagászat és matematika, ahogy ezek a kultúrák hordoznak azonosságot, de ugyanakkor a kultúrán belül egyfajta szerves egység uralkodik, ami áthatja a szellemi gondolkozást, vallást, és ezt bontakoztatják ki a tárgyakon, épületeken, használati tárgyakon, szerszámokon, fegyvereken keresztül. Ha mai szemmel belegondolnának ebbe szerves egységbe, sokan biztosan fanatistának tartanák az  akkori embereket. De lehet, hogy mégis az akkoriak voltak szellemileg tisztábbak, nyitottabban gondolkodók és szabadabb mûvészek, akik képesek voltak alkotásukat beleilleszteni kultúrájukba úgy, hogy az szellemi mondanivalót is hordozott. Viszont fontos visszakanyarodni az egyszerûséghez. Lehetett akár fejlett civilizáció vagy primitívebb népek, az alapjellemzõjük ugyanaz. Ez az egyszerûség a legfontosabb, maga a létfenntartás. Az ember tudja biztosítani magának és családjának a legfontosabbakat, az élelmet, a ruházatot és valamiféle otthont. Ezeknek a megteremtéséhez szüksége volt ugyanúgy eszközökre, amit csakis úgy szerezhetett meg, ha azt használja fel, amit maga a Föld ad, a saját környezete: fákat, fémet, követ, állatot. Az õsi tudás megszerzése még ismeretlen, tudósok és történészek vitatkoznak, de ettõl eltekintve a fejlõdés egyre gyorsabb ütemben haladt elõre a korszakokban. Ezeknek a fejlõdéseknek a fõ jellemzõje: minél gyorsabban, egyszerûbben és többet termelni.
 
Faragott nyereg csergével
 
     Leszûkítve a témakört a szíjgyártó-nyerges szakmára, a következõk figyelhetõk meg. A ló háziasítása kb. 4 ezer évvel ezelõtt Ázsiában a Tigris és Eufrátesz vidékén kezdõdött, ami vitatott, az az, hogy elõször teherszállításra, munkára vagy hátas célra alkalmazták. Ez igazából lényegtelen számunkra olyan szempontból, hogy bármelyik legyen is az elsõ, a lovat meg kellett szelídíteni, majd a lónak feladatokat végre is kellett hajtania. Ezeknek a céloknak eléréséhez szerszámokra volt szükség.
     Elsõ és nagyon fontos rész volt rájönni, hogyan és mivel lehet a lovat parancsra bírni, milyen eszközök szükségesek az irányításához. Ezután következett, hogy próbálkozásokkal, kísérletezésekkel jöhettek rá, milyen anyagokat alkalmazzanak a cél eléréséhez. Nagyon sok régészeti lelet és írásos emlék maradt fent a ló használatáról és a lószerszámok kinézetérõl, alkalmazásáról. Az emberek igyekeztek abból elõállítani a felszerelést, amilyen anyag bõven rendelkezésre állt, ilyen volt például a bõr, ennek a kikészítése napjainkban sem igen változott, inkább csak modernizálódott. Pontosan tudták, hogy a bõr kiképzésével rugalmas, hajlékony, erõs anyagot hozhatnak létre, ami megfelelõ a lószerszámok elkészítéséhez. Ahogy kiszélesedett a ló használatának területe, amely munkát, hátas lovaglást békés és háborús idõszakban egyaránt jelentett, úgy hoztak létre új eszközöket. Míg kezdetben például csak kantárt használtak és szõrén ülték meg a lovat, ezt késõbb felváltotta a párnanyereg, ami kényelmes volt a lovas számára. Végülis a kifinomult favázas nyereg kezdett elterjedni Ázsián belül. Ez a variáció napjainkig fent maradt és igen kedvelt lett kényelme miatt, amely lónak és lovasnak egyaránt fontos, és a biztonságos is, ezért is alkalmazták háborúkban is.
 
 
     Ám ahhoz, hogy egy mester elõ tudja ezeket a használati tárgyakat állítani, megfelelõ tudásra, alapanyagra, kreativitásra, szerszámra, kézügyességre volt szüksége. Az alapanyag akkoriban könnyen hozzáférhetõ volt, hiszen semmit nem dobtak ki; amit fel lehetett használni, azt használták is. A tudást a mester nem egy-két éves gyorstalpalón végezte el, hanem olykor akár kisgyerekként is a mûhely levegõjét szívta magába. Akár az édesapja, akár más mester keze alá dolgozott, és idõrõl idõre többet tanult meg a szakmából. Kreativitása, tehetsége ismereteim szerint minden embernek van, hiszen ez az emberrel született képesség, de mindenki saját maga döntheti el, mihez van tehetsége, és ha ezt felismeri, akkor saját akarata azzal élni is. Ha igaz az a mondás, hogy Isten saját képmására alkotta meg az embert, akkor az is igaz, hogy minden férfi és nõ teremtõ, alkotásra született és nem rombolásra! Talán amit régen hamar észrevettek az idõsebbek, az az volt, hogy felismerték a gyerekben a képességeit. Sajnos a mai világban a szülõknek nincs idejük saját gyerekeikre sem, és le is kötik a gyerek figyelmét elég fiatal korban más értelmetlen dolgokkal.
     A mesterek számára, hogy megalkothassák tárgyaikat, elengedhetetlen volt a jó szerszám. Ezeket saját maguk készítették vagy másokat bíztak meg elkészítésükkel. Leletekbõl úgyszintén maradtak fent kisebb-nagyobb szerszámok, innen ismeretes fõként a megmunkálás. Ha mindezeket összevetjük, akkor láthatjuk, hogy a múltbeli embernek minden megadatott, csupán akarat és szorgalom kellett hozzá.
     Fontos történelmi határvonalakat húzhatunk meg a szakmán belül is, hiszen kezdetben elég volt csupán magának és családjának termelnie, kevésbé függött a kézmûves, a termelõ az uralkodó rétegtõl. Hazánk viszonyait nézve viszont az idõszámítás utáni 1000. év környékén, mikor egyre jobban terjedt a római típusú kereszténység, és vele az uralkodói nemesi réteg kezdett jobban elszakadni az egyszerûbb emberektõl. Majd a pénzzel való fizetés is megváltoztatta az gazdasági életet és a cserekereskedelmet lassan, fokozatosan felváltotta a pénzzel való fizetés. Ezek a történések jelentõsen még nem határozták meg a kézmûvesek helyzetét, hiszen a középkorban is a lovat használták nagyon sok helyen, viszont írásos törvények vonatkoztak rájuk is.
 
 
     Fontos megemlíteni, hogy a középkorban nagyon híresek voltak a keleti, így a hazai lószerszámok is, hiszen jobbak, kifinomultabbak voltak a nyugati kultúrájúaknál. Ilyen volt a tiszafüredi vidék, ahol nagy számban voltak szíjgyártó, nyerges mesterek. Kiemelkedõ nevek a XIX. századból: Labancz, László Nyerges, Gyöngyösi, Harditsai, Kuli, Vereshajú Juhász, Tapasztó. De mégis van olyan, amit kevesen tudnak, hogy Amerikában a   XVIII. század utolsó negyedében, a függetlenségi harcok során felállított lovasság szervezésekor – mely a magyar Kovács Mihály nevéhez fûzõdik – a füredi nyereg is szerephez jutott. Nyomait a western-nyereg még napjainkban is viseli. De a következõ fontos idõszakasz a mesterségben az ipari forradalom idõszaka és annak következménye, mikor egyre jobban felváltja az embert és állatot a gépek sokasága, és a ló a munkából egyre jobban kiszorul, majd a háborúkban is a II. világháború, amely megmutatja, hogy a harcok igazi eldöntõje nem a lovasság erején múlik, hanem a  lánctalpas harckocsikon. Ezt még Erwin Rommel jegyezte meg egy alkalommal hadvezetése során. Sajnos meg is valósult, hiszen a lovak egyre jobban kezdtek kiszorulni az emberek életébõl és egyre kevesebb nyergesmesterre lett szükség. Az emberek között egyre jobban nõtt az anyagi különbség is, elkezdett rétegzõdni a társadalom és csak a tehetõsebbek engedhették meg maguknak a minõségi lovakat és felszereléseket, amit leginkább sportolásra használtak. Vidéken visszafogottabb, leginkább mezõgazdasági munkára szorult a lovas élet. Szomorú, de ami még csapásként érte a szakmát, az a háború utáni élet, mikor az állatállomány lecsökkent, és a mesterséget is egyre kevesebb ember tudta átadni a következõ nemzedéknek. Az oktatásból is egyre jobban kezdett eltûnni a ló és felváltotta más egyéb, ami például inkább a gépiesítésre összpontosult. Az új korszakot ez határozta meg, a gazdaság is a gépekre épült.
 
 
Az új és jelen korszak
 
Az elõzõ fejezetben említett ipari forradalom és háborús korszak igazán meghatározó szerepet játszott a lovak területén, romboló hatással. A lovaglás leginkább az úribb réteget szolgálta ki, és így nagyban fejlõdtek a  lovassportok is. A gyárak terjeszkedésével betanított munkásokkal kezdték el gyártani a tömegcikkeket, és a lószerszám is beleesett ebbe a körbe, hogy kielégítse az emberek szükségletét. Ennek az új gyártási technológiának már teljesen más felfogása volt, mint az egyedi készítésnél. Megjelent egy új kifejezés: a "fogyasztói társadalom", s ezt csak úgy lehetett kielégíteni, ha minél olcsóbb termékek kerültek a piacra rövid elkészítési idõ alatt, melyet úgy értek el, hogy silányabb minõségû anyagokat kezdtek alkalmazni, a betanított munkások részfolyamatokat láttak el. Így az alacsony ár miatt szétterjedtek a világban, s ez azt idézte elõ, hogy a másik réteget, a kézmûves mestereket visszaszorította, hiszen nem a minõség volt sok helyen fontos, hanem az alacsony ár. De azt sok ember elfelejtette, hogy a rossz áru hiába olcsó, kárt tehet a lóban és lovasban egyaránt. A jelenben egy nyerges mesternek sok mindennel kell megküzdenie, az alacsony állatállomány miatt egyre kevesebb a jó minõségû bõr, az idõs mesterek kezdenek kihalni, és sokszor nincs aki átvegye a tudást, a szakképzések néha kevésnek bizonyulnak, a bõrön kívül más egyéb hozzávaló alkatrészt is igen nehéz vagy igen drága beszerezni, ami ugyanúgy növeli majd a késztermék árát. A politika is satuba szorítja, hiszen komoly adót és egyéb más pénzeket kell fizetni a hivatalos mûködéshez. Ezek a dolgok egyre jobban kezdik visszaszorítani ezt a kézmûvességet, de vehetnénk sok mást is példának. A mai világ a felszínességre, anyagiasságra összpontosul, a média hatalmas befolyásoló erõ, mely az embereket kevésbé vezeti rá a jobb dolgokra, az egymásra odafigyelésre, a természetre, az állatokkal való kapcsolatra, a boldog, egészséges életre. Leginkább csak a modern élet a hangsúlyos: hogyan lehet kitûnni, sok a negatív hír, hogyan lehet meggazdagodni minél rövidebb idõ alatt a másik pénzén. A jelen egyfajta harc, hogyan képesek fennmaradni a hagyományokra épülõ mesterségek a tömegcikkekkel szemben.
 
 
A jövõ
 
A jövõ mindig a múltból gyökeredzik és a jelenbõl épül, így mindannyian felelõsek vagyunk a jövõért, de nem saját magunk élete miatt, hanem az eljövendõ nemzedék számára. Így mindaz, amit cselekszünk, súlyos következményekkel járhat jó és rossz szempontból. A sok negatív dolog hallatán mégis érezhetõ és látható, hogy az emberek mintha egy hosszú télbõl új tavaszra ébrednének.
 
 
    Egyre többen látják a rohanó, pénzre, értelmetlen termelésre alapuló gazdaságot. Egyre többen igyekszenek ebbõl a világrendbõl kilépni és visszatalálni a természethez. Ahogy az emberek ezt felismerik, úgy a lelkük mélyérõl elõtör a természetes tárgyakhoz való vonzódás. Igyekeznek körülvenni magukat természetes tárgyakkal és elkerülik a mûanyagokat, ami rideg és élettelen. Ezzel az érzéssel egyre több ember közeledik az állatokhoz és legfõképpen a lovakhoz. A jövõben az értékrend teljesen megváltozik, megbecsülik a kézmûves egyedi munkát és a minõségi igényes tárgyakkal igyekeznek körülvenni magukat. A nagy kihívás az iskolákat fogja még érni, hogy olyan tanárok, szellemi és gyakorlati oktatók legyenek, akik kellõen felkészítik a fiatal nemzedéket, akik minõségi munkájukkal képesek lesznek majd biztosítani az igényeket. Amik életben tarthatják ezeket a mesterségeket, azok elsõsorban a lovak, majd az iskolák, oktatók, mesterek, a jó szerszámkészítõk, és maguk a vásárlók, akik képesek lesznek megbecsülni ezeket a termékeket.
 
 
Utószó
 
Én bizakodóan csakis a pozitívumot tudom elképzelni, hogy nem kell sokat várni, hamarosan eljön ez az idõ és nem lesz egyik mesterség sem múzeumi látnivaló, hanem minden ember fontos részévé fog válni.
 
Sárközi Ákos
Sárközi Ákos kézmûves honlapja: http://www.asztalosnyerges.atw.hu
A cikk 2012. április 15-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
a NÉPMÛVÉSZET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
 
 
a Magyar Mûvészeti Portál
 
 
Magyar Mûvészeti netLexikon  n  Dátumok a mûvészetben  n  Kultúrbolygó (Fúzió Rádió)
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet 
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget online  n  NapSziget folyóirat  n  NapSziget Mûvészeti Díjak  n  NapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlása  n  NapSziget a Mûvészetekért Alapítvány  n  Partnereink  n  Médiaajánlat
 
 
E-mail  n  Facebook  n  Twitter  n  Skype: napsziget  n  06-30/520-1428  n  H-1174 Budapest, Podmaniczky Zs. utca 3.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998–2012