vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MŰVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón: 2001. március 1-jétől, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Első közlés írások
* * * JÁTÉK * * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
IRODALOM, KÖZÉLET
A művészetoktatás a szívügyük
Az 1970-ben épült zuglói lakótelepi iskola, a Munkácsy Mihály Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény a kerület északnyugati szélén, az M3-as út mellett helyezkedik el. Van iskolagalériájuk, szívügyük a művészetoktatás. Logójuk is ezt fejezi ki: festőpaletta és ecset látható rajta. Az intézmény vezetőjével, Gebefügi Miklóssal beszélgettünk.
 
– A név kötelez?
 
– Pedagógiai alapelveink egyike a művészeti nevelés, erre pedig a pedagógus humánus beállítottsága is egy biztosíték. Amúgy nincs olyan erő, amely az érzelmeket, a tehetséget, az igényt kiirthatná az emberből. A művészet – a sport mellett – a siker, a kudarc, a nihil okozta feszültségek levezetésének legjobb eszköze.
    Környékünkön összetartó lakóközösség él, vigyáznak a környezetre. Szinte mindenki ismer mindenkit, és őrzik a régi értéket, a zuglói hagyományokat.
 
– Évek óta szerepet vállal Zugló közoktatásában. 1985 óta igazgató a kerületben, 1991. január 1-je óta vezeti ezt az intézményt. Hogyan került a pályára, melyek voltak életútjának eddig állomásai?
 
– A személyes elkötelezettség, mondhatni, öröklött. Thorma János leszármazottja vagyok, aki lehetővé tette a Nagybányai Festőiskola működését. A család, amelyben felnőttem, nem veszekedett, hanem zenét hallgatott. Színházba, a Zeneakadémiára, az Operába, múzeumba, többek között Kiskunhalasra a Thorma János Múzeumba vittek (ami akkor valójában még nem is volt múzeum). Az „én múzeumom” nevű képgyűjtő albumot kaptam kisdiák koromban ajándékba, amit élvezettel ragasztgattam. Talán innen ered bélyeggyűjtő szenvedélyem. Zenei általános iskolába jártam, bár gyorsan kiderült: jobb, ha inkább rajzolok vagy sportolok. Mindkettőt tettem, mégis kémia–biológia szakos lettem. A rövid szabadidőkben, esőben, hidegben pedig olvastam. Magyar klasszikusokat: Kittenbergert, ifjúságit és mindent, amit lehetett és ami lekötött.
 
– Öt évig igazgatta a Zuglói Dolgozók és Nehezen Nevelhető Gyerekek Iskoláját, ahol különleges bánásmódot igénylő fiatalok tanultak.
 
– Kétszáz diák, iskolából kicsapott, a közoktatás számára kezelhetetlen gyerek nevelése volt a feladat. Embert próbáló iskola volt ez tanár, diák számára egyaránt. Innen ma is hívnak még volt diákjaim, akik maguk sem hitték, hogy lehet normális életet is élni. A társadalom által kirekesztett családok gyerekeit kellett a jó útra vezetni. Cserébe a jutalomjáték az élettől az a tizenkilenc év, amit a „Munkácsyban” tölthettem, tölthetek igazgatóként.
    Megjegyzem, nem kis küzdelemben nyertem el, hiszen hat pályázó közül választott ki vezetőjének a testület. Az évek során kialakult egy stabil csapat, amely a mai napig egységes elvek alapján végzi pedagógiai, tanítói, tanári munkáját. Fluktuáció a gyes, a nyugdíjba vonulás miatt van, mivel az utánpótlás komoly válogatás után történik.
 
– Milyen elvek szerint válogatnak?
 
– A pedagógusnak fel kell ismernie a tehetséges gyerekeket, de ezt kell tennünk az álláskeresők között is. Persze néha melléfoghat az ember. Velem is megtörtént. A sajnálat néha megpuhítja az ember szívét, és ilyenkor törvényszerű a tévedés, de elmondhatom, hogy iskolánkban tehetséges gyerekek és felkészült tanárok, segítők teszik a dolgukat.
 
– Az egész életen át tartó tanulás szempontjából milyen életrajzot ír?
 
– Az iskolavezetés mellett a ’80-as években több vezetőképző tanfolyamot végeztem, 1997-ben oktatási menedzseri, pár éve pedig múzeumpedagógusi diplomát is szereztem.
 
– A Zuglói Önkormányzattól a Zugló Közoktatásáért kitüntetést, a nagyothallók integrációjában végzett tevékenységért Török Béla-emlékérmet kapott. Elismerik.
 
– Szeretem Zuglót, hiszen itt tanultam, itt dolgoztam, bár soha nem laktam a kerületben. Ötvennégy évesen, harminc szolgálati év után, remélem, törlesztettem már abból, amit itt kaptam. Most Fóton lakom, ott pihenek a napi küzdelmek után. Sok szórakozást találok magamnak a gyűjteményeimben, igyekszem eredeti környezetet teremteni a kaktuszoknak, orchideáknak, halaknak, békáknak, gyíkoknak. A kutya és a macska pedig természetes velejárója a vidéki háznak.
 
– Milyen eredményeket érnek el a tanulmányi és sportversenyeken?
 
– Több országos helyezést értünk el mesemondásból, angolból. A budapesti tantárgyi versenyeken is gyakran vagyunk sikeresek. Az énekkar többszörös arany minősítéssel bír. Színjátszó csoportjaink a megmérettetéseken mindig kiváló minősítést kapnak. A versenysportokban számtalan korosztályos bajnokunk van, ami elsősorban a szülők érdeme. 
 
– Milyen külföldi programokban vesznek részt?
 
– Mindenhová elmegyünk, ahova a gyerekeinket meghívják, és ingyen, szülői segítség nélkül el tudjuk vinni őket. Jártunk Dániában, Franciaországban, Németországban, hogy csak a legutóbbiakat említsem.
 
– Menyire érinti az iskolát a csökkenő gyereklétszám, és az, hogy nő a tanulási és magatartási zavarokkal rendelkező gyerekek száma?
 
– Röviden: sehogy. Bővebben: létszámunk maximális, és az előéletemnek megfelelően nem okozhat gondot a zavarokkal küzdők kezelése. A zavarok háttere a család. Itt kell kezdeni, mert a gyereket ez elől nem lehet kimenteni. A gyerek problémáját ott és akkor kell megoldani, amikor keletkezik. Számomra megoldhatatlan feladat, ha a gyerek este nem mosott fogat. A szülő sem tud mit kezdeni érdemben az „óra alatt beszélget” beírással.
    A másik gond, hogy ma már csak olyan gyerek van, akinek valami baja van. Aggasztónak tartom, hogy lassan nincs ép gyerek. A bajt komolyan kell venni, de azt képtelen vagyok elhinni, hogy a vizsgálatok szerint ennyire beteg a magyar gyerekhad. Vigyázzunk, mert ha a végén ők is elhiszik, hogy probléma van velük, akkor nagy baj lesz!
 
– A mérések, ellenőrzések, a minőségügyi tevékenységek mindig fontos szerepet kaptak munkájukban. Az OKÉV-mérések milyen eredményeket mutatnak?
 
– Rengeteg a mérés és az ellenőrzés is, néha azt hiszem, azért ennyi, hogy ne tudjunk dolgozni. Persze tudom, hogy szükségesek és értelme is van. Segíti is a munkát, de a számokat tekintve elgondolkodtató. Az elmúlt igazgatói öt évemben negyvenhét ellenőrzés zajlott. Ez évi kb. tízet jelent, ami a szorgalmi időt tekintve havonta egy. A legrövidebb három napig, a leghosszabb két hónapig tartott. Ha ezt végigéljük, akkor vagy azt tapasztaljuk, hogy mindennap van valaki az intézményben, vagy egyszerre több ellenőrzés folyik az intézményben.
    A tudásszint-mérések száma sem kevés. A kerület is mér, a minőség-ellenőrzés miatt az intézmény is mér, és egyre több cég, hivatal, funkcionárius próbálja megoldani a gyerekek által kitöltendő kérdőívekkel az oktatás nagy problémáit. Ezek közül a kedvenc kérdésem, amit hetedikesektől kérdeztek egyszer, így szól: „Van-e az intézményben szubkulturális agresszió az interperszonális kapcsolatokban?” Nem fordítom, nem értelmezem a kérdést a gyereknek. Írja le, amit gondol. Néha azt látom, ezekkel a kérdésekkel a cél a pedagógus szakmájának lejáratása, a gyerekek gyerekkori sajátságainak, tudásának el nem ismerése. Én nem azt igyekszem kideríteni, hogy ki mit nem tud, hanem azt, hogy ki mit tud.
    Zárszó helyett szeretnék idézni a pár hónapja lezárult Átfogó – humán – tanügy-igazgatási és szakmai vizsgálatról című szakértői véleményből: „Az intézményben magas színvonalú, igényes szakmai munka folyik. Az iskolavezetés döntései jól szolgálják a pedagógiai program céljainak megvalósítását, a mérési eredményeik kiválóak. A belső ellenőrzés és az értékelési rendszer megfelelően működik.”
Novák Imre
A cikk 2011. február 14-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
az IRODALOM, KÖZÉLET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
főoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1174 Budapest, Podmaniczky Zsuzsanna utca 3. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztőség telefonszáma: 06-30/520-1428
 
Vissza a főoldalra
 
 A NapSziget folyóirat
évente négyszer
nyomtatott formában
is megjelenik.
 
Rendelje meg Ön is!
1174 Budapest, Podmaniczky Zs. u. 3.
 
céljainkat az NKÖM támogatja
 
 
 
a Magyar Művészeti Portál