vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napszigetn06-30/900-8553nH-1172 Budapest, Õsagárd utca 18.
 
IRODALOM
A mûvészet és az irodalom filozófiája
   A mûvészi hitvallásom az, hogy intuitív indíttatású, de értelmileg megalapozott kreatív problémakezeléssel jutok el a logikai kibontakoztatású megfogalmazáshoz és a tisztán megérzésszintû, de azért átgondolt képi ábrázoláshoz, amelyben a szöveghez választott kép önmagában, de ezek kölcsönhatásaként is intellektuális töltést kell adjon a komplex, írt és az általam készített fényképen megjelenített mûnek.
 

   Kukely Júlia operaénekes, in: Magyar Állami Operaház Archívuma, fotó: Krasznai Sz. P.
  
   A világ dolgait élményként átéljük. A mûvészekre, írókra jellemzõ az élmények hatékony, átlényegült és az átlagnál markánsabb kifejezõképessége. Ha ez a kifejezés alkotó módon történik, az már maga a mûvészet, ill irodalom. MESZLÉNYI Attila szerint "A kép nem megörökít egy élményt, hanem élményt teremt.". A mûvészet, az irodalom az alkotói szintû ábrázolás- ill. kifejezésmód, a világ dolgainak esztétikai újrateremtése. A mûvészet, az irodalom egy új téma, ill. probléma (vagy ismert téma újszerû felvetése) ábrázolásának, kifejezésének egy olyan módja, amely a valóságot nem csupán lemásolja, hanem esztétikailag újraalkotja, és ezzel a fejlõdésnek irányt szabva a tökéletesség irányában hat. Szép az, ami a tökéletesre irányultan összhangban van a lét kifejezõdéseként.
 
  A mûvészet, az irodalom felosztása a következõ:
 
         Alkotómûvészet
   A mûvészeti, irodalmi alkotás egy új, ábrázolással kifejezett dolognak (mûtárgynak) esztétikai szempontból vett létrehozása. Alkotás lehet egy kép, szobor, zenemû, regény, stb. elkészítése, ha új és eredeti. Az új kérdése felmerülhet pl. abban, hogy a Madonnát sok ezerszer ábrázolták már, akkor mi benne az új? Az, hogy mindegyik más és más. Felfogásban, technikában, stb. is eltérnek egymástól. Újszerûen kell ábrázolni a már ismert, sokszor feldolgozott témát. Az eredetiség is ide tartozik, vagyis az, hogy elõször az alkotónak, senki másnak nem jutott eszébe, hogy így ábrázolja a Madonnát. Tehát a felfogása sajátos, egyedi és új. Az egyediben ábrázolja az általánost úgy, hogy a mûvészben egyedi felfogás keltõdik, ezt átlényegíti általánossá, és kifejezve ezt egy új konkrét mûben összegezve megjeleníti. 
 
         Elõadómûvészet
   A megalkotott zenemû, színdarab, stb. célszerûen elõadásra is kell kerüljön. Az elõadómûvésznek mély átérzéssel bele kell élnie magát az alkotó szándékába, gondolatvilágába, hogy mûvészi szinten meg tudja jeleníteni azt. Ha igazán tehetséges, akkor alkotó módon teszi ezt. De egy kiállítás installálása, megrendezése, sõt a megnyitása is prezentációs, elõadómûvészi érzéket kíván. 
 
         Mûvészet- és irodalomelemzés (esztétika)
   A mûalkotásokat az arra hivatottak értelmezik, magyarázzák. Kategorizálják, elemzik a stílusa, szándéka, kompozíciója, stb. szerint. Sajnos sokan, fõként a laikusok mindenáron meg akarják ítélni a mûalkotásokat, holott erre csak az utókor hivatott, és az sem tévedhetetlen. A mûalkotásokat egyébként nem megítélni kell, ráadásul erõszakoltan "felülrõl", hanem egyszerûen rá kell hangolódni a mûre, ha számunkra az olyan, hogy ezt meg tudjuk tenni.
 
         A mû befogadása, mûélvezet
   A mûvészetnek, irodalomnak akkor van értelme, ha eljuthat a befogadóközönséghez is. Vannak, akik az íróasztalfióknak dolgoznak abban a reményben, hogy egyszer majd felfedezik õket. Aztán ez vagy bekövetkezik, vagy nem. A mûvészek, írók maguk is befogadók mások mûalkotásait illetõen, de rajtuk kívül sokan pusztán mûélvezõk és nemegyszer egészen fejlett szinten.
 
         A következõ mûvészeti, irodalmi ágakat különítjük el (a teljesség igénye nélkül):
 
   Idõbeli mûvészetek:
Irodalom: vers, próza, színiirodalom.
Beszédmûvészet: szavalás, szónoklás
Zene: ének, hangszeres zene
Táncmûvészet
Színmûvészet
Filmmûvészet
 
   Síkmûvészetek:
Díszítõmûvészet
Grafika, festés, metszetek (rézkarc, stb.)
Mozaikkészítés, intarzia
Fotómûvészet
Virtuális, számítógépes mûvészet
 
   Térbeli mûvészetek:
Szobrászat, dombormûvek
Építõmûvészet
Iparmûvészet: kerámia-, üvegmûvészet, stb.
Formatervezés (használati, ill. ipari tárgyak mûvészete)
Fénymûvészet
 
   Népmûvészet (különbözõ mûvészeti ágak)
 
                     A mû fõ részei a következõk:
 
         A téma
   A mû témája tárgyiasan az, amit ábrázol, kifejez, feldolgoz. Téma lehet például Mona Lisa portréja, vagy Rómeó és Júlia tragikus szerelme. De egy zenemûnek is van témája, amit feldolgoz a zeneszerzõ. Egy absztrakt festménynél a téma mindig elvont és a laikus számára nehezen érthetõ, hiába is keresi, mit ábrázol a mû.
 
         A tartalom
   A téma köré épül a tartalom, a téma feldolgozásának történésbeli kifejtése. Ez irodalmi mûveknél vagy operáknál sokkal megfoghatóbb, mint egy festmény vagy szobor esetében. De ezeknek is lehet tartalma, ha korlátozottabban is, például a téma érzelmi ábrázolásaként. 
 
         A stílus
   A stílus nem más, mint az ábrázolási, kifejezési mód. Beszélünk korstílusról, irányzatokról és egyéni stílusról. Az igazán nagy zseni korstílust vagy irányzatot teremt, de legalábbis egyéni kifejezésmódot, minél nagyobb alkotó, annál markánsabbat. A jelentõs mûvészeknek, íróknak jellegzetes stílusuk van. Például egy még nem hallott Beethoven mû vagy egy még nem látott Picasso festmény alkotója felismerhetõ a stílusáról.
 
         A kompozíció
   A mû szerkezeti felépítésének összhangja jelenti a kompozíciót. A mû részeinek az elhelyezésével, egymásra irányultságával, összeszerkesztésével hangsúlyozza ki az alkotó, amit kifejezni akar, hogy az ábrázolni kívánt témára irányítsa a figyelmet. Szinte szuggesztíven elõsegítve a kifejezés hatékonyságát.
 
         Mûvészi irányultság
   A mûvészi irányultság a tökéletesség felé kell, hogy hasson, maga után vonva ez irányban a mûélvezõt. Ezzel a fejlõdés felé hat. Katarzist, megtisztulást okoz, a mûvével jobbá teszi a világot.
   A mû fõ részeinek egymással összhangban kell lenniük, egymást erõsítve a mûvészi kifejezõerõ érdekében. A mû részei úgy vannak összhangban, hogy az egymásra irányultságukkal a mû lényegének a kifejezését elõsegítsék, hangsúlyosabbá tegyék. A mûnek nem a divattal, a környezet ítéletével kell összhangban lennie, hanem önmagában a mûvön belül kell a harmóniának megvalósulnia. Tehát az alkotásban rejlõ szépség alapja az, hogy a mû témája, tartalma, a stílusa és a szerkezete összhangban van úgy, hogy ez a kifejezést elõsegítve a tökéletesség irányában hat. Ezt a tökéletesség irányába mutató hatóerõt nevezem mûvészi irányultságnak. Nem eszmei mondanivalóról beszélek, mert a mûvészet feladata nem az, hogy politikai propaganda eszközévé váljon, hanem az, hogy a tökéletesség követésére ösztönözzön. Például a festmények túlnyomó többségének nincs eszmei mondanivalója, mégis értékes mûvészi alkotások. Az eszmei mondanivaló a mûvészetre erõltetett szocialista förmedvény. Persze lehet mondanivalója egy mûnek, de az ne legyen szocreál torzszülemény. Azonban szívesebben beszélek alkotói irányultságról, mint eszmei mondanivalóról.
   A mûvészet célja nem csak a magasabb rendû kifejezés, hanem a szemlélet formálása is. A mûvész az alkotásával a tökéletesség irányában hatva maga után vonja a mû élvezõjét. A régi és a modern mûvészet, amely utóbbi nem pusztán egy téma realista megjelenítése, hanem a mûvész agyában keltõdött, átlényegült képzetek kifejezése, amellyel egy magasabb szintû elvonatkoztatáshoz jut el az alkotó, általában teljesíti ezt a feladatot.
 
                  A mû jellemzõi:
 
         A téma technikai kivitelezése
   A mû elkészítésének módja jelenti a technikai kivitelezést. Ez egyszerû az irodalmi alkotásoknál, de egy festmény megfestéséhez magas fokú manuális intelligencia, kézügyesség kell. A szobrász vágó-, fúrógéppel, vésõvel dolgozik, de áttenni a valóságot vagy elképzelt témát a mûbe, alkotói képességet igényel nem csupán mesterségbelit. 
 
         A mû alkotói eredetisége, újdonsága
   Errõl az elõzõekben már írtam, de nem árt kihangsúlyozni, hogy az alkotás lényegi kritériuma, hogy addig nem létezõ mûvet hoz létre a mûvész vagy az író. Ami témájában vagy tartalmában vagy stílusában vagy kompozíciójában vagy pedig irányultságában új, másnak még nem jutott eszébe.
 
         Az összhang (harmónia) és a szépség kérdése
   A mû egyes részei közötti, belsõ összhangról már volt szó. Szép a természet lényegével összhangban lévõ, harmonikus mû. A kortárs mûvészek általában nem szeretik, ha szépnek mondják a mûalkotásukat, vélvén, hogy ez felületes, giccses vélemény, amely nem tartalmazza a mûvük valódi megértését. Ezért szót kell ejteni a giccsrõl, ami a mûvészet helyett annak sekélyes, silány utánzata. Hiányzik belõle az eredetiség, az alkotóerõ. Olvastam errõl egy jó meghatározást: "A giccs álmûvészet, amely a mûvészet pózában tetszeleg."
 
         A mû hatása
   A mûvészi, irodalmi alkotás mindig hat a befogadójára, akkor is, ha nem érti az illetõ. Hiszen ez a mûvészet, irodalom értelme, hogy hatást gyakoroljon, gyönyörködtessen, minél tehetségesebb az alkotó, annál nagyobb mértékben. De esetleg csak száz évvel a mûvész halála után. A nagy alkotók, legyen az mûvész, író vagy tudós, korszakalkotóan hatnak a világra. 
   A mûvészeti, irodalmi, valamint a tudományos alkotás között lényegi különbség van. A mûvészet, az irodalom általában nem megoldja a problémát, hanem ábrázolja, kifejezi azt élményt nyújtva, és inkább csak sugallja a megoldást. A tudomány viszont megoldja a problémákat. A megoldás menetét ábrázolhatja, de nem feltétlenül mûvészi szinten. De mindez a megrögzött szemlélettel szembeni fejlõdésre, a tökéletesség irányában való továbbgondolkodásra és megoldásra késztet.
 
         A tehetség kérdése
 
   Tehetséges az, aki elvont, általános szinten képes problémákat megjeleníteni, kifejezni, ábrázolni, ill. megoldani, nem csupán gyakorlati vonzatban. Problémának tekinthetjük itt egy mû megalkotását. Egy értékes alkotáshoz a mûvésznek, írónak az ihlet tüzében szinte felül kell emelkednie önmagán. Nem elég csupán a mesterségbeli tudás alkalmazása, hanem alkotói intelligenciától átfûtve kell dolgoznia. A mûvészetben, az irodalomban az egyedi vonásaiban kell ábrázolni az általánost. Tehát az egyedit ábrázolja és ebbõl fejezõdik ki az általános. A tudomány viszont az általánost határozza meg és ebbõl vezethetõk le az egyedi megoldások. Annál tehetségesebb egy alkotó, minél általánosabb vonatkozásban jelenít meg egy jellemzõt. Ha ez teljes mértékben általános, akkor zsenialitásról beszélünk. Amennyiben egy speciálisat ábrázol, például egy nyomorékot, azt is úgy teszi, hogy általános érzelmeket, szánalmat vagy viszolygást, stb. jelenít meg a befogadó mûélvezõ tudatában, ilyen érzelmeket kelt iránta. 
   Az alkotásban minden esetben szerepet kap az elvonatkoztatás. Egy vagy több konkrétumtól elvonatkoztat a mûvész, általánosan felfogva azt és átviszi egy másik, új konkrétumra, egy új témára, egy mûalkotásra. Ez még akkor is elvont, ha intuitíven alkot, sõt bizonyos értelemben még akkor is, ha ösztönszerû. Mert az emberi ösztönt mindig kíséri annak az elvont formája is. Ha így talál rá a megoldásra, és nem logikailag levezetett módon, akkor is megkerülhetetlenül elvont és általánosító, ott van mögötte az értelem. Például, ha fröcsköli, csurgatja a festéket, abban is óhatatlanul szerepet kap a fröcskölés, a csurgatás képzete. A képzet pedig mindig elvont. Mindig kíséri a tevékenységét az elvonatkoztatás és ez irányítja. Amellett utólag ezek közül a mûvek közül ki kell választania azokat, amelyek jól sikerültek, a többit pedig elvetnie. Ez is intuitív, sõt intellektuális tevékenység. Ha ez nincs mögötte, ha erre nem képes, akkor nem is mûvész.
   Egy mûalkotás nem mindig logikai, sokszor inkább csupán intuitív vagy ösztönszerû megalapozottságú. De akkor is meg kell elõzze a mû megvalósítását egy általános elképzelés, a konkrétumoktól való elvonatkoztatás és ebbõl születik meg egy új, átvitt tartalmú konkrét mû. Természetesen az intuitivitás ekkor nagy szerepet kap. Ne feledjük, hogy a találmányok is szinte mindig intuitív ötlet alapján születnek, jóllehet a tudományban a logikai levezetés kapcsolódik hozzá, ami a mûvészetben már nem feltétlenül követelmény. Az ember minden tevékenysége mögött, amikor mûalkotást, vagy eszközöket készít, de a pusztán gyakorlati megoldásoknál is mindig ott van ennek a magja, a közös emberi jellemzõje, az elvonatkoztatás és ennek a következménye, a legalább kezdetleges, de többnyire magas szintû általánosítás. Akkor is, ha csupán intuitíven alkot. Elvonatkoztatás nélkül nem lennénk képesek még ösztönszerûen sem alkotni. Mert látszólag sokszor ugyan csupán a konkrétum, a tartalom szerint alkotunk, de mindig ott van mögötte az intellektus. Amellett lehetséges tisztán a tartalomtól elvontan, formálisan is alkotni vagy akár így értelmezni egy mûalkotást.
   A titokzatos Mona Lisa-mosoly titkát hiába kutatták az esztéták. Találgatták, hogy esetleg az áldott állapot elõre vetülõ örömteli kisugárzása tükrözõdik az arcon vagy talán valami más. De nem tudták megfejteni és azért nem, mert mindig csak tartalmilag keresték a titkot, sohasem formálisan (a tartalomtól elvonatkoztatottan). Pedig tartalmilag nem, hanem csak a tartalomtól elvontan lehet a Mona Lisa-mosoly titkát megfejteni. Mert Leonardo Mona Lisa-ja nem csupán egy jól ábrázolt portré, hanem egy örök nõi vonást jelenít meg. Nevezetesen azt, hogy a nõk - függetlenül a mögöttes tartalomtól - mindig tudnak úgy mosolyogni, hogy azzal titokzatosak, érdekesek, izgalmasak legyenek mások, fõleg a férfiak számára, felhívva ezzel a nõi személyük iránt a figyelmet. Ez minden nõre általánosan érvényes, függetlenül attól, hogy van-e mögötte valami tényleges titok, vagy esetleg csak egészen banális, máskor meg mélyen rejtõzõ. Ez elsõsorban az érzelmi viszonyulás kifejezõdése, nem annyira az esetleges titok konkrét kivetülése. Leonardo ezt a rejtõzõ formában megnyilvánuló, "rafinált", teljesen általános, örök nõi vonást, a nõi titokzatoságot ábrázolta, egyedileg megfestve Mona Lisa del Gioconda és egyben minden nõ lelkét, és nem a konkrét titkot, nem a tartalmat festette meg. Ezért tartalmilag ne is keressük a titkot, amikor azt csak a tartalomtól elvontan tudjuk megfejteni. Mert ebbõl a tartalomtól elvonatkoztatott jellemzõbõl nem lehetséges levezetni az esetleges konkrét titkot, hiába is próbálják ezt tenni a mûvészettörténészek. Ehelyett elvontan, formálisan kell szemlélni a nõi titokzatosság jellegét, teljes általánosságában, a kideríthetetlen, meghatározhatatlan tartalom megjelölése helyett. Leonardo da Vinci zsenialitására vall, hogy ezt a nõkre jellemzõ, teljes mértékben általános vonást, a titokzatosságra hajlást a tartalomtól függetlenül meg tudta festeni, vizuálisan megjelenítve azt, mint jellegzetes nõi tulajdonságot.
 
         Logikai mûvészet
 
   Ez nem más, mint egy tudományos, logikaalapú mûvészet, amely a szabályfüggetlen kvalitatív (minõségkalkulációs) logika szerint tartalmazza a létünk lényegét kifejezõ biopszichológiai aktivitást. Ez egy új irányzat, bár a kezdetei, a gyökerei megtalálhatók az elõzményekben, egyrészt az organikus mûvészetben, másrészt a technikai hátterû mûvészeti alkotásban. Azonban jelen esetben nem arról van szó, hogy a technika (számítógép, vizuális technika, stb.) felhasználásával hozunk létre alkotást, hanem csupán humán módon. A logikai mûvészet nem technikai jellegû, sokkal inkább a biopszichológiai aktivitás az inspirációja és egyben a módszere. Az intuitíve szubjektív logikára építünk, amelyben szabályfüggetlenül és technikamentesen alkotunk és értelmi levezetéssel határozzuk meg a kompozíciót. A mûvészi hatást logikailag kombináljuk ki. Úgy, amint Bach zenéje is szinte tiszta matematika, mégis fõképp érzelmileg hat ránk.
  
   A mellékelt rajzon látható házterv méreteinek az egymáshoz való viszonyát az aranymetszés arányai szerint (1:1,618), ahhoz közelítve terveztem meg. Az aranymetszési arányba beleszámítottam azt, hogy a valóságban felfelé tekintve az épület perspektívája torzított.
 

Házterv: Krasznai Sz. P.
 
  A terv a méretviszonyokkal való logikai kalkulációt igényelt. Azonban erre építve a ház formáját már szabályfüggetlen kombináció alapján alakítottam ki. A házterv tisztán logikai alapon létrehozva kelt a reményeim szerint mûvészi hatást. A biopszichológiai aktivitási tartalom, a más értelmezés szerinti organikus inspiráció által valósult meg.
 
1999. és 2020.
Krasznai Szomor Péter
A cikk 2020. július 15-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
az IRODALOM rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Õsagárd utca 18. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/900-8553
 
Vissza a főoldalra
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.

a Magyar Mûvészeti Portál
 

 
 
Magyar Mûvészeti netLexikonnDátumok a mûvészetben
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget onlinenNapSziget folyóiratnNapSziget Mûvészeti DíjaknNapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlásanNapSziget a Mûvészetekért AlapítványnPartnereinknMédiaajánlat
  
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napszigetn06-30/900-8553nH-1172 Budapest, Õsagárd utca 18.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2020