vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napszigetn06-30/900-8553nH-1172 Budapest, Õsagárd utca 18.
 
KÖNYVAJÁNLÓ
Vándorlásunk társa lett
Az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus történészi szemmel
Az 1938-ban Budapesten megrendezett XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus a XX. századi magyar katolicizmus egyik legnagyobb szabású rendezvénye volt, amely nemcsak a jelenlévõkre gyakorolt mély hatást, hanem több mint nyolcvan év távolából is elismerésre készteti az utókort. A most megjelent, Vándorlásunk társa lett címû hiánypótló kötet szerzõi a történettudomány eszközével, másfelõl a mûvészet- és építészettörténeten keresztül mutatják be a kongresszus rendezvényeit, annak elõkészítõ és szervezési munkálatait, valamint utóhatását. Mindezt eddig soha nem látott szélességû forrásbázisra alapozva teszik, hiszen tanulmányaikat tizenöt hazai és külföldi közgyûjtemény anyagából merítették. Munkájuk jelentõs eredménye, hogy kiszabadítják a katolikus világtalálkozó emlékezetét a tévhitek és a marxista történelemértelmezés fogságából. A gazdagon illusztrált könyv számos eddig kiadatlan vagy kevéssé ismert, színes és fekete-fehér képet ad közre, ezzel is segítve az események felidézését. A mû tartalmáról és hátterérõl a Gondola Hegedûs Andrást, az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye Egyháztörténeti Bizottságának társelnökét, a kötet szerkesztõjét kérdezte.
 
 
- Szerkesztõ úr, meglepõ, hogy napjainkig mindössze három könyv jelent meg az 1938-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról. Pontosabban nemrég a Keresztény Múzeum és az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye Egyháztörténeti Bizottsága által kiadottal együtt immár négy. Mi az oka annak, hogy kevés publicitást kapott ez a téma?
- Amikor bejelentették, hogy hazánk 1938 után ismét Eucharisztikus Világkongresszust rendez, sokan fordultak a múlt felé, érdeklõdve, hogy miként zajlott le a korábbi kongresszus Budapesten. Elsõsorban a 82 évvel ezelõtt kiadott 1938. évi Emlékalbumra lehetett támaszkodni. Ez azonban - amint a címe is jelzi - nem történettudományi munka, hanem a korabeli újságcikkekbõl összeállított gyûjtemény, amely egyébként rendkívül színvonalas kiadvány. Mindössze néhány hónappal a kongresszus befejezése után jelentették meg. 1938 novemberében, amikor Serédi Jusztinián bíboros Rómába utazott, megköszönve a rendezés lehetõségét, a kötetet ajándékként nyújtotta át XI. Piusz pápának. Hetven évvel késõbb, Katona István püspök tollából született meg ennek az albumnak egy kivonata, ami szép írás, de nem támaszkodott levéltári forrásokra. Az ötvenedik évfordulóra megjelent Gergely Jenõ könyve, ám ez magán hordozza a marxista történetírás sajátosságait. Emiatt is szükségesnek tartottuk egy új, modern történeti munka megjelentetését.

Tények és állítások: Zsidótörvény és a fõpapság
- Hogyan lehet kiszabadítani ezt a témát a tévhitek, az ideológiai szemüvegen át történõ értelmezés alól?
- A mostani kongresszus híre adott olyan impulzust, hogy történészi szemüvegen keresztül és ne bármilyen politikai megfontolás mentén, a fellelhetõ levéltári forrásokra támaszkodva, tárgyilagosan vizsgáljuk meg az akkori eseményeket. Gergely Jenõ könyve levéltári forrásokra épített, de hiányolok belõle egyfajta objektivitást. Két példával szemléltetném ezt. Munkájában rendkívüli részletességgel taglalja az esemény pénzügyi jelentését. Az elszámolásra hivatkozva megállapítja, hogy pozitív mérleggel zárt a kongresszus és ezt a pénzt a fõegyházmegye magára költötte, vett belõle egy bérházat. Arról viszont hallgatott, pedig a Karitász-kiállítás anyagában megtalálható, hogy az esztergomi fõegyházmegyei segítõszolgálat milyen komoly tevékenységet folytatott, hogy budapesti külkerületi családok lakásait felújítsák, hatalmas erõfeszítéssel megoldották, hogy senki ne éhezzen az Eucharisztikus Kongresszuson és a rászorulóknak ezenfelül biztosították a téli tüzelõjét is. A bérházból származó bevétel tehát karitatív célokat is szolgált. Látható, hogy valójában mi minden húzódott meg a kongresszus bevételeinek felhasználása mögött, míg Gergely Jenõnél annyit olvashatunk, hogy vettek belõle egy házat.
- Két példát említett...
- A másik, ennél sokkal fontosabb, hogy Gergely Jenõre hivatkozva a történeti szakirodalom egy jelentõs része azt állítja, hogy a felsõházban a katolikus fõpapok megszavazták az úgynevezett elsõ zsidótörvényt. Bár ez a kijelentés az országgyûlési dokumentumokra való hivatkozással történik, elolvasva az ülés jegyzõkönyvét megállapítható, hogy az nem tartalmazza az ülésen résztvevõk névsorát! Az eucharisztikus kongresszushoz kapcsolódó események pontos rekonstrukciójából viszont egyértelmûen megállapítható, hogy a katolikus püspökök a felsõház ülésén nem vettek részt, következésképpen nem is szavaztak a törvénytervezetrõl!
 

 
A Szentszék intése
- Mi volt az a hívószó, amely nemzeti egységet tudott teremteni 1938-ban? Hogyan vették rá a politikai élet szereplõit az önmérsékletre, a revíziós propaganda minimalizálására, arról nem is szólva, hogy a szélsõséges eszmék, kommunista és nyilas körök is hallatták a hangjukat?
- Egy ekkora kongresszus szervezésének elnyerése józanságra intette a korszak közéleti szereplõit, felismerték, hogy ez nemzeti ügy. Hozzátartozik az is, hogy a magyar sajtó, a politikusok hallgattak a Szentszéknek arra az intésére, hogy a kongresszusnak ne legyenek politikai felhangjai, hanem a hitrõl és az Eucharisztiáról szóljon. Abban az idõszakban a világgazdasági válság után, Európa és az USA kezdett talpra állni, felpezsdült a turizmus. A magyar szervezõk jól ismerték fel a folyamatot és az ebben rejlõ lehetõségeket, így a világ minden tájáról ideutazó zarándokoknak a lelki programokon túl, érdekes élményeket, kirándulásokat kínáltak a fõvárosban és szerte az országban. A vezetõk és az emberek is úgy érezték, hogy ha már a világ hazánkra figyel majd, nem vallhatunk szégyent. Ez egyfajta nemzeti egységet teremtett, hogy meg kell mutatnunk magunkat országnak-világnak. Szendy Károly, Budapest polgármestere is azt az álláspontot képviselte, hogy egy ragyogó világvárost kell látniuk az USA-ból, Japánból, a Fülöp-szigetekrõl és más országokból érkezõknek is. A fõváros saját költségen olyan építkezéseket valósított meg, amelynek eredményeit ma is látjuk. A Szent István-bazilika elõtti teret akkor alakították ki úgy, hogy bérházakat bontottak le. A Hõsök tere is megváltozott, részben akkor nyert betonaljzatot a Városligeti tó, amelybõl le kellett engedni a vizet és padokkal megtölteni a medret, hogy elférjenek a kongresszuson részt vevõ emberek. A fõváros vezetõsége bölcs belátással munkálkodott, és felismerte, hogy a városrendezési feladatok most egy adott célt szolgálnak, de azok a jövõben is kamatozhatnak.
- A hétköznapi emberek életében hogyan jelent meg ez a "most mutassuk meg!" érzés?
- Az egyik leglátványosabb a divatvilág reakciója volt. A fõnemesi körökbõl indult el az a kezdeményezés, hogy azok is viselhessenek modern, magyaros nõi öltözetet, akik nem arisztokrata családok tagjai. Utóbbinál a díszviselet a ruhatár része volt. Éppen ezért olyan ruhákat lehetett kapni, amelyek jól ötvözték a hagyományos, magyar motívumrendszert az aktuális szabásmintákkal. A külföldi sajtó nagy teret szentelt annak, hogy milyen gyönyörûek a magyar viseletek. Az emberek nemesi származástól függetlenül megtisztelték a kongresszus ünnepét azzal, hogy a legszebb ruhájukban jelentek meg.
 
 
"Mit csináltunk mi ezzel a nemzettel Trianonban?"
- A szervezõk eltaláltak szinte egy tökéletes egyensúlyt az évezredes magyar kultúra, kereszténység történelmi hagyományaink bemutatása és a 20. század modernizálódó országképének felmutatásában.
- Valóban, az 1938-as kongresszus tökéletes egyensúlya volt annak, hogy megmutatjuk a nagy magyar hagyományokat, amelyeket át tudunk ültetni a modernitásba. Ezt jól megérezték a külföldi vendégek is. Az amerikaiakat megdöbbentette, amikor azzal szembesültek, hogy egy olyan, több mint ezeréves országba utaztak, amely ápolja hagyományait. A korabeli amerikai lapok cikkeztek arról, hogy mekkora múltja van Magyarországnak, és ennek kapcsán feltették azt a kérdést is, hogy: "mit csináltunk mi ezzel a nemzettel 1920-ban Trianonban?" Elgondolkodtak azon, hogy igazságos volt-e az akkori rendezés. Látták õk is, hogy Csehszlovákiából 10 ezer zarándok érkezett Budapestre, de 8 ezren Felvidékrõl. A tulajdonképpeni csehek és szlovákok lakta vidék kétezer embert mozgatott meg, a többi nyolcezer magyar pedig hazajött. Sírva találkoztak, ölelkeztek az egymástól elszakított családok, barátok. Ezek az emberi történetek is feledhetetlenné tették az akkori kongresszust. Említhetném azt a székely atyafit is, aki Budapestrõl földet vitt magával Erdélybe, hogy a kertjében majd szétteríti, de a román hatóságok letartóztatták. Vagy ott voltak a Bácskából kerékpárral útnak induló zarándokok, akik Kecskeméttõl Budapestig szakadó esõben tekertek, hogy bekapcsolódhassanak a nagy közös ünnepségbe. Ezek egyéni történetek voltak: a szív szólt a szívhez, de sokat hozzátettek az esemény lelki tartalmához.
- A városkép átformálása kétségtelenül látványos dolog, de mi adta meg a lelki mélységet a kongresszusnak, hiszen a korabeli résztvevõk visszaemlékezéseibõl kiderül, hogy a mély élményeket nem a lenyûgözõ város adta elsõsorban, hanem maguk a kongresszus eseményei.
- Munkált egy erõs katolikus öntudat a korszak emberében, hogy a hitünkrõl tanúságot kell tennünk! Ennek olyan egyszerû megjelenési formái voltak például, hogy ha kiléptek az utcára, kitûzték a kongresszus jelvényét. Ez egy szavak nélküli tanúságtétel arról, hogy vallom és hiszek benne, hogy Jézus valóságosan jelen van az Oltáriszentségben. Ugyanakkor, ha az iratokba betekintünk, láthatjuk, hogy rengeteg munka volt e mögött és számtalan problémát kellett megoldaniuk a szervezõknek. A kiválóan megszervezett elõkészítõ év lelkiségi programjai érlelték meg azt az egységet, amelyen ma mi már csodálkozunk. Megemlítem, hogy a Budai Várban hangzott el a fiatal lányok felé a buzdítás, hogy legyenek jó katolikus édesanyák. Gondoljunk bele, hogy a mi nagyanyáinkról beszélünk, akik ezt ott hallgatták. Õk voltak, akik az üldöztetés idején is kézen fogták unokáikat és bevitték a templomba. Õk azok, akik ezeket a távolinak tûnõ gondolatokat, amit ott kaptak, valóra váltották a saját személyes és valahol a mi életünkben is, ez az igazi siker. Most is célul kell kitûzni, hogy olyan mély nyomot hagyjon a kongresszus a lelkekben, hogy egész életre szóló indíttatást adjon, hogy a hitünkben mindez megmaradjon.

A szolgáló szeretet csendes
- Rábukkantak az ismert levéltári forrásokon kívül olyan adatokra, amelyek még egy kutatót is képesek meglepni?
- A nemrég kiadott tanulmánykötet az 1938. évi Eucharisztikus Világkongresszusról szóló, a Keresztény Múzeummal közösen elõkészített tematikus kiállítás tudományos alapvetése, amely kiállítás az idén szeptemberre tervezett, de végül egy évvel elhalasztott kongresszushoz kapcsolódott volna. A könyvben publikált 150 fényképhez képest a rendelkezésre álló gyûjtemény ennek öt-hatszorosa. Megpróbáltuk például dokumentálni, amint 1938-ban Pacelli bíboros végigmegy Budapesten, az Oktogonon köszöntötte a polgármester és képviselõtestület. A fotósok egy kijelölt területrõl örökíthették meg mindezt, ezért szinte mindenütt ugyanolyan beállításban láthatóak a szereplõk. Találtunk viszont olyan felvételt, amely úgy készülhetett, hogy a riporter elhagyta a kijelölt területet és olyan ritka pillanatot rögzített, amikor Horthy Miklós szállt be az autójába és éppen elmosolyodott. A korabeli iratokból kiderült, hogy kulcsszerepe volt a hangosításnak a kongresszuson, elkezdtük ennek a technikai hátterét is kutatni. A Keresztény Múzeumban van egy fotóalbum, amelyben olyan felvételek is vannak, amelyeket a rádiótoronyban készítettek. Máshol még nem láttuk azokat a képeket, amelyek megmutatták, hogyan szolgálták ki a magyar és nemzetközi sajtó munkatársait, milyen módon oldották meg kétszáz külföldi tudósító mozgását a városban, hogyan biztosították a korszak legmodernebb technikai eszközeit a munkájukhoz.
Nemrég találtam egy dokumentumot arról, hogy Serédi bíboros annyira szerény volt, hogy saját személyes pénzügyi keretét karitatív célokra fordította, de elhallgatta.
- Mibõl derült ki mindez?
- Serédi rászoruló, idõs paptestvéreinek szeretett volna ellátást nyújtani, ezért egy papi otthont építtetett Esztergomban. Célja volt, hogy ilyen módon is megörökítse 1938 emlékét. Az épület zárókövébe falazott dokumentum másolatára bukkantam, abból derült ki, hogy az otthon építését jelentõs részben a saját megtakarított pénzébõl fedezte. Megmutatta, hogy a szolgáló szeretet csendes, nem csõdítette oda a sajtót, hogy kérem szépen ennyi pénzt adtam és fotózzátok le, ahogy kitöltöm a nagy csekket és átadom.
 

 
A szeretet kötelékétõl a kínvallatásig
- A mûvészvilág is felsorakozott a kongresszus ügye mögé, legalábbis ez derül ki a kötetükbõl.
- Minden elemében átgondolt, alaposan megtervezett volt a kongresszus. Próbáltam átélni az egész lelkiségét, ezért meghallgattam a kínált zenei programot. Ennek egyik eleme volt Mozartnak az Oltáriszentség tiszteletére írt mûve (Litaniae de venerabili altaris sacramento), amelyet a korabeli sajtó szerint 1938-ban játszottak elõször Magyarországon. Bár ennek ellenõrzésére nem végeztünk zenetörténeti tanulmányokat, a lényeg, hogy a litánia szövegében elhangzik a kongresszus Szent Ágostontól vett jelmondata: A szeretet köteléke (vinculum caritatis). Ez is rávilágít arra, hogy a legapróbb részletekig mindent összecsiszoltak zeneileg, mûvészileg, lelkiségben, híradástechnikailag. Ez a teljesség adta az emberek számára az életre szóló élmény érzését. Még úgyis, hogy ne feledjük, 1938 után kitört a háború, majd közel fél évszázadig hallgatniuk kellett a résztvevõknek a kongresszuson átélt élményeikrõl. Gondoljunk bele, hogy a kongresszus után tíz évvel gyakorlatilag börtönbe kerültek, meghaltak, hitvallóvá váltak mindazok, akik akkor még a pódiumon álltak.
- Említene közülük párat?
- A Magyar Újságírók Egyesületének vezetõje, Tóth László a Mindszenty-per hetedrendû vádlottja volt, súlyos börtönbüntetést kapott, két éven belül a váci fegyházban meghalt. Az 1938-as kongresszuson még arról beszélt, hogy nagyon sokan szenvednek újságírók üldöztetést a világban katolikus meggyõzõdésük miatt. Tíz év múlva eljött a pillanat az õ életében is, amikor neki is szenvednie kellett, és hû maradt az 1938-ban kimondott gondolataihoz. Említhetem Schmidt Sándor bányamérnököt, aki A Katolikus Akció és a világiak az eucharisztikus élet forrásánál címmel tartott elõadást a kongresszuson. Schmidt Sándort talán csak a dorogiak és az esztergomiak ismerik. Õ a marxista történetírók nyomán egy népnyúzó kapitalistaként volt megbélyegezve, miközben Dorogon kórházat, templomot, városházat, bányakaszinót, két iskolát, óvodát, bányafürdõt, mûvelõdési házat, sporttelepet épített. A legfontosabb szociális intézkedése, hogy aki 25 évet eltöltött a bányánál, öröklakást kapott. Tudjuk, hogy amikor õt börtönbe zárták, a dorogi bányában komoly vízömlés volt. Kénytelenek voltak a kiváló bányamérnököt kihozni a rácsok mögül, hogy elhárítsa a problémát. Ekkor találkozott volt patronáltjával, Erdõs Mátyás atyával, az esztergomi szeminárium egykori spirituálisával, és neki monda el, hogy a fejénél fogva lógatták egy vallatóhelyiségben úgy, hogy amikor meglendítették akkor néhány milliméterrel ment el a feje a betontalapzattól. Úgy érezte, hogy bármelyik pillanatban szétloccsanhat a feje. Azt mondta, ha továbbkínozzák, fél, hogy megtörik majd és árulóvá válik. Visszavitték, és ma sem tudjuk, hogy hol a sírja.
- Ön szerint mi az 1938-as kongresszus üzenete 2020 embere számára?
- A most megjelent tanulmánykötet szerzõi nem kaptak semmilyen elõzetes iránymutatást és mégis egymástól függetlenül arra jutottak, hogy a kongresszus olyan mérföldköve és teljesítménye volt a 20. századi katolicizmusnak, amely példaként állítható a késõbbi nemzedékek elé: a lelki felkészítést, a szervezést tekintve éppúgy, mint annak lelki gyümölcseit. Bennem az 1938-as kongresszus azt az érzést keltette, hogy az Úristen akkor annyira megerõsítette a magyar egyházat, hogy az késõbb azt a hatalmas próbatételt, üldöztetést, elnyomást, amit hosszú évtizedekig viselnie kellett, kibírja. Tehát ezáltal is igazolva látjuk az elõttünk álló kongresszus jelmondatának érvényességét: „Minden forrásom belõled fakad.”
 
Forrás: gondola, NEK
A cikk 2020. június 10-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
a KÖNYVAJÁNLÓ rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Õsagárd utca 18. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/900-8553
 
Vissza a főoldalra
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.

a Magyar Mûvészeti Portál
 

 
 
Magyar Mûvészeti netLexikonnDátumok a mûvészetben
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget onlinenNapSziget folyóiratnNapSziget Mûvészeti DíjaknNapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlásanNapSziget a Mûvészetekért AlapítványnPartnereinknMédiaajánlat
  
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napszigetn06-30/900-8553nH-1172 Budapest, Õsagárd utca 18.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2020