vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napszigetn06-30/900-8553nH-1172 Budapest, Õsagárd utca 18.
 
IRODALOM
Kabdebó Lóránt
Eukarícia
 
 
Szentkuthy Miklós nevezte el Dobos Marianne-t Eukaríciának (a Vigiliában éppen Eukaricát ír). Marianne mindig vitában állott Miklóssal. Nem hitt katolikus keresztény mivoltában. Mindig rá akarta döbbenteni eltévelyedésére. Miként egyik, Rómában élt jezsuita költõbarátunkat pedig állandóan "meg akarta téríteni"; ahogy én ironikusan közöltem barátunkkal. Ezen mindig vitában voltunk. Nem egy felvételen ott volt, amikor készült a Frivolitások és hitvallások, Szentkuthy Miklós csodálatos remeke. Ilyen életmód és hívõ katolicizmus? Különösen, amikor Miklós nekünk is elmesélte a jelenetet, ahogy az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszuson szerepelt. Akkor ugyanis készíttetett egy bíborosi ruházatot, a Hõsök terén taxiba ült, végighajtatott az Andrássy úton és pénzt szórt a kocsi ablakán keresztül. Felhajtatott a Kissvábhegy tetejére, letekintett a városra, majd urbi et orbi áldásban részesítette a világot.
Magát az öltözéket megtartotta. Ezt követõen Babits özvegyének - akivel éveken át mély barátságban élt - kérésére egyszer felöltözött ebbe a ruházatba. A mi rábeszélésünkre ismét felvette és ezt fényképen is megörökítettük. Lakása erkélyén ült, két oldalán Hegyi Katalin, a Petõfi Irodalmi Múzeum mai osztályvezetõje, és a felvételünk egyik gyakori résztvevõje, a háttérben pedig Eukarícia figyeli a jelenetet.
 
 
Ezt követõen dedikálta a Vigilia 1984 áprilisi számában megjelent, Rugási készítette kétrészes interjújának elsõ részét "EUKARICÁNAK". Nem vitatkozott, de egyik legfontosabb írását adta a kezébe válaszként Marianne örökké hangoztatott kételyeire. Ezt követõen még egyszer öltözött fel ekként, amikor Réz Pál kérdéseire válaszolt a Jeles András készítette filmben. (Jeles Andrással, véletlenül, Izraelben ismerkedtünk meg ezt követõen. Egyik barátunk egyik nap kivitt a "desert"-be, a sivatagba. Indulás elõtt megkérdezte, nem zavarna-e minket, ha velünk jönne még egy filmes ismerõse. Bemutatkozáskor persze nem értettük rendesen egymás nevét. Útközben Szentkuthyra terelõdött a szó, mikor is útitársunk emlegetni kezdte, hogy õ is készített vele filmet. Talán éppen a bíborosi öltözettel kapcsolatban. Mire én kijelentettem, némi vitatkozó szándékkal, hogy tudtommal róla filmet csak Jeles András készített, láttam a teljes anyagot, kitûnõen sikerült. Mire hátrafordult, és nevetve mondta: de hisz' én vagyok Jeles András. Utóbb pécsi egyetemi tanár koromban sokszor találkoztunk, barátságban voltunk egy ideig.)
Vitájuk alapvetését nem is ez a játékosnak feltûnõ jelenet alapozta meg. Mélyebb oka volt. Miklós életét elmondva, részletezte: házassága elõtt életgyónást tartott, mélyen és komolyan, majd ezt követõen többet nem ment gyónni és áldozni. Ezt kérte számon a magát jó katolikus kereszténynek tartó Szentkuthyn. Még ma is emlegeti, nehezményezi ezt a következetes elzárkózást, az Eucharisztiától való elszakadását.
Én ugyanakkor elhiszem Miklós kötõdését Istenhez. Miként Szabó Lõrinc Hálaadás címû versének is fontos soraként fogadom: "Ima a gyönyör, a gyönyör ima." Szentkuthy mûvei a tanúság szememben arra, hogy egész élete az Istennel való párbeszédben folyt le. Szentkuthyt enélkül az örök Istenkapcsolat nélkül el sem tudom képzelni. Bizonyságként idézem a dedikációval átadott interjú kezdõ sorait és zárását:
"Be kell vallanom: tulajdonképpen örökké imádkozom! Mondhatnám azt is, hogy ez az interjú is imádság - a magam imaértelmezése és imagyakorlata szerint. Ha ágyban fekszem és imádkozom, mindig a Feszület van mellemen, fa-feszület. Errõl sok minden eszembe jut. [...] Amikor szívemre teszem ezt a keresztet, úgy képzelem, mintha az én keresztemben is volna egy igazi szilánk. Mária-kongreganista voltam és a gimnáziumi Mária-kongregációm egyik védõszentje a gyermek Szent Tarzíciusz volt, aki úgy szenvedett vértanúhalált, hogy vitte valahová (talán haldoklónak vagy csak öregeknek?) a Szentostyát. De a pogány római srácok ismerték õt keresztény hitérõl, kövekkel dobálták, sõt agyonkövezték. Szorította, szorította szívéhez a Szentostyát, amely egy legenda szerint belevésõdött, sõt beleivódott mellébe; vérében oldódott fel az Úr Jézus teste. Hát ez jut eszembe, ha imádkozom. [...] Kétféle imádságom van. Egyrészt az egyházi imák, melyeket minden hívõ imádkozik, a Credo, a Pater, az Ave, az Angelus, és különösképpen a Veni sancte, amit latinul mindig elmondok. Ezeket az egyházi imákat, a legegyszerûbb emberként imádkozom el, mint az az egyszerû öregasszony, akivel Szent Bonaventura találkozott. És ezt tudom csinálni! A másik típusú ima már nem ilyen egyszerû. Ezeknek az imáknak az alapja a szentek életének állandó olvasása. Múltkor mutattam már neked, könyvtáramban sokféle szent-életrajz van. De ima céljára a Schütz-féle négykötetest szoktam használni (Szent István Társulat, 1932-1933). Az egyéni imákba belefonódik életem ezer epizódja, emlékek tömege, utazások, emberek, olvasmányok - amelyeket egy-egy szent élete fölidéz, fölkavar, hogy úgy mondjam, lelkem zsigereibõl kiprovokál. Ezeknek az egyéni imáknak elsõdleges motívuma: a fantázia. A szentek életében elõször is rengeteg történelmi esemény van. Az Orpheus-t komponálom ima közben is. Ha van Jóisten, akkor ezt bizonyára nem veszi rossz néven tõlem; elvégre egyházam is állandóan propagálja az elmélkedõ imádságot."
És a zárás:
"Nem kalaplengetés a Vigília felé, ha azt mondom, hogy én, ellenkezõleg, - és aki jól olvassa az Orpheust az látja is – a kereszténységnek leglángolóbb, legszenvedélyesebb, leggondolkozóbb, legszentlelkesebb, legskolasztikusabb és legmisztikusabb kutatója, hívõje, kételkedõje vagyok 75 éve. Jákob harca az Angyallal. [...] 
És mikor ezt a kontrasztot hangsúlyozom, meg szeretném említeni, hogy ha Isten életet és erõt ad, akkor talán karácsony táján beszélhetek a Vigíliában a Betlehemrõl. Hogy úgy fejezzem ki magam, 'kipakolok' majd az én betlehemi világomról, abban való otthonosságomról, és hogy csúful hencegjek: talán kuriózum, hogy valaki Lukiánosz, és ugyanakkor gyermeki boldogságban a legnagyobb lírai és értelmi konszenzusban jelen van a pásztorokkal, a Három Királyokkal, a szamárral és a tehénnel együtt a Betlehemi Jászol mellett."
Én ugyanazt hallom ebben a beszélgetést záró hangsúlyos mondatban, amit a kortársai, magyar költõk belehallottak T. S. Eliot Mágusok utazása címû versébe, amikor versengve fordították az útonlét és a célbaértség-vágy nagyszerû megfogalmazását, a sorsköltészetnek a létköltészetbe emelkedését.
 
  
A bíborosi viselet története
 
Szentkuthy Miklós az 1938-as budapesti Eucharisztikus Kongresszus idején egy álarcosbál alkalmára vörös selyembõl bíborosruhát készíttetett és nyakában dió nagyságú esztergályozott fagolyókból fûzött szentolvasóval (kereszttel a végén), kezén jobb híján nagy fekete pecsétgyûrûvel, orra nyergén keret nélküli szemüveggel a Hõsök terén taxit hívott. A taxisofõr vallásos ember volt, mert amikor meglátta vendégét bíborosi ruhában, térdre borult, megcsókolta annak gyûrûjét, Szentkuthy pedig, a sofõr kérésre, "apostoli áldást" adott rá. Társaságával (feleségével) a "bíboros" a továbbiakban franciául beszélgetett, mintha "francia küldött" lenne. A villa, ahol az álarcos összejövetel volt, a Kis-Svábhegy tövében állt. A társaság jót mulatott, majd hajnali négy órakor kivonult a Kis-Svábhegy tetejére, a háromszögelési ponthoz. Lévén, hogy a háromrudas gúla tetején álló "erkélyre" kis létrán föl lehet menni, Szentkuthy fel is mászott oda és a kicsit becsípett hölgyeknek és uraknak prédikációt tartott. Az õ szavaival élve, kiterjesztett karokkal és keresztekkel szórta a benedikciót térdeplõ híveire és a városra. Bíborosruhájában Babits Mihályné le is fényképezte õt, a jelenetrõl színes diapozitíveket készíttetett. (Szerk.)
A cikk 2020. május 29-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
az IRODALOM rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Õsagárd utca 18. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/900-8553
 
Vissza a főoldalra
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.

a Magyar Mûvészeti Portál
 

 
 
Magyar Mûvészeti netLexikonnDátumok a mûvészetben
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget onlinenNapSziget folyóiratnNapSziget Mûvészeti DíjaknNapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlásanNapSziget a Mûvészetekért AlapítványnPartnereinknMédiaajánlat
  
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napszigetn06-30/900-8553nH-1172 Budapest, Õsagárd utca 18.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2020