vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napszigetn06-30/900-8553nH-1172 Budapest, Õsagárd utca 18.
 
KÖNYVAJÁNLÓ
Két nagyjátékfilm, közeli képekbõl - Farkas Csaba új könyvében
Varánusz bácsi itt járt tegnap délután
Nincs tökéletes hely és állapot ebben a világban, csak tökéletes szándék, amelyet vagy megvalósít az, aki elgondolta, vagy nem - általában nem. Farkas Csaba Festett ösvény címû kisregényének fiatal hõse, Zamfiri, illetve a Járatlan úton sokat megélt fõszereplõje, Thakács is így jár.
A hõs: író.
Megvan a tehetsége ahhoz, hogy létrehozza az opus magnumot, írnia kellene. Ideje nagy részét mégis azzal tölti, hogy legyõzze magában a halálos tehetetlenséget. Kocsmába, diszkóba, bárba jár, kisfröccsért, vagy egy négyzetméter barackért, de inkább keserûséget nyel. Ez nem annyira feltûnõ, annyi mindenfélét lenyelnek az emberek:
  
"Eddy immár tüzet nyel, körülötte három tévés (anyag készül a nagy sz.-i éjszakáról, bízvást): a riporter és tsai; a földön vezetékek, fény a légben, a falban konnektor."
 
Ami a szerzõt illeti, inkább statívval dolgozik, mint mozgó kamerával, és nagyon szereti a közeli képeket. Szinte csak közeli képekbõl készül ez a nagyobb és kisebb nagyjátékfilm, narrátorral, és eldugott mikrofonnal az ing vagy a kabát gallérja alatt. Így a szuszogás is hallatszik, és minden, az is ahogy odakinn megriadnak a madarak, ragadozót jelezve. Hamarosan látjuk, amikor odaföntrõl pehelytoll pillézik alá, és hozzáér az ablaküveghez. A hõs útja a szerkesztõségbe vezet, mert az íráshoz élmények kellenek, azok megéléséhez pénz, amit praktikusan írással lehet elõteremteni. Tehát "anyagot" kell írni - interjút, kishírt, amit a napilap megkíván. Utóbb meg is lehet betegedni, de nem öncélúan, hanem
 
"...úgy kell tenni, mint az igazi, régi írók, akik megjárták a poklokat, majd fõnixként újjászületve megszenvedett-megélt remekmûvekkel traktálták a széles, pardon, a keskeny olvasótábort."
 
 
Nõk is jönnek, majd mennek, többnyire balra, el, és nyomasztó látomások, amelyektõl olykor az ember saját életében is gyanús küllemû idegennek látja önmagát.
Az olvasó mégis szívesen marad borzongani.
Biztonságérzetét kívülállása mellett az a szimpatikus, finom irónia táplálja, amely teljesen egyformán méri a hõst és mindazokat, akikkel annak dolga akad, a nõket is beleértve. A szín pedig, bár a hírlapírás módszerét idézõ-karikírozó rövidítésekkel díszletezi idegenné a szerzõ, szerethetõ, fontos részleteiben válik idõnként ismerõssé. Ez a Mély-Dél, ahonnan állítólag rögtön a középiskola elvégzése után tanácsos külföldre menni; ahol a belgrádi tévé idõjárás-elõrejelzését érdemes figyelni, mert az pontosabb, mint a hazai; a szerkesztõségi klubban a tévén a Belgrád 1-es csatorna megy, és azon este crtani filmet adnak, az öreg szerkesztõ, G. ezért úgy köszön a többieknek, hogy dobar dan.
Akinek ilyen rövid neve van, az általában szerethetõ.
Vannak hosszabb, beszélõ nevek, amelyek pontosan eligazítanak viselõjükkel kapcsolatban. Frivol Friderika nem érdemel többet egy pillantásnál, még ha titokban talán szerelmes is belé Zamfiri. Máriórát már érdemes tovább nézni, Anemone pedig, akinek versei mintha Thakácsról szólnának, szóról szóra, megéri a fáradságot, hogy megkeressük, melyik virág latin nevét viseli.  Kedvenc emberem a Balatonnál kerül elõ, elõszezonban. Neve alapján azonnal bevillan az élethosszig tartó alkohol- és opportunizmusban edzõdött, jellegzetes arc:

"Kihalt még a villanagyed ilyenkor, tavaszon. A szomszéd ugyan, Varánusz bácsi, itt járt tegnap délután, de amint meglátta a vízfoltokat a tûzfalon, összecsapta kezét, be- a kocsiajtót..."

Mindkét kisregényben egy-egy visszatérõ mondat fûzi össze a történeteket. Amelyek tárcák.
Ez a magyar hírlapírás nagy hagyományú mûfaja, a valaha létezett legszemélyesebb kapcsolat olvasó és újságíró között, azon az alapon, hogy mindnyájan kis történetek hõsei vagyunk. El lehet bukni, simán, de mivel új  történet kezdõdik azonnal, van remény az alkalmankénti megdicsõülésre. Ahogy igényünk is van arra, hogy közvetlenül, minden udvarias sallang nélkül szóljunk egymáshoz, mintha az utcán találkoznánk.
Akinek kezébe kerültek már Csaba könyvei, és találkozott például a lengyelbundás Dobry bácsival a Mars téri piac forgatagában, tudhatja, hogy a szerzõ nem csak írja a tárcát: õ a tárcáiban él. Mindenét, amije van, ami negyven éve került a birtokába vagy három perce, ezekbe a rövid történetekbe önti bele. Mi is ugyanezekben a tárcákban élünk, akár tetszik, akár nem. Csaba írásait olvasva nekem tetszik. Úgy dolgozik, mint a bizánci mozaikképek alkotói. Megsimogat minden fragmentumot, minden mondatot, hogy szolid fakó fénnyel ragyogjon, amikor a helyére kerül:
"Érzelmei - melyek valaha kivilágított szökõkút tûz- s vízsugaraiként szöktek az égnek - elsivárosodtak, akár az erózió koptatta, vigasz nélküli táj; megcsonkultak, mint az Afrika-kutatók, kiket elfogtak a vademberek, illetve mint a kõbányaként használt hegyek, melyeket szétrobbantottak és elhordtak."

Lehet ezt az életet természeti csodának is nevezni, de hát a természet dolgaira alkalmazva értelmetlenek a mi fogalmaink. Nem szép, talán az pontosabb, ha azt mondjuk, érdekes. És jó megismerni valamennyire, teljesen úgysem lehet. Megnyugtató érzés ismerni a csókák hangját, amikor fészekrablásra készülnek, jó tudni, milyen a színe a süllõnek a Balatonban, miért halnak éhen a feketerigók a nyár közepén, amikor senki sem gondol madáretetésre.
Thakács egy üvöltözõ ember láttán például arra gondol, hogy ennek sem bonobó volt az õse:  

"A bonobó, a feketearcú csimpánz ugyanolyan közeli rokona az embernek, mint a csimpánz, de míg a csimpánzok háborút viselnek egymás ellen, s alkalmanként ragadozók, a bonobók sosem. Az emberi lélek jobbik énje bonobóból van."

Azt hiszem, a könyv mindkét hõse a bonobóktól származik, valószínûleg az író is, és nagy eséllyel azok ugyanígy, akik megszeretik Csaba könyvét. Lehet így, ilyen szelíden élni? Talán igen, ha az ember képes figyelni másokra, kíváncsi rájuk, akit lehet, azt szereti - és próbálja önmagát is megszeretni.

Bakos András

(Farkas Csaba: Festett ösvény, Járatlan úton, kisregények, Hungarovox Kiadó, Budapest, 2020.)

A cikk 2020. május 10-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
a KÖNYVAJÁNLÓ rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Õsagárd utca 18. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/900-8553
 
Vissza a főoldalra
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.

a Magyar Mûvészeti Portál
 

 
 
Magyar Mûvészeti netLexikonnDátumok a mûvészetben
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget onlinenNapSziget folyóiratnNapSziget Mûvészeti DíjaknNapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlásanNapSziget a Mûvészetekért AlapítványnPartnereinknMédiaajánlat
  
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napszigetn06-30/900-8553nH-1172 Budapest, Õsagárd utca 18.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2020