vissza a főoldalra
 
ONLINE KULTURÁLIS ÉS MÛVÉSZETI MAGAZIN
(világhálón:2001. március 1-jétõl, nyomtatásban: 2002. tavasza óta)
 
Aktuális írások
Elsõ közlés írások
* * * JÁTÉK* * *
Kulturális ajánlatunk
Munkatársaink
Kortárs válogatás
Klasszikus válogatás
NapSziget Galéria
Nyomtatott NapSziget
Támogatóink
 
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
(szerkeszti: Varga Gabriella)
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napszigetn06-30/900-8553nH-1172 Budapest, Õsagárd utca 18.
 
KÉPZÕMÛVÉSZET
Józsa Judit: "Erõsen konok székely vagyok,
hiszek a magyar nemzet lelkierejében"
Józsa Judit korondi születésû, Budapesten élõ kerámiaszobrász, mûvészettörténész, a Józsa Judit Galéria tulajdonos-vezetõje és a Józsa Judit Mûvészeti Alapítvány elnöke a kijárási korlátozás ideje alatt sem pihenéssel tölti az idõt: számos formáját találta meg annak, hogy a virtuális térben teljesítse küldetését - tárlatot rendez, tanít, bemutatókat tart. Mindeközben erõs hittel és bizakodással tekint a jövõbe: "Szívbõl remélem, hogy Isten segítségével a koronavírus okozta veszélyhelyzetbõl kigyógyulunk szeptemberig és így nem kell elhalasztani az Eucharisztikus Kongresszust. Olyan jó lenne, ha ezen az eseményen az Eucharisztiát ünnepelve a világ keresztényeivel együtt adhatnánk hálát a pandémia túléléséért is" - mondja. Ünnepi interjúnkban megfogalmazott szavai megerõsítenek, bátorítanak, kapaszkodót nyújtanak. S fõként utat mutatnak a jövõre nézve. 
 
- Milyen lelkiállapotban készül az idei, a szokásostól sok szempontból eltérõ húsvéti ünnepre?
- A családom otthon van Korondon és Székelyudvarhelyen. Természetesen én is aggódom, különösen a szüleimért: édesapám, Józsa János korondi fazekasmester 78 éves, és édesanyám, Julianna is a koronavírus-járvány veszélyeztetett korosztályába tartozik. Most fizikailag nemcsak a 750 kilométeres távolság választ el bennünket egymástól, hanem a karantén is... Korondon él a kisebbik bátyám, Jankó, és felesége, Hajni, a kislányuk, Kicsi Jutka, az õ férje, József a két pici kislányukkal. Székelyudvarhelyen laknak a nagyobbik bátyámék, Jenõ és felesége, Enikõ. Az õ két már felnõtt gyermekük Angliában tanul és dolgozik; Elõd és Krisztina ott rekedtek Angliában. Azt hiszem, ez az elsõ húsvéti ünnep, amit nem töltök Édesszüleimmel és a családommal. Lelkierõt kell vennem magamon, hogy ne keseredjek el, mert nagyon hiányoznak... Ezt a húsvéti ünnepet egyedül fogom megélni Budapesten, önkéntes karanténban, a lakásomban. Imádkozom a Jóistenhez, hogy mihamarabb együtt lehessünk, hogy mindannyian egészségben és örömben összeölelkezhessünk!
 
 
- A mûvészete is mutatja, mennyire közel áll Önhöz a hit, a szakralitás. Ilyen szempontból milyennek látja a körülöttünk lévõ világot s benne a magunk, a magyarok helyzetét?
- Az utóbbi évtizedben hazánk és Európa is nagy változásokon esett át. Szomorúan tapasztaltuk, és tapasztaljuk ma is, hogy szerte Európában a nemzeti értékek, az egészséges erkölcs, a keresztény kultúra és hit eltörlésén oly sokan fáradoznak... Ebben a helyzetben mi, magyarok, itt, az anyaországban, a "hegytetõre épített városban", és mi, magyarok, a trianoni határokon túl és szerte a nagyvilágban, egy nemzet vagyunk, testvérek vagyunk, és igazi példamutatásra törekszünk.
Mi, magyarok adtuk a világ legtöbb feltalálóját és tudósát, s az emberiséget jóhiszemûen szolgáltuk. Látjuk, hogy a magyar a magyarral újra testvér lehet, hogy a trianoni határok ellenére elszakadt testvéreink újra magyar állampolgárok lehetnek. S látjuk azt is, hogy milyen veszedelemmel küzdünk, amikor Európa-szerte keresztény templomokról kereszteket vesznek le... és az Európát elárasztó migráció kezelése milyen problémákat vet fel. S látjuk azt is, hogy sohase látott helyzetben és módon, mi, magyarok, a saját nemzeti identitásunkért és örökségünkért kell vívjuk ma is harcunkat, mint annyiszor történelmünk során... Ez mindennap eszünkbe jut, amikor a déli harangszó megkondul, hisz' Hunyadi János 1456. július 22-én a nándorfehérvári diadalban legyõzte a török sereget és megmentette Európát. Mi, magyarok jól tudjuk, hogy a déli harangszó e gyõzelemért való hálaadás. De vajon a mai Európa tudja-e ezt?
A közelmúlt ilyen elõzményei után a koronavírus okozta pandémia eddig soha nem tapasztalt, embert próbáló helyzetet okozott, amelyben napjainkban igyekszünk helytállni, felelõsen élni és tenni a dolgunkat, mindenki a maga módján, lehetõsége és tehetsége szerint. Közös felelõsségünk, hogy a járvány terjedését minden rendelkezésünkre álló eszközzel lassítsuk és otthon maradjunk. Azt érzem, hogy a kezdeti félelmet felváltotta a segítõ szándék. Olyan jó látni és tapasztalni, hogy képesek vagyunk egymás segítésében Cirenei Simonok és Veronikák lenni! Öröm látni, hogy a magyar nemzet nagy része össze tud fogni, hogy példát tud mutatni és erõt tud adni, amikor arra van szükség. A néptáncos otthonról hívja legényesre és leányosra is a táncosokat, a zenészek és énekesek közösen énekelnek online, a színészek verseket szavalnak, az alkotómûvészek virtuális térben mutatják meg alkotásaikat, megnyíltak a virtuális múzeumok és filmarchívumok, koncertek, a karanténban élõk esténként az erkélyen tapsolják meg az egészségügyben és az oktatásban helytállókat. A gyermekek online tanulnak, aki varrni tud, az szájmaszkot, védõruhát varr, a Boccuse D'or világhírû magyar séfjei önkéntesen fõznek egy-egy kórház dolgozóinak mindennap, a különbözõ egyházak vezetõi együtt imádkozzák a Miatyánkot... Sorolhatnánk még a sok-sok jó példát, ám csalódottságunkban nem mehetünk el szó nélkül a mellett, hogy miközben az országunk kormánya minden erejével azon van, hogy e válsághelyzetet megoldja és az életünket, munkalehetõségeinket megóvja, amikor minden más országban félre tudják tenni a különféle politikai nézetkülönbségeket, hogy összezárva erõiket mentsék az országuk népét, akkor nálunk erre egyesek nem képesek vagy nem hajlandóak, embertelenül és hazafiatlanul viselkednek. Imádkozunk értük!
A kortárs mûvész általában nemcsak külsõ szemlélõje a történéseknek, hanem kérdéseket tesz fel és válaszokat, megoldásokat, lelki gyógyírt keres. A 2012-ben mintázott "Erénykatalógusom" dombormûveinek alkotásakor kiindulási pontként fogalmazódott meg bennem az a kérdés, hogy milyenek vagyunk mi, magyarok, milyen erényekkel rendelkezünk, mire lehetünk büszkék és mi is a magyar örökség. Így nem véletlenül az erkölcsi alapjainktól indultam el. Úgy éreztem, hogy felgyorsult, elmaterializálódott világunkban, amikor az erkölcsi értékek háttérbe szorulnak, és embertársaink a szó rossz értelmében válnak individualistává és kozmopolitává, bizony nagy szükség van erre. Aquinói Szent Tamás erénytana áll legközelebb az én lelkemhez, ezt fogadom el, e szerint élek. Õ a keresztény erkölcsi életet a három isteni és a négy sarkalatos erény alapján fejti ki. Aquinói Szent Tamás szerint az embernek minden erényben gyakorolnia kell magát, mert ha egyik gyöngülni kezd, az magával hozza a többi hanyatlását is. Úgy érzem, hogy ebben mindnyájunknak vannak hiányosságai, és ezen önmagunkban szükséges dolgoznunk.
Nagyon fontos, hogy tudjuk - és a mai válságos helyzetben ez még inkább elõtérbe kerül -, hogy valóságos értékeinket ne torz és ránk erõltetett szemüvegen át nézzük, hanem az önismeret tükrében ismerjük meg azokat - hibáinkkal együtt -, hogy megtudhassuk, milyenek is vagyunk valójában, hol a helyünk a népek sorában és versenyében, mennyit is nyomunk a lelkiismeret, a haza, az emberiség és a Jóisten mérlegén. Munkásságom, alkotásaim célja az egészséges önismeretünk elérése, ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmet értékeinkre, megerõsítve nemzettudatunkat és helyes önértékelésünket itt, Európa szívében.
 
 
- Milyen gondolatok fogalmazódnak meg Önben az Eucharisztiáról?
- Mostanság többször gondolok Márton Áronra, szülõföldem, Erdély megtörhetetlen püspökére, aki az Eucharisztia apostola volt. Ha csak rá gondolok, már akkor is erõt merítek példájából. Márton Áronnak az eucharisztikus Krisztus adott lelkierõt és bátorságot, hogy a megpróbáltatásokkal teli körülmények között, négy évtizeden keresztül jó pásztorként vezesse népét. Õt idézem: "El sem tudjuk képzelni, hogy mi lenne a világ Oltáriszentség nélkül, ha az Isten nem volna közöttünk, ha Isten nem adná magát nekünk. És ha nem volnának lelkek, akik benne és belõle élnek, mint a szõlõtõbõl a venyige. A mai világ szörnyûségeibõl valamelyes fogalmat alkothatunk arról az irtózatos embertelenségrõl, amire az Istentõl elszakadt ember képes. Borzalmak és kínok tanyája lett a föld, a paradicsomnak álmodott élet pokollá vált, mert az utolsó évtizedek tébolya az ember-venyigét nyaláb számra tépte le a Krisztus-tõrõl, maró gúnnyal és hangos lemezzel tömeget tartott távol az életasztalától. És ha az emberiség ördögivé torzult fájdalmas arcán még megcsillan az isteni vonás, ha a gonoszság tobzódásában is imbolyog valamelyes jóság, azért van, mert van Oltáriszentség, s ott van, ahol emberek az Oltáriszentségbõl élnek, ahol lelkek az Oltáriszentségben Isten lényegével egyesülnek."
Az Eucharisztia szó a görög eucharistein szóból ered, amely hálaadást jelent. Aquinói Szent Tamásnak nemcsak az erénytana fontos számomra, hanem az Eucharisztiáról szóló tanítása is, amelynek eszenciája számomra ez: "Az Eucharisztia a Szeretet Szentsége, jelzi a Szeretetet és teremti a szeretetet. [...] Az Eucharisztia az egész lelki élet beteljesedése."
Mi, keresztények, hisszük, hogy Jézus jelen van az életünkben, az imáinkban, a Szentírásban, az elesett embertársainkban, a szenvedõkben, a bajban lévõkben és a megpróbáltatásainkban is. Jézus jelen van a szentségekben; a mai helyzetünkben, az üres templomokban is a szentmisét bemutató papban; de különösen egyedülálló módon jelen van az Oltáriszentségben. Így amikor az Eucharisztiát ünnepeljük, akkor annak az Istennek adunk hálát, aki az Atya (Teremtõ), a Fiú (Megváltó) és a Szentlélek (a Megszentelõ). Tehát az Eucharisztia a keresztény imádság legtökéletesebb formája. Számomra ezt jelenti az Eucharisztia! Hálát adok Istennek ezért az ajándékért! Szívbõl kívánom, hogy minden magyar testvérem, felekezettõl függetlenül, a mostani élethelyzetünk okozta félelmében, aggodalmában a kétségbeesés pillanataiban is érezze meg, hogy Isten nem elérhetetlen, a Szentlélek fényt ad minden csüggedõnek, hogy érezze Isten jelenlétének és szeretetének ragyogását!
Szívbõl remélem, hogy Isten segítségével, a koronavírus okozta veszélyhelyzetbõl kigyógyulunk szeptemberig és így nem kell elhalasztani az Eucharisztikus Kongresszust. Véleményem szerint ennek a különleges eseménynek kimagasló lesz a jelentõsége nemcsak a Magyar Katolikus Egyház számára, hanem minden keresztény felekezet számára is. Olyan jó lenne, ha ezen az eseményen az Eucharisztiát ünnepelve a világ keresztényeivel együtt adhatnánk hálát a pandémia túléléséért is!
 

Királylány
 
- Adja Isten, hogy így legyen! Nagy kihívás, egyben nagy lehetõség is hazánknak és egyházunknak az Eucharisztikus Világkongresszus. Mit vár az eseménytõl?
- Az Eucharisztia ünnepét várom! Igazi ÜNNEPET várok, minden keresztény lélek ünnepét! A hit, a remény és a szeretet ünnepét! Jókai Anna Kossuth-Nagydíjas író, a Nemzet Mûvészének szavai jutnak eszembe, amelyek 2012. november 8-án, Budapesten a Duna Palotában a Magyar örökség I. címû tárlatom megnyitóünnepségén hangzottak el és a NEK-re vonatkoztatva ideillõek: "Ma nagyon nehéz úgy hitrõl, reményrõl és szeretetrõl beszélni, hogy ne legyenek cinikusok, akiknek a szája sarkában megjelenik a gúnyos mosolygás. Pedig ezek nem falvédõ bölcsességek. Az erejük éppen abban van, hogy a legegyszerûbb konyhában, a füstös sparhelt fölött is érvényesek. Ugyanakkor a legnagyobb mûvész lelkében is hatnak. Ugyanis akiben nincs hit az iránt, amit csinál, az nem fogja tudni véghezvinni. Aki nem hisz abban, hogy ez a többi emberre is hatással van, abban nincs remény. És aki az egészet nem öleli át szeretettel, akkor valójában csak egy külsõdleges, üres dolgot fog létrehozni."
Továbbá az eseménytõl leginkább a magyar nemzet keresztény hitbéli megerõsödését várom! 
Elsõ szent királyunk minden világi küzdelmen felül álló mennyei pártfogót hagyott örökül kereszténnyé vált utódaira, azaz ránk. És tette ezt úgy, hogy új tartalmat kaphatott az õsi forma. Így a magyar kultúra lényegében olyan erõs keresztény kultúra lehetett, amely õsvallásuk egyistenhitének elemeit õrzi meg mindmáig, krisztianizált formában. A Szûz méhébe fogadta és Fiú képében világra szülte a fénnyel teremtõ Atyaistent. Az Árpád-ház õsanyja, Emese, álmában a fénymagot hozó, "túlról" érkezõ, szellemerõt megidézõ Turul-madár közvetítésével fogant, és így a Krisztust szülõ Máriát "elõlegezte" meg a magyarság számára. A honfoglaló magyarság mélyen tisztelt istenanyja, a Boldogasszony valójában népünk történeti tudatának, mitologikus gondolkodásának legkiemelkedõbb és legfontosabb példája, tehát a kereszténység egyetemes tradícióinak és a magyar õsi örökségnek megtestesítõje. Szent István király tanácsadója, fia, Szent Imre nevelõatyja, Szent Gellért püspök volt az, aki elõrelátóan rendelte el, hogy az Istenanyját magyarul Boldogasszonynak nevezzék. 
Attól tartok, hogy korunkban, amikor a társadalom nagy része jó esetben vasárnapi hívõ, rossz esetben még az sem, olyannyira eltávolodtunk a Szûzanyától, hogy mi, eltávolodott magyarok leszünk a nyolcadik tõr a Hétfájdalmú Szûzanya szívében. Nem távolodhatunk el, nem hagyhatjuk magára Õt, mert a Teremtõ rendelésébõl, Szent István királyunk által, az országfelajánlása óta Magyarország Mária országa, mi, magyarok, pedig Mária népe vagyunk, országunk Regnum Marianum. Magyarország királynõje a Nagyboldogasszonyunk, a Boldogságos Szûz Mária, akit augusztus 15-én, halála napján égbe emeltek az angyalok. Mi, magyarok, hisszük, hogy ott fent, a mennyekben a Szent koronával koronázták meg. Miért távolodtunk hát el tõle? 
Azt várom a NEK rendezvénysorozatától, hogy vissza tudja hívni a Magyarok Nagyasszonya, a Patrona Hungariae oltalmazó palástja alá az onnan eltávolodottakat! Különösen fontos lenne, hogy Nagyasszonyunk védelmezõ palástja alatt még inkább összetartozzunk és megerõsödjünk egymás szeretetében, hitünkben, hogy vállvetve képesek legyünk lelki sorfalat állni, amikor itt az idõ. Erõsen konok székely vagyok, hiszek a magyar nemzet lelkierejében, bízok a magyar szellemben, és szívbõl remélem, hogy leszünk olyan erõsek, hogy alázatról tegyünk tanúbizonyságot és imádságos lelkülettel kapaszkodjunk Patrónánk, a Boldogasszony Mária köpenyébe. Mert aki eltávolodott, az közeledni is képes, csak akarnia kell. Meggyõzõdésem, hogy a keresztény értékrend feladása erkölcsi, lelki és szellemi nihilizmusba vezet. Nekünk, magyaroknak, nem lehet ez a sorsunk!
 

 
Korondi forgatós
 
- Személy szerint hogyan készül az Eucharisztikus Kongresszusra, és tervezi-e, hogy részt vesz valamelyik programján?
- Kerámiaszobrászként, mûvészettörténészként, a Józsa Judit Galéria tulajdonos-vezetõjeként és a Józsa Judit Mûvészeti Alapítvány elnökeként is ahhoz kérem a Jóisten áldását és segítségét, hogy a keresztény magyar kulturális értékeinket, a magyar nemzeti összetartást, a hazaszeretetet, a nemzeti identitástudat megerõsítését, magyar örökségünk megbecsülését, társadalmunkban példát mutató helytállással és szerepvállalással, ezt tudatosan megcélzó kulturális tevékenységgel szolgáljam. Igen, tervezem, hogy a NEK legfontosabb eseményein részt veszek személyesen is. Életem egyik legkimagaslóbb történelmi eseményének érzem, nem szeretnék kimaradni belõle, hiszek az ima erejében és ott együtt imádkozunk majd sok ezren. A nyitószentmisén, 2020. szeptember 13-án, vasárnap a Puskás Ferenc Stadionban, 2020. szeptember 19-én, szombaton a Kossuth téri szentmisén és gyertyás körmeneten, valamint a zárószentmisén, 2020. szeptember 20-án a Hõsök terén a szeretnék ott lenni.
 
- A Józsa Judit Galéria valamilyen módon bekapcsolódik-e a NEK eseményeibe?
- Magyarország kormánya a 2020. március 11-i ülésén veszélyhelyzetet rendelt el a koronavírus miatt. Közös felelõsségünk, hogy a járvány terjedését lassítsuk, így a Józsa Judit Galériát 2020. március 12-én bezártuk és a veszélyhelyzet visszavonásáig zárva is marad. Nehéz idõszak ez mindenkinek, nekünk is. Mindent megteszünk azért, hogy az elmaradt rendezvényeinket majd, amikor kinyílhatnak a nagyközönség elõtt a Galéria ajtói, újraszervezzük, de addig is a kiállításokat virtuális kiállításba rendezzük, a húsvét nagyhetén most már negyedik éve hagyományosnak számító rendezvényünket is virtuális világi stációjárásba szerkesztettük. A NEK-en való személyes részvételem mellett a Józsa Judit Galéria rendezvényekkel, koncertekkel, kiállításokkal - a Magyar Nagyasszonyok; Magyar Örökség - Magyar Erények; Mária, a Magyarok Boldogasszonya tárlatokkal - is készül, tehát kapcsolódik a NEK-hez az Ars Sacra Fesztiválon keresztül, amelynek programját minden évben több eseménnyel is gazdagítjuk.
 
- Hogyan segíti a hit a jelenlegi nehéz idõszak átélésében, és mivel tölti napjait?
- A Galéria állandó kiállításba rendezett anyagait és minden más alkotásomat is, az internet segítségével, a honlapomon - www.jozsajudit.hu - virtuális kiállításba rendezve tekintheti meg a nagyközönség. Továbbá a Magyar Nagyasszonyok és a Magyar Örökség - Magyar Erények állandó kiállításokban szereplõ alkotásaimból mindennap megosztok egyet-egyet a Facebookon, leírásaikkal együtt. A húsvéti lelki felkészülõdést segítendõ a pilisvörösvári Szent Család-templomnak adományozott Krisztus passiójának dombormûveit, az általam mintázott stációkat osztom meg.
Szent II. János Pál pápa mondta a Mûvészekhez írt levelében: "Amennyiben valóban értékes és szép alkotásokat hoznak létre, nemcsak saját népük és az egész emberiség mûveltségét gyarapítják, hanem kiemelkedõ szolgálatot tesznek a közjónak is" (II. János Pál pápa levele a Mûvészekhez. A Vatikánból 1999. április 4-én, húsvét vasárnapján).
Összegezve, 2020. március 13-tól az önkéntes karanténba vonulásom alatt két és fél hetes súlyos influenzából gyógyultam ki, az Aquinói Szent Tamás Közéleti Akadémia hallgatóinak egyhetes online oktatást vezettem le, a Kárpát-medencei Magyarság Evangelizációjáért Alapítvány szervezésében az Ég és Föld között címû vándorkiállítás virtuális tárlatba rendezése után a Józsa Judit Galéria már hagyományosnak számító világi stációjárását gondoltam újra. Mûvészként, kerámiaszobrászként és mûvészettörténészként most így, a virtuális térben tudom szolgálni a közjót.
 

Magyarország - Anyaország
 
Isten most arra hívott meg minket, hogy változtassuk meg régi gondolkodásunkat és szokásainkat. Fohászomhoz a NEK mottóját hívom segítségül: "Minden forrásom belõled fakad" (Zsolt 87,7). Istenem, ezért kérlek, hogy áldd meg mindazon honfitársaimat, akik értünk küzdenek és helytállnak. Adj nekik és nekünk is erõt az összefogáshoz, adj kitartást, hogy helyt tudjunk állni e nehéz idõben, adj békét és nyugalmat, vezess a gyógyulás útján a feltámadáshoz!
Szívbõl kívánom, hogy Krisztus bennünket megváltó szeretete világítsa meg szívünket és lelkünket a feltámadás örömével! Isten áldjon és óvjon mindenkit! Áldott Húsvéti Ünnepet! Áldott Feltámadást!
Varga Gabriella
Forrás: Erdély Ma
A cikk 2020. április 11-én került fel a világhálóra.
 
Visszatérés
a KÉPZÕMÛVÉSZET rovat
további cikkeihez
Visszatérés az
AKTUÁLIS ÍRÁSOK
fõoldalára
 
 A cikkekkel kapcsolatos véleményeket, illetve a közlésre szánt aktuális írásokat
e-mail címünkre valamint az 1172 Budapest, Õsagárd utca 18. postai címre várjuk!
skype-nevünk: napsziget, szerkesztõség telefonszáma: 06-30/900-8553
 
Vissza a főoldalra
 A NapSziget folyóirat
2002-2010 között
nyomtatott formában
30 lapszámmal jelent meg.

a Magyar Mûvészeti Portál
 

 
 
Magyar Mûvészeti netLexikonnDátumok a mûvészetben
 
Képzõmûvészet | Iparmûvészet | Fotómûvészet | Filmmûvészet
Irodalom | Zenemûvészet | Színházmûvészet | Táncmûvészet | Népmûvészet
Szakrális mûvészet | Építõmûvészet | További mûvészetek
 
NapSziget onlinenNapSziget folyóiratnNapSziget Mûvészeti DíjaknNapSziget Mûvészeti Fesztivál
 
Mûvészettudományok | Mûvészeti oktatás | Mûvelõdési intézmények
Könyvtárak | Múzeumok | Galériák | Antikváriumok/Antikvitások | Mozik | Színházak
Folyóiratok | Rádióállomások | TV-csatornák | Mûvészeti alapítványok
 
Új mûvészeti honlap ajánlásanNapSziget a Mûvészetekért AlapítványnPartnereinknMédiaajánlat
  
 
E-mailnFacebooknTwitternSkype: napszigetn06-30/900-8553nH-1172 Budapest, Õsagárd utca 18.
 
© Netright Lajtai Gábor, NapSziget 1998-2020